Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-11-25 / 49. szám

338 NOVEMBER 25. 1874. az unghvári államut mellett. A vadászat tartama valamivel több volt 30 percznél. Ez napi második halalink sokkal jobb mulatsággal volt még egybekötve. Délután 2 3 4 órakor ugorván nyulunk a lazsnyáni majorsági földeken, egyenes irányban N.-Zalacska-felé tart, közel a helységhez rövid chek volt, fölugrasztatván most visszafelé fut egészen az asszonyságok ponny-kocsija mellé; az ut mellett hosszas eheck, azonban a nyom újra fölvétetik a zalacskai vetéseken és aztán negyedórai hajtásban a csusahói legelőig haladunk ; itt rövid check, mely után ismét T/* órai run a kis-gézsényi majorsági épületek melletti kukoriczaföldekig, hol a nyom egy barom-csorda közt ismét elvész, 4 perez múlva azonban újra föl lőn véve, s most a vadászat egyenes irányt tart a jesztrebi erdőig, itt az erdő közötti tisztáson egy sas szemünk láttára vágja le nyulunkat. Az egész vadászat »check«-jeivel együtt egy órahossznál tovább tartott. Pesti falkavadászatok. A mult hét volt egyike a legérdekesebbeknek. A megelőző hét végén esett hó elolvadván, s meglehetősen langyos idő levén, a talaj lágy és szimattartó volt, kivéve a homokos vidékeket. Volt kétszer róka és kétszer szarvasvadászat mindig hallalival, melyekből az utolsó szarvas és rókavadászat nagyon jó volt. A vadászatokon e héten többnyire a következő urak és hölgyek vettek részt. 0 Felsége a király nov. 19-én és 20-án; a királyné ő felsége csak ez utóbbin; továbbá Pálffy Geraldine, Auersperg Anna hgnö, b. Edelsheimné, b. Vecseráné, a falkanagy ; gr. Andrássy Gyula, b. Wenckheim B., gr. Festetich Pál, b. Edelsheim, b. Löbneisen, gr. Csekonic s Endre, gr. Károlyi Gyula, gr. Károlyi Sándor, gr. Károlyi Pista, gr. Andrásy Aladár, b. Simonyi Lajos, gr. Dessewffy Aurel, Auersperg Vilm, hg, gr. Szápáry Iván, gr. Szápáry L. tábornok, ifj. gr. Festetmh Tasziló, b. Rudics József. b. Podmaniczky Géza és Levente, ifj. Fáy B la, Kund Béla, Harkányi Károly és József, br. Uchtritz, Jankovics Gyula, Baltazzi Arisztid és Sándor, gr. Zichy Lajos, Blaskovich Miklós és Ernő, Mr. Monroe, br. Orczy Elek stb. Az eredmények következők : 10-dik rend. vadászat nov. 17. Talált, d. e. 12 óra Paskál malom. Jelenvolt összeseu 3 9 vadász. A nádasból kiugrasztott róka Zsivora ur kastélya felé tartott, de az onnan kirohanó kuvaszok elöl megfordulván, ismét a Paskál malom felé futott, hol a kutyák elvesztették. — Ugyancsak e nádasból egy második rókát hajtottak ki az ebek, mel' aztán elment Palota felé; de a szőlőknél megfordult, és ismét visszaszökött a nádba. Hoszszas kertse's után a kutyák ismét kiszorították a ravaszt, és most Czinkota felé tartva, jó20percznyi run után elfogatott. 12. r. v. Első szarvasvadászat, nov. 18 án. Megyer ; déli 12 óra. Jelen 15 veres kabátos. A szarvas eleresztetvén a megyeri idomító pályán, innen Palotának tartott, és a falun át szaladva, a Paskál-malomig futott; ott jobbra fordult és Pestnek véve irányát, a Losonczi vaspályakiállásnál egy óráig tartó futás után elfogatott. 13 r. v. második szai vasvadászat, nov. 19-én. Találkozás a ] askálmalmi kis erdőnél, déli 12 órakor. Jelenvolt 0 Felsége a király és 32 vadász. — A paskálmalmi kis erdőnél kibocsátott szarvas Palota felé száguldottt; és le a kanálison keresztül Dunakeszinek tartott; majd jobbra fordult Fótli felé, és a parkot balra hagyva megkerülvén, a sikátori pusztán szemközt jött s elfogatott, idáig mintegy 32 pereznyi sebes runt szolgáltatván. — Tiz pereznyi szünet után ismét elbocsáttatott a szarvas, most Mogyoród felé tartott, és 1 ij

