Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-09-30 / 40. szám

SZEPTEMBER 30. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. és Trent. Az utolsó félmértföldön azonban az Oaksnyertes kancza egymásután hagyta el őket, s nagy könnyedséggel vezette a mezőnyt befelé, utánna Leolinus és Trent, melyek minden erőfeszítés mellett sem birták őt beérni, ngy hogy Apology másfél hoszszal nyert, mig Leolinus 5 hoszszal előzte rr.eg a »párisi nagydíj« nyertesét. A futam maga következő rendben folyt le : The St. Leger-Stakes. tét 25 font. 3évesek. Teher ménre 8 st. 10 f., kanczára 5 fonttal kevesebb. Táv. lVa mfld. A 2-dik ló 200 fontot, a 3-dik 100 fontot kap a tét- és bánatokból. (107 aláirás). Futott 13. Mr. Launde sga k. Apology

, ap. Adventurer a. Mandragora. (J. Osborne) 1 Sir R. Bulkeley sga m. Leolinus, a. Caterer a. Tasmania. (T. Osborne) 2 Mr. W. R. Marshall p. m. Trent, ap. Broomiélaw a. The Mersey. (Cannon) 3 Sir J. Astley p. m. Scamp, ap. The Rake a. Lady Sophie. (Parry 4 Futott még kilencz ló; köztük Volturno, Lady j Patricia, Atlantic, G-lenalmond (ap. Blair Athole any. Coimbra) és Möns. Lefévre Boulet és Feu d'Amor mén lovai, az előbbi Monarque és Cremornetől. Atlantiéban egy véredény megrepedt és feltartatott. Idő 3 p. 16 mdp. Érték: 4625 font sterling. Georg Frederic késő bánatjelentése, minek következtében a bookmakerek roppant összeget nyertek a közönségtől, roppant lármát keltett, s tulajdonosának népszerűségébe kerülhet; annál inkább, mert kitudódott, hogy e mén az ascoti versenyek óta soha sem volt egészséges; s a lapokban hiteles színben közlött hirek e mén jó karban létéről szemfényvesztésre számított közlemények voltak. A Doncaster-Stakest Leolinus nyerte Lord Falmouth pej ménje, Peeping Tom ellen; Trent itt is harmadik. A Cambridgeshire Stakesre nevezett 190 ló közül 131 fogadta el a reá szabott tehert, köztük Gamecock circa 91 fonttal, Hochstapler 101 fonttal. Gamecock a Cesarewiteh-Stakesben is állva hagyatott 62 lóval együtt, melyek közt Morning- i tonnái találkozhatik, mely hatéves létére csak ca. 108 fonttal van terhelve e futamra. A doncasteri egyévesek vásárja megint jó drága volt. A tavali Derbynyerő Doncaster egy mostoha testvérjeért (

All Heart, sga m., ap. King Tom a. Marigold) Mr. Dower 2000 guineát fizetett; — Adventurer egyik fiáért (Pilcher, sp. mén, anyja a hires Caller On) O.borne idomár 1600 guineát adott; — Gunpowder (ap. D'Estournel a. Defamation) 1300 guineáért lord Roseberry birtokába juú tt; s Mr. Chaplin 1500 guineát adott egy pej ménért, melynek ap. The Miner a. Stolfen Moments. — Baltazzi Hektor ur négy egyévest vásárolt Mr. Cooksontól, és pedig : egy fekete mént, ap. The Palmer a. Lady Audley, egy fek. kanczát ugyancsak Palmer után a Popgun kan- zából, egy sötp. mént szintén Palmer után a Florida kanczából, és egy pej kanczát, melynek apja The Ear], anyja Lady Macdonald, ez utóbbiért 500 guineát fizetett. * A párisi Őszi versenyek mult vasárnap egy bele (sept. 13-kán) kezdődtek, miután előtte való héten Fonteaineblauval a vidék versenyei végződtek. — A Prix de Chantiily 10,000 frank diját a franczia Derby idei nyerője, Fould ur Sáltarelle kanczája nyerte istállótársával Mignonette], mint első és 2-dik lovak Figaro, Premier May és Bragance ellen. Ez is meglepetés, mert a főkedvencz Premier May volt, mely azonban mint látszik soha sem nyeri vissza többé azt a formáját, mely őt mint 2-évest oly nagynak tüntette fel. * A párisi második versenynap (sept. 2 0-án) az Omnium napja volt, s egész Párist lábra keltette ; mintha csak Angliában történt volna, oly nágy érdekeltség volt, s a