Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-07-15 / 28. szám

202 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A UG USZTUS 21. 187 4. krisztinavárosi korcsmák felé igyekeznek, hol vagy hallgatag jégverem, vagy vadpecsenyére éhes köz­vetítők eltüntetik a lopott, orzott rőtvadat. Étla­pok. revisiója egyedül nem elég a vadásztörvény fön­tartására, hanem az orv ad ász-tanyák eltörlése majd egy kissé tán segithet a bajon. * * * A gödöllői »k. k. Hofjagdleitung« (kétfejű sas­sal) az ottani erdőkben szeptember havától jan. végéig elejtendő rőtvadra eladási pályázatot hirdet. * * A ráczkevei cs. k. uradalom szinte hirdeti az ottani szárnyas- és szőrmés vád eladását folyó hó 16-ára. * X * Piaczunkon itt-ott fiatal vadkacsa, fürj és süldő nyul található, — persze a nagy meleg által él­vezhetlenné lett állapotban. » X X Cseh- és Morvaországból közlik, hogy a fogoly­vadászat rendkivüli gazdag eredménynek néz elé. M GIROTMQIIFFLI. »Szent Hubert« czimmel igen érdekes könyv jelent meg nem rég Sartoriusnál Párisban. Szer­zője Révoil Benedict-Henry, ki tiz év óta fölötte fontos szerepet játszik a franczia sportkörökben. Müvei köziil ismeretesbek: »A vadász álma«, »Va­dászat és halfogás Észak-Amerikában«, »A ku­tyákról« stb., melyekben ritka szakavatottság és drágán szerzett tapasztalás nyilvánul. Révoil lel­kesült híve szent Hubertnak. Vagy hét évvel eze­lőtt képes lapot is adott ki »Vadászat képekben« czimmel, mely azonban a gondos szerkesztés da­czára nemsokára megbukott. Ezen lapból meritvék a csinos, mulattató vadászati tanulmányok, melye­ket szerző most saját tapasztalása nyomán közre bocsát s melyek [figyelemreméltó tanácsokat tar­talmaznak. Hubert a jelen könyv védszentje. Szerző el­mondja a kanonizált vadász ismert történetét, ki csak akkor avattatott szentté, midőn a kereszt­hordó szarvas csodája kigyógyította őt az öldöklő vadászat istentelenségéből. A tanulmányok élén az előkelő vadászatkedve­lők Eldorádóját, Ferriérest, Rothschild báró nagy­szerű uradalmát irja le szerző. Elvezet bennün­ket a nagy vadaskertbe, megismerteti velünk a fáczántenyésztés előnyeit, azután Rothschild kas­télyába térünk, hol tizenegy év előtt James báró két millióba kerülő vadászünnepélyt rendezett III. Napoleon tiszteletére, s mely akkor e lapokban ismertetve volt. — Ezen kastély némileg törté-­neti hirnévre is tett szert, a mennyiben Vilmos császárnak lakhelyül szolgált az utolsó háború idején. De mi köze ehhez szent Hubertnak ! Sies­sünk megnézni a báróné szobájában a sok csecse­becsét és kuriozitást, többi között Marie Antoi­nette kezdetlegés zongoráját, azután fol vadá­szatra ! Napoleont ama napon Persigny és lord Cowley kisérték. A vendégek összesen 1231 da­rab vadat lőttek s e hőstettet a nagy opera kar­személyzete egy vadászdal eléneklésével örökí­tette meg. Végül Napoleon egy czedrusfát ültetett el a kastély közelében, mire a vendégsereg a leg­rózsásabb kedvvel eloszlott. Napoleon és James báró meghaltak, a czedrus azonban igen szépen virágzik. Lapozzunk tovább a könyvben. Jó eleve meg­mondjuk, hogy a mü nem tartalmaz hajmeresztő eseményeket, minők az indiai vagy más tropikus vadászatoknál szoktak előfordulni. Búvár mad arakkal halat fogni ez a chinai sport egy neme, melyet nálunk is lehetne meghonosítani. A madár a pelikánok fajából való és igen ügyes és telhetlen halvadász. Tajkosbarna hegyes csőré­vel több halat fogdos össze egy óra alatt, mint nem tudom hány halászó gentleman és lady Nor­végiában egy egész hét alatt. A chinaiak száza­dok óta ismerik a feketeszürke búvár ügyességét, azért reá bizták, hogy ellássa kamráikat halak­kal. Egy Salvin nevü angol a Themsén üzi most e sportot öt búvárral. Mindenik madár kalitkába van zárva s nyakán ezüst karikát visel, mely