Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-09-23 / 39. szám
SzfclrXKMBKK 23. 187 4. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Ha a ló oly erősen lett hajtva, liogy megfuladása kikerülése végett incg kelle állítani, sok időre leend szüksége, mig lecsendesedik; mindazon által egy perez múlva vére újból keringésbe jő, s szive és tüdejének tevékenysége az izmok erejével visszatér. (Ez nemcsak hadi, hanem más lovakon is tapasztaltatott.) Zárkövetkeztetés. Három kilométer erős lépésben éppen annyira fárasztja a lovat, mint 1 kilometer ügetve; 3 kilometer ügetve ugy, mint 800 méter vágtatva; egy kilometer vágtatva ugy, mint 250 meter carriéreben. Tiz perczczel a carriére után a lélegzés száma annyi, mint a léptetés alatt. A megterhelt ló annyi idő alatt fárad ki ügetve, mint a teher nélküli vágtatva. Az 1 kilometer távolságig ügető ló 1 perez alatt 42-szer, megterhelve 5 6-szor lélegzik, tehát 14-el töbször. Ugyanennyiszer emelkednek és lobadnak az 1 kilometerig vágtató teher nélküli ló horpaszai (Flanken). A megterhelt paripa vágtatásban épp annyira fárad ki, mint a teher nélkül carriéreben futó: az első 7 2-szer az utóbbi 7 4-szer lélegzik. Megterhelve hegynek menő ló épp annyira fárad ki, mint a sik földön teher nélkül vágtatásban menő ló. Hasonló számitások által a katonaló egyéb tulajdonságaira is következtethetni. Szegedi levelek. II. (Lefaucheux és Lancaster. — Fehér és fekete lőpor. — Száraz fojtás és faggyus fojtás.) A Lefauclieux- és Lancaster-puskák lőképességének különbségéről már rég hallgat a krónika, de a gyakorlatban mint a vásárban a Lancaster mindig több foglalást tesz, mig a Lefaucheux már csak olcsóbb formákban szerénykedik mellette, mert a ki a divatban hátramaradni nem akar, s ötven forinttal többet képes puskáért adni, az már Lanca stert vesz; hogy miért, azt ugyan maga sem tudná megmondani, minthogy a hátultöltők lényegét nem ismeri, s legfeljebb azt tudja a Lancaster előnyéül felhozni, hogy ennek töltényét vakon nyomhatni a kamarába, mig a Lefauclieux töltényét a peczeklyukba kell igazitania, tehát | arra néznie, liogy a töltény egész hosszában a kamrába illesztessék. Én ugyan, bár 1862 óta minden rendszerű vadászfegyvert, Lefaucheuxt, gyorstöltésü kupacsost (Schnellader), gyutüst, Lancastert s ezek közt majd 16-ost, majd 12-est, majd sima, majd vontcsövű puskát használtam, a Lefaucheux és Lancaster lőképességének különbözőségét a vadásztéren nem észleltem ; miután azonban egy öreg vadász, ki e lapokban azt hirdette, hogy Lefaucheuxi czéllövésben csak oly jól lőttek, mint környezetének legjobb Lancasterei, előttem odavetőleg azt vallotta, hogy: de hiába, mégis jobban lő a Lancaster, s mások ismét azt állitották, bogy a lancaster lóereje circa 5°/o-al nagyobb mint a lefaucheux-é, elhatároztam, bogy a theoriában, tehát a czéltáblán is kipróbálom a kettőt, s tapasztalataimat e lapok közönségével közlendem. E végett legelső fegyvergyárnokunk Kirner úrnál két puskát, egy Lefaucheuxt és egy Lancastert csináltattam.Mindkettő egyenlő agygyal, 28 hüvelyk hosszú 12-es öblű Bernard-damaszk csövekkel s angol kettős kulcsu zárlattal bir. Ezen két fegyverrel mult augusztus hóban egy első rendö czéllövész.barátommal a szegedi lövöldében szabályszerű lőkisérleteket tettünk,melyek eredményét, számok és rovatok elhagyásával a következőkben foglalom össze. Czélom volt, ismétlem a Lefaucheux és Lancaster lőképességének. tehát ható erejének különbségét ugy a fekete mint a legújabban felkapott fehér lőpor alkalmazása mellett kipuhatolni. s e mellett vizsgálataim körébe vontam még a finom vagyis apró szegletes szemit lőport és a gömbölyű gorombább, úgynevezett Scheibenpulvert, továbbá a fagygyús és a száraz nemez fojtást helyesebben dugaszt is. E czélból 12Lefuacheux és 12 lancaster töltényt, és pedig Eley első rendit zöld. úgynevezett gas-tight vagyis gázhatlan töltényeit vévén elő, ezek közül hatot-hatot 35 gran fehér, éshatot-hatot 70 gran fekete lőporral (patikai gránt értek) s mindnyáját 1 3/ 4-ed lat 6-os számú göbecscsel megtöltvén, a fehér lőporra két-két töltényben egyes, centimeternyi vastag Krebsféle nemez-dugaszt, a másik két tölténypárba egyenkint két franczia dugaszt, a harmadik tölténypárba egy első rendű angol fagygyús és egy franczia dugaszt nyomtam. Ezen készülékkel 11 hüvelyk magas és 9 hüvelyk széles papirtárcsákba lőttünk, melyek a szokott fenyőfatáblákra szegeztettek; — a távolság szigorúan kimért 50 lépés volt, két. lépést egy ölre. számitva. Az első tárcsa (Sebeibe) negyven lap selyempapírból állott, miután azonban a fehér por lövés ezen lapmennyiséget nemcsak tökéletesen átlyukasztotta, sőt a deszkába egy centimeternyi