hintók, kocsik, omnibuszok ezrenkint hajtottak ki a longchampsi gyepre, hol e nagy versenyre 20 ló indult. Az Omnium többnyire meglepetéseket szokott hozni, s az idén még nagyobbat, mint valaha; egyetlen lélek sem gondolt a lehetőségre, hogy Foudre de Guerre nyerjen, legkevésbbé tulajdonosa, kit annyira meglepett ez, hogy midőn lova győztesként vezettetett J el a bírói páholy előtt, egész őrülten ugrándozott j ürömében. A főkedvenczek Verone és Destineé j voltak, kik 2-dik és 3-dik helyre érkeztek be I mégis. De im a sorrend: Omnium, 6000 frank. Handicap, 3é. e's id. lovak. Tét 300 fr., bánat 200 fr. Táv. 24^0 méter. A 2-dik ló 1000 frankot kap a tételekből. (93 aláirás). Möns. H. Gibson 4é. p. m. Foudre de Guerre, ap. Muscovite a. Fantasie. 48' Á kii. (Handley) 1 Möns. H. Delamarre 4é. sga k. Verone. 51 kii. (Carver). 2 Möns. Aumont 3é. p. k. Destinée. 52 kii. (Carratt) 3 Futott még 17 ló. — Fogadás: 3 : 1 Destinée ellen, 8 : 1 Verone, 12:1 Genius s igy tovább, 25 : 1 Foudre de Guerre ellen. — Hogy nemcsak nálunk lehet nehezen indítani, azt megmutatták az Omniumban részt vevők. Vagy tiz falsstart voir, mi bizonyára kifárasztotta már a lovakat, s midőn végre elindultak, az esély csak a a bárom első ló közt forgott, kik közül Foudre de Guerre az ő kedvező terhével könnyen nyert. Érték 22,000 frank. A nap második főérdekességét és meglepetését a Prix Royal Oak hozta (10,000 frank, 3évesek. 3000 méter), melyben Mignonette (Möns. Fould pej kanczája Vertugadin és Margueritetől) megverte Fen d'Amourt, Figarót, Saltarellet és Bieviliét. Főkedvencz Saltarelle volt (al pari a fogadásokban), utolsó a nyertes. Feu d'

Amour vezetett egész végig, hol Mignonette kemény küzdelem közt egy nyakkal verte meg őt. A legközelebbi 4 hoszszal utánnuk. * A mult héten, szept. 20. és 21-kén Hamburgban az oszi versenyek folytak le; ismét oly roppant számú közönség és oly erős mezőnyök mellett, mint a juniusi meeting. A »Sporn« el van ragadtatva Hamburg által, melynek oly vonzereje van — mint mondja — hogy tulajdonos, idomár és ! jockey egy pillanatig sem késik, ha az indulási lóra közeleg; s azt lrszi, hogy ha Németország j valamennyi versenyhelye megszűnnék ma, s heA tigris már kezdte unni alkalmatlan bámulóit s talpával boszúsan végig simitván pofáját, kedvetlenül fordult el tőlök s heveredett le. A szánakozó fiút borzongás futá el s vigasztalanul fordulva el a tigristől, zokogásban tört ki. — Dija menangis ! (ő sir ! — mondái a szegény jávai keserűen. Ha tekintjük azt, mikép a babona még az európai mivelt államokban is mennyire uralkodik, nem lehet csodálkoznunk, hogy a jávaiak ily buták. Ok most Mahomed vallását követik. Őseik h'nduk voltak, és igy megérthető, hogy a lélekvándorlás hiedelme a népből még nem veszett ki. A mi árva jávaink folyamodott is a kerületi helytartóhoz, bocsáttatná szabadon az ő édesanyját kalitjából. A helytartó e kérelemnek oly feltétel mellett adott helyet, ha a folyamodó személyesen fogja édes anyját a kalitból kivezetni s az erdőbe vinni, hogy az emberben és állatban valamiképen kárt ne tehessen. Ekkor a jávai hite ingadozni kezdett s a kiszabaditási buzgalom kialudt lelkéből. Csakhamar azután ki lőn mondva az ítélet a tigris fölött. Ama nem megvetendő föladat jutott neki, hogy emberi értelmessége't, ügyességét és testi erejét egy élő bivalyon bizonyítsa be. A kitűzött napon egész búcsújárást tartott Banjuvangie város és környékének népe, kocsin, lovon és gyalogosan Sukaradjához, hogy a nem mindennapi látványosságnak szemtanúi lehessenek. A helytartó az állatviadalt néhány főbb hivatalnok mulattatására rendezte, kik a kormány megbízásából keresték