Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-05-28 / 21. szám

JU

N

IUS 10. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 149 Egy másik k'anczacsikót, szintén Northcountrymantól és a Purchase kanczából gr. Széchényi Imre vásárolt meg 300 frton. A harmadik Northcountryman, egy világos pej méncsikó a Maypole kanczából, b. Springeré lett 260 frtért. Legdrágábban kelt el a Buccaneercsikó, egy sotétpej mén, melynek anyja Lady Bertha, ezért Baltazzi Aristid ur 4050 frtot fizetett. Anyját, a 17 éves Maypole kanczát, Northcountrymantól fedezve, szintén Baltazzi ur vette meg 220 frtért. Ellések és elnevezések. Fazekas Gedeon urnái Lekehalmán The Doll tv. kancza, f. é. ápril 6-kán egy sárga kanczacsikót (kis hókával) ellett Kettledrum után; a csikó Komámasszony nevet kapott. taiáim^iaf. | '—— —— 1 Vadászati kirándulás keleti Abessyniában. Gr. Zichy Vilmostól. (Folytatás és vége.) E férfiú, ki a keletafrikai nyelveket és állapotokat ugy ismeri mint senki más, csupán szerény -egyszerű és megnyerő modorával vérontás nélkül oda vitte, hogy a számos útonálló nomád-törzs felhagyjon a fosztogatás mesterségével s békés foglalkozás után lásson. Bizton mehetnek a dúsan megrakodott karavának Massaua-ig, Galábat és Karúimból Suakimig; sőt magam voltam szemtanúja, midőn Munzinger Bulharban, a somali-parton, a vadsága miatt hires Isa Musa törzset rábeszélés által rábírta, hogy az arab kereskedőktől elrablott árukat ezeknek visszaadják. November 1-éről 2-ikra virradóra a Barka-sivatag hullámzó füteugerében masiroztunk, a katonák feltűzött szuronyai a hold világánál fénylettek, a mohamedanok hangosan elimádkozták korán-verseiket, de az abessyniaiak tuldörögték őket harczi énekeikkel, melyekben Theodorus király, a szegény kosso-árusné fiának szerencséjét s gyászos végét dicsőiték. 11-töl 3 óráig pihenőt tartottunk egy pusztai folyam medrében. Mellettünk égett a prairie s a láng serczegve kapott a száraz tövisbokrokba. A tüz egy jó fél mértföldnyire tetemesen megkönnyité clőnyomulásunkat, miután a sásforma fü gyökérig leégett; egyes izzó bokrok világiták meg utunkat s midőn hajnalodni kezdett, a feljövő nap első sugarai által megaranyozva a Zad-Amba állott előttünk. Ez egyetlen fekete sziklatömeg, mely meredek, csaknem függélyes falakkal 3000 — 4000 lábnyira emelkedik ki a síkságból. Heuglin, a hires utazó, ezt már 1861-ben meglátogató, s leírja találkozását a rajta lakó abyssinai szerzetesekkel, kik a különben megközelithetlen csúcshoz vezető utat titok gyanánt őrzik; azonban daczára annak, hogy több napig tartózkodtam ott, egyet sem láttam ez anachoreto k közül. A heg)

