Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-07-01 / 26. szám

182 JULIUS 1. 187 4. A második napi nagy kiállítási dijat (szinten 10,000 márk) gr. Annin 4e. p. k. Angela (ap. Adventurer a. Stella) nyerte, elejetői fogva vezetve, szép küzdés után e"'V félhoszszal br. Oppenheim 4. é. Orpheíin tils e's hg Hohenlohe ismeretes II Maestroja ellen. 4-ik Amalie von Edelreích ; 3 fonttal több terhet vivén. mint a vele egykorú győztes ; futottak még Schildwach, Gilnochie, Number I. és Wcntworth. Angela e győzelme, miután a vele egykorú Orphelintöl 12 fontot, s az egy évvel idősebb II Maestrotól 18 fontot kapott, nem tűnne föl valami nagy győzelemnek, ha Amália nem lett volna a háttérben, pedig e kancza jó állapotban volt, mert istálló-társával együtt s küzdve jött be az utolsó pillanatig, s jó 4-dik volt. A többi dijakra röviden csak annyit, hogy Marckwald ur 3é. Buccaneer-New Viktoria cgikaja Höher Peter a kis megnyitó versenyt nyerte könnyen, de csak harmad classisu lovak ellen ; másnap azonban az „Ezüst ostorért« indulván, az öreg Barométre és Don Carlos társaságában — csak harmadik lett, pedig a távoszlopig ő járt elöl, s bár egy 3 -évesnek kissé sok terhet (127 fontot) vitt, de Barométre 38, Don Carlos 34 font tulteherrel is sebesebbek voltak az utolsó 100 ölön. Br. Cramm öreg pej ménje, Barométer, ugyanaz nap még egy gát-versenyt is nyert 164 font alatt Amor, Porto és még egy féltuczat öreg ló ellen egyenlő teher alatt; az első nap pedig Don Carlost is megverte, bár négy fontot adott néki az urlovarversenyben. Végre a brémai asszonyságok dijját a német urlovarok egyik régi bajnoka Rosenberg őrnagy nyerte el, vén pej ménje, Porto hátán, Amor, Leitstern és egy fél tuczat concurrens ellen, ez utóbbiak közt Bauernfänger is, kinek egyenlő kor mellett 10 fontot adott, s melyet tulajdonosa br. Cramm maga lovagolt. A lókiállitásról, melyen a „Sportblatt« szerkesztője Majer ur is jelen volt, mint a Halbblützuchterben megkezdett ismertetéséből látjuk, majd talán közelebb többet. Szükséges-e poenalitás az Angliában idomított lovakra. II. B. Ambrózy Lajosnak m.ult számunkban ismertetett czikkére gr. Szapáry Iván felel a »Sportblatt« utóbbi számában s határozottan ellene van az indítványnak; mert úgymond, 1-ször: éppen azoknak kedvét venné el a versenyüzlettől, kik semmi költséget és fáradtságot nem sajnálnak, hogy lovaikat a lehető legtökéletesebben idomítva hozhassák az indulópontra; 2-szor mert azt hiszi, hogy ha az ily buzgó sportmaneknek az Angliában idomittatást elzárnák, Francziaországba küldenék lovaikat; s pedig azért, hogy ott a jó idomitÓpályákon lábaik kiállhassák az erőltetett munkát; mert gr. Szapáry véleménye szerint nem annyira a szelídebb éghajlat, mint a jó idomító pályák s egy-egy Waugh, Osborne, Hayboe leczkéi adják meg a lovaknak azon tökélyt, mit hazai rosz idomító pályáinkon s kétes tudományu idomárainkkal nem érhetünk el. Igen, de ekkor a Francziaországban idomítottaknál is csakhamar a handicappezéshez kellene fogni, sőt utoljára ezt a monarchiában levő jobb idornitó pályákon s talán ügyesb idomárok kezein levő lovakra is ki kellene terjeszteni, s igy ve'geliossza nem lenne a bandieappezésnek. Pedig — folytatja tovább — még az Angliában idomítás sem assecurálja a tulajdonost, liogy lovával itthon eredményt vív ; mert a bosszú utazás, lég, viz, abrakváltozás a legtöbbre oly roszul hat, hogy hazajőve, 5 — 6 hétbe kerül, mig feljavulnak s ezalatt egész formájokat elvesztik ; példa van rá elég ; ellenben vannak lovak, melyeknek majdnem okvetlenül szükséges, hogy Angliába menjenek, mert itthon, nem a rosz időjárás, hanem a rosz idomító pályák miatt — nem dolgozhatják ki magokat eléggé; s pedig ezek éppen azok a nagy, erős lovak, minőket mi szeretünk, s melyek ha itt maradnának — valósziníileg letörnének mielőtt a versenypályát csak látták volna, s aztán a tenyésztésre nézve is