őt fel. Egy zöld gyepes téren egy juhkosár-szerű kerek alkotvány állt. Az alig három hüvelyknyi széles nyilásokon, melyek a tizenöt láb magas, vastag bambusznádak és facölöpök közt voltak, a küzdtérre lehetett pillantani, hol egy kistermetű, de izmos, bátor magatartású s begyes szarvú bivaly állt. Gazdája azt állitá felőle, hogy még nem gyakorolta magát a harcz nemes művészetében s izmos tarkóját egész szelídséggel hajtja rendesen a járom alá. RoppaBt izmainak nem birt még teljes tudatával. Közömbösen várta a történendőket, noha már néhány jávai vadgyümölcsök csipős nedvével öntözve s tüskékkel szurkálva kezdé fölingerlését megkísérteni. A küzdtér bejáratánál levő kalit előtt látjuk ismerősünket, a doktort. A tigris rettenetes bőgését és morgását már távolról lehet hallani. Ezt is fölboszantják a jávaiak, hogy annál nagyobb dühvel küzdjön ellenével. Mérgesen ugrál a vad, gerendákból alkotott kalitjában, harapdálva azt szörnyű fogaival s korbácsolva cei-berusi talpaival. Majd kinyújtja egy öl hosszú, karcsú testét s megvetőleg fordítja el fejét, azzal a föltett szándékkal, hogy arczát nem fordítja többé boszantói felé. Csak farkát csóválta még s szundikálni kezdett. De nem sokáig hagyták őt békében. A szurkálásokra, mint a villám pattant fel, megfordult s menydörgésszeríi ordítással rohant kalitja gerendáinak újra. Eközben mindig nagyobb-nagyobb közönség gyülekezett a hely szinére s én kíváncsian legeltetém szememet a tarka tömegen. Voltak ott európaiak, balinézek, buginézek, madurézek és négerek. Voltak mindenféle bőrűek, melyek a kaukázi fehér színtől kezdve, a sárgának és barnának minden árnyalatát elétüntették egész a négerfeketéig. Egész gyűjteménye volt itt furcsábnál furcsább alakú kalapoknak, fekete frakkoknak, vörös ingeknek, turbánoknak, hosszú talároknak, sárongoknak és kabasoknak, khinai nadrágoknak s copfoknak stb. Szóval oly látványt nyújtott ez, melyet leirni nem lehet. Ha az ember mindehez még oda gondolja a hivatalnokok fontoskodó komoly arczát, a matrózok nyers arczkifejezését, az arabok fekete szakállát és sasorrát, a khinaiak ferde szemeit e's a különböző fajvegyiiletííek ostoba arczát, némi fogalmat lehet szerezni az itt hullámzó csopoitozatok felöl. De hogy e kép tökéletes legyen, figyelnünk kell ama bábeli nyelvzürzavarra, melyet ötféle európai s hatféle ázsiai népfaj idézett elé. Ily menet farsangi alkalmakkor bármely nagyi szerű jelmezbálnak becsületére válhatnék. Végre helyet foglaltak az uraságok egy emelvényen, mig a köznép a földszinten fészkelődött el. A bivaly bámulva tekintgetett körül a szűk téren, egyátalán el nem képzelhetvén, honnan e nagy megtiszteltetés ennyi érdemes ur részéről. Egyszerre fölhangzik a kiáltás: »Buka pintu!« (Nyissátok föl az ajtót.) Egy pillanattal később, raacskaszerü szökkenéssel megjelent a tigris. Eleintén, midőn hosszú fogsága alatt megzsibbadt tagjait szabadnak érzé, kényelmesen nyújtózkodott s csak aztán nézett körül, merre vehetné legkönnyebben menekülesi írtját. De hasztalan tekint nyilás után, a hol áttörhessen. Mint a kigyó siklik körül a porondon s nem látszik észrevenni ellenfelét, mely óvatosan szemmel kiséri az álnok állat minden mozdulatát. Nem halálos ellenségének közelléte, hanem az a tudat, bogy a kalitból kilépve, még mindig fogoly, s a nézőtömeg kárörvendő zúgása fokozza a tigris dühét. Szikrázó tekintetet lövel egy szempár felé, mely a rácsfalon át rajta vesztegel. Egy roppant ugrással s iszonyú orditással rohanja meg a rácsot s beleharapva fogaival, az egész alkotványt öszszedöntéssel fenyegeti. Visszakergetik ellenfele közelébe, melyet gyanúsan szemlélget, de. a mely