Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-02-04 / 05. szám

34 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 11. 187 4. földész oly lova, melyet ekében és boronában használ. Táv. egyszer a pálya köre teherkiegyenlités és nyereg nélkül. Nevezés az oszlopnál. 4. Nagy egyleti Handicap. 1000 frt. Futhat minden ló. Táv. 2 jU mfld. Tét 120, bánat 50 frt, augusztus 25-ig bejelentve 30 frt. A terhek aug. 10-ke'n tétetnek közzé. Ezen nap után legalább 1000 forint értékű verseny nyerője 5 fonttal többet visz. A 2-dik lónak a tét és bánatok felét. 5. Katonatiszti akadályverseny, 100 db arany. Futhat minden oly ló, mely 187 4. jan. 1-től nem volt idomár kezében, és tényleges szolgálatban levő m. kir. bonvéd vagy rendes hadseregbeli tiszt birtokában van, a ki által lovaglandó is. Teher 150 font, angol telivérek 15 fttal többet, 1871., 187 2. és 187 3. évi nyilvános akadályverseny nyertesére — katonatiszti akadályverseny kivételével — 1000 frt értékig 5, 1000—2000 frt értékig 8 fonttal több; 4é. lovakra 10 fonttal kevesebb. Tét 25, bánat 10 frt. Táv. 2 :j

2 mfld 10 ugrással, melyek legszélesbike 10, a legmagasbika 3 láb. A nyertesnek 80, a 2-diknak 20 db ar. a tét és bánatok felével, a 3-diknak a tételek és bánatok második fele. A pályaköltségek az 1-ső, 2-dik és 3-dik dijak nyertesei közt — aránylag nyereményeikhez — osztatnak szét. Nevezési zárnap aug. 10. MÁSODIK NAP. Kedden, September 8-kán. 1. Kis egyleti Handicap, 400 frt. Futhat minden ló. Táv. 3/

4 mfld. Tét 50, bánat 30, aug. 25-ig bejelentve 20 frt. A terhek aug. 10-e'n tétetnek közzé, ezen nap után egy legalább 1000 frt ért. verseny nyertese 5 fonttal többet visz. A 2-dik lónak a tét és bánatok felét nyeri. 2. Paripaverseny. Tiszteletdij. Futhat minden oly nem telivér ló, mely még 400 frt ért. versenyt nem nyert és egy év óta nyilv. idomitó intézetben nem volt. Táv. 1

1.

2 mfld. Teher: 3é. 120, 4é. 140, 5é. 146, id. 150 font, kanczák és heréltek 3 fonttal kevesebbet. Tét 10 frt, f. v. f. A második ló tételét menti. Urlovarok színekben. Nevezés az oszlopnál. 3. 400 arany államdij. Minden mén és kancza számára, mely magyar-osztrák vagy németországi állami lakos jóhiszemű tulajdona. Távolság 2 mfld. Teher 3é. 105, 4é. 123, 5é. 12 9, 6é. és id. 130 font, mén 3 fonttal, egy 2000 frtos verseny nyerője 6, két 2000 frtos vagy egy 5000 frtos 9, két 5000 vagy egy nagyobb verseny nyerője 11 fonttal többet visz; a teherhalmozás maximuma 16 font. Angol vagy franczia lóra külön 17 fonttal több. Tét 200 frt, fele bánat. A 2-dik ló a tét és bánatok felét nyeri. 4. Asszonyságok dija. Gátverseny. Futhat minden ló. Táv. l

