Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-08-12 / 33. szám

AUGUSZTUS 12. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 227 volt. 1871-ben azon emelést a közönség már megszokta, s az ügy nagy lendülettel ment előre. 1872, 1873-ban mindig jobb volt az eredmény, ugy hogy tavaly 67,000 kancza fedeztetett álladalmi ménnekkel. Most azonban, a rosz termés mellett, az eredmény általánosan véve kedvezőtlen, bár megtörténhetik, hogy vannak egyes megyék, hol a rosz év nem alterálta a viszonyokat, de egészben véve, a mennyire az elmúlt harmadfél hónapból itélni lehet, az eredmény az eddigieknél kedvezőtlenebb. Egy közlésem van még a t. értekezlethez. (Halljuk !) Többek által tétetett azon megjegyzés, hogy az álladalmi mének közül sok alkalmatlan. Igaz, hogy az álladalmi méntelepekben találtatnak oly mének, melyek szorosan véve oda már nem tartoznának ; felvilágosítást kell azonban adnom, miért vannak mégis benn ? 1869-től a mai napig minden évben kisoroltatott körülbelől 80 — 100 mén. Az első esztendőben, midőn a kormány a ménesek kezelését átvette, azon kérdést kellett magához intéznie: hogy jobb-e ha egy különben alakra alkalmas, de nemzőképesség! e nézve hanyatlott ló után tiz csikót kap az ország, vagy egyet sem ? Pótolni mással nem lehetett, mert először 100—2 00 lovat hamarjában, olyant, melyet jó lelkiismerettel oda állithatott volna a jövő tenyésztésre, oly könnyen szerezni nem lehet; másodszor, mert ha lehetett is volna magánosoktól alkalmas méneket ilyen nagy számban vásárolni, nem rendelkezett a minisztérium ezen czélra megfelelő nagyságú pénzalappal, minthogy azonban az egész roszaktól meg Fellett válni, úgyszintén a legvénebbektől és a fiatalabb roszakká lettektől is, nem maradt más hátra, mint az, hogy a 16 —17 éves jó alkatú és még némi tenyésztési képességgel biró lovakat is megtartottuk. Tekintve különben azt: hogy az álladalmi lótenyésztés fentartására a jövő évre annyi segélyt ad a törvényhozás, a mennyivel a létszámot fen lehet tartani, s tekintve, hogy a kilenczes albizottság javaslata szerint az átruházási jog az egyes rovatok között meg van engedve; jelenleg már kijelenthetem: hogy a jövő évben egy nagy lókisorolás fog eszközöltetni, a minek folytán magántenyésztőktől is nagyobb bevásárlások lesznek szükségesek. Eddig nem lehetett ezt nagyobb mérvben tenni, mert ha az országgyűlés ménvásárlásra 20 ezer ftot szavazott meg, nem lehetett ezen öszszegnél többet mének vásárlására fordítani, bármennyi is folyt be légyen a mének eladásából. Annyit azonban Ígérhetek, hogy a jövő évi kisorolás különösen szigorú és gondos leend. Nem leplezgetem, t. értekezlet hogy igenis voltak esetek, hogy panaszt lehetett emelni egyes ménekre. De mint említem, t. értekezlet, a kormánynak két rosz között kellett választania, s abból kiindulnia : hogy inkább legyen néhány jó alkatú, de tenyészképességre gyengébb mén, mint semmiféle mén. A. legközelebbi ülésben bővebben szándékoznám előadni azon tárgyakat, melyek iránt a kormány eszmecserét kívánna még előidézni, igy pl. a telepek létszámán tul ménlovak tartásának segélyezése tekintetében stb. mire nézve azt hiszem, a legközelebbi ülésben alkalmunk leend. ELNÖK: E szerint, t. értekezlet, befejezte volna az első kérdés fölötti eszmecserét; az értekezlet t. tagjai behatóan nyilatkoztak e tekintetben helyi viszonyaik szempontjából, s azt hiszem, e nyilatkozatok igen becses anyagot fognak képezni a minisztérium jövő elhatározásaira nézve. Ezzel a napirend ki lévén merítve, a mai ülést bezárom. (Vége az első napi értekezletnek.) kinthető Péezeler a tulajdonos, ifj. Fáy Béla urnái. IVléctes« é§ Eladó. Eladó egy fekete dupla pony, tökéletesen belovagolt hátas ló, I4

