Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-08-21 / 34. szám

AUGUSZTUS 12. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 233 zökben a puska helyett csirkeczombokkal, kenyerszeletekkel, boros poharakkal s más ily hasznos vadászeszközökkel volt fegyverkezve; szóval ittak, ettek, mulattak, nevettek. És mind ezen messze hallható lárma daczára egyszerre csak egy pompás 10-ágas üzekedő szarvas baktatott egész lőközelbe a víg társasághoz, mire véletlenül mégis észrevették és véletlenül le is lőtték. Ez ujabb bizonysága annak, hogy még öregebb szarvasok is, kik pedig különben szemességre és ügyességre nézve 10 vadászon is kifognak, az üzebedési idény alatt mintegy szórakozottságban szenvednek. Bakonyság i. A »Zipser Anzeigernek« irják, hogy az ottani vadásztársaság f. hó 2-kán egy hiúzt ejtett el, mely az őz-állományban és az erdei legelőre hajtott birkákban már tavai is nagy károkat tett; mondott napon több vadász, 8 kopóval és néhány bajtóval körül fogták azt a fiatal ültetvényest hol a hiúz már pár nap óta észleltetett, s bár az fára nem menekülhetett, a kopók közül még is több ízben kisiklott, mert hatalmas karmainak csapása a legbátrabb ebeket is meghátráltatá s ölnyi magas ugrásaival rögtön kiszabadult, ha körbe fogták; lőni reá az ebek miatt nem lehetett, s igy meglehetős soká tartott az üldözés, mig végre egy erdőkerülőnek sikerült őt egy doronggal lesújtani. Nőstény volt, magassága 21 hüvelyk, hossza 41 hüvelyk; tölgyében még egy kevés tej is volt, mi gyanittatja, hogy kölykei vannak, s valószínűleg ezek megmentése végett voná magára a kopók üldözését, hogy fiai nyomáról elvonja őket. A főváros környékén is megnyílt a vadászat aug. 15-kével, s már előtte való nap sokan rándultak ki bérlett vadászataikra. A szombati — félig hlis, félig verőfényes — nap különösen alkalmas volt olyan kirándulóknak, a kik esitleg nem riadnak meg egy kis záportol sem irják a »Hon«-nak. E férfias hajlammal bir minden vadászember s igy a főváros két főtisztviselője is, Ráth Károly főpolgármester s Tbaisz Elek főkapitány még egy pár szenvedélyes vadászszal fürjezni vagy foglyászni indult hát a batárba.*) — Ünnep levén, a hivatalfogalmak szerint képzelni sem lehetett, hogy valamely városi közeg posztján van, s Thaisz és Rátli urak az erdőkerülőt akárhol képzelték, csak azon cserjésben nem, mely a keresztülbarangolt—mezömegett volt.**) Semmit sem tartózkodtak tehát — jókor észrevevén a fölrebbennő fogoly csapatot — meglehetős alacsony távlatban reá lőni, a minek azonban szomorú vége lett, mert egy szem sörét a löirányban távolabb álló erdőkerülő szemüregébe fúródott. Első perezre nagyobb szerencsétlenségtől is tartottak, mert a serét veszedelmes helyen nyomult be s emberhalál is történhetett volna. Azonban másnap jókor a Rókus kórház szemészi osztályán dr. Siklósy Gyula a serétet szerencsés mütétellel kivette s minden további bajnak útját állta. voltak a menekülőnek s az üldözés derekasan folyt, mígnem Angbterside falu alá értek. Csak egyszerre nagyszerű látvány fejlődött ki. A vidra föl-fölbukkant a vízből s teljes erővel kezdett el evezni az ebek elől, melyek hangos »jó reggel« kívánása mellett nagy stylben úsztak utána, mintegy háromszáz yardnyi hosszban, egy fahíd felé, mely irányban a vidra haladt. Itt a mély vízben vélt szabadulhatni, de hasztalan, mert ámbár több ízben sikerült kisiklania üldözői elől, végre is ebharminczadjára jutott s beszámolt bőrével, két óráig tartott zaklattatás