Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-11-04 / 46. szám
312 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. D ECZE MBER 16. 187 4. 18, 19. cs 20-án gr. Keglevich Gyula my Pete vásári cs Leleszi vadászterületén tartatott. Vadászatunk eredménye e nem éppen vaddus vidéken, mindenkit meglepett; — lovetet 2 db vaddisznó, 2 db őzbak, 1 db vadmacska, 2 db róka és 10 db nyul. A nyulak közül a vadásztagok majd mindegyikének sikerült egyet-kettőt elejteni. A vaddisznónak egyikét Holló Géza ur a leg-. correctabb lövéssel lőtte, a másikat Beniczky György és I. M. urak ejtették el közös lövéssel. A vaddisznók egyike, kizsigerelve 149 font, a másik 127 font sulyu volt, mi igen sok, mert mindkettő kocza volt. A 2 db özet a vadászur lőtte, melynek egyike oly szép példány, hogy bármely vadászterületnek díszére válnék ; agancsa rendkívüli, — az egyik ága két különálló részre oszlik, előre és hátr i is vaunak ágai; liossza egy láb; az őz súlya kizsigerelve 48 fontot tett. A rókák egyiket Ivády Béla, a másikat Miglésy László urak lőtték ; a vadmacskát a helybeli erdész ejté el. Voltak a hajtásban császármadarak is, de a nagyvadra fegyverzett vadászoknak nem sikerült egyet sem elejteni. Cser, 187 4. október 21-én. SCHMITT JÓZSEF, uradalmi főerdész. Medvevadászat Norvégiában. (Folyt, és vég-c.) Kevésbbé veszélyes a medvevadászat a földközi tartományokban, hol egy vagy több száz ember összegyülekezvén az erdőséget meghajtja : ilyenkor inkább a puskások golyóitól lt bet tartani. Az északi erdőségekben és bérczeken, hol a népesség nem oly uagy, a vadászok gyakran támadják meg a medvét egyedül, vagy legfelebb egyetlen társ segélyével, és az ily medvevadászat a merészebb és hevélykeltö sportokhoz méltán sorozható. Rendesen őszszei, midőn a medvék vaczkaikba, téli szállásukba befeküsznek, liogy téli álmukat átszenderegjék, tesznek kisérletet az emberek a »talpas« bundájának kézrekeiitése végett. Két északvidéki pór felkerekedik bó.-korcsolyáján medvét nyomozni, melynek nyomai élénk körvonalokban tűnnek a hóból elé. Gyakran a legkezdetlegesebb mivíí löcsövekkel fegyverkezve indulnak ők ki, a melyekhez alkalmazható golyókból körülbelől negyven megy egy fontra. Mindamellett is gyakran for dúlnak elé oly esetek, midőn a maczkó kellő helyén eltalálva egyetlen golyó által is elesik. Azonban a dárda is oly fegyver, melyre a vadász biztosan támaszkodhatik, sőt nézetem szerint jóval félelmesebb szerszám. Az eféle dárda kemény rúdból áll, melyn k végéhez négy élü begyes tőr van erősítve, mely oly élesre van kifenve mint a borotva (s melyet, midőn használatban nincs, mindig tokban tartanak), mintegy 8 hüvelyknyi bosszú erős keresztvas van alkalmazva a tör alsó végén. Ezzel a fegyverrel üldözik aztán s ejtik a medvét el. A dárdát rendesen mellébe vagy hóna alatt igyekeznek nagy erővel bedöfni, egyenesen a szivének. Mihelyt a dárda behatolt, a vadász erősen tartja a rúd végét, hogy- a dárda mennél mélyebben nyomuljon be a maczkó testebe, miután ily esetben a talpasnak mindig az a törekvése, hogy a vadászt körömbegyre kaparitbassa s megölelhesse, mely gyöngéd vágyának elérésében azonban a dárda tövén alkalmazott keresztvas akadályozza. Mindaddig, mig a dárda a szolgálatot meg nem tagadja, nem nagy a veszély, de a vadásznak élete csakis e fegyverének jóságától függ. Czimborája, ha ugyan van ilyen, most szintén megtámadja a medvét puskájával avagy dárdájával, azonban ba a vadász egyedül van -— pedig ba csak lehet ugy intézi a dolgot, hogy egyedül legyen, nehogy a zsákmányt más valakivel meg kelljen osztania, akkor ugy végez a talpassal, ahogy tud. A lappok földén azt észleltem, hogy az ily dárdák nyelét hegyi kőrizsfából készitik átalában. Nem lehet egyébiránt kétségbe vonni, lioxy sajátságos ideges érzés lepi meg az embert midőn