Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-06-24 / 25. szám

JUNIUS 24. 187 4. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 175 kell annak fejlődni, ha es ik egyesek folyvást ráfizetésre nem szánják el magokat — kinek lenne abból haszna? — A külföldi vasutaknak a drága szállításból, — az angol farmernek a drágán vett abrakból és anewmarketi gyepnek az idomitási taksákból ; — mert a tulajdonosnak ugyan kevés maradna ily kiadások mellett; az amúgy is pénztelen állam pedig bizonyos veszteséget szenvedne, mert az általa adott dijak ily kiadásokra folyvást a külföldre vándorolnának, s igy sem mezei sem iparérdekeink semmi hasznot nem kapnának belőle. Hogyan rokonszenvezzenek azután vele ez osztályok ? Hogy a külföldön idomittatás az általános ügyre nézve hátrányos, azt majd mindenki elejétől fogva sejtette; mindaddig azonban, mig csak egyes kísérletekből állt, nem keltett komolyabb aggodalmat. Ma azonban máskép áll a dolog; mert az Angliában idomított lovak fölénye majd valamennyi nagyobb dijat elragadá; s ha valami kiegyenlítés nem történik, legközelebb még nagyobb lesz az eset. Nem akarnék félreértetni — fejezi be érvelését a báró ur. — Távol legyen tőlem, bogy azon derék sportmanek dicsőségét irigyeljem, kik idejöket, pe'nzöket és erélyöket áldozzák, miszerint az ausztro-magyar színeknek a csatornán tál is elismerést szerezzenek. De a közös érdek előtt a legjogosabb magánigyekezetnek is el kell némulni ; mert egy vagy több istálló lia nyer is oda át valamit, ez nem kárpótolhatja az országot azon veszteségért, mi a lótenyésztés és versenyügy mindig fogyatkozó részvéte által támad. Ezt ma kimondani a leghelyesb időválasztás. Az általános pénz- és gazdászati válság, mely mindenre kiterjed és károsan hat, különösen pedig a versenyügyre, mely csak a fölöslegből él, szükségessé teszi, liogy mindent elkövessünk, miszerint a részvétet és vállalkozási kedvet emeljük. — Miután pedig én az angliai idomitás megterhelését jogosnak és a hazai tenyésztők bátorítására igen szükségesnek tartom : szándékom a versenyképviselőtestületek és jelen soraimmal előlegesen a nyilvánosság megvitatása alá bocsátani azon indítványomat : Miszerint 187 5-től fogva valamennyi versenyfeltételhez ily pótlék csatoltassék: az idén Angliában idomitott lovak 7 fonttal többet visznek. (Kiváncsiak vagyunk az ebből támadandó eszmecserére. Az első választ már volt alkalmunk olvasni, s jövő számunkban hozzuk.) Az 1874. május hó il-kén, 12-kén és 13-kán a Köztelken tartott orsz lótenyésztési értekezlet. A (»Földmiv. Érdekeink« gyorsírói tudósítása szerint.) III. Elnök: Wenckheim Béla báró. Tormay Béla az állatgyógyintézet tanára, Podmanitzky b. indítványától eltérőleg csupán az értelmesebb, vagyonosabb birtokos osztály által használt mének fedeztete'si dijjait ajánlaná felemelni, a szegényebb sorsú nép lovainak nemesbítésére szolgáló mének dijainál pedig ezen felemeléstől eltekintene. Ezen kivül szóló kiindulva azon feltevésből, hogy sokkal több tenyésztő használná az államméneket, ha a fedeztete'si állomásokhoz közelébb juthatna, az állammének jobb kihasználhatása végett azt javasolja, bogy állíttassanak fel több fedeztetési osztályok, melyek az eddigi gyakorlattól eltérőleg 3 — 5 mén helyett egy-két ménnel lennének csupán ellátandók. Hogy pedig ez nagyobb költség elkerülésével eszközölhető lehessen, szólítanák fel a lótenyészbizottságok az egyes nagyobb, vagy az egymáshoz közel fekvő több kisebb községeket az iránt, liogy jól felfogott érdekökben álljanak össze és vállalják el a mének tartását. »Tegyük fel«, igy folytatja szóló, »hogy valamely mén bevétele 100 frt, a költség, mely 4 hó alatt reá fordittatik, 350 