Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-09-02 / 36. szám

248 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. SZEPTEMBER 1 1. 187 4. hogy legelőször is az izmok ereje fogyatkozandván meg, egy kis nyugalomra lesz szükségük; de lássuk, mi törte'nt, épen ellenkezőleg. A lovak, inaik erélyes megfeszítésével a kocsit mozgásba hozták, de 2 00 meternyi távolság után horpaszaik (Flanken) oly hevesen vertek, hogy meg kelle őket állitani. Léghez jutva a fogat, ismét az előbbi izom-erővel húzott, de 100 meter után újra megkeltett állitani, oly lihegő volt a lélegzet. Rövid idő múlva minden 50 meter után kényszerültünk pihenőt tartani, különbben a lovak megfúlva, összerogytak volna, s daczára a töméntelen erőpazarlásnak, melyet a kocsi tovább vitele igényelt, a munka soha sem az izmok, hanem mindig a tüdők kimerültsége miatt szakittatott félbe, mivel az izmok annyit dolgoztak, a mennyi kívántatott, mig ellenben a tüdő kifáradása pihenni kényszeritett. Ebből következik : minthogy a lélegzés gyorsasága a munka sebességével növekszik , a ló munka képességének mindig a tüdők kimerültsége szab határt, az izmoké soha. E következtetés igen fontos, mert az folyik belőle: hogy elégséges a ló különféle teendői közt, a szerint, a mint az lépésben, ügetve vagy vágtatva, föl a hegynek vagy le a Hegyről, uton vagy szántóföldön, nehéz suly vagy fölszerelt lovas alatt van elfoglalva, annak lélekzési arányait ismerni, hogy munka képességének, és elfárasztottságának foka meghatároztathassék. Ha alapul vesszük, hogy a ló nyugalmas állapotban egy perez alatt 8—12-szer vesz lélegzetet, s ezzel szembe állítjuk azt, hogy hoszas és gyors futás után a lélegzet-vétel perczenkint 131-i-ü emelkedik, a ló horpaszának megfigyelése különféle teendői közt, támpontokkal fog szolgálni kimerültsége meghatározására. Az alább következő táblázatból látható lesz, hogy egy megterhelt ló ügetve azon arányban fog elfáradni, mint a kevésbbé terhelt vágtatva. Ugyanily arányban fog elfáradni egy hadi táborozásra fölszerelt, hegynek ügető ló, a sikon csupán fegyveres lovas alatt attaquera szálló lóhoz mérten. Figyelemre méltó körülmény az is, Kevés vártatra hangzik az admirál trombitája, megindulnak a hajtók, s minden oldalról ropog a fegyver, kezd húzni a bujárok serege; minket azonban, midőn éppen legszebb esélyünk volna, valami tengeri betegség forma gyomor-émelygés fog elő, . . . bizonytalan kézzel emeljük a fegyvert a magasan repülő állatra, mely szemközt jő [ ránk, s hirtelen balra vág, mi utánna fordulunk a másik csővel, félrelépünk, s egész hosszában — úgy kifordulunk a vizbe, csak ugy loccsan!. Andris nagyot bámul ijedtében, s szörnyen restelli a dolgot; mit mond majd a gróf, hogy ő fordított ki talán bennünket; ez örökös szégyen lesz az ö becsületére; azt hiszik, hogy ő is csak olyan paraszthajós, pedig hát — — -—. Nevetve nyugtattuk meg, hogy nem tesz semmit, katonadolog; megesik máson is, s a fürdő szintén jól esett; a tengeri betegség elmúlt, hanem ezalatt a hajtás is, s mi egy halász-sas kivételével, melyet gyakorlat véget durrantottunk le — üresen megyünk ki a hajtásból. Ezt Andris megint nagyon röstelli. »Ki lú má olyan büdös madarat ; az nem enni való « A harmadik hajtás végével, mely délutáD két óra felé végződött, a trombita hangja ismét öszszehí bennünket, ezúttal reggelizésre, mi általános helyesléssel fogadtatik. — Egy kis nádas körül evezünk össze, szorosan egymás mellé faraitatva ki csolnakainkat; a fegyverek, csáklyák nyugalomba helyeztetnek, s ott a viz szinén libegő csolnakok tetején megkezdődik a