Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-09-02 / 36. szám

248 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. SZEPTEMBER 1 1. 187 4. hogy legelőször is az izmok ereje fogyatkozand­ván meg, egy kis nyugalomra lesz szükségük; de lássuk, mi törte'nt, épen ellenkezőleg. A lovak, inaik erélyes megfeszítésével a kocsit mozgásba hozták, de 2 00 meternyi távolság után horpaszaik (Flanken) oly hevesen vertek, hogy meg kelle őket állitani. Léghez jutva a fogat, is­mét az előbbi izom-erővel húzott, de 100 meter után újra megkeltett állitani, oly lihegő volt a lé­legzet. Rövid idő múlva minden 50 meter után kényszerültünk pihenőt tartani, különbben a lovak megfúlva, összerogytak volna, s daczára a tömén­telen erőpazarlásnak, melyet a kocsi tovább vi­tele igényelt, a munka soha sem az izmok, ha­nem mindig a tüdők kimerültsége miatt szakitta­tott félbe, mivel az izmok annyit dolgoztak, a mennyi kívántatott, mig ellenben a tüdő kifára­dása pihenni kényszeritett. Ebből következik : minthogy a lélegzés gyor­sasága a munka sebességével növekszik , a ló munka képességének mindig a tüdők kimerültsége szab határt, az izmoké soha. E következtetés igen fontos, mert az folyik belőle: hogy elégséges a ló különféle teendői közt, a szerint, a mint az lépésben, ügetve vagy vágtatva, föl a hegynek vagy le a Hegyről, uton vagy szántóföldön, ne­héz suly vagy fölszerelt lovas alatt van elfog­lalva, annak lélekzési arányait ismerni, hogy munka képességének, és elfárasztottságának foka meghatá­roztathassék. Ha alapul vesszük, hogy a ló nyugalmas álla­potban egy perez alatt 8—12-szer vesz lélegze­tet, s ezzel szembe állítjuk azt, hogy hoszas és gyors futás után a lélegzet-vétel perczenkint 131-i-ü emelkedik, a ló horpaszának megfigyelése különféle teendői közt, támpontokkal fog szolgálni kimerültsége meghatározására. Az alább következő táblázatból látható lesz, hogy egy megterhelt ló ügetve azon arányban fog elfáradni, mint a kevésbbé terhelt vágtatva. Ugyanily arányban fog elfáradni egy hadi tá­borozásra fölszerelt, hegynek ügető ló, a sikon csupán fegyveres lovas alatt attaquera szálló ló­hoz mérten. Figyelemre méltó körülmény az is, Kevés vártatra hangzik az admirál trombitája, megindulnak a hajtók, s minden oldalról ropog a fegyver, kezd húzni a bujárok serege; minket azonban, midőn éppen legszebb esélyünk volna, valami tengeri betegség forma gyomor-émelygés fog elő, . . . bizonytalan kézzel emeljük a fegy­vert a magasan repülő állatra, mely szemközt jő [ ránk, s hirtelen balra vág, mi utánna fordulunk a másik csővel, félrelépünk, s egész hosszában — úgy kifordulunk a vizbe, csak ugy loccsan!. Andris nagyot bámul ijedtében, s szörnyen res­telli a dolgot; mit mond majd a gróf, hogy ő fordított ki talán bennünket; ez örökös szégyen lesz az ö becsületére; azt hiszik, hogy ő is csak olyan paraszthajós, pedig hát — — -—. Nevetve nyugtattuk meg, hogy nem tesz semmit, katona­dolog; megesik máson is, s a fürdő szintén jól esett; a tengeri betegség elmúlt, hanem ezalatt a hajtás is, s mi egy halász-sas kivételével, melyet gyakorlat véget durrantottunk le — üresen me­gyünk ki a hajtásból. Ezt Andris megint nagyon röstelli. »Ki lú má olyan büdös madarat ; az nem enni való « A harmadik hajtás végével, mely délutáD két óra felé végződött, a trombita hangja ismét ösz­szehí bennünket, ezúttal reggelizésre, mi általános helyesléssel fogadtatik. — Egy kis nádas körül evezünk össze, szorosan egymás mellé faraitatva ki csolnakainkat; a fegyverek, csáklyák nyuga­lomba helyeztetnek, s ott a viz szinén libegő csol­nakok tetején megkezdődik a falatozás. A