Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-01-21 / 03. szám
2(5 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 28. 187 4. második hajtás kutyákkal vaddisznókra. Az első lövés déli 12 órakor történt s fél háromkor a kürtösök már mindkét vadászatnak végét hirdeték. Lövetett e rövid idő alatt 20 dámvad, 80 darab vaddisznó s egy csoport más apró vad. Gr. Henckel Györgynél Sziléziában január 7-én volt vadászat, és 9 vadász két mezei és 1 erdei hajtásban 687 db nyulat, 35 fáczányt és 5 őzbakot ejtett el. * * A Rajna vidékén annyira elszaporodtak a vaddisznók, különösen a Soon erdőségekben, hogy nemcsak a közeli vetéseket, de az erdei ültetvényeket is tönkretették. A környékbeli községek most az országgyűléshez folyamodnak segítségért — mint a »Sporn«-ban olvassuk. * Egy spanyol sportsman a Gvadalquivir mellől irja a »Field«-nek, mily élvezetes vadászatai voltak Spanyolországban a mult deczember hóban. A Sevilla és San Lucar de Barrameda között elterülő roppant mocsárok ott a vadludak és flamingók kedvencz tanyái, melyek páratlan vizi sport-élményt nyújtanak. Tudósító különösen a szép holdvilágos éjeket használta föl több vadásztársával, a midőn a szárnyas vadak kevésbé tartván veszélytől, halomra lődözhették azokat össze. A vadkacsák és sárszalonkáknak s egyéb mocsárkedvelö szárnyasnak ugyancsak bővében voltak. A part mentén néhány nyulat is ejtettek el, sőt vidrára is ólálkodtak, noha utóbbira nézve eredménytelenül, mert ez óvatos kétlakiak sehogy sem akartak kapóra jöni. * Egy angol gentleman pedig közelébb Svecziába rándult, hogy ott lakó barátai birtokain kissé a vadkanokat megzaklassa. Magával vitte Turlc nevii buli-terrierjét is, a sebzett, de még tovairamló vad lefülelése czéljából. Örömmel említi most a »Field«-ben, mily élvezetes liajtóvadászatot tartottak egyik gróf barátjának erdőségeiben, hol ő maga 4 — 5 darab serte vadat ejtett naponkint el, s Turknak is volt alkalma tényleges részt venni a vadászat hevélyeiben, s közel ismeretséget kötni a skeptói rengeteg agyarasaival. * ~ * Mr. Digby, angol hadnagy, kiről már egy ízben emlékeztünk, a mult év utósó havaiban orosztatár területen, Mantschuria partjain törekedett vadász szenvedélyét kielégíteni. Nikolaewsk erődben az Amur folyama mentén üté fel bősünk föhadi szálását, honnan orosz tisztek társaságában igen sikeres kirándulásokat tettek részint rőtvadra, részint vadkacsára és szalonkára. Csak azt sajnálta, hogy az idő nem volt kedvező a fáczányvadászatra. Szarvast is lőtt. Ez a 3 — 4 láb magas fiíben legelészett a tengevi nyulak társaságában. Ez még nem érte el teljes nagyságát. Különben a kisebb fajta rőtvadakhoz tartozott, melyek legsulyosabbika sem nyom többet 180 fontnál s agancsaik is nagyon csekélyek. Tigrisvadászatot is rendeztek, miután hire szárnyalt, hogy mintegy két mértföldnyi távolban egy anyatigris két kölykével tanyázik, nyomukat azonban sehol sem talalhaták föl minden kutatás daczára sem' A pisztránghalászat már kedvezőbb eredményű volt. Angolunk két kis kosárra valót horgászott össze egyszeri kimenetre. Lazaczot is fogtak, de ezeknek legnagyobbika sem nyomott két fontnál többet. A vidéken elég terjedelmes, halmos erdőségek vannak, azonban nehéz bennök gázolni a magas buja fű és sűrű cserjések miatt. — Fölkereste a St. Wladimir öböl vidékét is, hol egy napi vadászaton öt vadkacsát, egy vadkant