mélységbe vágott, HO lapot szegeztünk egymásra, minthogy azonban ezen lap mennyiséget a göbecs szintén teljesen átfúrta, sőt még egy félcentimeternyire a deszkába fúródott, végre 160 lapból álló tárcsákat alkalmaztunk. Ezen nagy mennyiségen is tökélletesen áthajtotta a fehér lőpor a legtöbb göbecset különösen a központiakat, s ezek még akkor is annyira fúródtak a deszkába, hogy alig bírtuk őket onnan tollkéssel kivenni, mig az oldalgöbecsek 128 lapot tisztán átfúrtak, az utolsó 32 lapot csak beszakasztották, de azért félig mégis a deszkába rekedtek. A fekete lőpor épen illy erősen vágott, de oly különbségek észleltettek, mellyeket érdemeseknek tartok följegyezni: hogy ba mások is hasonló kísérleteket teendnek, s tapasztalataikat közlendik. a két fajta lőpor viszonylagos arányának. a fojtás minőségének, s a különböző lőporhoz szükséges göbecsmennyiség kérdései tisztába hozathassanak. Ismétlem, hogy a fehér lőporból 35 grant vettem, mert a gyárilag előirt 2/ 3-öd, ez esetben tehát 28 grant az első kísérleteknél nem találtam elég hatékonynak, s a Collodin gyár, röpiratában maga is azt tanácsolja, bogy a vadász a fekete lőportöltény 2/ 5 -1 annak fele súlyáig emelheti a fehér lőpor súlymennyiségét. Én tehát, mint fentebb érintém, 75 gran apró szemű fekete lőport szokván használni, a fehér porból ezen mennyiség felét, vagyis 35 grant vettem. Az észlelt különbségek a következők voltak: a) A fehér lőpor Lefaucheuxből lőve sűrűbben vitte a göbecset mint a Lancaster. Ebből az látszik következni, bogy a Lefaucheuxben arányosabban gyulád és ég el a fehér lőpor, mint a lancaster töltényben, vagy pedig, bogy a lancaster tölténybe több göbecset kell tenni. Erit demonstrandum. b) Egyes nemez vagy egyes fagygyú-fojtássai a fekete lőporrali lövések jók voltak s egyformán hatékonyak, mig a fehér lőpornál az egyes fojtás mellett nagyon szétszóródott és kissé gyöngébben hatott a göbecs. c. Legjobban sikerült a lövés olly tölténnyel, mellyben a fehér lőporra egy Eley-féle első rendű fagygyús, és közvetlen reá egy nemez-dugasz nyomatott. Megjegyzem itt, hogy a dugaszt sem a feliér, sem a fekete lőporra nem szoktam erősen leverni, holott némelly vadász azt tartja bogy a fehér lőporra az erős leverés szükséges, mert csak akkor fejt ki a fekete lőporénál nagyobb ható erőt. — A töltény szélét szintén nem szokván a göbecsen nyugvó fojtásra lecsavarni, nem tudom, birhat-e ezen lecsavarás hatással a ható erő emelésére. d) Végre kísérleteket tettünk gömbölyű, tehát nagyobb szemű lőporral is. s azt tapasztaltuk, hogy ennek lobbanása tehát gyulladása lágyabb, mint az apró szegletes szemű úgynevezett angol lőporé, melynek lobbanása rögtönibb, vele teliát a lövés vágása erősebbnek tetszik, de viszont a göbecset kevesbbé sürün s egyenlően hordja mint a gömbszemü lőpor, s mig az angol friss lőpor a netto szükséges mennyiség mellett is kissé rug, addig a gömbszemü lőpornál, ba mindjárt öt gránnal többet adunk belőle, rúgás nem észlelhető. Ebből következik, hogy friss, erős, apró szemű lőpor használatánál annyi közép fajta (10. 8. 6. számú) göbecs veendő, a mennyi lőport vettünk, s ekkor a lőpor és göbecs aránya 1—7 leend, vagyis a göbecs adag hétszer nehezebb lesz mint a lőporadag, mig vastagabb göbecsből a lőpor mértékén tul, de szintén a fentebbi súly-arányban kell venni. Ellenben gömbölyű szemű lőporból a fennebbi göbecs mennyiségnél jóval többet kell adni. — A dugasz minősége a fekete lőpornál, — föltéve bogy a tölténybe kissé szorulva rnegyen, tehát jól zár, s nem annyira kemény liogy ruganyossága nincs — kevesebb befolyással bir a lövés erejére nézve, legyen az akár száraz, akár fagygyús ; mig ellenben még mindig nincs megállapítva, hogy tulajdonkép minő anyagból készült s minő vastag dugasz legjobb a fehér lőporra? S ba tekintetbe vesszük, liogy a fehér lőporból majdnem minden fegyvernél az alkalmas mennyiséget keresni, s ha szabatosan eljárni kívánunk, a súlymértéken külön-külön kimérni kell, — tekintve továbbá, bogy a fehér lőporhoz szükséges dugasz minősége (hisz a Collodin gyár jelentése is csak annyit mond »ein etwas fester barter propfen erhöbt den Effekt.«) vagy plane mennyisége még constatálva nincs : egyelőre azon következtetéshez kell jutnunk, hogy—m i u t á n 1 ö k-e r e j e se m miesetre sem nagyobb mint a fekete lőporé — vesződni vele nem érdemes, nem azért, mert vele a göbecs fedezése sokkal egyenlőtlenebb, mint a fekete lőporé, — mert kemény fojtás alkalmazása mellett ba nem rúg, de mégis ránt, — mert végre azon előnye hogy nem piszkol, a fekete lőpor használatánál faggyús fojtással ellensúlyozható, a csekélyebb durranás pedig éppen nem bizalom-gerjesztő jelenség.
