Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-06-03 / 22. szám

156 \ ADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JUNIUS 3. 1874. frtot Ledilihn Ad. törzskari alezredes Herkulese, gcsztenyesz. herélt, radautzi névelés, ell. 1866-ban, a. bejelentő tulajdonában 187 3 óta, idomítva és lovagolva Klastersky ur, a közös hadügyminisztérium hivatalnoka által. A II. dijat, 800 frtot IIolbein-Holbeinsberg alezredes 6é. p. beréltje Tiralleur, a. Worsten, a bejelentő birtokában 187 2 óta, ugyanattól idomítva és lovagolva. A III. dijat, 600 frtot, Dondorf Mór huszárhadnagy 8é. vp. k. Fernhill XIII, radautzi nevelés. A bejelentő birtokában 1873 óta, ugyanattól idomítva és lovagolva. A IV. dijat, 400 frtot, Schnitzhausen Pál dragonyos főhadnagy 7é. vp. her. Machlub, a bejelentő tulajdona 2 év óta, ugyanő idomította és lovagolta. Az V. dijat. 3 00 frtot, gr. Geldern Theobald dzsidás kapitány Sé. sz. k. Estrella, erdélyi faj, a bejelentő birtokában, ugyanő tőle idomítva és lovagolva. Továbbá a Jeu de Barre dijat, 10 arany, Pondorf 31. hadnagy nyerte el. Bővebb részleteket ez érdekes versenyekről jövő számunkban hozunk. A pesti májusi versenyek. (Folytatás és vége.) A késlekedő kikeletet s az ismét beálló fagyot a pesti pálya is megérezte. x\ télen át trágyával jól befedve levén, ápril utolsó hetéig szépen neki gyepesedett. de a 28—29-ki dér egyszerre elsütötte, s a május elejétől kezdődő reggeli szelek egészen kiszárasztották. Hogy mégis egyetlen lónak sem lett baja, azt a homokos talaj lazaságának lehet tulajdonítani. Végül még az urlovar- és akadályversenyekről is volna pár szavunk. Gyengébb mezőnyökét, mint az idén e nemben már régóta nem láttunk. Hogy az »Asszonyságok« szép dijáért csak két urlovar indult, ez a várakozást az ilyesmire igen kíváncsi nézőközönségnél igen lehűtötte; még jobban az akadályversenyek jóformán walk-owerei. Pedig lovasokban ugy tetszik nem volna oly nagy hiány, hisz a vidéken látjuk, mindenfelé nagy passióval űzik azt, csak bizonyos genée az talán, s az alkalmas lovak hiánya, mi ezek fellendülését akadályozzák. Az első két napi akadályversenydijak sokkal kisebbek is, mintsem a lovak tulajdonosai ily kis dijakért lovaikat riskirozzák; ba azonban azt akarjuk, hogy nagy nézőközönségünk legyen, ugy az akadályversenyek- és parasztversenyekben nagyobb mezőnyöket kell összehozni, mert ezek a nagy közönség előtt egyedül a legérdekesebbek; de ekkor megfelelő dijakat sem kell sajnálni az első és 2-dik lovak számára. No name. Az 1874. május hó il-kén, 12-kén és 13 kán a Köz-telken tartott országos lótenyésztési értekezlet. (A »Földmiv Erdekeink« gyorsírói tudósítása szerint.) Elnök: br. Wenckheim Bél a. T. értekezlet! A földmivelés-, ipar- és keresa kedelmi miniszter ő nagyinéltóságának felhivásfolytán van szerencsém a tanácskozmányt meg nyitni s ez alkalommal az országos lótenyész-bi. zottmány tagjait, valamint a vidéki lótenyésztési bizottságok küldötteit üdvözölni; egyúttal elismerésemet és köszönetemet jelentvén ki aziránt, hogy a meghívásnak engedve, ily szép számmal méltóztattak mégjelenni. A t. miniszter úr á" lótenyésztés .. ügyét ép oly melegen ' szivén hordva, mint előde, — miután a törvényhozás, jelenlegi 1 financziális viszonyainknál fogva, kénytelen volt s hihetőleg jövőre is talán nagyobb mértékben kénytelen leend levonásokat tenni azon összegből, a melyet ekkoráig az álladalmi ménesek s általában az országos lótenyésztés ügyére fordított, — a végett hivott minket össze, hogy tanácskozzunk azon módokról, melyek mellett — daczára ezen pénzügyi nehézségeknek — a hazai lótenyésztés ügyében ne csak hogy hanyatlás ne álljon be, hanem az, a mennyire lehetséges, elő is rnozdittassék. Hogy