frtra rug, az állam tehát ezen mén tartását 250 frttal pótolja. Ha már most az illető lótenyésztési bizottság felvilágosítván a népet, kieszközölné, hogy azon 100 frtot, a melyet az illető mén jövedelmez, a községek azon kötelezettség elvállalása mellett fizetnék meg, hogy a méneket és a legénységet eltartják, akkor ezen 100 frt az államnak tiszta baszna lenne s az ekként bejött tiszta jövedelmet azután az állam a lótenyésztés czéljaira egyébként felbasz izzó nap sugarai alatt, naponkint tizenkét órát lovagoltak a pusztában, mindig ugyanazon lovakon, melyeket külsejökről ítélve eleinte kevésre becsültek, s az arab vér jelességét csak akkor ismerték fel bennök, midőn rabló beduinok által űzőbe vétetvén, harminezhat óráig folyvást vitték őket a kitűnő kanczák, s ez idő alatt három órát alig pihentek. A keleti nap izzó bőségével meglehetősen ellentétben áll egy befagyni készülő folyam jeges vize. B. Wenckheim Béla vas egészsége ezt is baj nélkül kiállotta. Az eset, mint a szótartási point d'honneur egy remek példája, mint e részbeni jellemvonás s mint úszási sport, egyiránt méltó a feljegyzésre. 1840-ben a békésmegyei közgyűlések alatt, a Wenckheim grófok gyulai kastélyában több vendég mulatott együtt, köztük A . . . József is, a megyei főispáni helyettes testvére. A 7, ebédlés közben megkezdett politikai vitatkozás a fekete kávé mellett még hevesebbé változott. Br. Wenckheim akkor mint alispán szokott élénkségével állitá, bogy a fiatal korral forró vér és bátor tűz — s ezekkel ismét a szabadelvüség természetes kapcsolatban jár; a politikailag is ellenpárton álló A. J. pedig azt vitatta, hogy ez nem mindig áll, mert lám ő már koros ember, s még is csak annyi benne a tűz és vér, mint bármelyik fiatalban; például az ifjú alispán nem tehet oly merényt, minőt A. J. utána meg nem tenne. »S ha én beugrom a Körösbe?« — kérdé hirtelen a felhívott. »En is utánnad ugrom!« — feleli A. J. A báró ekkor kinyitja a teremnek a parkra nyiló ajtó szárnyát, s a mintegy 30 ölnyire a parkon átfolyó Körösnek rohan ; — A. J. utánna ; a többi vendég meglepett tanuja e jelenetnek. A part szélén azonban Wenckheim Béla megáll, s a nyomában lévő A. J.-nek azt mondja: »Látom, képes volnál tovább is követni, s ez reád koros emberre nézve életveszélyes lett volna. Térjünk vissza. — Megjegyzendő, liogy ez október utolsó napjaiban történt, midőn a rendkívüli hideg napokban az itt örvényes Sebes-Körös már-már jéghártyáfe kezdett lenni. A mint visszatérőben vannak a terembe, az öreg Szt. rákiált a báróra; »Aha! Ugye meg szeppent báró ur, a hideg fürdőtől!« »Micsoda« ? — szólal meg a félreértett önérzet, — fogadjunk hát tiz pengőbe, hogy most azonnal átúszom a Kőröst! — A vendégek egy része nevetni kezdett. Ok tizezerért se vetemedtek volna ily merényletre. »All a fogadás«, mondja Szt. — Béla báró pedig lerántva felöltönyét, perez múlva a Kőrös hullámai közt volt, s a folyam közepéről úszás közben nyugodtan ezt kiáltja testvérének: »Laczi, incassáld a tiz pengőt!« A nézőket aggodalom fogta el a fiatal ember életéért, s Szt. szörnyen bánta az ő fogadását, mely most oka lesz, hogy a fiatal merénylő életét veszti. Ez azonban szerenesésen a túlpartra ért, hova testvérje felöltőt küldött elébe; gyors mozgással jővén vissza, még csak náthát sem kapott. Gr. Károlyi István 1835-ben külföldre utazván, a fóti rókakopófalkát b. W. B. vette át, s levitte a Bánságba gr. Csekonics János zsombolyai birtokára, hol is a szomszéd lovrini határban rókákra vadászott; rókák liiánya miatt azonban nem sokára a falkával együtt tovább vándorolt, s nálhatná. Ezen javaslatomat nem tartom ugyan mindenütt e's egyszerre kivihetőnek, de meggyőződésem, bogj