szembe száll a dühös vaddal, egyetlen hitvány rúdját szegezve előre ennek ellenében, s jókora vakmerőség .kívántatik ahoz, hegy valaki egyedül egy szál ily fegyverrel a medvét megrohanja; és mindazált' az északi tájak lakosai, a a kis laplandiak, gyakran veszik azt igénybe m e d v e v a d á s z a t a i k alkalmával. Gyakran gyönyörködve szemléltem Quickiockbau egy hires vadásznak a medvevadászatot híven jelző némajátékát, midőn ily esetben magamnak lcellc a medvét ábrázolnom. Mintegy hatvan éves, parányi termetéi, de élénk vén kópé volt ö. Szilajon forgatá körültem dárdáját, s ilyenkor néha oly komoly hevély keletkezett benne, hogy kérnem kellett, rekeszsze be előadását, nehogy végre önfe- j ledtében valóságos medvét szemléljen bennem. Ez utánzatok másnemű ily utánzatokat jutt.tnak eszembe. Az olvasó bizonynyal emlékezni fog Molyneux-re, a fekete versenybajnokra (prizefighter) és kiváltképen a szegény öreg Tom Cnbbre. Én még akkor kezdtem ezt az agg férfit ismerni, midőn a Panton-streeten nyilvános helyiséget tartott; azoubau nem méltányolták e vén ficzkót, nem látogatták pantonstreeti teremét. Fölkerestem öt szerény lakában, ott valahol a Sohón, a midőn is rendesen megfizettem neki a látogatást. Csúzos baja miatt szobája őrzésére volt kárhoztatva, melyben lassan sántikált fel s alá. Ugy látszott, | mintha minden barátja elhagyta volna s nyomasztó körülmények közé jutott vala; azonban szobája a múltnak győzelmi jelvényeivel volt elhalmozva, melyek közül egy ezüs.t kehelyre emlékezem, melyet az öreg rendesen borral töltött meg, mit ö maga is nagyon kedvelt, s e'n ebből a pályanyereményből szörpölgetve a borocskát, kíváncsi érdekeltséggel hallgatva bámultam előadását. Mig a Molyneux-vel való nagy viaskodása forgott szőnyegen, az öreg Tom egész nyugodtsággal vesztegelt székén, csupán olykor-olykor hadonázva a semmiségben, mintha láthatlan és képzelt ellenfelével viaskodnék. Bizonyos Nicholls által történt legyőzetcse felöl csak futólag emlékezett. nyomatékkal hangsúlyozván amaz elcsépelt mindennapi mentséget, hogy ba ő akkor »jó conditio«- ban leendett, elbáut volna ő ötven Nicholls-al is. Ám midőn Molyneux-re került a sor, eleven tableau-t akart nyújtani. Én & feketét helyettesítem s elfoglaltam az öreg Tom által kijelölt állást, (előre hajtám fejemet, bal karomat kinyujtám egyenesen, s aztán ugyancsak a bal öklömet összeszorítva, állammal egyenmagasságban tartám), az öreg állást akart foglalni ellenem s bekötözött, köszvényes lábainak daczára meg akarta nekem mutatni, hogy ütötte félre a feketének a balkarját; s mikép hagyta helyben rettenetes »jaw-breaker «-jevel, melyet a viadalban használtak. » Gently, Tom, play light«, szoktam mondogatni, midőn az öreg nekihevült, és ökle veszélyes közelségben járt fejemnél, hiven akarván bizonyítani, liogy bánt el egyszer-mástzor félelmes ellenfelével. Jól mulattatott ez engem, de volt annyi eszem, hogy borozgatás közt nem igen ismételteiéin az eléadást »Hi e tárgyról foly a beszéd, sir, — jegyzé meg egyszer előttem egy derék öreg kajlalábu orator Ausztráliában, ki minden ajtón bekopogtatott s a gyarmatosok segélyéből élt, — azonnal neki hevülök, de az(rt »kávé mellett« képes vagyok órákig is elbeszélgetni.« Én is igy voltam ezzel. Egyébiránt alig volnék képes meghatározni, melyik a veszélyesebb: a vén laplandi medvevadásznak a dárdája-e, avagy a vén Tom Ciibbnek az ökle, ha akár egyik akár a másik l hiven akarja hősi tetteit visszatükrözni, ám történjék az bor avagy kávé mellett. Idstone. Agarászaü kopás^at, Tisztelt szerkesztő ur! A »Galgavidéki agarászegyesület«-nek , négy évi fennállása után, sikerült a sport iránt érdeklődő közönség figyelmét oly mértékben kiérdemelni, hogy nem hiszem, miként t. lapja olvasói ne fogadnák — habár avatatlan toll által is, szívesen