1/

2 mfld 5 gáttal. Teher: 3é. 120, 4é. 140, 5é. 146, id. 150 f., mének 3 fonttal többet. Urlovarok szinekben. Tét 25, bánat 10 frt. A 2-dik ló kettős tételt kap. 5. Vigaszverseny. Handicap. Kötelező minden lóra, mely az 187 4. évi kassai versenyek bármelyikére augustus l-ig nevezve volt. Futhatnak csakis oly lovak, melyek bármely versenyben indultak ugyan, de nem nyertek. Táv. egyszer a pálya köre és 20 öl. Tét 50, bánat 30 frt, aug. 25-ig bejelentve 10, nyerés által kizárt lovak 25 forint bánatot fizetnek. Megjegyzések. 1. Bármely versenyre csak versenyegyleti részvényes nevezhet lovat és akkor is csak ugy, ha az jóhiszemű tulajdonát képezi. — A részvényesek sorából közidomárok és üzleti lovarok ki vannak zárva. 2. Minden a pályán megjelent lótól 5 forint gyeppénz és 5 frt induláspénz fizetendő annyiszor, a mennyiszer indult; továbbá minden handicapben terhét elfogadó lótól 5 frt hadicappénz fizetendő, a mennyiszer elfogadta azt, az egylet pénztárába. — Minden tét-, bánat-, gyep-, indulási és handicappénz a versenyt megelőző esti 10 óráig fizetendő be, különben oly lovak, melyekért ezen fizetések egyike vagy másika elmulasztatne'k, nem versenyezhetnek. 3. Minden nyeremény 5