meg­engedi, hogy lélekzetet vegyen és igyék, de nem egyszersmind hogy a megfogott halakat lenyeljed A viznek tisztának kell lennie, hogy a madár megleshesse prédáját. Lebocsátjuk a madarat: Get away! haw! A madarak a vizbe merülnek és mi­helyt halat fogtak, visszatérnek a parthoz. A kis halakat le is nyelik, leginkább az angolnát, jólle­het az angolna ellenségének nyaka köré fűződik és fojtogatni kezdi. Az egyes halfogások után a búvárok megszári­tandók, mert ez és a kalitkák tisztán tartása el­kerülhetlenül szükséges az egészséghez. Megtörté­nik, hogy valaki lelövi a búvárt, mint ki tudja mily csodálatos madarat, de husa még az egy lö­vést sem érdemli meg. Egészen más képzelmeket támaszt az inyenczek­nél az ortolán és a fügemadár említése" Brillat-Sa­varin, a leghíresebb gourmand, lelkesült szavak­kal dicsőité e pompás két vadat. A két madár csapatokban vándorol észak felé a fecskék vissza­térésének idején. Vadászni júliustól október végéig szoktak rájok. Francziaországban az uj vadászati törvény tiltja a madárhálók használatát s emiatt ott már nem igen divik az ortolánvadászat, dél felé ellenben még virágzásnak örvend. A hálókat kiterjesztik árpa- vagy zabugarföldön. Felső-Olasz­honban fúvócsővel fogják a fügemadarat; szeg helyett viztöltést használnak a madár elkábitására. Révoil pépvesszővel eszközlött ortolánvadászatról is tesz említést; ez Brenne környékén (Indre me­gye) Alsó-Berryben divik s csalétkíil a földbe tű­zött tücsök szolgál. Még nagyobb érdekkel bir a Révoil által leirt hódvadászat. Nem lesz érdektelen, ha konstatáljuk, hogy nemcsak a Rajnában és Csehországban lel­hetők a hódak, hanem csekély számmal, Franczia­országban is, pl. Garton partjain, a Rhone torko­latánál, a Saint-Maries-ágban stb. A liódaknak kettős lakhelyök van; az egyik menedékhelyül szolgál vizáradások alkalmával. Hódakra nagy szenvedélylyel szoktak vadászni, ennélfogva ama állatok száma egyre kisebbül. Szerző leir egy hódvadászatot a »Kis« Rhone partjain. Két órája már, hogy lesben állnak a va­dászok, s csak ekkor érkeznek a hódak. Enged­jük át a szerzőnek a szót. »A hódak a parthoz közeledtek s rágicsálni kezdték a füzfaültetvények csemetéit. Lövés dur­rant ; a hódak villámgyorsan eltűntek a vizben. Oly gyors vala alámerülésök, hogy a viz tükre meg sem mozdult. A vadászok újra egy órahosz­száig várakoztak. Mindenütt mély csend uralkodott, mely elhatott a mélységbe is, hol a hódak föld­alatti lakukban tanyáznak. A hódak újra megje­lentek a felszínen ; én czélba vettem egy állatot és tüzet adtam. Hódom pillanatra eltűnt, azután fölmerült és lefelé úszott. Levetém rnháiinat és zsákmányom után törekedtem. Társam lövése nem talált. Végül megjegyzi Révoil, hogy barátja liódpe­esenyével akarta őt jóltartani és hogy csupán el­utazás által menekülhetett e nagy megtisztelte­téstől. Camargue szigetes tája a legjobb hely viziva­dászatokra Francziaországban. A nádas pusztákon fekete bivalycsordák legelnek, az atánnal ellepett talajon sóposványok lelhetők. E sivatag közepén áll az úgynevezett Valcares-tó. Az egész táj a tu­nisi partvidékre emlékeztet; itt is tikkasztóan süt a Provence napja és moskito-raj röpkéd a levegő­ben. Találunk itt mindenféle szárnyas állatot nagy mennyiségben : ruczát, vadludat, bibiczet, fút, csá­szármadarat, gémet és flamingót. Flamingó a legnemesebb szárnyas vad e tó vi­zén. Az egyiptomi konyhákban igen nagy kere­settségnek örvendenek az olajtartalmú flamingonyel­vek, melyek már Heliogabalus császárnak is ké­pezték kedvenczételét. Révoil leir egy ily flamingó-vadászatot. A va­dászok a part mentében csónakoztak, hol védve voltak magas káka által. A flamingók seregekben élnek s őröket szoktak kiállítani ; közeledő ve­szély alkalmával megadják ezek a jelt, mire az egész