Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-09-02 / 36. szám

-250 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. SZEPTEMBER 2. 187 4. Ezután három hajtást tétettünk, eredmény nélkül. 14. Tizennyolcz mértföldet kellvén lovagolnunk Galgoonha, s a hely, hol a tigris a párát megölte, még nyolcz mértföldnyire levén táborunktól : igen késő volt már az idő, midőn hajtatni kezdettünk. Első hajtásban semmi. Már alkonyodik, mire a második hajtáshoz fogunk. Czetwertinsky már félsötétben lát egy tigrist közeledni, s attól tartván, hogy ha még vár, már nem fog lőhetni reá: lő, s azt hiszi, hogy eltalálta. A sötétség miatt lehetetlen keresésére mennünk, s igy ezt másnapra halasztjuk. Ttunk hazafelé arra vivén keresztül, a hol a sebesült tigrist hiszszük, Gerard mindnyájunkat elefántra ültet, de az elefántok a sötétben nem tudván haladni, leszállunk róluk, s a helyet gyalog akarjuk megkerülni, azonban utunkat eltévesztjük s csakis éjféltájban vergődünk nagy nehezen haza. A shikariktól hallottuk, hogy öt tigris volt a hajtásban. 15. Hajnalban Gerard, Howard és Czetwertinsky azon helyre mennek, hol Czetwertinsky a tigrisre lőtt, de mitsem találnak. Később mindnyájan kimenve, a tegnapi hajtást tetetjük meg. Gerard elefánton megy s kutyáit is magával viszi. A mint hozzám ér, kérdem tőle, látott-e valamit, tagadó válaszára s látva, hogy a hajtók mind egy fa körül csoportosultak, leszállok fámról, ugyanezt teszi Howard is, s egy fa árnyékában telepedünk le, egy kis Nallaliban s csapatézunk. Alig ülünk pár perczig, midőn tigrisorditást s két lövést hallunk. Felugorva, shikhariainknál levő puskánkért szaladunk ; de mire megkapjuk, már késő : a tigris ugyanazon Nallalm távozott, melyben mi pár másodpercz előtt ültünk. Gerardlioz menve, roppant rosz kedvben találjuk; elefántja a tigris bőgésére nyugtalan lett s igy elhibázta; minket is szid, hogy miért hagytuk el fáinkat. Még egy hajtást tétettünk, de a tigris eltávozott. 16., 17. Üres napok. 18. Egy kis folyó két partját hajtatjuk meg. Alig kezdődött meg a hajtás, a felettem kis dombon álló Batthyányt látom czélozni s lőni. Erre tígrisbőgés hallatszott. Batthyány még kétszer lő, s a tigrist látom egy kis sürübe menni. Körültekintve, nem kis meglepetésemre már két tigris tart csendesen a szomszéd junglenak. Az elefántok előjővén, Howard és Czetwertinsky a hondába ülnek s azon helyre mennek, a hova az első tigrist vonulni láttam, s rövid idő múlva hallok is lövést. A tigris igen erősen meg volt sebezve s már csak kegyelemlövésre várt. Kernek példány. 8' 6". Ezalatt Batthyánytól a történteket megtudtam. Alig kezdődött meg a hajtás, egy-egy hossz távolságra négy tigris jött reá. A legnagyobbra lőtt s ez össze is rogyott, de újból felkelt s igy második lövését is tette reá. A többi három ezalatt mozdulatlanul állott. A mint hamar megtöltött s épp egyiküket czélba vette, tigrise újból felkelt s orditva rohant a fának, melyen ült, s igy még egy lövést volt kénytelen reá tenni, s csak a negyediket tehette a cobbok egyikére, ki jelt is adott. Ezután, mielőtt újból tölthetett volna, az egész társaság eltűnt. Mindnyájan elefántokra ülve, a két tigris után indulunk s egyiket elefántról, a másikat hajtásban Howard meg is lövi. 7' 8" és 8' 4", szép két kifejlődött cobb. A sebesült félre vonult s nem birtuk megtalálni. Nagy az öröm az eredményen, s addig-addig nézzük a tigriseket, mig besötétedik, s ennek az a következménye, hogy eleinte együtt, később kisebb társaságokra oszolva, eltévesztjük altunkat, de éjfélre valahogy szerencsésen haza vergődünk. 