Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-07-08 / 27. szám
Ac G USZT US 26. 187 4. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 191 nem fog eredményezni s épen a nézeteknek sok- j felé való divergálása mutatja azt, hogy ezen tárgy j mily tág körű s hány oldalról megbeszélhető, e's | mutatja azt, hogy mennyire különfélék a viszo- j nyok nálunk Magyarországban a lótenyésztésre nézve. Épen ezért a kérdésnek első része iránt, a mely azt tartalmazza : vájjon lehetséges-e oly általános rendszabályt létrehozni, mely a lótenyésztéssel egybekötött költségeket némileg kevesbítené, bár mennyire sajnálom is, kénytelen vagyok nemmel felelni, mert az itt előadott nézetek mindegyikének helyességét, alaposságát elismerem uayan, de az inditványttevök mégis meg fognak boesátaüi, ha kimondom, hogy indítványaik közül az egész országra általánosságban egyik sem alkalmazható, hanem mindegyik csak az illető helyi viszonyokhoz illő. Epen ezért a következő javaslatomat vagyok bátor a t. értekezletnek elfogadásra ajánlani: »Tekintve, hogy hazánkban a lótenyésztési viszonyok anynyira különböznek egymástól, hogy az értekezlet a kormány első kérdésére » n e m «-m e 1 kénytelen felelni; AZONBAN AZON KÉRDÉSRE, HOGY VAJON vidékenkint lehetn e-e a költségeket lej ebb szállítani, — határozottan »igen«-nel felel. Es itt első sorban a vidéki lótenyésztési bizottságok tagjainak, mint a helyi viszonyok legi nkább ismerőinek ügybuzgalmára számit az értekezlet és másfelől kívánja és hiszi, bogy a kormány, ha az illető lótenyésztési bizottságokkal vagy az azon vidéken létező szakavatott egyénekkel magát érintkezésbe teszi, fog találni módot, az álladalmi méneknek oly jutányos elhelyezésére, a mely e tekintetben eddig a kormányra háruló terheket nevezetesen fogja apasztani« Mert a mint méltóztattak felhozni, az egyik helyütt a fedeztetési dijaknak felemelése ajánlható, más vidéken azonban ez képes volna tönkre tenni az eddig elért eredményt; más részről méltóztattak hangsúlyozni, hogy Árvamegyében az istállóknak költségeit a megyeriseb, holott más megyében erről mit sem tudnak. Debreczen város érdemes képviselője azt mondotta, hogy hatósága az élelmezést ingyen adná. En ezt tökéletesen elhiszem, azonban más részről nem hihetem el hogy a mének élelmezése az országban mindenütt ingyen ajánltatnék fel. Mindez azt mutatja, hogy az országra néve általánosan alkalmas rendszabályt nem lehet kozn ;, hanem ig n's lehetséges, az egyes vidékek helyi viszonyaihoz képest, a költségek lejebb szállítását eszközölni. Áz értekezleten e tekintetben kifejlete eszmecsere igen becses anyagot fog a kormánynak szolgáltatni, melynek hasznát veheti, és azt hiszem e tekintetben a t. értekezlet a maga részéről is köszönetet mond a kormánynak ezen értekezlet összehívásáért. Méltóztattak Vasmegyére vonatkozólag a csikópéüzt felhozni. Ez kivihető Vasmegyében, de nem hiszem, hogy ki lehessen vinni Biharban, mert ba ott a parasztnak azt mondjuk, te, ha csikód lesz, kétszeresen fogsz fizetni, azt nem fogja soha elhinni, hogy mi ezen czimen követelünk tőle bizonyos öszszeget, hanem azt véli, hogy mi valami kerülő utakon uj adónemmel akarjuk őt megterhelni. Ez úttal bár nem kívánom, hogy ez határozottan kimondassák, bátor vagyok a kormánynak figyelmébe ajánlani azt, a mi a mének terméketlenségére nézve felhozatott, ámbár tökéletesen osztom e tekintetben azon nézetet, hogy az állami méneknek termékenységi viszonyait nem lebet az előhozott okoknál fogva a magán ménekéivel összehasonlítani. Igaza van a t. miniszteri tanácsos urnák abban, hogy legalább egy fedeztetési idény kell ahhoz, hogy a mén terméketlensége kitudassék; de