2 német mfldnyi futam után a mogyoródi Kálvária magaslatán elfogatott. 14. r. v. Nov. 20-án. Találk. a 8-as kis nádasnál déli 12 órakor. Jelenvolt a király és királyné ö felségeik, és 3 6 veres kabátos lovag. A dunakeszi nagy nádasból kiszöktetett rók a a kis 8-as felé, nnen pedig az erdőn át Palota felé tartott, és a társaságnak alkalmat adott néhány csinos ugratásra, miközben több bukás történt. Időközben megfordulván a róka, Csömör felé futott, majd ismét irányt változtatván, a Paskál malomnak tartott, és az ottani Dagy nádasba szökött; eddig vagy 3 5 pereznyi szép futamot adván. A nádasból kis idő múlva ismét kiszorittatván, újra Csömör felé menekült, de a homokos talajon szimat hiányában a kutyák nyomát vesztették, és 20 pereznyi lassú keresés után a vadászat abba hagyatott. Ez pénteken volt. Szombat óta erősen fagyván, a hétfőre és keddre kitűzött róka- és szarvasvadászat nem tartathatott meg. Alig jutott nyilvánosságra az athletikai club alakulásának eszméje, már is egy hirszomjas gyalogoló jelentette magát a »Vad. és Ver.-enylap« szerkesztőjénél, ki az alakuló egylet ügyeit ideiglenesen vezeti, azon kijelentéssel, hogy ő kész Pestről Parisig az utat 29 nap alatt legyalogolni. Hogy ezen második Zubovits — egy pozsonyi születéséi hazánkfia, ezelőtt tiszt többféle hadseregben — képes lesz-e 29 napig, naponként 8 mfldet gyalogolni: igen nagy kérdés, ő bizik magában. Ez eset azonban bizonyítja, hogy nálunk sem hiányoznának emberek e még szokatlan sportra, s hog}

7 csak ösztönzés szükséges arra, hogy az ily férfias vetélkedv felébredjen. A vállalkozó mindenütt a vasut-pályán gyalogolna, s Pesttől Párisig minden állomáson láttamoztatná megérkezése idejét, ez volna egyúttal az ellenőrzés is ; miután a vasútról, kivált liol ez távol az or-záguttól van, nem igen térhetne le, szekérre sem ülhetne. A tetemes utazási költség, s utólagos honorarium gyűjtésére 10 frttal aláirási ivet nyitott szerkesztőségünk, melyre Viator is mindjárt ' 50 frtot jegyzett. Az ut részletes jegyzéke ugyan ott megtekinthető. VEGYES* Fatal hunting accident. Squires-t, a pesti kopófalka hunstmanjét gyászos eset érte ; atyja az öreg Squires a mult héten egy vadászat alkalmával, a Renfreshirü róka-kopókkal, midőn ezekj éppen »full cry« hajtanának, ugy elbukott lovával, hogy azonnal szörnyet halt. Az öreg Squires sok ideig vezette a lanarkshirei falkát is, és mint értelmes, derék, becsületes ember, általános elismerésben állott. X Rajkovits nov 17-kén este 9 órakor megérkezett Bécsbe, s igy a Brassótól Bécsig terjedő utat 10 nap alatt lovagolta be; mi középszámitással 120 mfld, 9 igy naponta 12 mfldet tett. Zubovics több mfldet (13—14) lovagolt ugyan napjában, s hosszabb utja is volt, de a német- és francziaországi utak hasonlitbatlanul jobbak is mint a mieink. Zubovits uti élményeit Bécstől Párisig egy bécsi lap levelezőjének következőleg beszéli el : »Okt. 2 5-én d. e. 10 órakor hagytam el Bécset, s eleintén — miután az idő kedvezett — naponta 15 órán át lovagoltam, az első négy-öt napon, miután minden 24 órában átlag 5 órát aludtam. Igy ment az Enns-ig, hol lovam egy hegyes csontba hágott jobb előlábával, minek folytán az egész ut alatt sántított. E körülmény arra kényszeritett, hogy hosszabb tourt tegyek naponkint s pihenő időm egyre rövidebb lett. Utazásom Austrián át valódi diadalmenet volt. A nép a lapokból megtudta, hogy hová mikor érkezem meg, s még ha éjnek idején is érkeztem valahová, százan meg ezeren vártak a községek előtt, hol szívélyesen üdvözöltek. Ennek a diadalmenetnek azonban megvolt a maga kellemetlen oldala is; a lakosság mindenütt valami nagy uraságnak tekintett s az én meg lovam ellátásáért óriási összegeket követeltek. De hisz ez nem lehetett másként, mert egy némely bécsi lap jónak látta 50,000 frankos fogadásról beszélni utamra vonatkozólag. — Igy csak egy esetet mondok el. — Bimbacliban (Bajorország), a miért lovam egy éjen át pár óráig az istállóban állt s kis adag zabot kapott, 