19. Keggel egy nyomozásra kiküldött sarrahr jő jelenteni, liogy a sebesült tigrist látta, s hogy igen beteg. Egész nap hajtatunk, de nem lát- I juk, s igy azt tételezzük fel, hogy a számos barlangok egyikébe vonult kimúlni. 20., 21., 22., 23., 24., 25., 26. Tigris nem volt, de több chitel és sambre lövetett. 27. Batthyány lő egy medvét. 28. Üres nap. 29. Végre van gara. Gerard előre megy a helyet körülnézni, s a mint hozzánk akar viszszatérni, egy kis nallah mellett megy el. Ebből ugrik ki a tigris s egyenest neki rohan. Gerard czéloz és vár; a mint azonban a tigris már csak nyolcz lépésnyire van, egy kis szakadékba ugrik s eltűnik, mielőtt Gerard reá süthette volna puskáját. Abban bizva, hogy a nagy melegben nem ment messzire, hajtatunk, de eredmény nélkül. 30. A tegnapi helyet hajtatjuk meg. Már jó darabig tart a hajtás, a mikor egy tigrist s három, csak pár hónapos kölyköt látok a tisz| táson egyenest Annandalenak tartani. Ez a tigrisre lő s nem találja. Howard is lő s lövése súrolja a tigrist ; ez összerogy. Batthyány és Czetwertinsky elefánton mennek utánna s Batliyány meg is lövi. Ezután a kölyköket keressük s kettőt sikerül is elfognunk, noha igen keményen védelmezték magukat. Igen mulatságos volt látni, ez alig 6" magas állatok mint attakirozták egyik óriási elefántunkat, Társaink a tigriseket nekünk átadván, az egyik Ikerváron, a másik pedig Oroszországban fogja napjait tölteni, ha valami nyavalya el nem viszi. 31. Batthyány egy párduez cobot, ezenkivül két vadkant s egy sombret lőtt. •if -v. Junius 1., 2. Erősen ázunk. 3. Kiderül s hajtatunk. Egy roppant tigris jö Czetwertinskyre; első lövésére jelt ad s összeesik, a másodikra felkel s tovább megy. Czetwertinsky annyira meg van győződve hogy ha- , lálosan találta, miszerint második puskáját nem I használja. Az elefántok előjővén, Czetwertinsky és Howard a tigris után mennek, de többé nem látják. A lövés helyét vizsgálva, egyik nagy fogának darabjait találjuk. 4. A tegnapi tigrist kerestük minden eredmény nélkül. 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12. még vadászunk, de már a monsoon megkezdődött, s igy bár a szó teljes értelmében körül vagyunk véve tigrisektől, mit sem tudunk végezni. Összeszedtük tehát sátrainkat s Agurba térünk vissza, hol pár napi időzés után bucsut veszünk barátainktól. kiknek ez élvezetes heteket köszönhettük nem »Isten hozzád«-at, de »viszontlátásra«-t mondva, a jövő meleg saisonban. Srinagur, 1874. julius 7. B. Orczy Elek. Körültekintés a fővárosi vadaspiaezon. Az általános vadászat-tilalom megszűnése lassacskán élénkinti és tarkítja eddig kizárólag baromfiból álló élelmi vásárunkat. Az étlapon megjelen ismét a különféle vadasétkek bosszú sora, s napirenden áll a »