7 lábánál egy kővel kirakot kis kutat találtam, ebből egy patakocska veszi eredetét, mely óriási sycomorák árnyékában 500 lépésnyire folyván, a forró homokban elvész. Vize kissé széusavtartalmu és állandóan 21 Celsius fok hőmérsékkel bir. Számos állat jár e forráshoz szomját oltani, s itt volt először hogy a puha agyagban lenyomva oroszlán-nyomokat láttam. Délután a Beni Ainer törzsből való mintegy ötven főnyi nomád csapat jött a vizhez, hogy 1000 darabból álló gulyáját, mely nagyobbára afrikai pupos-ökörből állott, megitassa. Csak a scheich tudott annyiramennyire arabsul, a többiek úgymond, csak a Beni Arner-nyelvet beszélik, az indogermán idiomákboz hasonlító hodendoa nyelvet. A Beni Amer-ek kizárólag barorntenyésztéssel foglalkozó nomádok. Nagyságuk rendesen 5' 3" I és 5' 0" közt váltakozik, növésük karcsú, kezeik I s lábaik kicsinyek, bőrük sötét rézszinü. Hosszú- 1 fejüeket (dolicboccphalok) nem vettem közöttük | észre, homlokuk szép és széles, szemeik nagyok, fényesek, kis orruk tompa s az ajkak, habár nem oly mértékben mint a négerekéi, mégis vastagok. Hajukat sisak formára fésülik fel, s ez alakban vaj- és porból álló pomádé által tartatik meg. A coiffure-t egy lábnyi hosszú fa vagy szaruból készült hajtű végzi be; e hajdiszt egyébiránt az ó-egyptomi régiségeken is észleltem, és Brugsch orientalista nézete szerint a köpenyes-pávián szolgáltatta ehhez a mintát. Ruházatuk a derék körül erősített bőrkötényből vagy 5 — 6 rőf bosszú gyapotszövetből áll; ez utóbbi többnyire angol készítmény, a melyért cserébe vajat vagy ökörbőrt adnak. Minden harczképes férfiú 6 láb bosszú és levélforma vashcgygyel ellátót egy vagy két lándzsát hord (ez abyssiniai ipar terméke), vállukon pedig elefánt vagy bivalybőrböl készült paizst. A scheich-ek négy láb hosszú, bárom hüvelyk széles, egyenes karddal vannak fegyverkezve, melynek bőr-hüvelye és fogantyúja belföldi termék, de pengéje a németországi Solingeuből ered, mely már másfél évszázad óta látja el egész Sudan-t e czikkel. E kardot elefántvadászatra is használják. Egyike a legmeiészebb lovasoknak több lándzsát tartva kezében az elefánt felé lovagol s ezek egyikét oldalába löki. Az állat ekként felbőszittetvén üldözőbe veszi a lovast; a kardos vadász, ki szintén lóháton van, most az elefánt felé közéig, a mely csak első ellenét tartja szemmel, s gyorsan leugorva lováról, az állat Achilles-inát egy jól irányzott vágással elmetszi ; az igy megbénított állatot a mindenfelől közelgő gyalog vadászok addig tűzdelik meg a messziről hajitott lándzsákkal, mig elvérzik. A Beni Amer-ck mohamedanok, de csak névszerint. A babona és bűvészet virágjában áll nálok s az ételek választásában is, mint Sudan leg- | több néptörzse, nem igen követik a korán utasításait ; ugyanis minden állat húsát megeszik, s ez alól még hiénára, sakal-, dögkeselyű-, patkányés egérre nézve sem tesznek kivételt. Azon törzs, melylyel mi találkoztunk közvetlenül Mohamed el fii scheich alatt állott; ez unokaöcscse a nagy seheiehnek, a ki valamennyi Beni Amer törzs fölött uralkodik, és méltósága jeléül két bojttal ellátott arany sipkát hord. Az alkotmány aristocratico-patriarchális. Vérbosszú és vérdij még ma is érvényben áll, de leginkább idegenek ellenében. A törzset illető ügyek a scheich tanácsa által intéztetnek el. A beni amer-ek elbuesuzásukkor valódi keleti vendégszeretettel egy levágott borjúval és számos hideg és meleg tejjel telt edényekkel ajándékoztak meg. Viszonzásul a sebeiebnek egy vörös selyem kendőt adtam, mely rendkívüli mértékben megnyerte tetszését. Csordájuk egy része mellettünk maradt, a hátralevő rész pedig kissé távolabb kerese éji tanyát. Éjfél után két órakor, midőn a hold már lenyugodott, szokatlan zaj felvert álmunkból. A Beni Amer-ek ökreiket nagy zajjal hajtották egy tűzvonal mögé s embereim is mind talpon voltak. Midőn a zavar oka után tudakozódtam, embereim távoli zajra figyelmeztettek, mely egy vadászó falka csabolásához hasonlitott. Egy falka hiéna-eb (Licaon pictüs) volt, mely antilopokat üldözött. A hyénák vagy festett ebek külöuben kellemetlen vendégek; 30 — 40 darabból álló falkában éhes farkasokként rátámadnak emberre ugy j mint állatra, e's a legerősebb ökröt is néhány pillanat alatt egész a csontokig felfalják. Munzinger elbeszélé, hogy öt egy izben a kisereti hegyszakadásban, Assua mellett, e falánk állatok több óra hosszáig körülcsavarogták, s csak számos kísérete és ennek jó fegyverzete mentette j meg őt a megtárnadtatástól. A barka-i hiénák is j rendkívül szemtelenek, s nem lehet eléggé meg- j őrizni előlök a húskészletet és börnemüeket; akárhány utazóval megtörtént már, hogy ha tábortüzét ki hagyta aludni, reggelre nyeregszerszámát, sőt C7ápÖit is felfalták. Velem ez nem igen történhetett meg, miután körölöttünk nagy tüzkör lobogott és legalább egy ember mindig őrt állott. Daczára ennek számos hyénát lőttem, a nagy csikós fajból, és pedig többnyire 00. sz. öreg seréttel. November 3-án reggel táborunk közvetlen közelében vadkeeskét lőttem. E vad valamivel nagyobb volt a mi őzünknél, háta világos vörösbarna, hasa fehér, igen csinos alkotású lábakkal. Szarvai a zergekampókhoz hasonlók, de nem hátrahajlottak mint ezekéi, hanem oldalt befelé. Izmainak rúgereje rendkívüli , ugy hogy könnyen ugorhat át egy hat láb magas bokrot, a mit sokszor, úgyszólván jux-ból meg is tesz. November 4-én és 5-én 10 órai utat tettem meg lóháton Barka főfolyamáig. A táj egyhangú sik, hullámszerű emelkedésekkel. A növényzetet fü, tüskebokrok s a finom homokkal s csak ritkán vizzel telt sivatag folyamok partjain magas dom-pálmák képezték. Viz ez évszakban egyáltalában nem található. Miután a 3 napi vízkészletet egy bőrtömlőben kellett magammal vinnem, ennélfogva csak magam indultam útnak, egyedül Surrur által kisérve. Lóháton és jól felfegyverkezve lévén, 5-én délben, a nélkül, hogy valami említésre méltó történt volna, elértük a tulajdonképeni Barkát, egy 100 — 200 meternyi széles, homokkal és görgeteggel telt folyamágyat; víznek nyoma sem volt látható. A sürü djungelben, mely a partot befoglalja, s mely olykor-olykor pompás dompálma-erdök által szakittatik félbe, egy Beni-Izraelt lőttem. Egy orix-antilopot is láttam, de csak meszilől, a mint vékony, három láb hosszú szarvaival méltóságteljesen tovalépdelt. Nehéz, vassal kivert ezipő lévén lábamon, nem közelíthettem meg e rendkívül éles szaglással s hallással biró vadat. Megemlítésre méltó még itt eg}" sajátságos alkotású liegy'