után. Északi-Devonban szintén érdekes sportot nyujtottak a mult hó derekán a Mr. Cheriton vidrászebei a Taw folyamán. Mellig érő szimatban nem sokára vidrára akadtak s megzendült az ebek kellemes melódiája s két órai üldözés után egy gyönyörű, 20 fontos hím-vidra lett a fáradságos üldözés jutalma. Másnap uj meet volt Castle Hill közelében s három óráig tartó bajhászat után ismét egy hím-vidra került a kutyák foghegyére. E saisonban ez volt Mr. Cheriton ebeivel a huszadik kill. Eleintén mindig csak a nőstények szolgáltak zsákmányul, utóbb azonban a himek is. * A nottinghilli galamblövészeti „International Cup

u 55 versenyzője közt a serleget és 200 font sterling dijat Captain Francis Gist nyerte. Hatan voltak ellene, kik az első próbánál mind a hat fölbocsátott galambot lelőtték a 27 yardnyi távból ; a döntő kísérletnél azonban Captain Gist volt az egyedüli, ki az újonnan fölbocsátott madarak közül egyet sem hibázott el. A második dijat (50 font) Möns. Brinquant nyerte, ki a második próbánál ötöt lőtt. A kapitány elöltöltő Charles Lancaster-féle fegyvert használt, míg Brinquant ur Blancbard-féle központi sürü hátultöltőt. Sport Angliában. A vidra-vadászat idénye most is eléggé élénk Angliában és Írországban. A vidrakergető klubok a legélénkebb emotióban gönyörködhetnek, amennyiben, mint látszik ez évben e fürge kétlaki állatok nagyobb szaporuságnak örvendhettek s nem kell napokig hasztalan ólálkodniok. Közelébb is igen érdekes sportot nyújtottak a west-cumberlandi vidrás-ebek Westerhallon, Mr. Senhouse birtokáról indulván ki a vadász társaság. Mintegy négy óráig keresgéltek az ebek a folyam mentén, mígnem egyszerre csak kiszökken egy vidra rejtekéből, s újra észrevétlenül eltűnik a folyamban, nyilván megsejtve az ellenség gonosz bűzét. Hanem az ebek sem pihentek, mindenütt nyomában Vactás^táska* A beváró róka. Valami különös az, bogy e különben olyan vigyázó és ravasz állat, mely az első ágzörrenésre tovaillan, néha annyira bevár, miszerint fektében lehet agyonlőni. A mult őszszel történt velem a budai kamara-erdőségben, hogy nyálakra cserkészvén, de csak ugy szabadon, kutya nélkül, a velem való öreg vadász egyszerre csak megáll egy mogyoróbokor előtt, czélzásra fogja fegyverét, s integet, hogy siessek hozzá; mielőtt azonban hozzá érhettem volna, beledurrantott a bokorba. — Kérdezem, hogy miért intett, ba maga lő? — s azt feleli, hogy valámi különöst akart mutatni, tudniillik egy beváró rókát, melyet nekem akart átengedni, de csak a jóakarattal kell megelégednem, mert a róka kereket akart oldani, s igy le kelle durrantania. Elbeszélése szerint a róka feküdt, összekuporodva, de nyílt szemekkel, amint öt megpillantá, s midőn még megáHt és fegyverét emelé, akkor is nyugodtan nézett reá, mintha megbűvölten nem mozdulhatna; csak mikor intett nekem, akkor hegyezé fülét s látszott, miszerint elugrani akar. További kérdezősködésemre beszélé aztán, hogy ez nem uj dolog; ő évenként 3—4 ily rókát lő, de mindig csak késő őszszel juthat ilyenekhez. — Hogy miért tart ki éppen őszszel a bolond állat, mikor vadász-idény van s legtöbb puskás jár künn a mezőn ? annak okát nem tudtuk kitalálni; ba más valaki tudna róla, kívánatos volna, hogy közölné. Cserkésző. *) A hogy értesülünk a két vadászár nem volt együtt, Thaisz É. a dunakeszi határban, Rátli főpolgármester ár pedig más társaságban Monor körül vadászott. Szerk. **) Ez a dunakeszi határban történt. Szerk. Az én tiz vizslám története. BUJANOVICS