falatozás. A duzzadó vadásztáskákból fehér czipók, mindenféle szelid és vadszárnyasok pompás sültje kerül napvilágra; szives házi gazdánk saját esolnakjára invitál át, hol a nyomatékosabb liba- és csirkesült mellett, előtte való napon lőtt vadkacsák és fürjek izlete3 pecsenyéje piroslik ; mellékhogy a szántott földön ügető ló oly arányban fárad el, mintha sik és szilárd földön vágtat. A ló liorpaszainak (Flanken) megfigyeléséről ki tudjuk, hogy gyors futás után hány pereznyi pihenésre van szüksége, miszerint újból lehessen erejét igénybe venni. E tudomás megszerezhető, ha a következő tényekre ügyelünk. Ha a pihegés (lélegzés) száma igen nagy volt, az a megállitás vagy lépésbe esés után azon arányban fog kevesbedni, a minő a járásmód volt. Ez sajátságos, de tapasztalás által bebizonyított tény. Igy például a carriére futás alatt a lélegzés száma 80-ra fokozódhatik, s mégis 5 pereznyi pihenés után már 30-ra fog az leszállni. Ellenben ha a lélegzés száma hosszan tartó ügetés következtében 70-re emelkedett, még 10 perczczel a ló megállitása után is mindig 34-szer fog ez lélegzeni. Ezen tapasztalat szerint a ló kimerültsége hosszas ügetés után csekélyebb (mert úgy aránylik mint 70 a 80-hoz) s mégis 10 perezre van szükség, hogy a pihegés csak 34-reis apasztassék, mig gyors vágtatás után 5 perez elegendő. Meglepetve e tény által, igyekvénk annak okát kifürkészni, s a ló horpaszainak szemmel tartása fölvilágosított. A gyors futás következtében elfáradt ló horpaszai hevesen vernek , néhány pillanat azonban elég, hogy tüdeje fölszabaduljon; egy párszor hosszan és mélyen lélegzik, néhány perez múlva pedig a lélegzet csendes lesz. Ha ellenben az elfáradás hoszas ügetés következtében idéztetett elő, ez, ugyszólva egész szervezetére leend befolyással, a kimerültség nem szünendik meg oly hamar, s a lélegzés rendessége csak hosszabb idő után térend vissza. Ebből azt lehet következtetni, hogy 500—600 meternyi távolságot rövid szünetekkel, többször vágtathat egymásután végig. Ezen átalánosságban tett vizsgálatok elégségesek annak kitüntetésére, mily fontos a lélegzés tanulmányozása; ez, mondhatni, a lóra nézve oly jelentőségű, mint a gőzgépre a biztonsági-szelep (Manometer), mely e'p ugy, mint a lélegzés, pontosan mutatja meg a rendelkezésre álló erőt, s jelzi a veszélyt, mely az erők tulfeszitése által támadhatná. létül a sárosdi vizekben horgászott és »marinirozott« hal ingerli étvágyunkat, melyre jóféle veres és fehér borok szolgálnak nyomtatóul; majd túrós rétes, vadászpogácsa és végül még capuciner is kredeuziroztatik. Mein Liebchen was willst mehr? Ennyiféle jók és a szegszárdi vidámító hatása | mellett, megeredt a beszélgetés, szivarra gyújtottunk, s jóformán csak most nyilt alkalmunk a jelenlevő vadászurakat jobbra-balra üdvözölhetni, köztük b. Földváry Istvánt és b. Földváry Lajost, a mindig jókedvű kapitányt, b. Fiáth Miklós és b. Fiáth Pál urakat, Cseklyészről gr. Esterházy Mikit, a nílusi krokodilok háborgatóját, ki a vadászur testvérével (Béla gróffal', e fiatal, de exeellens lövészszel, ismét meg akarja látogatni a pyramisok környékét. A vidám társaságot a vadászur legfiatalabb testvérje László gróf, Fekete ur s ifj. gr. Cziráky János egésziték ki. — A csolnakosok és hajtók nagyobbrészt gárdonyi és dinnyési halászok, pákászok, kik ismerik e nádasok minden zugát ; emlitésreméltó köztük az öreg Odor, ki tréfás dalaival mulattatja a fiatalabb nemzedéket. Kedélyes beszélgetés közt hamar telik az idő, s délután négy óra felé. volt már, midőn hajóhadunk megindult a lángi tisztáson tartandó negyedik hajtásra, mely