elvesznének. Pedig abból, hogy lovak letörnének, nem következtethetni, hogy rosz lábaik voltak; hanem miután a jól nevelt, jól abrakolt csikók nagyon jól húsosodnak, hogy a felesleges kövérséget elveszítsék annyit kell dolgozniok, miszerint ha azt a mi kemény, egyenetlen pályáinkon kellene tenniök, a világ legjobb lábaival sem állhatnák ki. Gr. Kinsky Clumetzen, gr. Henckel Naclon mondja végre a gróf — nagy összegeket fordítottak arra, miszerint csak félig jó idomító pályájok lehessen; hát ez urak lovaira is tulterhet rakjunk-e ? csak azért, mert sem pénzt, sem fáradságot nem kíméltek, miszerint lovaikat legjobban kikészítve állíthassák elő. — Azután ha Lady Patroness az angol idomítás folytán (és ezt beismerem) a Derbyt nyerte? — — nem vesztett-e másrészt a szintén Angliában idomított Hamadryade — gr. Henckel Romanja ellen; bizonyság ez arra, hogy szorgalom mellett itt is jól lehet idomítani. — Azért, mondja záradékul a czikkiró, ellene vagyok minden ,külön tehernek; nem kell az embereket korlátozni; kjki tehesse azt, a mit akar. * B. Ambrózy czikkére — a tollat mindig nagy ügyesse'ggel forgató b. Kot-z Vilmos, a versenypályák e mindenütt található barátja is reflectál. Helyesli a következeteken ítélő sportman és hazafi indokait s hiszi, hogy indítványa nem hangzik el a pusztában; értekezésének csak azon pontjára nézve volnának kételyei, melyben b. Ambrózy azt mondja: »hogy az államdijjakért csak ugyanazon állam lovai versenyezhessenek«, midőn a németországiak kizáratnának, amit ő nem akar, s pedig a következő okból : Ó a telivértenyésztést két nagy területre osztja, melyek egiikét az angol és franczia képezi, s melylyel mi, e két ország aránytalanul kedvezőbb klímája miatt, soha sem versenyezhetünk: — a másik terület pedig a mienk volna, (értvén alatta Magyar, Ausztria és Németországot); mert ugymoud, mentől nagyobb a terület, hol egyenlő talaj és éghajlati viszonyok egyenlő produktivitást hoznak, annál jobb, ha a versenysport és telivértenyésztés összemüködik e területen; igy mindenütt nagyobb mezőnyökre, nagyobb dijakra és igy nagyobb részvétre számolhatunk. A mily magaslaton telivértenyésztésünk most áll, nem félthetjük az egész világtól, kivéve az Angliában vagy Francziaországban nevelt vagy idomított lovaktól ; s hiszi, hogy meg is állhatunk e magaslaton, kivált ha a b. Ambrózy által proponált 7 fontnak sikerül a mi gazdag és fiatal urainkat kényszeríteni, miszerint idomító pályáikra valamit költsenek. Ekkor nem kell félnünk egyetlen németországi istállótól sem, még az ott legmagasbb fokon álló Renard-féle hagyatéktól sem, mely még volt tulajdonosa életében is csak Angliában idomított lovaival tudott nálunk győzni. Ő volt az első, ki az angol idomitást felhasznált

1, mely neki hírnevet hozott is; ne sajnáljuk tőle a dicsőséget, de használjuk fel az alkalmat, mig oda át a Hamburgi Derby idei kimenetele — mely a legnagyobb valószinüléggel Magyarországba vándorol*) — másra nem tanitja a dicsőségben szunyadó németeket s az eddig folyvást nyújtott ke zet vissza nem húzzák. IIa b. Ambrózy nem igy gondolkodik,' kérem ellenvéleményét és okait. Az 1874. május hó il-kén, 12-kén és 13-kán a Köztelken tartott országos lótenyésztési értekezlet. A (»Földmiv. Erdekeink« gyorsírói tudósítása szerint.) IV. Bethlen József gróf a Tovontál megyei lótenyész-bizottmány elnöke: En magam is járulok Kozma miniszteri tanácsos ur azon nézetéhez, a mely szerint ezen értekezlet feladata nem az, hogy az egész országra nézve általános határozatokat hozzon, hanem inkább az, hogy ezen értekezletnek minden egyes tagja a helyi viszonyok szerint elmondván nézeteit, a kormány azokat combinálva, a czélszerii intézkedéseket ezeknek alapján *) Érti gr. Henckel orosz vári istállójába. megtehesse. En, midőn a fedeztetési osztályok olcsóbb ellátásának kérdéséhez szólok, csak azon vidék szempontjából indulok ki, a melynek