Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-05-28 / 21. szám

146 VADÁSZ- ÉS VERSKNY-LAP. MÁJUS 28. 1874. Baltazzi Ar. ur 3é. p. k. Gina. 102 f. 1000 írtért eladó. (Webber) 0 Gr. Esterházy Miklós id. p. k. Zápolya. 107 font. (Entwistle) 0 Ellermir vezetett meglehetős irammal, utánna Gina. Az egyenes vonalon befele' az öreg Lanschütz előremegy és győz. Ellermir jó 2-dik. Hubertus és Gina küzdenek a 3-dik helyért, s az előbbi egy nyakhosszal veri meg Ginát. Lanachützöt gr. Festetich György ő excja vette meg 1250 frton. Versenyérték 1400 frt. 5. Kis akadályverseny. Handicap 600 frt. Futhat minden országbeli ló. Tét 150, bánat 80 frt, de csak 40 frt, ha május 15-ig jelentetett. Táv. ca. 3 mfld. A második ló a tételek felét kapja. — 15 aláírás. Gr. Coronini id. p. Ii. Islander (félv.). 126 f. (Hansi) 1 Gr. Ugarte 5é. p. h. D. B. (előbb Collier). 140 font, (Dreiliom) 2 Baltazzi Ar. ur nev. gr. Ugarte 6é. p. h. Sergeant Bouncer. 148 f. (Sherrington) 3 Gr. Esterházy M. id. p. h. Saltador

, a. Piccador, (félvér). 138 f. (Hanrey) 0 B. Grovestin hdn. id. p. k. Polly. 125 f. (2 f. tulteher). (tulaj d.) 0 Ifj. Schawel J. ur 5é. p. k. Camomile. 138 f. (Herbert) 0 Islander megy indulás után a mezőny élére, s az első ugrás után már vagy 20—25 lóhosszal jár előb. Camomile a 2-dik sövénynél felbukik és az istállóba iparkodik. Az állvány előtti ároknál Islander már 30 hoszszal előbb, utánna D. B., Saltador, Sergeant, s 20 lóhoszszal hátrább Polly. A fal ugrásánál Saltador elbukik, lovasa ismét felkap reá, de sok időt veszt. A 3-dik mértföld vége felé D. B. e's Sergeant iparkodnak feljutni, de hiába, Islander Hansi által kitűnően lovagolva sétagaloppban érkezik be 20 lóhoszszal elsőnek; D. B. 2-dik pár hoszszal Sergeant előtt, Saltador 4-dik, Polly utolsó. Érték: 1260 frt az elsőnek, 300 frt a 2-diknak. * * * A versenyeknek 6 órakor lett vége. Reggel •esős idő volt, délre kitisztult, mindamellett közép mennyiségű látogató. Jelen voltak ; a király és királyné O Felségeik, Rudolf koronahg, Károly Lajos, Lajos Viktor, Albrecht, Károly Ferdinánd, Vilmos, Frigyes főherczegek; Mária-Terézia, Erzsébet, Krisztina főherczegnők; a modenai nlig, a nassaui fejedelem; Thurn-Taxis berezegné (a királyné testvérje), gr. Audrássy, br. Wenckheim, gr. Auersperg miniszterek s az öszszes sportvilág. @ f © ß é tp dl .© k ÜL Szóba kerülvén a pesti versenyek alatt tartott közgyűlésen a földmiv. ministerium s mások által felvetett azon kérdés : vájjon czélszerü-e, hogy jövőre nem magyar és németországi lovak az államdijakért pályázhassanak : a vélemények igen eltérők voltak. E kérdés tulajdonképpen már a januári gyűlésen felmerült, s a kizárás legélesebb pártolói gr. E. M. és B. A. urak voltak, mig ellenük a szabad verseny álláspontját gr. F. P. és gr. Sz. I. védték, azzal indokolván nézetüket, hogy győzzön a jobb, mert ez serkenteni fogja a hazai tenyésztőket jobb ló nevelésére, annál jogositottabbnak tartván e nézetüket, mert az angol és franczia lovakra — kivévén némely kis alapítványi dijakat, mint »Széchenyi« és »Hunyady« — a nagy dijjaknál ugy is 10 —17 font tulteher rovatott, s hogy az e czélra behozott lovak idővel ugy is a hazai tenyésztés emelésére szolgálnak. — Ennek ellenében akkor gr. E. M. és B. A. urak, s most Bl. E. és többen azt vélik, hogy oly versenylovat, mely tenyésztésre is alkalmas, a mi viszonyainkhoz mért áron nem kaphatunk, de igen oly kétes jövőjű »vezető lovakat«, melyek egykét idényben, nyerészkedésre véve, kifizethetik magokat, de azután semmire sem valók. Ezek behozatala pedig csak káros, mert elkedvetleníti a hazai tenyésztőt, ha azt látja, hogy ily vezető ló legjobb tenyésztménye