Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-09-30 / 40. szám

SZEPTEMBER 30. 1 87 4. tólag a Vigaszversenyre kell visszahagyni: külömben is ily rövid distancera vezetőként sem szolgálhatna istállótársának), s miután Whim a mennyivel jobb volna társainál — annyival jobban terhelve is van: élénk kis küzdelem vár­ható. melyből nem bizonyos, hogy Whim válik-e ki nyertesnek. Az erre következő 300 ar. államdij 2 mfld tá­volságon L. Patronessre néz, könnyen. ha Babér meg nem jelen : s miután Whim az előbbi fu­tamban ment. Natalie távol lesz. maradna a 2-dik helyre Woodrof vagy Tápió, ha eljönek — különben walkower. Az akadályversenyben Cromwell, Danilo első kísérletüket teendik e genreben, ha indul­nak ; s el kell várni, lesz-e kedvök ugrani : Crom­well különben elég sebességit lenne, hogy kilá­tása lehessen, annál inkább mert The Jew nem fog megjelenni, Franc Maconról is ilyesmit hi­szünk. Frou-Frouval pedig sebességre mérköz­hetik. Igy ez akadályverseny igen szép futammá nőheti ki magát. A befejező vigaszversenyben 32 ló közül sok már visszavonatván (22), s néhány majd nye­remény miatt kizáratván: legfölebb 1—2 ló marad, s pedig a Blaskovicb és Forgách istálló­ból : Bajnok, Turco; s meglehet, hogy »walk­ower« lesz, — ha a két előbbitől egyik hatá­rozottabban sebesebbnek mutatkoznék az első napi kísérleten mint a másiky mert nincs nye­remény a 2-dik ló számára. Ilyenformán képzeljük a versenyek lefo­lyását. V ©pseny=f©tt étetek. (Propositions.) • V — Pótlék a pardubitzi gyepre. (L. lapunk 35. számában.) 3. Gátverseny. Handicap. 1000 írt. Futhatnak bármily országbeli lovak. Táv. l\\ mfld. Tét 100 frt, fele bánat, de csak 30 frt, ha október 27-ig jelentetett. A második ló a tételek és bánatok fe­lét nyeri. Nevezési zárnap október 15. 4. Vadász-akadályvers. Asszonyságok dija. Ur­lovarok. Futhatnak mindazon lovak, melyek a par­dubitzi falkával vadásztak és 187 4-ben nyilvános versenyben (tiszti versenyek és a Iovas-egyleti di­jak kivételével) nem nyertek. Táv. ca 2 mfld. Tét 80 frt, fele bánat. Teher 160 f. A második ló a téte'ek és bánatok felét nyeri. Nevezni le­het október 15-ig. M e g j e g y z é s e k. 1. Valamennyi nevezések Cavaliero F. úrhoz, Bécs, Liechtensteg Nr. 2 bérmenteseu intézendők. 2. A nevezések irásbelileg vagy táviratilag teen­dők. 3. Istállók végett Adolf, első Whiphez Par­dubitzban kell fordulni. 4. A dijakból 5° 0 levonatik. 5. A pardubitzi versenyekre az osztrák »Jo­ckey Club« versenyszabályai, az akadályversenyekre az angol akadályverseny-szabályok fognak alkal­maztatni. 6. Sulyegységiil a vámfont szolgál, a távolság­nál az angol mfld. 7. Belépti dij : 5 frt. 8. Hogy a teherfölemelés egy s ugyanazon fo­kozat szerint meghatározható legyen, az arany ér­téke 5 frt, a Napoleondor 10 frt, a Louisdor s Friedrichsd'or 10 frt, angol souvereigne 11 frt, a tallér 1 frt 50 krrál számíttatik. 