1/z markos, hibátlan; megteKöriiltekintés a franczia sport mezejón. (Folytatás.) Az alábbiakban néhány érdekes adatot közlünk, melyek Páris városának 1875-iki költségvetéséből s ennek különösen azon részéből vétettek, mely a vadászati és halászati jogositmányok és egyéb czimen befolyt jövedelmekre vonatkozik. A szerint az ebcsalád Francziaországban összesen kerekszámhan 1.200,000 egyén által van képviselve. Az ebek száma Párisban az 1874-ikibudgetben 58,000 ezerre, az utánnuk adó czimen befolyó jövedelem pedig 3 20,000 francra volt előirányozva; azonban az 187 3-iki zárszámadásból kitűnvén, hogy az ebek száma 68,000 ezer volt, az utánnuk befolyt jövedelem pedig 635,000 frtot tett: e szám vétetett az 187 5-ki előirányzatban alapul. E pillanatban bátran fel lehet tenni, hogy a főváros falai közt 70,000 kutya él, melyek közül 10,000 vadászeb. Az elkobzásokból és bírságolásokból befolyt öszszeg 1873 ban 650 freot, 18 7 4-ben pedig 700 freot tesz, ugyanannyi van 187 5-re is előirányozva Ezen nevetségesen csekély összeg abban leli magyarázatát, hogy a tilos és fogyasztási adót kikerült vadhússal való kereskedés Páris területén is szemtelen módon űzetik; (tout comme chez nous! Szerk.) továbbá abban, liogy a franczia vadásztörvény szerint a birságok jelentékeny része a feljelentő ügynököké. Vadászengedélyek révén Páris városa bevett 1873-ban 55,670 freot, 1874-ben 60,000 francot, ugyanannyi van 187 5-re is előirányozva. Ebből folyólag 6000 vadászati engedély szolgáltatik ki Páris területén, lévén a franczia vadásztörvéuy szerint azon 25 francból, melybe az engedély kerül, 15 franc az államé, 10 franc pedig az illető helyhatóságé. A vadakból és szárnyasokból 187 3-ban a város pénztáraiba lefolyt összeg 3.7 88,219 freot tett; az 1874-iki budgetben ugyané czimen 4.000,000 franc vétetett fel, az 187 5-iki költségvetésben ugyanannyi szerepel. Remélik azonban, hogy a tarifa lényeges felemelése folytán ennél is több fog befolyni. Ebből látható, hogy a vadászat Páris városa pénztára javára 5.0 00,000 francon felül jövedelmez. Ehhez jő még egy meg nem vetendő tétel a halászatból. A jövedelem az édesvízi halakból tön 1873-bau 227,923 freot, 1874-ben 220,000 freot, s 1 875-re ugyanannyi vétetett fel. Tengerihalak jövedelmeztek 1873-ban 1.699,729 francot, 1874-re 1.700,000 franc, 1875-ben 1.7 50,000 franc vétetett föl. Osztriga után befolyt 1873-ban 156,734 franc; 1874-ben 170,000 franc, 1875-ben 157,000 franc van elirányozva. Látható, — úgymond a »Ch. 111.«, Páris városának nincs mit panaszkodni, lévén jövedelme a vadászat és halászatból kerekszámban 7 millió. Szeretnők is azt a törvényhatóságot látni, a mely nem elégednék meg ez eredménynyel. Hát ur isten a mi Budapestünk hogy állhat a vadászat utánni jövedelem tekintetében? Közel jár-e legalább népessége arányában a »nagy-város« bevételéhez? — Nem biszszük ! * * * Angolország. Azon körülmény, hogy a vadászati lioltidény alatt roppant mennyiségben hozattak Eurojiába Amerikából az úgynevezett prairie-madarak, azon eszmét kelté néhány speculativ angolban, hogy c kitűnő vadfajt Angolországban meghonosítsák s nagyban tenyészszék; s néhány nagybirtokos már fül is ajánlott terjedelmes földeket, melyeken a kísérleteket meg lehessen tenni. Egy természetbúvár vállalkozott is már, hogy a szükséges és kiköltetésre szolgáló tojásokkal ellássa a tenyésztőket. Ha a próba sikerül, [ugy az európai vadállomány egy érdekes vadnemmel gyarapodik, s hogy mint gourmandise sem megvetendő, arról tanúskodik a jelentékeny import Angliába. Á »Ch. III.« felhívja a franczia nagyurakat és »cultivateur«-öket, hogy kövessék a csatornán tuli szomszédok példáját. -V. * ' * íme, most meg az amerikaiak kaptak gusztust a békákra. Es pedig a »Forest and stream« szerint 2 fre 50 ct.-ba kerül egy font e mocsári zenérekből. — Hol van az idő, mikor a beef eater yanJcee e csúfnevet költötte reánk: „ Johnhy-crapaud.