elől viszi el a dijat. — Gr. K. B. és gr. Sz. I. határozottan kétlik, hogy azon nagy dijjakban — mint az 1000 arany, s eddig a »Károlyi-Stakes« voltak, 10 —17 font poenalitás mellett — tenyésztésre nem alkalmas ló birna azon superioritással, miszerint legjobb lovainkat legyőzhetné. Ily eset még nem fordult elő, s a mily formát mutatnak jobb versenylovaink, nem is fog előfordulni. — Elsőrangú lovak kellenének ehhez; s ha magyar- v. németországi lakos ily külföldi lovat hozat, az a tenyésztés javára válik. Miután a kérdés indítványozói e közgyűlésen nem voltak jelen, hogy azt bővebben kifejtsék, az ügy elejtetett. * * * Kapcsolatban ezzel s a németországi versenydijak kétes jövőjével, a földmivelési ministerium egy ujabb átirata folytán felmerült azon kérdés is: vájjon czélszerü-e Németországban tenyésztett s ottani lakosok birtokában levő lovaknak megengedni, hogy egyenlő teher alatt fussanak lovainkkal az államdijjakért? A vélemény itt is megoszlott ; voltak, kik Adonis és Hochstaplerre mutatva, nagyon lehangolónak tartották, hogy legnagyobb dijjunkat a külföld viszi el; mig a szabad verseny pái-tolói azon kedvezményre mutattak, hogy a mi néhány ezer aranyunk ellenében ők 30,000 tallér értékig tartják nyitva pályájokat a mi lovaink számára, s hogy átlag a mi versenylovaink több dijat hoznak el onnan, mint tőlünk kivisznek. Ezek ellenében erős argumentumként hozták fel azonban az ellenvéleményüek. miszerint bár igaz, hogy Poroszországban is nyitva vannak lovaink előtt a pályázatok különféle dijakra, de miután az ottani legnagyobb államdijak alig 1500 s legfeljebb 2000 tallér értékűek, ha a mi versenylovaink pályázni akarnak, 3 — 4 helyet is be kell járniok, s ezzel a küzdelem és a költség 3 — 4-szer annyi, mig nyereményük oly magasra juthat, mit ők egyszeri küzdelemmel szerezhetnek itten. Végre b. W. B. elnök, s gr. K. B. közvetítésére abban történt megállapodás , hogy jövőre csak azon feltét alatt pályázhatnak németországi lovak nagyobb dijainkra, ha ezeknek megfelelőleg ott is nagyobb dijak alakittatnak s ezekre magyarországi lovak is egyenlő teher mellett pályázhatnak. Egy ily értelembeni memorandum szerkesztésével a minisztériumhoz és a berlini UnionClubhoz gr. Sz. I., gr. Szt. J. és a versenyegyleti titkár bízattak meg. A »Sporn« szerkesztője, A. ur, ki a versenyeken jelen volt, értesült is már e feltételekről, s mint lapja utolsó számában látjuk, ajánlja is annak elfogadását. ä f i i ® 1L Útirajzok Keletindiából. II. A barodai Guikowar udvara Indiában. — Elefántok, orrszarvúak, és athleták küzdelmei. (Folytatás és vége.) Egy szép juniusi reggelen kellett egy elefántviadalnak végbemenni. A Guikovar szive3 volt az udvarnál bemutatott európaiaknak a két harezost I megmutatni, melyekre már előre nagy fogadások történtek. A hatalmas állatokat egy körülkerített helyen, nehéz vaslánczokon erősítették meg s a »Sport« kedvelő közönség nagy élénkséggel vitatta az egyik vagy másik elefánt előnyeit. Az uralkodó ugy forgolódott a tömegben, mint egy közönséges ember, hadonászva, kiáltozva és fogadásokat kötve. A viadal kezdetére kitűzött órában a fővadászmester Harybadada jött kocsival az európaiakért, hogy az arénába, a H a g h e r-ba vigye. Ez a guzerati nawabok régi palotájában van; ez épület ősrégi eredetű, szép oszlopos folyosó vezet egy terjedelmes udvarba, mely köröskörül épületekkel van körülvéve s hol szobrászati müvek sem hiányoznak. A király páholya már megtelt udvari emberekkel, kik párnákon foglaltak helyet; az í európaiak részére székek voltak készítve, s ezek kényelmesen végig nézheték a tért, mely egy hosszúkás négyszögöt képezett, 900 lábnyi lioszszusággal és 200 