képviselője vagyok. Ami tehát Torontálmegyét illeti, ezen megyében, ott, a hol állami mének voltak, mindenütt a legnagyobb készséggel felajánlották ezeknek ingyenes elhelyezését. Ami továbbá az eltartást illeti, erre nézve eddig két módozat volt gyakorlatban. Eleintén a takarmány e's a zab értéke a községeknek a piaczi, illetőleg a helyi árak szerint fizettetett meg, azonban utóbb a községek oly túlságos árt követeltek, hogy ezen ellátási módozattól el kellett térni. Később a ministeriumnak engedélyezésével, azon gyakorlat honosuk meg, hogy a lovak eltartása épen ugy, mint a katonaságnál, szállítók által eszközöltetik és az eltartás árlejtés ltján biztosíttatik. Ezen módozat eddig a lcggyakorlatibbnak bizonyult, a lótenyésztési bizottságnak és a katonai felügyeletnek gondja volt természetesen arra, hogy a szállított zab cs széna egészséges legyen. Részemről azon vidéket illetőleg, a melyről jöttem, olcsóbb ellátást jövőre nézve sem tudnék javasolni, mert ismerem a községek viszonyait s tudom, lmgy a községi tervek és határozatok miként szoktak létrejönni. Ami a fedeztetési osztályok ellátásából származó terhek viselését illeti, nem tartanám czélszeriinek, hogy ezen terhekhez az is járuljon, a ki érdekelve nincs, mert ez által, azt hiszem, az ügy maga depopularizáltatnék. Én tehát ezúttal egész röviden megjegyezvén, hogy a feöezt. osztályok eltartását legczélszerübben liferánsok által vélném eszközölhetni, fentartom magamnak a jogot, hogy a többi kérdésekhez annak idejében szólhassak. Koszorús Lajos a Debreczen városi lótenyész-bizottság képviselője : Hazánk lótenyésztőinek képzettebb és vagyonosabb osztálya a hazai lótenyésztés emelésére nézve annyira megérett már, hogy képes a legnagyobb áldozattal ezen hazai szent czélt istápolni és kész a legnagyobb fedezési dijakat is fizetni. De országunknak nemcsak ké| zettebb és vagyonosabb osztályaival van dolgunk, hanem dolgunk van a lótenyésztők szegényebb osztályaival is. Ezen osztálynál a főczél az, hogy a lótenyésztés okszerű és helyes ismeretét megbonositsuk. A lótenyésztés egyik faktora a jó ménekkel való fedeztetés, s ha a mének fedeztetési dijai fölemeltetnének, a tenyésztők szegényebb osztálya ez által elidegenittetnék a fed ztetéstői és a czéltól mind hátrább mennénk. Ezek szerint, szem előtt tartva mindig azt, liogy a főczél a lótenyésztés emelése és az, hogy annak hasznát hazánk földmivelő osztályaival megismertessük, bátor vagyok nézetemet a szőnyegen lévő tárgyra nézve bárom szempontra felosztva, elmondani. Én czélszeriinek tartanám, ha a jnbb ménekre nézve a fedeztetési dijak folemeltetnének, a többiek pedig az eddigi dijak szerint taksáltatnának. Az előbbiek közül egy vagy kettő oly fedeztetési állomásokra küldetnék, a hol reájuk szükség van, az alacsonyabb fedeztetési dijakkal birók pedig a szegényebb vidékekre volnának küldendők. Czélszeriinek tartanám e mellett, s ez képezi a második sz 'mpontot, ha a magas minisztérium részéről felszólittatnának a községek, a városok és hatóságok, hogy a hazai lótenyésztést — lévén az ország azon állapotban, melyet Kozma ur ő méltósága előadott — miféle áldozatokkal lennének hajlandók istápolni a fedeztetési állomásokon megjelenő méneknek elhelyezésére é3 tartására nézve? Debreczen városa már eddig is több istállót szervezett s azokért semmi dijt nem követel. Én azt hiszem, hogy ha városom felszólittatnék, az eltartás tekintetében is, a mi tőle telnék, pl. a szalmát, szénát, zabot stb. szivesen megajánlaná. Végre harmadszor még azt indítványozza szóló hogy a magánosok birtokában levő

; tenyésztésre alkalmasnak talált mének tartása, a kormány ál] tal subventionáltassék, azon feltétel alatt, bogy a j birtokos köteles subventionált ménjét a kormány ál1 tal meghatározandó fedeztetési dij mellett, a te; nyésztö közönség rendelkezésére bocsájtani. A mén1 tartási subventió legfeljebb egy harmadát vagy