meg egy nagy szarvast is lőtt, mely azonban a lövést magával vitte. Ugyanott egy haldus folyamból tömérdek halat fogott ki. Kétféle fajura talált e vizben, egyik faj a tengeri pisztrángok családjából való, ezüstfehér szinti feketén pettyezve; a másik gyönyörű alakkal, sötét olajszin testtel s fehér hassal. Miután c tájon néhány napig időzött Mr. Digby, nekiindult észak felé s vagy 300 mértföldnyire vonult föl egész a Barracousa kikötőig, hol a vidék egyszerre egészen más képet öltött, mihelyt itt a fenyvesek regiójába jutott. Kalandozásai közben két-három faj vadkacsát, krikréczét s pár szarvast puskázott le. Itt már a folyamokban igen szép lazaezok tenyésznek s bősünk egy huszonöt fontost is fogott. Barracousa kikötőjéből irta Mr. Digby e vadászati élményeit, honnan Sagbalin és Jesso szigetei felé indult, onnan is értesíteni igérve a »Field« olvasóit. Agaraszat* kopaszét A kolozsvári falkavadász-társulat f. é. február hó 3-kán délutáni 5 J| 2 órakor gyűlést tartand. B. Wesselényi Béla. elfogni. Este kedélyes egyszerű vacsora, s nagy megelégedettség. A pesti rókafaika több mint három heti szünet után jan. 19-én ismét megkezdhető vadászatait a beállt kmgyos eső mellett. Hétfőn volt az első kisérlet a dunakeszi nagy nádasnál, melyre azonban csak a master, gr. Szápáry Iván s alig egy pár gentleman jelenbetett meg, nagyobb részének lovai még a vidéken levén. Egy róka meglehetős kis runöket adott, de a még nem egészen felengedt talaj rosz szimatot tartott, s a hideg homokon minduntalan elvesztették a kutyák ravazdit, mely végre csakugyan absolválta magát. Annál szebb volt már a keddi találkozó a Paskálmalomnál, hol — hála távírda és vasútnak — már vagy 15 vadász jelenhetett meg beérkezett paripáin, s kikre a lehető legkellemesb meglepetés várt, midőn Legfelségesb és legbájolább Aszszonyunkat üdvözölhette, ki alig 48 óra előtt még München táján volt, s azon éjjel érkezett Gödöllőre, honnan 10 órakor reggel már lóháton megindult, s kinek megjelenésére és láthatására mindenkinek szive hangosabban dobogott. Mire is lehetne a rákosi falka után vadászható lovag büszkébb, mint hogy királynőjével ugyanazon mez nyben lovagolhat. Jelen voltak e vadászaton: gr. Esterházy Miklós mint falkanagy, gr. Szápáry Iván, gr. Szápáry István, gr. Dessexvfty Aurél, Kund Jenő, Baltazzi Aristid, ifj. gr. Festetich Tasziló, Rohonczy Gida, b. Rudics József, Blaskovich Ernő, ifj. Fáy Béla Péczelröl, Benitzky Gábor stb. stb. A nádasból felvert róka vén ravasz lehetett, mert pár óráig ugyancsak megtánczoltatta az ebeket, minduntalan megfekve'n, s a kissé szeles és sebes kutyák többször átcsapván rajta, mi megannyi »checket« adott; végre is nagy kerülések után a Zsivora majorba menekült, s szőre szálán elveszett. Szerdán, csütörtökön, szombaton — lia Jupiter pluvius is ugy akarja, ismét vadászat. * * # Itt meg kell röviden emlitníink, hogy a Bécs körül létezett ragendorfi nyulfalkát, mely egy ideig kísérletre Káposztásmegyeren volt — gr. Forgách László vette meg, s alkalmasint N.