lábnyi szélességgel. Ezt vastag falak veszik körül, melyekben nagy számú ajtónyilások vannak ; ezeken ember könnyen járhat ki s be, de az elefánt nem. A fal tetejében a kíváncsi tömeg részére vannak ülőhelyek; még a háztetők és a fák ágai is el voltak lepve nézőkkel. Egy emelkedésen néhány nőstény elefánt áll, melyek a nemsokára megkezdendő viadal iránt nagy érdekeltséget tanúsítanak. Most a két harezost, melyek még mindig hordják súlyos lánczaikat, az arénába hozzák, s ugy erősitik meg, hogy egymással farkasszemet nézhessenek. Ezek orrmányaikkal erősen trombitálnak s agyaraikat a homokba mélyesztik. Csodálatos, hogy az elefánt izgultsága legfelsőbb fokán is engedelmeskedik vezetőjének (m a h u t vagy kornack), s ez bármikor félelem nélkül közelithet hozzá. Az arénában fiatal emberek járnak körül vagy állnak csoportban; ezek satmi rivall a-knak neveztetnek s Barodéban ugyanazon szerepkörük van mint a spanyol bikaviadalokban a toreadore s-nek; joggal lehetne tehát ezeket »elephantadores«-nek nevezni. Ruházatuk áll egy színes turbánból s rövid, feszes nadrágból, melyet az elefánt orrmányával nem tud megragadni; a leggyorsabbak csak egy bikacsököt s vörös selyem fátyolt hordanak kezükben ; mások hosszú lándzsákkal vannak felfegyverkezve, s ismét mások rakétákkal vannak ellátva s ezek meggyújtására egy égő kanóczczal. Ez utóbbiak feladata a legnehezebb, mert mindig mozgásban kell lenniök, hogy a veszélyben levő elefantadorokat megmentsék. Ha ugyanis az elefánt egy ilyet megragadott, akkor nekik kell a i dühös állat elé lépni s a rakétát meggyújtani, mire az elefánt megijedve, elereszti áldozatát s igy ezt el lehet vinni. A .rakétát azonban csak legvégső szükség esetében szabad alkalmazni; de viszont büntetés fenyegeti a rakétahordókat, ha egy embert nem tudtak megmenteni. A Guikowar által adott jelre mindnyájan elhagyták az arénát, mely azonnal a Kusti, azaz harezra készíttetett elő. A mahut-ok felszállnak elephántjaik nyakára, ezektől levétetnek a lálezok, s igy a két ellenfél egymással szemben áln Egy ideig szemmel tartják egymást, azután néhány lépést tesznek, — orrmányaikat felemelik s mély trombitaszerü hangot hallatnak. Körülbelül az aréna közepén gyors futammal összezördülnek, s pedig oly erős lökenunel találkoznak homlokjaik, hogy egészen megrendülnek s majdnem elvesztik az egyensúlyt. Azután megkisérli az egyik fél a másiknak maliutját lerántani, orrmányaik összefonódnak, s a kornackoknak némelykor lándzsáikhoz kell folyamodniok, hogy a harezosok tüzét némileg mérsékeljék. így foly a harcz tovább, mig az elefántok egyike azon meggyőződésre jut, hogy a diadalhoz nem lehet reménye; és ez válságos pillanat. Ugyanis jól tudja, hogy futás közben oldala védetlen, s kiteszi magát a veszélynek, hogy ellenétől hatalmas lökéseket várhat oldalba, vagy épen le is veretik. Ezért minden erejét összeszedi egy utolsó erős lökemre, hogy ellenét megdöbbentse és visszaszoritsa; azután tőle kitelhető gyorsasággal megfutamodik. A viadal eldőlt, a közönség ujjong és lármáz, s legtöbben most inkább fogadásaikkal foglalkoznak mint az elefántokkal. Most a legyőzöttet el kell vezetni. Az arénába hoszszu nyelű vasfogókkal fegyverzett emberek lépnek. E harapófogók kicsipkézettek, igen hosszú nyéllel birnak s egy rugóval vannak ellátva. Egy fogó nagy ügyességgel az elefánt egyik hátulsó lábára vettetik, s a rugó segélyével megkapaszkodik ezen, a hosszú nyél a többi láb közé kerül s a csipkézett vas minden lépésnél mélyebben s mélyebben nyomul a bőrbe. Az elefánt erre megáll, mire körülkerítik, lánczra kötik s az arénából elvezetik. Ezen most már csak a győző marad, a mahut leszáll, s ezután kezdődik a