9. Az elfogadott teherért 5 frt számíttatik min­den ló után. 10. Teherkivetö Cavaliero Ferencz ur. Hg Fürstenberg Emil, s. k. Hg Jrauttmansdorff Károly, s. k. Gr. Ugarte Miksa, s. k. ? á kii a Tigris- és bivaly-viadal Jávában. Az újév ünnepe küszöbön állt, — beszéli Meis­ter H. »Jávai képek« czimü lcözelébb megjelent müvében— s e jelentékeny napon a tartományi helytartónál hivatalos fogadtatás szokott lenni, me­lyet házánál tánczmulatság követ. A banjuvangiei kereskedelmi ügynök ezúttal fényesen akarta az újév ünnepélyét megtartani az által, hogy tigris­viadalt rendezni szándékozott. Kiadta a parancsot embereinek, hogy fogjanak egy királytigrist. Hanem a mindent hegyéről-végé­ről megfontoló jávaiak, a mihez kezdeni akarnak, azt reudesen jól meghányják-vetik elébb. Igy az­tán ez ügyben sem siettek, nehogy elhamarkod­jak a dolgot, s a kiszemelt tigris is még teljes szabadságát élvezhette, midőn az újév hajnalát üdvözlő ágyú döreje fölhangzott. A helytartó kissé boszankodott is, hogy az ügynök ur magára vál­lalta az egészet, és csak négy nappal később fo­gathatott két király tigrist és egy pompás leo­párdot. A jávaiak a tigrist nagy, vastag gerendákból ácsolt csapdában fogják, melyben kecskegödölyét he­lyeznek el. Ez a csapda hátsó részében van lekötve s mekegésével oda csalja a tigrist. M helyt ez a zsákmányt megragadja s vinni akarja, a nehéz csapóajtó alázuhan s a vérszomjas állat fogva van. Jávában különféle tigrisviadal fordul elő. Kisebb párduezokat és leopárdokat vaddisznók­kal állitnak ki párbajt vívni, mig a nagyobbaknak emberekkel kell küzdeniök, következő módon : — három-négy, lándzsával fölfegyverzett ember kö­rülfogja a vadállatnak nyilt téren álló kalitját. Ily esetben aztán, midőn kibocsátják a vadat, ez természetesen azon gondolkozik, mikép inalhatna el amúgy szép szerével. Ugy de nem eresztik liosz­szú pórázra a viadarok. Dárdáikkal elállják út­ját s meghiúsítják menekvési tervét. Ekkor egy kétségbeesett szökkenést kísérel a vad meg, dár­dán és emberen át. De a viadorok ügyesek. Vil­lámként czikkázik a dárda hegye s a párduez vagy leopard újra vissza van vetve. Azonban kísérle­tét mindaddig megújítja, mig végre kénytelen ma­gát megadni; hanem ekkorra már gyönyörű bőre át meg át van lyukgatva, akár csak a rosta s pompás tarka köntösére alig ismerhetni. A király- vagyis csikós tigris méltó ellenfeléül bi­valyt szoktak a viadalkör porondjára kiállítani. Ez utóbbi hatalmas, óriási erővel biró állat, szi­nére nézve rendesen szürke vagy világos vörhe­nyes. Roppant vastag bőrén gyéren van a szőr s a testéhez aránytalan kis fő két erős szarvval van fegyverezve, melyek a homloklappal egyen­vonalban esnek, szabályosan oldalt és hátra haj­lanak, de soha sem tekerületesek. A bivaly és tigris esküdt ellenségek. Utóbbi azonban a nyilt, becsületes harcz elöl mindig ki­tér s csak akkor támad, ha ellenfelét készület­lenül rohanhatja meg. A befogott királytigrisek kisebbiké arra lett kiszemelve, hogy egy — már régtől fogva tig­risgyülölő »kerbó«-val (bivaly) mérkőzzék meg, melyről azt beszélték, hogy már két izben vonult vissza diadallal a küzdelem színhelyéről. A viadal Sukaradjában január 9-én ment vég­hez ; ez azonban nagyon rövid volt, a mennyiben a bivaly hamar elbánt ellenfelével, száz szúrást is ejtve rajta szarvával s labdakint hányva föl a levegőbe, mig a tigris ki nem adta páráját. Tgy beszélték ezt nekem a szemtanuk, miután én e küzdelemre nem mehettem el. Vigasztaltam maga­mat azonban ama reménynyel, hogy majd szem­tanúja lehetek annak, midőn a még életben levő án_ ©He lentés©k> az 1874-ik évi kolozsvári lóversenyekre. Pótlék a mult számunkban közlött vigaszver­senyhez : Prince Paris, Etelka, Donna, Boulotte és