r ezt fokonként életbe léptetni lehe'se'ges leend.« B á n ff y Dániel báró az erdélyi közp. ló tenyész-bizottmány elnöke kijelenti, hogy sok község Erdélyben ingyen helyezhetné el a fedeztetési osztályokat, szorítani erre azonban a községeket nem lehet, és ezért a méntelepek jövedelmének akként elérhető emelését javasolja és tartja keresztiilvihetőnek, a mint ezt Podmaniczky báró a fedeztetési dijak felemelésére vonatkozó javaslatában indítványozta. Pulay Kornél, a komárom megyei lótenyészbizottmány küldötte : T. értekezlet! A nélkül, hogy egyéb kérdésekre kiterjeszkedném, egyelőre csakis a méntelepek olcsóbb eltartásához kívánok szólani. Nézetem szerint az egész continensen alig van más módja a méntelepek fentartásának, mint az, mely Magyarországon szokásban van: "s ez a méneknek a fedeztetési idényen kivül központi állomásokon való eltartása. Azonban tekintve pénzügyi viszonyainkat, ezen lehetne változtatásokat tenni. En elfogadom a 9-es albizottság azon javaslatát, mely azt kívánja a kormánytól, hogy a lótenyésztés ügyét négy éven át akként szabályozza, hogy annak költségeit a ménes birtokok jövedelme teljesen fedezze. Jelenlegi viszonyaink közt nagyon elégségesnek tartom, ha az állam a lótenyésztés emelésére mintegy 55,000 hold legjobb birtokának jövedelmét engedi át. A mi a telepek olcsóbb beosztását és a mének eltartását illeti, Komárom megye localis viszonyai szempontjából azt merném javaslatba hozni, hogy egyeseknek vagy azon községeknek, bol értelem és érzék létezik ezen ügy iránt, több évekre és pedig az egész év folyamára kiadandók volnának az állami mének használat czéljából. Csekély nézetem szerint az összes méntelepekben levő ménlovak az állammal szemben semmi értéket, vagy legalább nem pénzben ' kifejezhető értéket képviselnek, hanem a lovak, mint apalovak kibasznál, tatnak, liogy czéljoknak megfeleljenek. Ezen czéi pedig eléretnék az által is, ba a mén kiadatnék liogy mint apaló kihasználtassék. IIa a mén eze, lóháton ment a kopókkal Szlavóniába gr. Pejan csevicb Péterhez Rumára, liol a tél beálltáig vadászott, s felfagyván az idő, Rumáról kemény télben ismét more patrio utazott hazáig a falkával. Ez volt az első rendelkezése alatti falka. Egy másodikat lig Liechtenstein Rudolftól vett át 1841-ben, s Körös-Ladány vidékén 7 éven át a legjobb sikerrel vadászott vele barátjai s szomszédai társaságában. Némely őszön 30—40 lovas követte a falkát, s 3—4 hónapig hetenként 4-szer vadásztak. A báró volt természetesen a falka-nagy (Master of the Hounds), s a kis, de jól összetartott és vezényelt falka (15 pár kopó) kitűnően dolgozott, összesen 300-szor lovagolt e ládányi falka után, s 400 nyulat fogatott velők, több ízben átúsztatván a nyúl- s az azt követő falka után a Körösön. Időközben elrándult más falkák utáni vadászatra is, melyek ezalatt Csikón és Esterbázán keletkeztek. Ez utóbbi helyen, az öreg bg. Eszterházy Miklósnál, ki fejedelmi fényűzéssel tartott udvart, s kit számos külföldi spovtman látogatott, b. W. B. mindig igen kedvesen látott vendég volt, hasonlóan b. Orczy Béla is. A csákói falkavadászat létre jöttében, mely ekkor alakult első izben, sokat tett tanácscsal és tettel is. E falka eleinte rókákra s aztán ezek hiányában szarvasokra vadászott; később Pest közelébe a lőrinczi pusztára tétetett át, de 1848-ban megszűnt. Ugyanaz időben Fóthon gr. Károlyi István ujabb falkát alakítván, itt és Csákón mint vezér és barát egyenlő szívességgel látott vendég volt s egyenlő kedvvel vadászott is. Az ötvenes és hatvanas években ismc't mindent elkövetett a falkavadászatok életbeléptetésére — ez ideig, az ő gondozása folytán 500 kopónál több érkezett Angliából Magyarország különböző