azonban nem volt oly kielégítő, mint az előbbiek; miután a vizi vad nagyobb része kihúzódott már a keleti szélekre, egy kis lövöldözés után mi is megindultunk utánnuk flotillánkkal, mely itt hármasával-négyesével haladván egymás mellett, a vadásztársaság füstölve és csevegve hajózott egész kényelemmel; s ez nem megvetendő java e vizi vadászatnak. S most, befejezésül következett a legbrillansabb vadászat. A mint a nádrengetegből keletfelé a sik vizre egymásután kiértek hajóink, már kiveE vizsgálatok pontossága még fokozható a vérkeringés működésének figyelmes észlelése által, mert a lélegzés és vérkeringés oly szoros viszonhatásban állnak, miként nehéz azokat egymástól elkülöníteni. Azonban az ütér tanulmányozása, bár igen értékes támpontokul szolgál, nem oly nagy jelentőségű, mint a lélegzési szerveké. E végből tapasztalataink eredményét röviden foglalandjuk össze. (Folytatás következik.) Birtok-változások. A nagykőrösi magy. kir. állad, méntelep számára megvétettek : Dynast p. m. nev. gr. Festetich Pál 1867 ; ap. Buccaneer a. Brown Agnes — gr. Andrássy Aladártól. Montaguard, p. m. nev. gr. Forgách László 1869. ap. Bois Roussel a. Aunt Sally — gr._ Forgách Lászlótól. Ugyanezen méntelepből Catamount (ap. Dangu a. California) mint vakságba esett kiheréltetett és kimustráltatott. Gr. Forgách László eladta b. Majthényi Izidornak : Francmagon, sp. m.. nev. Nagy-Szalánczon 187 0-ben, a. Buccaneer a. Flighty, The Flying Dutchmantól (Magy.-osztr. ménesk. I. 65). Ellések és elnevezések. A f. 187 4-ik évben a nagy-szalánczi telivérkanczák következő ivadékokat hoztak, u. m.: Free Kirk jan. 27-én egy vp. kanczacsikót, jobb hátsó csüde fehéij Stanleytól; neve Fraudulent. Consideration febr. 19-én egy p. kanczacsikót csillaggal, Kettledrumtól ; neve Commencement. hettük, hogy a távol partok környékén csak ugy hemzsegnek a viziszárnyasok, Gárdony tájékától egész le Dinnyésig. A nagy tükör itt vagy két órajárás hosszaságu, s helylyel-közzel 1000— 1500 lépés szélességű. Hogy e hosszú hajtást sikeresen végezhessük, admirálunk felvezette flottilánkat a magas nádtenger árnyában egész a tó északi végéig, időközben hosszú csatárlánczot alakítva, melynek balszárnyát azután kikanyaritá a partok felé; igy a tavat egész szélességében elfogtuk, s most az ő jeladására egyszerre megindult az egész flotta dél felé. Hozzá kell még tennem, hogy jobb szárnyunk a nádasok mellett előre tolva haladt, hogy igy a partról befelé huzó vadat ismét visszariassza lövéseivel. E szerencsés taktikai elhelyezés után a halszárny nem sokára megkezdhette tüzelését, s a part hosszában maga előtt nyomta a szárnyasok hadát, melyből néha-néha szárnyra kelt egy folt kacsa vagy egy csapat búvár, s a nádasba befelé igyekezett, homlok-vonalunk előtt repülve el, honnan mindig egész sor tüzelés ritkította sorukat, s mikor már azt hitték, hogy mentve vannak, akkor a nádas árnyában húzódó jobb szárny hajóiról szemközt lövöldöztetvén, egy részök ismét visszafordittatott. — Hej ropogott ekkor újra a puska, s az ember két hátultöltővel is alig győzte néha az elő], oldalt, hátul, — fenn a légben és lenn a vizén uszó, bukdácsoló és repülő falkák, valamint egyes példányok illő fogadását. Hangzott ismét a Tiraó!! nagy bujár! — — — A mi azonban legfőbb élvezet volt, az a remek lövések szemlélete, melyben gyönyörködni, jobb és baloldali szomszédaink közt elég alkalmunk volt. Igy tartott ez közel egy óra hosszat. Esteli hat óra felé járt már az idő; az alkonyodó nap arany sugarai festék be a partokat, egy szellöcske sem fodoritá a tó sima tükrét, s mélyébsn