Donna Dianaért idejekorán jelentetett kis-bánat, mi ezen­nel közöltetik. B a r t h a L a j o s, egyl. titkár. Külföldi gyepek. Telivértenyésztésiink legfőbb behozatali piaezán, Angliában, melynek fluetuatioit figyelemmel kisérui mindig érdekünkben áll — a mult hetekben sok érdekes történt. Igy mindjárt a Ciampagne-Stakest (2évosek számára) Cambuscanunk többször emiitett fia Cam­ballo nyerte más hat kétéves el'on; harmadnapra reá azonban a 2évesek egy tétversenyében csak második lett Holy Friar (ap. Hermit a. Thorsdav) ellen, kinek 7 font külön tehcrből 2 fontot adott; 3-dik Lord Falmouth p. kanczája, Yorkshire Bri­j de. Hogy Cambusran fia kiváló társaságban ment, i mutatja az, miszerint a többi három csikó, mely i c versenyben futott, helyet sem kapott. A Doncasíer-Cup és a Her Majesty Plate di­jakat Mr. Snarry 3é. p. k. Lilly Agnes (ap. Ma­caroni a. Pally Agnes) vitte haza canterben és pedig mindkét izben Mr. Savile derék Lilianje elől. Továbbá a doncasteri St. Leger,az éve/ utolsó legfőbb exameue a háromévesek számára,. mely elég nagy meglepetést is hozott. — Főkedveuez e futamra az idei Derbynyertes, George Frede­ric volt, — mely azonban a versenynap előtt 24 órával megsántult vagy csonttörést szenvedett volna. Erre azután Trent, a párisi »Grand Prix« idei nyertese volt a főkedvenez, annál inkább, mert nemrég a yorkshirei Stakesben megverte Apo­logyt, a tavaszi kanczadij nyerőjét; ez és Leo­linus voltak utánna legközelebbi kedvcnczek. A futam azonban máskép döntött. Tizenhárom ló in­dult; Apology az utolsó sorban, előtte Leolinus két óriás macska elégtételt vesz a ti gris-becsüle meggyalázásaért. A »matjan tutiul« (pettyes tigris) azonban fog­sága miatti keservében még a harcz előtt bevé­gezte földi pályáját kalitjábeu s igy megmene­kült a győzelemittas bivaly diadalmas fegyverétől. Társaiért boszút állni a még életben volt »mat.jam bezár« (nagy tigris) volt hivatva. Ez azon­ban oly magas családból származott, hogy egyelőre nem tudtuk, vájjon fog-e oly alacsony származású ellenséggel párbajra bocsáttatni. A katonaorvos, barátaimnak egyike, vette ezt gondozása alá s csaknem kizárólag afféle utá­latos ebek húsával táplálgatta, melyek itt roppant számmal találhatók s melyek szép holdvilágos éje­ken oly sokszor költének föl utálatos vonitásaik­kal legédesebb álmaimból. Egy nap doktor barátomhoz szomorú képpel jött egy jávai benszülött, egy bárányt s több kappant hozva magával. Ez ember a fogoly-tig­rist a legmélyebb szánalom érzetével szemlélgette, s az állat élénk morgásssal, szikrázó szemmel s fogcsattogtatással fejezte ki háláját e részvét fö­lött. Ekkor a jámbor jávai esdő hanggal fordult az orvoshoz s kérte ezt, bocsátaná szabadon az ő édes anyját, ki elhunyta után tigrissé változott. Egyszersmind fölajánlotta a hozott tápszereket az állat részére, hogy azzal lakjék jól az ő édes anyja; miután nemes vérből származott s az ebhus nem neki való. — Nézze csak, uram, — foly­tatá — azt a fekete foltot az állat bal szeme alatt! Ez csalhatlanul igazolja e tigrisnek anyám­mal való azonosságát; mert neki is ép ily folt volt életében, a bal szeme alatt. A mint az orvos azt a foltot jobban megszem­lélte, kisült, hogy az nem egyéb, mint egy nagy­bogár, mely az állat szeme alatt megfészkelte magát.

Next

/
Thumbnails
Contents