már akkor, a midőn ez kitudatott, midőn már a panasz meg van, bocsánatot kérek, azt többé nem szabad állomásra bocsátani, mert ilyen mén nem éri meg a reá fordított költséget. Aján'om egyébiránt indítványom elfogadását. M el ezer Gyula: Én nagyon kívánatosnak! tartanám, bogy a lótenyésztési bizottságok egész ! odaadással működjenek az ügy körül, mert azt ; tapasztaltam, hogy ott, a hol érdeklődéssel viseltetnek iránta, a hol alkudoztak és igyekeztek a népet rábeszélni, sokkal olcsóbban eszközöltethetett az elhelyezés, s azt hiszem, hogy sok vidéken a dij felemelése is a lótenyésztési bizottságok közreműködése mellett könnyen volna keresztülvihető, hanem e mellet czélszerünek tartanám azt is, hogy minden megye képviseltetné magát szakértők által a ménkisorsolásoknál és a beosztások alkalmával, és ott (a méntelepekben) határoztatnék meg, hogy valamely ló mennyire becsültetik és vájjon valamely ló leszállított vagy felemelt dijakkal lenne valamely vidékre elhelyezhető ? Ily alkalommal egyúttal kitűnnék az is, hogy melyik ló viselte magát jól, vagy nem jól a mult fedeztetési idény alatt? Történtek azonban oly esetek, hogy a kiosztásoknál annak daczára, bogy a kormány ez iránt minden megyét felszólított, egyes megyék részéről senkisem volt jelen. Én tehát azt hiszem, bogy e tekintetben a lótenyésztési bizottságok ügybuzgalmától várható a legnagyobb eredmény, mit a kormány is nagy köszönettel venne. Matkovics János, a győrmegyet lótenyészbizottmány küldöttje: Sajnos, hogy hazánk oly mostoha viszonyok közt van, hogy mint földmivelö ország, a földmivelés egyik legfontosabb ága tekintetében : a lótenyésztésre nézve, megtakarításokat kénytelen tenni. Azonban, ha már meg kell adni magunkat a mostoha viszonyoknak, czélszerünek tartottam volna, ba a kormány által a megyei hatóságok felhivattak volna, bogy e tekintet' ben országosan felszólaljanak és pedig az országgyűlés előtt. Azt hiszem, hogy ez még nem késett el s ezt, ha a t. értekezlet helyesnek fogja találni, utólagosan is lehetne eszközölni s a hatóságok ez esetben nyilatkozhatnának a megtakarítások lehetséges módjai felöl. A mi tüzetcsen a megtakaritások kérdését illeti, én némi kis megtakarítást vélek elérni az által, hogy ba azon országos dijaztatást, mdy eddig csikókért és tenyésztésre alkalmas kanczákért szokott adatni, beszüntetjük. (Ellenmondás !) En azt hisz m, hogy az illető tenyésztő, akár díjazza az állam az ő csikóit, akár nem, gondozni fogja ezeket ugy, mind rendesen. Én ezen költség helyett inkább a fedeztetési dijakat szállittanám le, hogy a szegény földmivelő n^p minél könnyebben hozzáférhessen a fedeztetéshez. Sőt azt merem állítani, hogy a díjazások egy bizonyos nemét az irigykedésnek idézik fel a földmivelőnél, ba azt látja, hogy a jobb, módosabb gazdáknak csikói, kik többet fizethetnek, s igy jobb tenyésztési any got kapnak, dijaztatnak. Egy további megtakarítást látnék továbbá abban, ha a hatóságok felhívatnának : hogy egyesült erővel igyekezzenek a mennyire lehet a fedeztetési idény alatt a lovak ellátásáról gondoskodni s az azok mellé rend-lt katonaságéról is. A jobb méneknél, a m-lyeket a vagyonosabb községekbe Ehetne küldeni, a dijak felemelését indokoltnak találnám, azonban az olcsóbb fajok fedeztetési dijait, mint mondám, leszállitatni kivánom. Ezek azon aprólékos megtakarítások, a melyeket én az állami lót nyésztés körében eszközölhetöknek vélek. Ezek mellett, t. é tekczlet, n agyon szükségesnek és óhaj tan dónak találnám, ha felírást intéznénk az országgyűléshez, hogy a földmivelés s különösen a lótenyésztés érdekében tőlünk pártfogását meg ne vonja, mert hazánk legnagyobb adófizető