Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-11-25 / 49. szám

338 NOVEMBER 25. 1874. az unghvári államut mellett. A vadászat tartama valamivel több volt 30 percznél. Ez napi második halalink sokkal jobb mulat­sággal volt még egybekötve. Délután 2 3 4 órakor ugorván nyulunk a lazsnyáni majorsági földeken, egyenes irányban N.-Zalacska-felé tart, közel a helységhez rövid chek volt, fölugrasztatván most visszafelé fut egészen az asszonyságok ponny-ko­csija mellé; az ut mellett hosszas eheck, azonban a nyom újra fölvétetik a zalacskai vetéseken és aztán negyedórai hajtásban a csusahói legelőig ha­ladunk ; itt rövid check, mely után ismét T/* órai run a kis-gézsényi majorsági épületek melletti kukoriczaföldekig, hol a nyom egy barom-csorda közt ismét elvész, 4 perez múlva azonban újra föl lőn véve, s most a vadászat egyenes irányt tart a jesztrebi erdőig, itt az erdő közötti tisztá­son egy sas szemünk láttára vágja le nyulunkat. Az egész vadászat »check«-jeivel együtt egy óra­hossznál tovább tartott. Pesti falkavadászatok. A mult hét volt egyike a legérdekesebbeknek. A megelőző hét végén esett hó elolvadván, s megle­hetősen langyos idő levén, a talaj lágy és szi­mattartó volt, kivéve a homokos vidékeket. Volt kétszer róka és kétszer szarvasvadászat mindig hallalival, melyekből az utolsó szarvas és rókava­dászat nagyon jó volt. A vadászatokon e héten többnyire a következő urak és hölgyek vettek részt. 0 Felsége a király nov. 19-én és 20-án; a királyné ő felsége csak ez utóbbin; továbbá Pálffy Geraldine, Auersperg Anna hgnö, b. Edelsheimné, b. Vecseráné, a falka­nagy ; gr. Andrássy Gyula, b. Wenckheim B., gr. Festetich Pál, b. Edelsheim, b. Löbneisen, gr. Cse­konic s Endre, gr. Károlyi Gyula, gr. Károlyi Sán­dor, gr. Károlyi Pista, gr. Andrásy Aladár, b. Si­monyi Lajos, gr. Dessewffy Aurel, Auersperg Vilm, hg, gr. Szápáry Iván, gr. Szápáry L. tábornok, ifj. gr. Festetmh Tasziló, b. Rudics József. b. Pod­maniczky Géza és Levente, ifj. Fáy B la, Kund Béla, Harkányi Károly és József, br. Uchtritz, Jankovics Gyula, Baltazzi Arisztid és Sándor, gr. Zichy Lajos, Blaskovich Miklós és Ernő, Mr. Mon­roe, br. Orczy Elek stb. Az eredmények következők : 10-dik rend. vadászat nov. 17. Talált, d. e. 12 óra Paskál malom. Jelenvolt összeseu 3 9 vadász. A nádasból kiugrasztott róka Zsivora ur kasté­lya felé tartott, de az onnan kirohanó kuvaszok elöl megfordulván, ismét a Paskál malom felé fu­tott, hol a kutyák elvesztették. — Ugyancsak e nádasból egy második rókát hajtottak ki az ebek, mel' aztán elment Palota felé; de a szőlőknél megfordult, és ismét visszaszökött a nádba. Hosz­szas kertse's után a kutyák ismét kiszorították a ravaszt, és most Czinkota felé tartva, jó20percz­nyi run után elfogatott. 12. r. v. Első szarvasvadászat, nov. 18 án. Me­gyer ; déli 12 óra. Jelen 15 veres kabátos. A szarvas eleresztetvén a megyeri idomító pályán, innen Palotának tartott, és a falun át szaladva, a Pas­kál-malomig futott; ott jobbra fordult és Pestnek véve irányát, a Losonczi vaspályakiállásnál egy óráig tartó futás után elfogatott. 13 r. v. második szai vasvadászat, nov. 19-én. Ta­lálkozás a ] askálmalmi kis erdőnél, déli 12 óra­kor. Jelenvolt 0 Felsége a király és 32 vadász. — A paskálmalmi kis erdőnél kibocsátott szarvas Palota felé száguldottt; és le a kanálison keresz­tül Dunakeszinek tartott; majd jobbra fordult Fótli felé, és a parkot balra hagyva megkerülvén, a si­kátori pusztán szemközt jött s elfogatott, idáig mintegy 32 pereznyi sebes runt szolgáltatván. — Tiz pereznyi szünet után ismét elbocsáttatott a szarvas, most Mogyoród felé tartott, és 1 ij 2 né­met mfldnyi futam után a mogyoródi Kálvária magaslatán elfogatott. 