duzzadó vadásztáskákból fehér czipók, min­denféle szelid és vadszárnyasok pompás sültje ke­rül napvilágra; szives házi gazdánk saját esol­nakjára invitál át, hol a nyomatékosabb liba- és csirkesült mellett, előtte való napon lőtt vadka­csák és fürjek izlete3 pecsenyéje piroslik ; mellék­hogy a szántott földön ügető ló oly arányban fá­rad el, mintha sik és szilárd földön vágtat. A ló liorpaszainak (Flanken) megfigyeléséről ki tudjuk, hogy gyors futás után hány pereznyi pi­henésre van szüksége, miszerint újból lehessen ere­jét igénybe venni. E tudomás megszerezhető, ha a következő tényekre ügyelünk. Ha a pihegés (lélegzés) száma igen nagy volt, az a megállitás vagy lépésbe esés után azon arányban fog kevesbedni, a minő a járásmód volt. Ez sajátságos, de tapasztalás által bebizonyí­tott tény. Igy például a carriére futás alatt a lé­legzés száma 80-ra fokozódhatik, s mégis 5 perez­nyi pihenés után már 30-ra fog az leszállni. Ellen­ben ha a lélegzés száma hosszan tartó ügetés kö­vetkeztében 70-re emelkedett, még 10 perczczel a ló megállitása után is mindig 34-szer fog ez lélegzeni. Ezen tapasztalat szerint a ló kimerült­sége hosszas ügetés után csekélyebb (mert úgy aránylik mint 70 a 80-hoz) s mégis 10 perezre van szükség, hogy a pihegés csak 34-reis apasz­tassék, mig gyors vágtatás után 5 perez elegendő. Meglepetve e tény által, igyekvénk annak okát kifürkészni, s a ló horpaszainak szemmel tartása fölvilágosított. A gyors futás következtében elfáradt ló horpa­szai hevesen vernek , néhány pillanat azonban elég, hogy tüdeje fölszabaduljon; egy párszor hosszan és mélyen lélegzik, néhány perez múlva pedig a lélegzet csendes lesz. Ha ellenben az el­fáradás hoszas ügetés következtében idéztetett elő, ez, ugyszólva egész szervezetére leend befolyás­sal, a kimerültség nem szünendik meg oly hamar, s a lélegzés rendessége csak hosszabb idő után térend vissza. Ebből azt lehet következtetni, hogy 500—600 meternyi távolságot rövid szünetekkel, többször vágtathat egymásután végig. Ezen átalánosságban tett vizsgálatok elégsége­sek annak kitüntetésére, mily fontos a lélegzés tanulmányozása; ez, mondhatni, a lóra nézve oly jelentőségű, mint a gőzgépre a biztonsági-szelep (Manometer), mely e'p ugy, mint a lélegzés, pon­tosan mutatja meg a rendelkezésre álló erőt, s jelzi a veszélyt, mely az erők tulfeszitése által támadhatná. létül a sárosdi vizekben horgászott és »mariniro­zott« hal ingerli étvágyunkat, melyre jóféle veres és fehér borok szolgálnak nyomtatóul; majd túrós rétes, vadászpogácsa és végül még capuciner is kredeuziroztatik. Mein Liebchen was willst mehr? Ennyiféle jók és a szegszárdi vidámító hatása | mellett, megeredt a beszélgetés, szivarra gyújtot­tunk, s jóformán csak most nyilt alkalmunk a jelenlevő vadászurakat jobbra-balra üdvözölhetni, köztük b. Földváry Istvánt és b. Földváry La­jost, a mindig jókedvű kapitányt, b. Fiáth Mik­lós és b. Fiáth Pál urakat, Cseklyészről gr. Es­terházy Mikit, a nílusi krokodilok háborgatóját, ki a vadászur testvérével (Béla gróffal', e fiatal, de exeellens lövészszel, ismét meg akarja láto­gatni a pyramisok környékét. A vidám társaságot a vadászur legfiatalabb testvérje László gróf, Fe­kete ur s ifj. gr. Cziráky János egésziték ki. — A csolnakosok és hajtók nagyobbrészt gárdonyi és dinnyési halászok, pákászok, kik ismerik e náda­sok minden zugát ; emlitésreméltó köztük az öreg Odor, ki tréfás dalaival mulattatja a fiatalabb nemzedéket. Kedélyes beszélgetés közt hamar telik az idő, s délután négy óra felé. volt már, midőn hajóha­dunk megindult a lángi tisztáson tartandó negye­dik hajtásra, mely azonban nem