osztályát a földmivelő nép képezi, és a legbiztosabb, a legtöbbet jövedelmező adóalap nálunk a fold, a mely olyan, mint egy nyitott könyv, a melynek a kormány minden betűjét, minden magját megláthatja: s a melyek jövedelmét nem lehet elbujt tni, a mint ez a többi jövedelmeknél lehetséges. E igyelmeztetnék ezen feliratban az országgyűlés arra, hogy a népre ne mjzetgazdászati tekintetben a legnagyobb csapás volna, ba a lótenyésztés, mely hazánkban már oly szép virágzásnak indult, állami pártfogás hiányában hanyatlásnak indulna. En azt hiszem, bogy ha a megyék és a megyehatóságok felszólittatnának, hogy velünk egyeítértve ily értelembe szólaljanak fel, a képviselőház nem fogja azon különben is csekély, néhány százezernyi javadalmazást ezen ügytől megvonni, és én azt gondolom, bogy e tekintetben is áll az a közmondás : qui vult fine m, debet etiam v e 11 e media. Podmaniezky Géza b.: Az én indítványom, mint Tor may Béla t. tagtársam kifejtetté, nem odaterjed, hogy minden községben egyaránt emeljük fel a fedeztetési dijakat, hanem csak ott és azon vidéken, a melyeken 5 év lefolyása óta azon meggyőződésre jutottak, hogy ezen intézmény reájuk nézve üdvös. Ott pedig, a hol rábeszélés, sőt majdnem erőszakolás utján sem lehet fedeztetési állomásokat szervezni, természetesen nem kívánom a hágatási dijak felemelését, sőt indokoltnak tartanám, ha ezek leszállittatnának. Én azt hiszem, hogy tökéletesen egyre megy, akár a jövedelmet fokozzuk, akár a kiadást apasztjuk, és én igen félek attól, hogy ha mi arra keresünk módokat, hogyan lehetne a kezelést olcsóbbá tenni, ez sokkal több kárt okozhatna a lótenyésztés tekintetében, mint a mily rosz vért szülhet talán némely vidékeken a hágatási dijaknak: felemelése. Annak okát, hogy sok állami mén tovább használtatik, mintsem kellene, én is a bizottsági tagok mulasztásában látom rejleni, a mennyiben a bizottsági tagok feladata lenne a méntelepeknél eszközölt kisorolás és mén-szétosztásoknál a kormány képviselőjét a kevés termékenységet mutatott ménekre figyelmeztetni és azok kimustrálását ajánlani. Piészemröl tehát azt hiszem, hogy nem szabad okoznunk magát az intézményt, ba a hiba, a mulasztás azokban fekszik, a kik ezen ügynek kezelésére és gondozására a vidéken hivatva vannak. Én a' kimutatásokból tudom, hogy 1871-ben a fedeztetések után világlatban lett tartva 23.000 csikó. E'itekii tve attól, hogy a világlatban tartás roppant bajos, ezen szám oly eredményről tanúskodik, mely mindeneset'e becsületére válik az' állami méneknek A csikók világlatban tartásának nehézségei, cgyszeismind okai annak, hogy én a csikópénznek behozatala ellen vagyok, legalább a mi saját megyémet illeti, a hol a csikók világlatban tartá-a teljes lehetetlenség, mert a kisajátítási törvény daczára, nemcsak a csikókat, hanem még a régi anyákat is igen-igen bajos világlatban tartani. Ménes- és gYepujdons.ágok. Ellések. Gr. Festetits Pálnál 1874-ben: Tourterelle, sga k. (a. Newcastl a. Emily) egy p. k., ap. Buccaneer. Schoolmistress, p. k. (a. Student a. Hessibomburg) egy p. m., ap. Advocate. Target, sga k. (a. Bifleman a. Hampton-k.) egy sga k., a. Cambuscan. ELACLÓ: Fern, id. tv. fek. k., apja Fernbill, kisbéri nev. 16 M. 72 B. Nameless, fv. fek. k., 16 m. Mindkettő szép, erős, biztos hámos és hátas ló, tökéletesen ép. Áruk 1000 frt. Közelebbit e lapok szerkesztőségénél. Eladó ponyk: Szekérbe tökéletesen betauitott két dupla pony eladó; a rudas tiszta fekete, 6éves kancza; — a nyerges pej tarka 5é. herélt. Nagyságuk 15 marok nagyon szűken. Hibátlanok, szekérben nagyon jól mennek és csinos figurával járnak. Áruk 7 00 frt. Luby Gézánál Ebédén, u. p. Gyöngyös.