14. r. v. Nov. 20-án. Találk. a 8-as kis nádas­nál déli 12 órakor. Jelenvolt a király és királyné ö felségeik, és 3 6 veres kabátos lovag. A dunake­szi nagy nádasból kiszöktetett rók a a kis 8-as felé, nnen pedig az erdőn át Palota felé tartott, és a társaságnak alkalmat adott néhány csinos ugra­tásra, miközben több bukás történt. Időközben megfordulván a róka, Csömör felé futott, majd is­mét irányt változtatván, a Paskál malomnak tar­tott, és az ottani Dagy nádasba szökött; eddig vagy 3 5 pereznyi szép futamot adván. A nádas­ból kis idő múlva ismét kiszorittatván, újra Csö­mör felé menekült, de a homokos talajon szimat hiányában a kutyák nyomát vesztették, és 20 pereznyi lassú keresés után a vadászat abba ha­gyatott. Ez pénteken volt. Szombat óta erősen fagyván, a hétfőre és keddre kitűzött róka- és szarvasvadá­szat nem tartathatott meg. Alig jutott nyilvánosságra az athletikai club ala­kulásának eszméje, már is egy hirszomjas gyalo­goló jelentette magát a »Vad. és Ver.-enylap« szerkesztőjénél, ki az alakuló egylet ügyeit ideig­lenesen vezeti, azon kijelentéssel, hogy ő kész Pestről Parisig az utat 29 nap alatt legyalogolni. Hogy ezen második Zubovits — egy pozsonyi szü­letéséi hazánkfia, ezelőtt tiszt többféle hadsereg­ben — képes lesz-e 29 napig, naponként 8 mfldet gyalogolni: igen nagy kérdés, ő bizik magában. Ez eset azonban bizonyítja, hogy nálunk sem hiá­nyoznának emberek e még szokatlan sportra, s hog} 7 csak ösztönzés szükséges arra, hogy az ily férfias vetélkedv felébredjen. A vállalkozó mindenütt a vasut-pályán gyalo­golna, s Pesttől Párisig minden állomáson látta­moztatná megérkezése idejét, ez volna egyúttal az ellenőrzés is ; miután a vasútról, kivált liol ez tá­vol az or-záguttól van, nem igen térhetne le, sze­kérre sem ülhetne. A tetemes utazási költség, s utó­lagos honorarium gyűjtésére 10 frttal aláirási ivet nyitott szerkesztőségünk, melyre Viator is mindjárt ' 50 frtot jegyzett. Az ut részletes jegyzéke ugyan ott megtekinthető. VEGYES* Fatal hunting accident. Squires-t, a pesti kopó­falka hunstmanjét gyászos eset érte ; atyja az öreg Squires a mult héten egy vadászat alkalmá­val, a Renfreshirü róka-kopókkal, midőn ezekj ép­pen »full cry« hajtanának, ugy elbukott lovával, hogy azonnal szörnyet halt. Az öreg Squires sok ideig vezette a lanarkshirei falkát is, és mint ér­telmes, derék, becsületes ember, általános elisme­résben állott. X Rajkovits nov 17-kén este 9 órakor megérke­zett Bécsbe, s igy a Brassótól Bécsig terjedő utat 10 nap alatt lovagolta be; mi középszámitással 120 mfld, 9 igy naponta 12 mfldet tett. Zubovics több mfldet (13—14) lovagolt ugyan napjában, s hosszabb utja is volt, de a német- és francziaor­szági utak hasonlitbatlanul jobbak is mint a mieink. Zubovits uti élményeit Bécstől Párisig egy bécsi lap levelezőjének következőleg beszéli el : »Okt. 2 5-én d. e. 10 órakor hagytam el Bécset, s ele­intén — miután az idő kedvezett — naponta 15 órán át lovagoltam, az első négy-öt napon, miu­tán minden 24 órában átlag 5 órát aludtam. Igy ment az Enns-ig, hol lovam egy hegyes csontba hágott jobb előlábával, minek folytán az egész ut alatt sántított. E körülmény arra kényszeritett, hogy hosszabb tourt tegyek naponkint s pihenő időm egyre rövidebb lett. Utazásom Austrián át valódi diadalmenet volt. A nép a lapokból meg­tudta, hogy hová mikor érkezem meg, s még ha éjnek idején is érkeztem valahová, százan meg ezeren vártak a községek előtt, hol szívélyesen üdvözöltek. Ennek a diadalmenetnek azonban meg­volt a maga kellemetlen oldala is; a lakosság mindenütt valami nagy uraságnak tekintett s az én meg lovam ellátásáért óriási összegeket köve­teltek. De hisz ez nem lehetett másként, mert egy némely bécsi lap jónak látta 50,000 frankos fogadásról beszélni utamra vonatkozólag. — Igy csak egy esetet mondok el. — Bimbacliban (Ba­jorország), a miért lovam egy éjen át pár óráig az istállóban állt s kis adag zabot kapott, 17 ba­jor tallért (mintegy 