volt oly kielé­gítő, mint az előbbiek; miután a vizi vad na­gyobb része kihúzódott már a keleti szélekre, egy kis lövöldözés után mi is megindultunk után­nuk flotillánkkal, mely itt hármasával-négyesével haladván egymás mellett, a vadásztársaság füs­tölve és csevegve hajózott egész kényelemmel; s ez nem megvetendő java e vizi vadászatnak. S most, befejezésül következett a legbrillansabb vadászat. A mint a nádrengetegből keletfelé a sik vizre egymásután kiértek hajóink, már kive­E vizsgálatok pontossága még fokozható a vér­keringés működésének figyelmes észlelése által, mert a lélegzés és vérkeringés oly szoros viszon­hatásban állnak, miként nehéz azokat egymástól elkülöníteni. Azonban az ütér tanulmányozása, bár igen értékes támpontokul szolgál, nem oly nagy jelentőségű, mint a lélegzési szerveké. E végből tapasztalataink eredményét röviden foglalandjuk össze. (Folytatás következik.) Birtok-változások. A nagykőrösi magy. kir. állad, méntelep szá­mára megvétettek : Dynast p. m. nev. gr. Festetich Pál 1867 ; ap. Buccaneer a. Brown Agnes — gr. Andrássy Ala­dártól. Montaguard, p. m. nev. gr. Forgách László 1869. ap. Bois Roussel a. Aunt Sally — gr._ Forgách Lászlótól. Ugyanezen méntelepből Catamount (ap. Dangu a. California) mint vakságba esett kiheréltetett és kimustráltatott. Gr. Forgách László eladta b. Majthényi Izi­dornak : Francmagon, sp. m.. nev. Nagy-Szalánczon 187 0-ben, a. Buccaneer a. Flighty, The Flying Dutchmantól (Magy.-osztr. ménesk. I. 65). Ellések és elnevezések. A f. 187 4-ik évben a nagy-szalánczi telivér­kanczák következő ivadékokat hoztak, u. m.: Free Kirk jan. 27-én egy vp. kanczacsikót, jobb hátsó csüde fehéij Stanleytól; neve Fraudulent. Consideration febr. 19-én egy p. kanczacsikót csillaggal, Kettledrumtól ; neve Commencement. hettük, hogy a távol partok környékén csak ugy hemzsegnek a viziszárnyasok, Gárdony tájékától egész le Dinnyésig. A nagy tükör itt vagy két órajárás hosszaságu, s helylyel-közzel 1000— 1500 lépés szélességű. Hogy e hosszú hajtást sikeresen végezhessük, admirálunk felvezette flottilánkat a magas nádtenger árnyában egész a tó északi vé­géig, időközben hosszú csatárlánczot alakítva, melynek balszárnyát azután kikanyaritá a partok felé; igy a tavat egész szélességében elfogtuk, s most az ő jeladására egyszerre megindult az egész flotta dél felé. Hozzá kell még tennem, hogy jobb szárnyunk a nádasok mellett előre tolva ha­ladt, hogy igy a partról befelé huzó vadat ismét visszariassza lövéseivel. E szerencsés taktikai el­helyezés után a halszárny nem sokára meg­kezdhette tüzelését, s a part hosszában maga előtt nyomta a szárnyasok hadát, melyből né­ha-néha szárnyra kelt egy folt kacsa vagy egy csapat búvár, s a nádasba befelé igyekezett, homlok-vonalunk előtt repülve el, honnan min­dig egész sor tüzelés ritkította sorukat, s mi­kor már azt hitték, hogy mentve vannak, akkor a nádas árnyában húzódó jobb szárny hajóiról szemközt lövöldöztetvén, egy részök ismét vissza­fordittatott. — Hej ropogott ekkor újra a puska, s az ember két hátultöltővel is alig győzte néha az elő], oldalt, hátul, — fenn a légben és lenn a vizén uszó, bukdácsoló és repülő falkák, vala­mint egyes példányok illő fogadását. Hangzott is­mét a Tiraó!! nagy bujár! — — — A mi azonban legfőbb élvezet volt, az a remek lövések szemlélete, melyben gyönyörködni, jobb és balol­dali szomszédaink közt elég alkalmunk volt. Igy tartott ez közel egy óra hosszat. Esteli hat óra felé járt már az idő; az alko­nyodó nap arany sugarai festék be a partokat, egy szellöcske sem fodoritá a tó sima tükrét, s mélyébsn

Next

/
Thumbnails
Contents