az értesitést, a f. bó 25 és 26-án megtartott kölyökagárverseny eredményéről. A versenyeket megelőző napon már tapasztaltuk, hogy a tagok jobban érdeklődnek mint valaha a társulat belső ügyei s a versenyek iránt, mert ily számmal régen láttunk együtt közgyűlést, mint most. A közgyűlést tevékeny elnökünk, b. Podmaniczky Géza megnyitván, elnöki jelentését megtette, melynek a fényesen sikerült Gödöllői lóversenyre vonatkozó része általános megelégedést okozott, mert sokan a financziális kérdés miatt tartottak a kedvezőtlen eredménytől; jelentvén továbbá, liogy Királyné ő felsége által az egylet részére legkegyelmesebben 100 db arany adományozhatott , melyet is a közgyűlés hódolatteljesen megköszönvén, ennek mikénti felhasználását a novemberi közgyűlés tárgyául tűzte ki. Nem kell mondanom, hogy az ily irányból jött legmagasabb kitüntetés mily mértékben költi fel a társulat iránt a sportkedvelő közönség figyelmét, s menynyire bálás érte csak rövid idő óta fennáló ágarász-egyletiink. E közgyűlésen pendittetett meg az eszme, liogy kívánatos volna, hogy az országban létező agarászegyletek küldöttei egy közös tanácskozmányra összejönnének, s itt a dij agarászatok egyöntetűségét lehetőleg megállapítanák. Ki valaha agarász-egyesületnek tagja volt s dijagarászatokon részt vett, tudja s éizi ez eszme keresztülvitelének fontosságát s korderejét, mert mily özöne a kérdéseknek van előttünk, melyeknek megvitatása, ha az agárversenyeket biztositni óhajtjuk — elkerülbetlen ; itt van mindjárt a vadásztörvény módosításának kezdeményezése, mert ba e törvény nem módosittatik, az agavászatnak, e magyar jellegű sportnak, maholnap meg kell szűnnie, itt van továbbá, a dijagarászatokon a bíráskodás kérdése : állandó vagy választott biró-e ? oly fontos kérdés, mit elodázni alig lehet. Mert mig egy részről a birói állandóság ellen elvi szempontból — nézetem szerint — kifogást tenni alig lehet, de más részről, hogy helyesen alkalmazható-e ? nagy kérdés. — Ilyen, liogy több példát ne idézzek, a majdnem minden agarász-egylet alapszabályaiban benne lévő általános kitételek, mint p. o. »kertelő, okoskodó agár«. Urak ! kik agarásztok, agarat neveltek, tegyük sziveinkre, most és nem a g\ epen, — kezeinket, és valljuk be, hogy ezek a körül nem irt, nem praecirozott, általános kitételek nagyon alkalmasak arra, hogy a szenvedély bele kapaszkodjék ; már pedig szenvedély vagy anyagi haszon nélkül a versenyek élete nagyon rövid lenne, de az agárversenyeknél ez utóbbi számításba nem jöhetvén, igy kell, hogy az első annál inkább működjék, pedig hol a szenvedély ott van, ott a szem nem mindig lát egyformán, s az ész néha a prókátori szerepet is viszi ; igy kell, ha a társulatokat fenn Akarjuk tartani, hogy határozott világos szabályok alkottassanak, s hogy az ily általános elasztikus kifejezések a legszigorúbban köriilirassanak; mert kérdezzük csak meg a régi veterán agarászokat : hány souverin agár ejtetett máile — néha juxból is — hogy okoskodó; pedig okossága talán abból állt, liogy a nyulat nem farkánál, de derékon fogta el. Gondoljuk meg a dolgot, mert az elmondottak mellett, sok hirtelen szépen virágzásnak indult, s még birtelenebbiil feloszlott agarász-egylet gyászos jegyzőkönyve tanúskodik. Sok ilynemű kérdést megvitatni lenne a tanácskozmány feladata, s azért kívánatos, liogy összejöjjön ; egyletünk a kezdeményezést megtette s fáradhatlan elnökét megbízta, hogy a tanácskozmány létrehozatala czéljából a többi agarászegyletekkel érintkezzék; most ezeken áll, hogy az életrevaló eszme — üdvös eredményeket hozzon létre. A közgyűlés továbbá kiküldött egy bizottságot, melynek feladata lett egy tervezetet kidolgozni, mely szerint a »galgavidéki agarászegylet«, lia az alakulási 6 év letelnék, agarász, lóversenyt rendező s vadásztársulattá alakulna át.