30 frtot) kelle fizetnem. — Efferdingben az ottani »sportkedvelők egylete« diszes fogadtatásban részesitett. Az egyleti tagok s igen számos polgárság messze felém lovagolt; a polgárok megabrakolták a Caradocot s azután ki­kisértek a város végére. Schärdingben Dosché és Gustner urak fogadtak, kik aztán pár mértföld­nyire el is kisértek. Freudenstadtban (Würtem­berg) is igen szívélyesen fogadtak az ottani sport­manek. Térképem, mely szerint utamat intéztem, Sedlacsek őrnagy a geográfiái társulat tagjának rajza, mely oly kitűnő és pontos, hogy soha még csak pillanatnyira sem kétségeskedhetém az ut iránya iránt. Meg vagyok győződve róla, hogy lia e térkép nincs, aligha megnyerem a fogadást. Csak egyet­len egyszer tévesztem el az utat a Feketeerdő­ségben, a Kniebiess-szorosban. Ej volt; irtózatos hófúvás dühöngött, s én, noha két pásztor kala­uzlott (kiknek 40 forintot kelle fizetnem) 10 órán át bolyongtam a rengetegben, kitéve a f gynak, hónak s fölváltva az esőnek. Hogy mit szenved­tem ez egyetlen éjen át, arról csak annak a két pásztornak lehet fogalma. Az osztrák határig egyenruhában lovagoltam ; innen kezdve könnyű szürke polgári ruhában, minden felsőruha vagy eső-köpeny nélkül; könnyen elképzelhető tehát, hogy a fennebb emiitett éjre örökké megemléke­zem. Mint a lapokban is említve volt, Strassburg­ban az ottani helyőrség tiszti kara fogadott. Ott a Caradoc jobb lábáról a patkót levétettem s Jui­lin állatorvos sebészileg mütötte a sebet. —Fran­cziaországban már nem oly jól ment az utazás, mint Németországban ; fölváltva köd és záporeső boszantottak. Az ut annyira kifárasztott s annyira idegessé tett, hogy Dieuze-bcn például egy éjjel ál­momban kiugrottam ágyamból s n< ki rohanva az ablaknak, kezemmel betörtem, minek folytán jobb kezem több helyt megsérült. Utazásom utolsó 7 napjában csak egyetlen egyszer s akkor is csak 3 órán át aludtam ; lia olykor le is dőltem pi­henésre, idegességem, izgatottságom s a lovamért való ijedtség nem engedék szemeimet behunyni. A szegény Caradocot is annyira kimerité a fárasztó ut, hogy már enni sem akart, s én kénytelen vol­tam zab-conservet tömni szájába, hahogy éhen el­veszni nem akartam hagyni. Francziaországban egyébiránt minden fél órában föltartóztatott egy­egy csendőr s útlevelem után tudakozódott. Több helységben, igy St.-Dizier-ben s Fontenay-ban utá­nam kiáltozák: »Espion prussien! Cochon prus­sien !« s több efféle hizelgő czimzést. Choran-ban egy izben kénytelen voltam térképemet e'ővenni, hogy tájékozhassau magam. A nép ezt látva, fe­nyegető állást foglalt el velem szemben s tele to­rokkal ordítozták : »Voyez l'espion prussien com­rne il regarde son plan !« Mig reggeliztem, kény­telen voltam revolveremet a kávés-csésze mellett készen tartani. Champigny-ben rablónak vagy va­lami olyasfélének tartottak. Ebbe a helységbe késő este érkeztem meg; a fogadóban lovamat az istállóba állítottam ; magam pedig melléje feküd­tem egy zsup szalmára. Reggel 4 órakor fölke­lek, folytatni akarom utamat — s az istálló ajta­ját zárva találom ; lovastól együtt becsuktak. Miu­tán sokáig hasztalan segitség után kiabáltam, ösz­szetörttm az ajtót s aztán a fogadóbeliekhez kiál­tottam, hogy számlámat kifizessem. De a nép any­nyira félt tőlem, hogy senki sem mert felém jönni s én kénytelen voltam fizetetlen odahagyni a fo­gadót. Francziaországban egyátalán nem tudtak tisztába jönni az iránt, hogy fogadásom valódi-e vagy csak ürügy, holmi porosz szándékú kémke­désre. Életmódom az ut folytán lehető egyszerű volt; nagyon keveset ettem ; ittam sok sört, s reg­gelenkint, a hideg ellen, kevés pálinkát. Itt (Pá­risban) aztán nv-gérkezésem után pár órával ugy tetszett, mintha mii den fáradalmat már kihever­tem volna.« Felelős szerkeszd) és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Fer.

Next

/
Thumbnails
Contents