Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-12-02 / 50. szám

346 DECZEMBER 2. 187 4. Vilmos, b. Józsika Sámuel és alulirt. A másnapi havazást előre megérezvén a nyulak, ugy elbúj­tak, hogy öt órai keresés után se kaptunk egye­bet egy rókánál, mely pár percznyi futás után lyukba menekült. November 18. Találkozó : Sz. György szőllő. Je­len voltak : gr. Klebelsberg Vilmos és alulirt. A b. Józsika tanyája alatt levő nádasból kölyökró­kát hajtottak ki az ebek, mely a Szamoshoz me­nekült ; a ravasz hosszasan mindig a viz partján futott lefelé, gyakran a vizbe is gázolván; az ebek nagyon kezdvén szorítani, hirtelen vissza­csapott, a nádas felé igyekezvén, azonban itt -két oláh megriasztotta és visszament a Szamoshoz, most felfelé menvén, mindig a mederbe, mig a kis berket elérte; innen is kiszorítván az ebek, visz­szament a nádasba; a falka zöme még a nádas­ban volt, midőn a róka annak túlsó felén kisik­lott és csak bárom eb vette észre, ezek hajtották a már nagyon fáradt rókát a b. Józsika tanyá­jához, honnan egész falka komondor rohant ki és ebeinket leverték a nyomról, egyet, mielőtt segít­ségére jöhettünk volna, nagyon össze is marván. Ezalatt a whip is megérkezett a többi ebekkel, de a nyom már egészen össze levén rontva, nem volt követhető. Ez már rövid időközben máso­dik eset, hogy az átkozott komondorok a biztos fogást meghiusitották. B. W. B. Agárdi vadászatok. Tisztelt szerkesztő ur ! Az elmúlt két heti vadászatokról sem sok ked­vezőt mondhatok, mert egyes kivételekkel rendesen az eddig elősorolt nehézségekkel kellett küzde­nünk ; mig a mult heti hózivatar az eddigi nagy szárazságnak véget vetett, azóta azonban fagy és erős északi szelek hiusitják meg vadászatainkat, és csak is a néha este felé megszűnő szél okozta kedvezőbb pillanatokat használva tudunk egy-egy »killt« élvezni. Találkozóinkat folytonosan tartva, minden idő­viszontagság daczára rendesen kilovagolunk. Nov. 7-én a dinnyési csárdánál jöttünk össze, 3 nyu­lat hajtottunk, de eredmény nélkül, volt pár jó galopp, de a száraz talajon a hüledező nyomon nem volt képes a falka dűlőre vergődni. Nov. 9-én. Találkozó Daru major. 1-ső nyulunk a hantosi curialista földekre vitt, itten több fris nyul elrontá esélyünket, 2-ik nyulunk egy 18 percznyi run után szintén elmenekült, mig 3-dik nyulunk szép és hosszú 40 perczig tartó hajtás után az estéli hidegben nyom nélkül tiint el. Nov. 10-én találkozó az agárdi felső csárda. 1-sö nyulunk az agárdi határban ide s tova váltva, a szántásokat és tengeri tarlókat keresve, egy rö­vid hajtást nyújtott s vagy 15 perez múlva vég­képp elmenekült, rohamos szél rontá sportunkat; hosszabb ideig keresve a mindinkább szűnő szél­ben, elhangzott végre a shi hoo ; a szimat per­czenkint javulni látszott, s kopóink eleinte ugyan a szél folytán gyakran tévesztek a nyomot, de már mire az agárdi határból a dinnyésire, ezen zsinór egyenest áthajtó nyúllal a börgöndi náda­sokhoz értek, már tétova nélkül sebes iramban baladhattak a nyomon; a szél megszűnt, a szimat jónak mutatkozott, s amint a börgöndi nádas szé­lén tapsink a falka között megbukva ismét felve­retett, mindenki helyére igazodva nyergében, szép és erős futamhoz készült, mert nyulunk ugyan­csak bátor ficzkó volt. A vagy 25 perczig tartó eddigi hajtást fel sem véve, egyenes vonalban vitt a szerecsenyi, innét a dinnyési határnak ; itt egyet nagyot kerülve visszaigyekezett a börgöndi határra, de ereje elhagyta s mielőtt az igéret föl­dére érhetett