; melyet ott láttam; a Dembelas domblánezolat délnyugati részén emelkedik s egészen gombaalaku; csúcsán keresztben egy asztallaphoz hasonló óriási kőlap feküdt. 6-án hosszú lovaglás után ismét a Zad-Amba lábához értem. 7-én reggel pedig legrövidebb ut

on a Roga-völgyön keresztül a tautaurai tábor felé tartottam. Eleség- és lőkészlettel kellett ismét, ellátnom magamat és embereimet, mert már hiányt kezdtünk szenvedni a legszükségesebb dolgokban. 8-án este, csaknem háromheti távollét után ismét pihenőt tartottam a keréni fönsikon létező méhkasalaku szalmakalyibámban, melyet készleteim raklielyéül és kirándulásaim központjául szemeltem volt ki. A vadász évszakai. II. Beköszönt a nyár. A madárszülők gyengülő énekét a kicsinyek esiripelése váltja föl. A közel sziklapárkányról ballik a fogoly kiáltása és a fürj csattogása. A sűrűben elrejtve kis szopós borjú emik, mig anyja fülhegyezve les minden zörejre. Virágok és gyepek közt kedves őz heverész, nyalva mindkét gödölyéjét és enyelegve velök. Hatalmasan nőtt meg a szarvas ágas czimere, melylyel a gyenge fákat böki és kevélyebben lépdel ismét. Nagy zivatar hűsítette meg a nyári nap rekkenő, tikkasztó hőségét. Az est beálltával puskával fölfegyverkezve állunk egy régi vágásban törzsökök mögött, melyek egészen a szántóföldekig terjednek. Lement már a nap, ekkor törést, recsegést hallunk a fák között — a jófaju szarvas indul most az erdőből; ennek szélén megáll és szaglálódik. Már ráirányoztuk a vészhozó csövet és csak azt várjuk, bog}" megforduljon. Alig hogy ez megtörtént, a lövés visszhangja bejárja az erdőt és a szarvas összerogy. Homály borítja még az ösvényt, melyen hazatérünk. Vörhenyes fény világítja meg a szemközt fekvő lejtőt. A szük fellegfoszlányok fölött csendesen emelkedik a hjld s a békés völgy és a tágas tó fölé önti szende fényét. A bölönbika tompán bömböl a csendes éjbe és anyányi tőkeruezasereg repdes fütyölő szárnycsattogással magasan a hold-