ebbeli hivatásunknak megfelelhessünk és magunkat kellőleg tájékozhassuk, legczélszerübbnek tartanám, ba az igen t. miniszteri tanácsos urat, ki a lótenyésztési ügy élén áll, felkérnék, hogy az állami ménesek létszámáról s a méntelepeknek állásáról, úgyszintén azon költségekről, a melyek eddig e czélra fordíttattak s a melyek jövőre fognak kívántatni, kellő adatokat legyen szives elénk terjeszteni. Mielőtt ez megtörténnék, talán kívánatos volna hogy a vidéki bizottsági küldött urak szívesek lennének bejelenteni nevüket s azon vidékeket, melyeket képviselnek, hogy előadásuk folytán tájékozhassuk magunkat, és hogy ennek a jegyzőkönyvben nyoma legyen. (A vidéki küldöttek bejelentik neveiket.) Kozma Ferencz miniszteri tanácsos : Tisztelt értekezlet ! Midőn a földművelési minisztérium az országos lótenyésztési ügyek vezetését átvette, érezte, hogy mindenekelőtt szövetségest kell szereznie, mely szövetségnek erejével megoldhassa feladatát. E tekintetben azon elemhez kellett fordulnia, a mely elem természetszerűleg barátja és előmozdítója az ügynek, azaz magukhoz a tenyésztőkhöz. Ezeket kérte fel segédkezésre és igy nyerte meg a minisztérium a központi bizottság támogatását, igy a vidéki bizottságok segédkezését. Öt éve, t. értekezlet, liogy a bizottságok a kormánynyal vállvetve miiködnek az ügy előmözditásán. Hogy eredménye e közös működésnek némileg lett, azt talán az ügynek ellenségei sein tagadhatják. Váljon a kormányzatnak e tekintetben van-e érdeme, arra felelni sem hivatott, sem illetékes nem vagyok; de hivatott és illetékes vagyok igenis kimondani és határozottan kijelenteni azt, hogy a bizottságok működésének az ügyre nézve áldásteljes következése lett mindamellett. hogy szervezetükben még nem bírhattak azon erővel, melylyel az ügy elősegítésére birniok mindjárt elejétől fogva kellett volna ; de működésűk igen is üdvös volt arra nézve, miszerint a lótenyésztő közönséggel épen ezen bizottságok ismertették meg azt, hogy az ügy az ő saját ügyök, hogy a kormány az országos lótenyészintézetek ügyét olyannak tekinti, mely a közönségnek, a tenyésztőknek érdekében ápoltatik, istápoltatik; s azok saját akarata szerint jólétük előmozditására forditta tik. Öt éven keresztül sok fontos kérdésben fordult a kormány a bizottságokhoz, s azok mindig bizalommal, őszintén válaszoltak és nyújtottak segédkezet a közérdekű intézkedések kivitelére. Fontosabb ügyben, mint e pillanatban, a kormánynak nem volt alkalma szólni a bizottságokhoz, és igy nagyobb bizalommal és őszintébb választ nem kérhetett, mint e pillanatban. T. értekeztet! Az ország eddigelé a hazai lótenyésztés emelésére nemes készséggel jelentékeny áldozatokat hozott; ugyanis nem csak az 55,000 holdból álló úgynevezett ménbirtokoknak jövedelmét engedte át az ügy emelésére, hanem ezen kivül pótolta azon hiányt is, melyet e jövedelemből fedezni nem lehetett. Pótolta pedig oly mérvben, hogy pl. 1873-ban azon jövedelmeken felül, melyek a birtokokból jöttek be, mintegy 900,000 frtot engedélyezett. Ezen birtokok jövedelmével és ezen 900,000 frttal kellett a kormánynak fentartani a méneseket, kiegésziteni azok anyagát; kellett megtenni azon beruházásokat melyek a gazdaságok jövő fejlesztését biztosították ; kellett fentartani és szaporítani a me'ntclepek létszámát, s végre ebből kellett javäd'almäzni a lóversenyek és lótenyésztési jutaloindij-oáztiísök ifttézmdhyeSt is. E javadalmazásból még bumanisticus czélokra is áldozni kellett, a mennyiben a ménesintézetekben jól felszerelt iskolák és kórházak alapíttattak és tartattak fen; sőt végre meg kell jegyeznem, hogy más, nem szorosan lótenyésztési érdekből igazolt közgazdasági intézmények költségei is azon javadalmazásból