sereg szárnyra kel. Ha a vadász meglep­heti a flamingókat, azok rendesen megmerevülnek az ijedtségtől s mozdulatlanul öletik le magokat. Szerző és társa megleptek egy izben tizenkét darabból álló lakmározó flamingó-társaságot. Ebből elejtettek öt darabot, egy hatodik madár pedig, hogy megboszulja társai halálát, kiszúrta csőré­vel Révoil ebének szemét. Az ismeretes Crau nevü tó szintén bővelkedik szárnyas állatokkal. Szerző ott kibiczekre és li­lékre vadászott, még pedig lóháton, csakhogy e különös sportról nem szolgál bővebb fölvilágosi­tással. A kibiczeket kiteritett fehér lepellel csal­ják valami nyirkos rétre, épugy mint szokás csa­logatni fülemilét tükörrel és tűzzel a szarvast. Csemegének a kibiez koránsem olyan jó, minőnek híresztelik, de zöldesszürke, fekete pettyes tojásai, melyeket a hollandiak a Zuyditó posványaiban, a bretagneiak pedig a Nantes körül levő vizes he­lyeken szoktak keresni, meglehetős kiviteli czik­ket képeznek Angolországba, hol finom étvágy­gerjesztőnek használják. Leírva találjuk Révoil könyvében a vöcsök-va­dászatot is. A vöcsókmadár az uszhártyások len­déből való, melyeknek fényes barna szárnya és ezüstfehér melle dívó prémezetül szolgál előkelő hölgyeinknél. Ezen »bundás madarak« október vé­gével észak felől délnek veszik utjokat; különö­sen a genfi tóban és a teugerbe szakadó délfran­czia Rhone tavakon lelhetők ilyenkor nagymennyi­ségben. Jó vadász tizenkét vöcsköt lőhet napjá­ban a genfi tón. E vadászathoz szép idő szüksé­ges és a viz felszínének egész nyugodtnak kell lennie, miután a vöcskök csupán fejeiket szokták kidugni a levegőre s e sötét pontok eltűnnek a hullámok legkisebb mozgásánál. Ige a körülményesen elbeszéli szerző az Angliái­ban nagyban divatozó sólyomvadászatot. Hova tünt a lovagok, a szerelem és a sólymok kora ? Pom­pás látvány lehetett, midőn a kecses sólyomva­dásznők lóháton ügettek a gém után, bársony­keztyüs kezükön tartva a bekötött fejű, aezélsar­kantyus bátor madarat! A beduinok igen szeretik a sport ezen nemét s igen ügyes sólyoniidomitók. Nálunk csak az an­golok mentettek meg valamit a nemes sólymászat régi hagyományaiból. Lord Orfort és Tornton ez­redes hires sólyomvadászok voltak a mult század­ban ; utódaik a Looban (Hollandia) székelő hír­hedt sólyomklubot alapították meg. Később Bari­testvérek Skóthouban és Pell testvérek Norfolkban tűntek ki e téren. Norfolkban és Westmoveland pusztám manap is tartanak sólyomvadászatokat. Az angol sólyoinidomitók Skóthonhói kapják a madarakat s jobbára a nemes sólymot használják a galamb-, holló- és fogolyvadászatokra. Gémek­kel kizárólag a nőstények szoktak megmérkőzni. A laposfejü, selyemtollas nagy kerecsenek (kesely­sólmok), melyek néha oly fehérek mint a hó, fia­talon s vad állapotban érkeznek Irhonból és Grön­landból ; áruk körülbelül százötven frank darabon­ki nt. Angol sólymászok olykor félvad sólymokat, az úgynevezett haggardokat is használják vadá­szatra. F. A. Y © § y © Éppen ma kaptunk junius 5-ről kelt levelet in­diai vadászainktól, melyben b. 0. E. irja, hogy a tigris-vadászat eredménye összesen 15 db tigris,, néhány párduez és medve. B. 0. E. összesen hár­mat, gr. Batthyány Elemér 1 tigrist, 2 párduezot és 1 medvét, gr. Csetvertinszky szintén 1 tigrist és 2 párduezot lőtt, a többi a kirándulásban részt­vett angolokra jutott. Fiatal sportmaneink onnan Kasmir felé vették utjokat, hova junius közepe felé indultak meg. * x x Nevezések. Figyelmeztetjük telivér tenyésztőin­ket és versenyló tulajdonosainkat az augustus l-jén záródó belföldi és külföldi nevezésekre, kisbánatok jelentésére stb. x Pearlfeather. Mint Cavaliero ur bennünket New­marketből jul. 9-ről értesít, egy kanczát már vá­sárolt, s ez Pearlfeather, ap. Newmiuster a. Besg

Next

/
Thumbnails
Contents