0 e -a a versenyegyleti pénztár javára levonatik. 4. Minden nevezésnek a dij megnevezésével, a ló és lovar színei részletes leírásával, végre a terhek pontos kiszámításával kell megtörténni. —Csakis Írásban vagy táviratilag beadott nevezések FeMétt Msz-iajzol Csetneky-töl. in. rész. Apró történetek a Felvidékről. (Folytatás.) 4. Az augustusi jeges vadászat. A dobsinai főbiró s az erdőmester többszöri szívélyes meghívásait követvén, 1868. augusztus 1-én átrándultam e városkába, az akkor megnyílt őzvadászatokban résztveendő. Tíz év óta nem vadásztam volt e határban, s valóban uagy reményekkel telve érkeztem oda. Néhány nap a tervezgetéssel s készülődéssel telvén el, mi augusztus 4-én délután egy órakor kocsira ültünk s elindultunk a csuntavai korcsma s erdészlak felé, mely mintegy 3400 láb tengerszin feletti magasságban fekszik s éjjeli tanyának volt kiszemelve. Alig jöttünk azonban egy óra járásra a sűrű erdőséggel borított szűk völgyön felfelé, a mint az ég besötétedett s oly záporos és jégessős égiháború jött reánk, hogy a lovak elvadulásától tartva, kénytelenek voltunk velük együtt a sűrű fényűk közé befurakodni s ott időzni, mig a hosszan tartott zivatar elmúlt. Derekasan átázva s átfázva értünk d. u. 5 óra tájt fel a korcsmához, melynek udvnrára a kéjazatokról lepergett jég miatt alig hatolhatott be kocsink, a jég itt tengelyen s a lovak térdein felül ért, s kivül minden be nem fásitott oldal s begytető hófehér volt. Sajátságos képet mutatott maga e csárda. A zivatar elől idemenekültek az utasok, a fuvarosok, a közelségben dolgozó erdei munkások, a kint legelészett kis csorda is az udvarra szorult, tömve volt száritkozó, melengető emberekkel s köztük jajgatva kelt-járt a korcsmárosné, kinek gyönyörű lenjét a jég pocsékká tette. A 22 puskásból s 8 kopóból állott vadásztársaság egyrésze a gyalogutakon jött fel ide, s ezek jelentették, hogy 3 db őznek csapája látható, a mint a vágásból ki s a közel fenyvesbe bevezet. A társaság nem sokára megszáritkozott s elhatározta a fenyvest még ma meghajtatni. Este 6 órakor tehát kimozdultunk a korcsmából s állást fogtunk a lábnyi magas jégben, melyben több helyütt bevonuló fris őznyomokat találtunk. Állásomat az erdész egy domborodó begyhát közepén jelelte ki, mely, mint későbben meggyőződtem, annyiban nem volt kedvező, a menynyiben a domb mind két oldalát egyszerre szemmel tartani nem lehetett, már pedig a kopókat mind két felől czvorkázván le, mind az innenső mind a túlsó oldalokon őzeket hajtottak. Szomszédom, a kis termetű, de annál nagyobb szellemű protestáns főpap volt, ki ugyan puskát még solia sem sütött el, de mint a jó társaságot kedvelő természet barátja velünk tette e kirándulást. Az első lövést harmadik szomszédom, a városi főbiró tette egy magános bakra, mely egy özcsapa nyomán közelgetett a hajtásba fogott területbe s a lövésre összetört. A többi 7—8 vagy bárminemű nyilatkozatok érvényesek, es akkor is csak ugy, ha azok nem később, mint a meghatározott időben jutnak a titkár kezeihez. 5. A teherpoenalitások az idei kassai nyereményekért is viendők. — Hogy a teherszabást egy és ugyanazon kulcs szerint lehessen meghatározni, a magyar kir. arany 4, a cs. kir. ar. 5 frtba, az angol sovereign 10 forintba, a Napoleond'or, LouiscFor és Friedrichsd'or 10 frtba e's a Thaler 1 Va frtba fog számíttatni. 6. Sulyegységül a vámfont szolgál, a távolságnál az angol mfld. 7. Teherkivető minden handicapben Cavaliero Ferencz ur. 8. Minden nevezés, bejelentés, tudakozódás stb. ily czim alatt: » Versenyt illető« Jenny Károly versenyegyleti titkár úrhoz Kassára bérmentesen intézendő. Nevezési zárnap — kivéve a katonatiszti és paripa-versenyt — augustus 1 -je. A Handieapek terhei aug. 10-kén tétetnek közzé. Kisbánat-jelentés aug. 25-ig. SPORT és TENYÉSZTÉS, k t©BtyésstSfe koréfetí, Még néhány szó Bábolnáról. Midőn ez időben annyi szó emeltetett Bábolna mellett és ellene, nem mulaszthatom el az alkalmat saját nézeteimet e ménesről nyilvánítani, főkép miután rég azon meggyőződésre jutottam, hogy az országos lótenyésztésünkre nézve nemcsak fölösleges, de káros is • és hogy mindazon pénz, mely annak fenntartására fordittatik, helyesebben és több eredménynyel fordíttathatnék máskép lótenyésztésünk érdekében. Sokat foglalkozván versenyekkel, sokan talán azt fogják hinni: hogy azért vagyok ellenlövés, a hajtásban volt több darab őzre, hibáztatott. Nekem a szerencse szintén nem kedvezett. mert vadat nem láttam s fegyveremet sem sütöttem el. Egy őznek közelgető iigetését hallottam ugyan a ropogó jégben hátam megett, de állásomról az látható nem volt, e végett m. e. 20 lépéssel feljebb kellett volna állanom, én azonban a recsegő jégben csak akkor mozdulhattam feljebb, midőn észrevettem, hogy máskülönbben a vad puskára nem jön. Mozdulatimra az őz csakugyan derékszögben elfordult s egyenesen a főpapra ért le, kinek duplázására azt szökdelve tova iramodni hallottam. Oda menve, látom szomszédomat puskáját egy fához támasztani s nagy hévvel keresgélni. A mint meglátott, nagy vigan nekem kiált: Láttam özet s lőttem is kétszer ! Nevetve kérdém: liol van hát az őz ? Itt kell neki valahol feküdnie, mert elmenni nem láttam ! Dejszen főtisztelendőséged jobban ért a császári pátensek mint az őzek lepuskázásához. Elment biz az, még pedig a legjobb egészségben, lám itt van szökdeléseinek nyoma minden legcsekélyebb sebvér nélkül!« Kissé elkomorodott, de szerencsés kedélye csakhamar szokott jó kedvét meghozta s örömmel emlékezett arra mig élt, hogy őzet szabadban látni s arra puskázni szerencsés volt. Mellőzöm a tanyán töltött éji zajnak leírását s csak azt említem meg, hogy a nagyszerű vacsora után, mely bármely diszbanketnek is be-