Jäger-latein« még hosszabb lehetetlenségeinek létániája. Augusztus 15-dike óta a fővárosi lakosság egy tekintélyes része csak zöldhajtókás zubbonyban, tollas pörgekalappal jár utczáinkon, és elismerést érdemlő stabilitással állja körül számos fegyverkereskedésünk kirakatait. Es messze kint, hol az utolsó házak hátat fordítanak a kövezetlen véghetetlenségnek, számos kukoriczacsősz kétségbeesetten néz a kétes jövőbe, — mert a láthatár gárnirozva van reá irányzott puskacsővel, csóva kutyafarkkal, és szsmüveges vadászfejjel.—Yad persze nincsen; de itt-ott lövetik egy szájtátó kanászgyerek, — s a rendőrség főnöke erősen működik egy »asylum« létrehozása körül, melybe »a vadászáldozatok« fölvétethessenek. Az uj vadásztörvény a vadászsport aristoki átikus foglalkozásába -— a demokrata systémát átugorva — valóságos communistikus szellemet lehelt; s most nem csak úr és orv uralg mezőn és erdőn, hanem minden kapa-kaszakerülö paraszt, és néhány contignácziós szabó vagy suszter is; az első az uradalom földjén, a másik áz extravillánban illatozó szemétlerakási te'reken. Tiz, öt, két forintért mindenki széles e világon vadászhat. Egy a napokban megjelent hirdetésben egy ráczkevei vadászbérlő fölhívja a lödühös tisztelt publikumot, általa osztandó 10 forintos vadászjegyek megszerzésére, hozzátévén, hogy fáczány, fogoly, nyul és stb. nagy számban garantiroztatlk. Budapesti, különben igen békeszerető polgárok részvénytársulatokat alakítanak, a Pest-Pilismegyében fekvő vadászterek kiaknázása czéljából. Előre látható, hogy számos »schweigli« és még számosabb emberhúsba fektetett sörét képezik a dividendákat; de részvét roppant nagy, s miután sok pesti burger fülében az a barbar »Pilis« szó majd nem ugy hangzik mint »Arkanzasz«, — s az atyafi előtt ugy rémlik, mintha valaha hallotta vagy olvasta volna, hogy a vad »Kumánok és Jászigierek« országában mocsárok is léteznek : hosszu-csőrii csizmákban nagyszerű megrendelések történnek, és itt-ott végrendeletek is készülnek. Mielőtt a piaezunkon látott vadak felszámlálását kezdenők, — egy két legújabb »Nimród-, Odysseát« merészelünk az utókor számára feljegyezni. Az első vadásztrupp, a mely fővárosunk környékét veszedelmessé tette, a törvény betűjéhez ragaszkodva, augusztus 16-án lepte el Üllő vasutvonalozott vidékét. A hadjárat introductiója rémítő sok töltények beszerzésével kezdődött; — hogy a finálé a vadaspiaezon történt — bevásárlásokkal, annak az eső volt az oka. Vittek — öt puskát, három esernyőt, két kutyát, s egy szakácsnét is, — csinos volt ; — állítólag lőttek egy nyulat s két foglyot. El is hozták a vadat nyersen, — s most az a kérdés, minek vittek szakácsnét magukkal ? A trupp fö-föemberei 8 napig szárítgatták szétázott tetemeiket, s most visszhangzik az egyetem, muzoum, könyvkereskedés és adóhivatal a végzett hőstettek inveneris elmesélésétől. A második »kémlöcsapat«, két szál fegyvernyi erőben, az áradó Danubius hullámain a Csepelsziget tiz forintos paradicsoma felé evezett, de a »kikotrozott« kopasz sziget vidékén a reggeli köd elnyelte hőseink nyomdokait. Két nap múlva a koronakávéházban olvassa a kémlöcsapat szokott hírlapi adagját, mintha soh se látták volna a királyné szigetét. Részvétteljes tudakozódások a vad ászzsákmány után, csak érthetlen szófragmentumokat eredményeztek. Altalános a vélemény, hogy a csepelszigeti vadászkisérlet a két úrra végzetes lett, mert azóta oly nagy szórakozottságuk, hogy azt sem tudják: mit lőttek, vagy őket—mi lőtte? A harmadik »vadászbanda« a királyuteza közepéből kiindulva, a budai hegyeknek tartott, — de elibök keresztbe feküdt a várhegy, elvágva az az »egyenes utat«, minek folytán strategiczebalra oldalitottak. A banda nagyja már ideje korán