fedeztettek, igy a mezőbegyesi törzsgulya fentartása, az ösztöndijas állatorvosok kiképeztetése, s több hasonló intézmény. Az eddigi javadalmazás mellett az átvétel óta a telepeknek létszámát 1213 ménről inai napig 182 7 ménre sikerült felemelni; továbbá egy negyedik álladalmi ménest: a fogarasit szervezni, ezzel sikerült a méntelepek helyiségeit a debreczeni és a f túria-remetei osztályok építése által szaporítani. Epen azon pillanatban, midőn ezen segédeszközökkel a kormányzat mintegy megindította az ügynek az eddiginél még sokkal nagyobb baladását, midőn az alapokat rakta, e pillanatban áll elő azon szomorú helyzet, midőn kedvezőtlen országos pénzügyi viszonyaink mostoliaságát megkell szenvedni ezen ügynek is. Igy történt, t. értekezlet, liogy már az 187 4-iki előirányzatból az országgyűlés az eddigi összegnél 200,000 frttal kevesebbet szavazott meg az ügyek vezetésére. A minisztérium igen jól tudta, liogy ily viszonyok közt az ország közgazdászati ágai közül mindegyiknek némi áldozatokat kell hozni, s azért ezen első levonást nem ellenezte, s ki is jelenthetem a t. értekezlet előtt, hogy ezen 200,000 frtnyi levonás mellett még mindig azon helyzetben volt a minisztérium, hogy bár az ügyet talán az első tervezet szerint nagyobb mérvben fejleszteni képes nem lehetett volna, de fentartani azt s bizonyos kisebb mértékben fejleszteni mégis képes volt; azonban az országgyűlés 21-cs bizottságának 9-es albizottsága egy több időre kiterjedő tervezetet készítvén, a lótenyésztés javadalmazása iránt azon inditványnyal lépett az országgyűlés elé, hogy az ezen ügyre eddigelé adott összegek bizonyos százalék szerinti fokozatos leszállítás utján odavitessenek, hogy négy év lefolytával a lótenyésztésre ne fordittassék több mint a ménesbirtokok tiszta jövedelme. Ezen fokozatos megvonás akként volna keresz tülviendő, hogy 18 7 5 ben 15%, a következő évben 25% és az ezután következő két évben 30—30% esnék cl az eddigi javadalmazásból, mi azt eredményezné, liogy szemben az cz évi mintegy 7 00,000 frt javadalmazással, 187 5-beu már csak 550,000 frttal, 187 6-ban 45 9,000 frttal, 1877-ben 250-ezerrcl pótolná a ménes birtokok jövedelmén felül a lótenyészintézetek javadalmazását, 1878-ra pedig már csak 34,000 frt maradna a versenydijakra és lótenyésztési jutalomdíj osztásokra. Eltekintve attól, t. értekezlet, liogy egy gazdaság bizonytalan jövedelmeire alapított költségvetést, őszintén megvallva, határozottan és biztosan elkészíteni én, mint ezen ügynek kezelője, soha nem mernék, és nem is birnék ; meg kell jegyeznem azt, liogy ily mérvű kezelésnél lehetetlenség, liogy a kormányzat kijöjjön azon összeggel, melyet a legjobb kilátások mellett maguk ezen említett birtokok ígérnek. Igaz, t. értekezlet, liogy a minisztérium egy pillanatra sem kételkedett azon, hogy ezen ügynek is meg kell hozni, mint említem, az áldozatot, és talán az első pillanatban teliette volna azt, liogy beismerve a viszonyok súlyát, elhatározta volna ezen ügynek fejlesztését nemcsak megakasztani, hanem jelenbeni kiterjedését korlátolni; — de megbocsát nekem a t. értekezlet, ha azt mondom, hogy a minisztérium ezzel kötelességének nem tett volna eleget. Ez nem lehet feladata a minisztériumnak ; el kellett ismernie és el is ismeri, liogy nehéz viszonyok közt áldozatot kell hozni, de feladatául épen azt tekinti, hogy minden módon megmentse magát az ügyet, és ba le is mond arról, hogy oly mérvben fejleszthesse ezentúl is, mint képzelte eddigelé fejleszthetni, nem szabad megengedni azt, hogy ezen ügy, mely áldásos gyökeret vert már népünknél, tökéletes hanyatlásnak engedtessék át. E tekintetben, t. értekezlet, maga a rmniszte riíun intézkedett előre s terveket készített, me