LÁSZLÓ TÁBORNOKTÓL. IX. N e r o. A kinek valaha olyan kitűnő szukája volt, mint az én Flórám, az bizonyára igyekezni fog, liogy jó ivadékot neveljen tőle. En is körülnéztem a vidéken, s Flórához méltó vőlegényt találtam is, de mielőtt a házasság megtörténhetett volna, a vőlegény 1859 telén elhalálozott; újból kerestem tehát, hogy Flóra fajából egy fekete példányt találhassak, és sikerült is e czélra egy kitűnő ehet, ha mindjárt nem ugyanazon fajból valót is — T. H. herczeg ítocco nevü kanjában felfedeznem. E párosítás eredményéből lett »Nero«, mely fajjelleg- és szőrre nézve egészen Flóra képmása lett; csakhogy Nero nagyobbnak és erősebbnek lenni ígérkezett. Hét hónapos volt Nero, midőn először a mezőre kivittem magammal. A »keresésre« és »megállás«-ra már a szobában betanitottam, s hogy kitűnő orra van, mutatta az, akárhová rejtettem el egy kis falat kenyeret, azt már messziről megszimatolta, s ha parancsoltam lefeküdt előtte s negyedóráig sem moczczant. Még sem »állt« ám meg magától nyul és fogoly előtt, midőn először bukkant rájok, hanem sietve követte nyomukat, s mikor felrebbentek, nagy kedve volt utánnuk rugaszkodni. E körülmény miatt azonban nem aggódtam, tapasztalásból tudván, hogy a szabadban a »megállást« újra betanítani kell az ebnek, épp úgy mint az elbozást és egyéb dolgokat. Sajnos hogy ezt mindjárt az első alkalommal nem tehettem, mert alig egy félóra múlva nagyszerű zivatar tört ki, s mi, bőrig átázva menekülhettünk csak egy vasút- őr házikójába. A hideg záporesőben átázás és fázás igen hátrányos lett a fiatal,ilyeshez még nem szokott kutyára; betegeskedni, fogyni kezdett, végre kimúlt. Hogy Néróm e rövidke történetét elbeszélem, annak czélja nem más — különben egy fejezetet nem érdemelt volna meg, — mint hogy a fiatal kutyák idomitóit figyelmessé tegyem az ilyesekben elkövetett hibáimra, hogy azt elkerülhessék. Mindenekelőtt állíthatom, bogy a szobákban felnevelt ebekből sokkal több vész el, mint a szabad udvarban felnevelt ebekből, sokkal több vész el, mint a szabad udvarban neveltekből, hol a friss levegő, és különféle időjáráshoz szokván, szervezetük sokkal edzettebb és a kimaradhatlan betegségek elviselésére alkalmasabb lesz. Ellenben a szobához szokott, s csak néha szép időben egy egy sétára kieresztett eb — gyenge természetű leend, s kevésbbé birja ki a betegséget ; mi nála ugyan később áll be mint a szabadban növekedteknél, de annál hevesebb az, s az eb közönségesen belebal 8 és 10 hónapos kora közt. Mentől gazdagabb eledele van aztán még az ily ebnek, annál biztosabban áldozata lesz e vigyázatlan nevelésnek, mint ezt magam tapasztaltam, mert Nérón kivül, még két tehetséges kölyket vesztettem el ily formán, midőn már 7 és 12 hónaposok voltak Bár én mindig szem előtt tartottam a szabályt, hogy nem jó a kutyákat (se öreget se fiatalt) nagyon etetni, mindennek daczára öreg szolgám miatt sokszor meghiusult e törekvésem, mert sehogy sem tudta elszivelni, hogy urának ebei oly soványan nézzenek ki, mint a példabeszéd kívánja, vagy mint rendesen az erdészeknél neveltek szoktak lenni; s igy, sajnos, de ebeim annyi eledelt kaptak, mintha hizlalták volna őket; minek szomorú következménye lett aztán, hogy midőn a betegség elővette őket, rendesen bele is vesztek. Az ily káros tapasztalatokon okulva, Mizza szukám egy két hónapos kölykénél, melyet szobámban kellett felnevelnem — azon elővigyázattal éltem, hogy megkövéredésének elejét veendöleg, tápjába naponként egy kis adag man-