volna, már a vizbe hajtotta falkánk s egy kis nádasnak tartva, annak szélén, bár az utolsó perczig bátran küzdött, szép bárkimmel el­fogatott; hajtás check nélkül 42 perez. Nov. 13-án Tükrös majornál összejőve, csakha­mar felvertünk egy nyulat; igen sebes irammal a perkátai határnak vitt bennünket, de megsokalv» az igen sebes üldöztetést, egy rókalyuknak tar­tott, sietségében egy még csak félig-meddig ásott ily lyukba bujt, s az ismert adoma módjára, mi­dőn a czigány a zivatar és sürü mennykőhullás elől fejét egy faoduba dugva, mentve vélve ma­gát »most már ithets mennykő ahogy tetsik«, a falu kanásza által, az odúból kün felejtett részén a mennykő contójára keményen, elveretett — nyu­lunk is a derék »Leader« által a lyukból künn felejtett részénél elcsípve s onnét kiemelve a falka áldo­zatává lőn ; futam versenypaceben 15 perez. A feltámadott hózivatar minden további kisérletet meghiusitott. A hózivatar és fagy 3 napig minden kisérletet meghiusitott, s csak nov. 17-én foghattunk ismét vadászataink folytatásához s azóta mindennap ki­lovagoltunk, 17-én és 18-án Agárdon, 19-án Sá­rosdon találkoztunk, de a mezőkön fekvő hó, és hideg idő meghiusitott minden kisérletet; 20-kán azonban csendes idő és kissé melegebb szimattal a dinnyési határon mindjárt 1-ső nyulunkkal gyö­nyörű futamunk és szép vadászatunk volt; nyu­lunk 2 7 percznyi sebes runt adva fogatott el. Is­mét egy nyulat verve fel, ezzel folyton a kuko­riczaföldön vesződve, semmire sem mehettünk. Haza indulva 3-ik tapsink egyikét a nagyobbszerü vadászatoknak nyujtá, mint egy róka oly egye­nes vonalban és sebesen haladva vitt a dinnyési és agárdi határon át Gárdonyba; a 3 5 percznyi sebes, check nélküli hajtás eredménye még is csak deceptió volt; egy fris nyúllal kopóink a gár­donyi még fennálló tengeriföldekve rohanva sok időt vesztettek s a beállott hűvös est megtette a többit. Nov. 21-én fagy és erős északi szél; egy nyulacskát verve fel, alig haladtunk a nyomon, e tapasztalatlan kis ficzkó inkább a lapitásba bizva mint a futásba, megbukott, és szerencsétlenségére nagyon is bevárva a falkát közöttük kelt fel, s elfogatott. Et rien de plus ! K. J. A pesti kopófalkának decz. 1-én érdekes vadászata volt. Bár a hó még nem olvadt el egészen, mégis megkisérlették a va­dászatot egy 6-ágas szarvasra. Déli 12 órakor jött össze a vadásztársaság, mely mintegy 25 vö­röskabátosból állott, köztük a falkanagy, gr. And­rássy Gyula külügyminiszter, báró Wenckheim Béla, lord Buchanan, vejével együtt; gr. Szápáry Iván bájos unokahugával Auersperg Anna hgnő­vel, b. Orczy Elek, b. Üchtritz, Pázmándy Béla, Harkányi J., Kund Béla, gr. Andrássy Aladár, br. Simonyi Lajos, gr. Kinsky Rudolf, gr. Hunyadi Kálmán, Okolicsányi Sándor ur stb. A szarvas a káposztásmegyeri idomitópályán bocsáttatott el, s irányát a Dunának vette, melynek partján egész Gödig pompás sebes »run«-t adott. Itt a szarvas a Dunába rohant s a monostori szigetre akart átúszni, a szükülő, nyivácskoló kopók nagy rémü­letére ; azonban egy idő múlva visszafordult, s jó­val alább partra szállva sebes futásban Ujpest­felé tartott; hol ismét a Dunába szökött, s a kes­keny ágat átúszva, épen partra akart szökni, mi­dőn az ott állomásozó Széchenyi gőzös legénysége csolnakokra kapott s a szarvast körül kerítve, el­fogta. Az innenső parton levő vadásztársaság már attól tartott, hogy a derék szarvas evezőcsapá­sokkal agyonveretik, de ott volt Peregrini másod kapitány a nevezett gőzösről, ki valódi