17 bajor tallért (mintegy 30 frtot) kelle fizetnem. — Efferdingben az ottani »sportkedvelők egylete« diszes fogadtatásban részesitett. Az egyleti tagok s igen számos polgárság messze felém lovagolt; a polgárok megabrakolták a Caradocot s azután kikisértek a város végére. Schärdingben Dosché és Gustner urak fogadtak, kik aztán pár mértföldnyire el is kisértek. Freudenstadtban (Würtemberg) is igen szívélyesen fogadtak az ottani sportmanek. Térképem, mely szerint utamat intéztem, Sedlacsek őrnagy a geográfiái társulat tagjának rajza, mely oly kitűnő és pontos, hogy soha még csak pillanatnyira sem kétségeskedhetém az ut iránya iránt. Meg vagyok győződve róla, hogy lia e térkép nincs, aligha megnyerem a fogadást. Csak egyetlen egyszer tévesztem el az utat a Feketeerdőségben, a Kniebiess-szorosban. Ej volt; irtózatos hófúvás dühöngött, s én, noha két pásztor kalauzlott (kiknek 40 forintot kelle fizetnem) 10 órán át bolyongtam a rengetegben, kitéve a f gynak, hónak s fölváltva az esőnek. Hogy mit szenvedtem ez egyetlen éjen át, arról csak annak a két pásztornak lehet fogalma. Az osztrák határig egyenruhában lovagoltam ; innen kezdve könnyű szürke polgári ruhában, minden felsőruha vagy eső-köpeny nélkül; könnyen elképzelhető tehát, hogy a fennebb emiitett éjre örökké megemlékezem. Mint a lapokban is említve volt, Strassburgban az ottani helyőrség tiszti kara fogadott. Ott a Caradoc jobb lábáról a patkót levétettem s Juilin állatorvos sebészileg mütötte a sebet. —Francziaországban már nem oly jól ment az utazás, mint Németországban ; fölváltva köd és záporeső boszantottak. Az ut annyira kifárasztott s annyira idegessé tett, hogy Dieuze-bcn például egy éjjel álmomban kiugrottam ágyamból s n< ki rohanva az ablaknak, kezemmel betörtem, minek folytán jobb kezem több helyt megsérült. Utazásom utolsó 7 napjában csak egyetlen egyszer s akkor is csak 3 órán át aludtam ; lia olykor le is dőltem pihenésre, idegességem, izgatottságom s a lovamért való ijedtség nem engedék szemeimet behunyni. A szegény Caradocot is annyira kimerité a fárasztó ut, hogy már enni sem akart, s én kénytelen voltam zab-conservet tömni szájába, hahogy éhen elveszni nem akartam hagyni. Francziaországban egyébiránt minden fél órában föltartóztatott egyegy csendőr s útlevelem után tudakozódott. Több helységben, igy St.-Dizier-ben s Fontenay-ban utánam kiáltozák: »Espion prussien! Cochon prussien !« s több efféle hizelgő czimzést. Choran-ban egy izben kénytelen voltam térképemet e'ővenni, hogy tájékozhassau magam. A nép ezt látva, fenyegető állást foglalt el velem szemben s tele torokkal ordítozták : »Voyez l'espion prussien comrne il regarde son plan !« Mig reggeliztem, kénytelen voltam revolveremet a kávés-csésze mellett készen tartani. Champigny-ben rablónak vagy valami olyasfélének tartottak. Ebbe a helységbe késő este érkeztem meg; a fogadóban lovamat az istállóba állítottam ; magam pedig melléje feküdtem egy zsup szalmára. Reggel 4 órakor fölkelek, folytatni akarom utamat — s az istálló ajtaját zárva találom ; lovastól együtt becsuktak. Miután sokáig hasztalan segitség után kiabáltam, öszszetörttm az ajtót s aztán a fogadóbeliekhez kiáltottam, hogy számlámat kifizessem. De a nép anynyira félt tőlem, hogy senki sem mert felém jönni s én kénytelen voltam fizetetlen odahagyni a fogadót. Francziaországban egyátalán nem tudtak tisztába jönni az iránt, hogy fogadásom valódi-e vagy csak ürügy, holmi porosz szándékú kémkedésre. Életmódom az ut folytán lehető egyszerű volt; nagyon keveset ettem ; ittam sok sört, s reggelenkint, a hideg ellen, kevés pálinkát. Itt (Párisban) aztán nv-gérkezésem után pár órával ugy tetszett, mintha mii den fáradalmat már kihevertem volna.« Felelős szerkeszd) és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Fer.