-Szaláncz körül vad. sz majd velők. * Egy érdekes csal-vadászatról (Schnitzeljagd) olvasunk a »Sporn «-ban, mit a koblenczi tiszti-lovar-egylet rendezett január 3-kán, s mely tanúsítja, mily szenvedélyes sport-szellem honol a porosz hadseregben. Nem kell ezeknek költséges falkatartás; lemondanak ők az élvezetről, mit a teli hanggal hajtó falka ad ; a ravasz róka cselvetéseit saját leleményességükkel igyekeznek pótolni, zsebükben marad a töméntelen kárpótlási összeg s tisztán a főczél, a lovaglási kitartás, ügyesség adja az élvezetet. Daczára, hogy újévi szabadságon távol volt a tisztikar nagy része, mégis 15 lovas jelent meg, az esős, hideg időben is a találkozóra. A róka szerepét egy kapitány (Ennecerus) vállalta el, ki már egyszer győztes volt. Van falkanagyjuk, falkárjuk, stb., kiknek feladatuk a terrénumot — melyen átlovagolnak, megválasztani s a róka nyomát tartani. Emiitett vadászaton a derék róka több erdőn, hegyen-völgyön, s meredeken át hurczolta már a társaságot, mig végre egy nagy rétségen •— szemre került, s vele az üldözés is. Egy negyed mértföldnyi sebes vágtatás után — a róka útját mindenfelöl elvágván, N. főhadnagynak sikerült őt sebes angol kanczáján Fedező agarak. Alsó-Roglaticza pr. Bajmok (alföldi vasút), Sárkány (Jármyféle) veres kan, stb. Csárdás (Csilla testvére saját nev. Hááderfaj) hamvas kan. Fedeznek minden előre bejelentett szukát gratis; 2 frt a lovásznak. Tudakozni lehet Kiss Bálint első lovásznál. Igazítás. A »V. és V.-lap« f. évi 1-ső számában közölt »Utóhangok Kolozsvárról« czimü czikkben, a 6-dik lap 4-ik kikezdésében a 4-ik éi 5-ik sorban sajtóhiba csúszott be, mely következőkép kijavítandó : »— — Erdélyből a sok jó lovas, kik most az ország különböző részein, a sok rosz agár után stb.« B. Wesselényi Béla. Tisztelt szerkesztő ur ! A »Vadász- és Verseny-lap« f. évi első számában »Utóliangok Kolozsvárról« czimmel s B. Wesselényi Béla aláírással, egy czikk jelent meg, melynek hetedik kikezdése szó szerint igy hangzik. »Hagyjuk az agarászatot az elaggottaknak és gyermekeknek, kik lovagolni tanulnak; nem férfinak való az, kinek szive helyén van.« — Nagyon csodálkozunk, miként koczkáztathat B. W. B. ur ily súlyos ítéletet az agarászat ellen, mely nem csak a continensen, hanem Angliában is, a sport egyéb lovagias nemeivel egyenjogosultságunak tekintetik. Mi tiszteljük mindenben bárkinek véleményszabadságát, azonban nehogy az »qui tacet, consentire videtur« elve itt is alkalmaztassák; mint szenvedélyes agar ászok, kik magukat sem az elaggottak, sem a gyermekek osztályába soroztatni nem engedik, s azon bitben élnek, miként szivük is helyén van, — kénytelenek vagyunk, az idézett ítélet helyessége ellen érzett, s hiszszük hogy Magyarország összes agarászai által osztott tiltakozásunknak e téren kifejezést adni. — Kérve t. szerkesztő urat e sorok közlésére, tisztelettel maradtunk. N. IváTóban, 1874. jan 12-én. Id. Retsky András, Vay István Zoltán János a szabolcs-vajai agarász-egylet tagjai. Löjegyzék.ek,, A lengyeltóti uradalom vadászat körében az 1863. évtől kezdve az 1873. évi deczember 31 -ig lőtt vadak összes kimutatása. Hasznos vad : 266 őz, 471 szalonka, és 2154 nyul, 64 vadlúd, 967 fogoly, összesen 3922 db. Kártékony vad : 1 farkas, 639 házi kutya 45 vadmacska, 2807 nagy kánya, 92 3 róka, 1862 vércse és 10 nyest, 9908 szarka. 119 görény, Összesen 16,820 db. 506 házi macska, Viola Sándor, körvadász. V egye Se Egy itteni lapban olvassuk hogy Parajd és Alfalu közt f. hó 8-án reggel 6 és 7 óra közt két székely parasztot farkasok támadtak meg, és szétszaggatták. Mennyi lehet igaz belőle, nemtudjuk. * Tátrafüredről irják lapunknak jan. 14-ről, hogy ott már régen hó alatt vannak a Kárpátok, s