sportma­nias lovagiassággal teljes épségben küldé azt át a társaságnak, mely legszivélyesb köszönetét fe­jezé ki a kapitány urnák e lovagias tetteért. Hol­nap rókavadászat lesz. Holnapután ismét szarvas­vadászat, s mig a szép időben tart, tovább is ren­desen folytattatnak a vadászatok. Tisztelt szerkesztő ur ! Becses lapja 48-ik számában a »Békésmegyei agarászegylet« által f. évi novber hó 8-án tartott agárversenyről egy rövid, de hibás közlemény je­lent meg, a mennyiben az egylet czimét «Békési«­nek mondja, s a második agár tulajdonosát, Ur­szinyi Bélát állítja a billikom nyerőjének, holott ezt Petőfy István »Joe« nevü agarával nyerte meg, mig előbbi a tételek felét kapta. A verseny folyama következő volt: Bejelentett 12 agár: 1. Urszinyi Béla 2é. v. sz. Piczi. 2. Thaisz Béla lé. v. sz. Armida. 3. Kis Béla 21 hon. ez. k. Csárdás. 4. Thomka Emil 2é. v. k. Filkó. 5. Ugyanaz 2é. h. sz. Cziczka. 6. Vecsey László ör. f. sz. Czigány. 7. Szabó Pál 18 h. f. sz. Fecske. 8. Ugyanaz 18. h. f. sz. Dáma. 9. Geist István 18 h. f. k. Murfi. 10. Petőfy István 18 h. f. sz. Contess. 11. Ugyanaz 18 h. h. sz. Joe. 12. Beliczey István 18 h. f. sz. Jeni. \ Joe. I. összevetés: 1. Cziczka ) „ . , Czigány \ Czigän y­2. Dáma Joe 3. Contess Piczi 4. Armida Fecske 5. Csárdás Jeni 6. Filkó Murfi } | Piczi. } Armida. Csárdás. Murfi. II. összevetés. 1. Czigány 1 ^álltak a nyúlról. Csárdás ) J 2. Murfi ) r ) Y > Joe. I Joe > \ j o e 3. Piczi ) pj c zj i Armida ) ' * B.-Csaba, 1874. nov. 22. Fejér Béla, egyl. jegyző. Temesmegyében agarászó egylet van alakuló­ban. Az aláírást gróf Bissingen Nándor ur kez­dette meg, és példája ismerősei körében élénk visszhangra talált. Az aláirók közül a gróf Bis­singen család tagjain kivül Pidul, Duka, Dőry báró és dézsánfalvi Gyika urakat emliti a temes­vári magyar lap. Az athletikai club ideiglenes választmányának tagjai ezennel tisztelettel felkéretnek, hogy aj hol­nap csütörtökön, este 7 órakor megtartandó érte­kezletre, az egylet ideiglenes helyiségében megje­lenni szíveskedjenek. v e g y e s t A Cserhátról Írják, hogy gr. Keglevich Gyula ur leleszi vádászterületén a nov. 18. és 19-ére kiirt vadászatok, nagy szél és hózivata: ban tartat­tak meg, melyben 9 vadász vett részt. Az idő roppant kedvezőtlen volt, mert nagy szél dühön­gött, mi részint a fákat tördelé, részint az azokat terhelő nagy havat lerázván, roppant zuhogást okozott. Nem is hitték, hogy a hajtás ily csendet zavaró szélben sikerüljön. Igy történt, hogy az első hajtásban csak egy őzbak lövetett; azt is az egyik erdőőr lőtte el, ki oly rendkívül szen­vedélyes vadász, hogy a felállított puskások elé lopózik, s igy praenumerálja magát. — A máso­dik hajtásban egy konda sertevad volt, de a foly­vást dühöngő szél okozta zajban észrevétlenül ki­törtek ; a vadászok azonban követték csapájukat, s a harmadik hajtás — a szél megszűnvén — job­ban sikerült, mert egy őz-suta és egy derék vad­kan esett; ez utóbbi 3 lövést vitt el, mig Kalló Géza golyója leterité. A derék vadkant egy lej­tőn érte a halálos golyó, s a mint felbukott volna, a meredek hegyoldalon lefelé hömpölyögve, a már nesztelen csendü erdőben nagy zuhogást okozott. Csuhája igen pompás volt s lenyuzatván pamla­got fog diszesitni. A második napi vadászat, az ismét beálló nagy szél miatt, eredménytelen lett. Deczemberben sz'nfén lesznek vadászatok. Feltűnő körülmény — irja szives tudósítónk — hogy vi­dékükön a n igy vad mindinkább szaporodik, el-

Next

/
Thumbnails
Contents