u — Igy kiált fel a franczia vadászlap. Szánalommal vegyes borzadás futja az embert végig, ha a »Ch. 111.« Echojait olvassa, mily ijedelmes mérvben szaporodnak a farkasok s hasonló mérvben pusztitásaik is, melyeket a baromfi udvarokban és juhaklokban végbevisznek; holott most kánikula kellő közepén, azt hinné az ember, hogy elrándultak hiitőzni valahova a Pyrenéek bérczei közé; — vagy talán mind mese az a sok »természetrajz«, melyek váltig azt prédikálják, hogy az orda3 atyafi csak télen, nagy csikorgó hidegben ácsorog a falvak körül, nyáron pedig úttalan rengetegekben huzza meg magát. Bármint legyeD, a franczia sportlapok még mindegyre telve vannak farkaskalandokkal, hajtóvadászatokkal stb. — Haj ! de keserves állapot azaz anyag-hiány ilyen savanyu-ugorkás, kaesadús idényben! * * * A vaddisznóra is rendeznek olykor-olykor-olykor engedélyezett vadászatot. Ezek közül kettőt emelhetünk ki, melyek egyike Blangy és Lecande környékén tartatott két egymást követő napon ; és pedig lövetett első nap két emse, második nap pedig négy róka és egy borz. A második vadászat az ecouvesi erdőben folyt le, s arról nevezetes, bogy Mr. Blauchére hires kopói vettek abban részt, és pedig husz lövés ejtetvén, összesen 5 vaddisznó öletett meg és 3 megsebesült. A falka reggeli 5 órakor bocsáttatván az erdőbe, csak éjféli 1 órára birták összehozni. * A »Ch. 111.« említést tesz több oly esetről, midőn vipera által megharapott emberek a seb következtében meghaltak. Miután e kigyófaj nálunk is elég gyakori, érdekesnek találjuk közölni azon eljárást, melyet a kigyóbarapás következményei elhárítására egy bordeaux-i orvos sikerrel alkalmazott, s melyet Észak-Amerikában általában alkalmaznak. Egy fiatal ember ugyanis jobb keze hüvelyujján kigyó által megmaratván, a sebhely csakhamar genyedésbe men át, majd az egész kar és. a törzs jobboldali része le egész az os sacrumig megdagadt. Ekkor az orvos, Mr Oré, elhatározta magát ammoniac-ot vezetni a vérkeringésbe. És pedig a felsőkar egyik vissz-erét megnyitván, abba tiz csöpp ammoniac és 7 gramme vizből álló keveréket bocsátott. Erre a beteg közvetlen muló égetést érzett az egész ér hosszában, majd nagy szomjúságot. Még ugyanaz nap este a daganat lelohadt , ütere szabályosan vert. Éjfélkor elaludt, két nap múlva felkelt s 11 nap múlva teljesen meggyógyulva hagyta oda a kórházat. K. S. Elajándékozandó borzebek. Egyik szenvedélyes vadászunktól nem rég következő levelet kaptunk : »Családi ügy.im végett kényszerítve lévén a proviueziális életet a fővárosival felcserélni, egyúttal vadászati szenvedélyeimet is korlátoznom kell. — Van birtokomban egy pár kitűnő borzeb, melyeket én borz-, róka- és nyulvadászatra jó eredménynyel használtam, kü-