Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-05-16 / 19. szám

MÁJUS 16. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 139 qua non»-ja a tornázásnak, liogy megdöbbenve kérdezzük, mi okból lön az nálunk mindeddig ignorálva s a gymnastikai gyakorlatok keretéből kihagyva, akkor is, midőn egyszerű tollvonással meg lehetett volna bonositni közöttünk. A ki buzamosb ideig a nyugoti nemzetek között élt, meggyőződhetett, mily előnynyel bir a boxolás a physikai gyakorlatok legtöbb nemei fölött. Mily hatalmasan fejleszti a test összes izmait, a higgadt bátorságot s a gyors elhatározást. Nem is csoda, hogy Angliában és Amerikában a boxolásnak tan- és torn a-intézetekben széles tér nyittatik. s a fiuk már korán beavattatnak az ökölvívás titkaiba. — Nem csoda, liogy a felsőbb és felnőtt osztályokban valódi passióval gyakoroltatik még mindig a boxolás mestersége, mely a vívásnak minden előnyeivel nagyobb egyszerűséget kapcsol öszsze, több Önuralmat igényel és hevesebb gymnastikában részesiti a vivőt. Tapasztalásból beszélünk. A »reck« és »barn«*) tornázás minden ágait éveken át üztük kisebb-nagyobb liévvel; ugy szinte a vívást is, s távol legyen tőlünk felületesen vagy kicsinyelve megemlékezni ezen üdvös és egészséges, sőt a mi a vívást illeti, lovagias gyakorlatokról. De nincs szerintünk a tornázás egész keretében egyetlen egy testgyakorlat. mely megmérkőzhetnék, még távolról is, a boxolással. Örömmel emlékezünk vissza azon órákra, melyeket az ökölvívás hevitő küzdelmeinek szenteltünk, melyekért szívesen ott hagytuk a »recket«, a »barnt«, a »trapézt« és a vivókeztyüket. — A boxolásban feltalálván egyesülve mindazon kellékeket, melyeket mások a tornázás különféle ágaiban keresnek. A boxolás kezdetben roppantul fárasztó; — ugy megizzasztja az embert, mint az izzasztó galopp hármas pokróczával a condicziót vesztett versenylovat. Leginkább a tüdők és a lélegzet tétetnek próbára, továbbá a bátgerincz, a lábszárak és a mell összes izmai. Aztán a karok: a jobbik leginkább mint parírozó, a bal mint öklöző. — Ezek végzik az activ munkát. Következik a fő, meg az arcz, melynek minden idege és minden izma feszülten és merev resignatióval várja azon ököllökést, melyet a parírozó kar nem lenne képes elhárítani. Szem szembe néz; a két bajnok már a boxolás természeténél fogva oly közel áll egymáshoz, vagy igyekszik jutni, hogy a kiterjesztett kar gyors lökéssel az ellenfél fejét elérhesse. A fő képezi a czéltáblát; ennek és az arcznak jut a lökések oroszlánrésze. Szabad szinte a nyakat, a vállakat, a mellet s kivételképen a gyomor régióit is czélba venni. Az övön felül minden csapás jó; az övön alul becstelen és tilos. — Ezen adatokból a tisztelt olvasó már is megítélheti a boxolás absorbeálő s minden physikai tehetséget igénybe vevő voltát. — Feszült figyelem, éberség, lélekjelenlét, gyors megítélése a veszélynek, rögtöni elhatározás — ezek képezik a boxolás »szellemi« momentumait. *) »Nyújtó« és »korlát«. SZERK. Bizton mondhatjuk,hogy egy tapasztalt boxoló nagy előn^nyel bir — személyes összeütközés esetében — minden olyan egyén fölött, ki, bár nálánál magasabb termetű, izmosabb snehezebb — (ez utóbbi a vis inertiae-nél fogva mindig előny más körülmények között) a boxoláskoz nem é r t. De még fegyveres kéz ellen is hatalmas védelmi eszköz a gyakorlott ököl. A boxoló, ki minden physikai dilemmában megtanulta magát rögtön feltalálni, ba megtámadtatik, nem fogja ellenének fegyverét bevárni. Még mielőtt a revolver, stylet, buzogány vagy kés megjelenhetnék, ott terem mind a két ökle művészies »duplával« az ellenfél szemei között, mig egy harmadik csapás a szerepéből kiesett támadót még lélegzetétől is megfosztja — és ez mind egy pillanat müve. Van erre számtalan pélcla. — Tehát mint A) ö n v é d e lm i eszköz hasznos a boxolás. — De mi nem akarjuk ezen oldalát kiemelni az ököl-gymnastikának. Ez úgyis csak »ultima ratio« lehet. Távol legyen tőlünk a brutalitás szószólóivá lenni — vagy a kivételt a szabály fölé emelni. Nekünk csak a boxolással mint B) atbletikai gyakorlattal van dolgunk. Ennek pedig lényeges, sőt mellőzhetlen kísérője a k e ztyü. Egy pár boxoló-keztyü képezi az ököl-gymnastikának egyetlen segédszerét. Ezen C) fölszerelési egyszerűség már magában véve előny és ajánlja magát a közfigyelemnek. — A keztyü leírására egy pár szó elegendő. Hüvelykes, ujjatlan és mindenütt — a tenyeret kivéve — kitömve pamlag módjára. — A tenyér lágy, tömetlen és kézhez simuló, ugy hogy az ököl hajlékonyságát ne gátolja. Különben hasonlít a vivókeztyühöz. Mint emez, szarvasbőrből készül. A keztyiikérdés döntő a boxolás egész létére nézve. Keztyüvel gymnastica, keztyü nélkül brutális mészárlás, és a törvény egész szigorával sújtja azokat, kik azt űzik vagy pártolják. Mi azon országokról beszélünk, hol az ökölvívás nemzeti institutió. Mig emez, t. i. a keztyü nélküli boxolás az utóbbi időkben törvényhozási uton és fegyelmi rendeletek által el lön tiltva és csaknem végképen megszűnt, amaz — a keztyükkeli vivás — tan- és tornaintézetekben, nyilvános és magánkörökben a legnagyobb terjedésnek örvend és még szebb lendületnek indult, — annál inkább, mivel megszűnt a nyers erő vad kifakadása, megszűnt az utczai salak kedvencz és véres kedvtöltése lenni. Mi olyan tényekről beszélünk, melyek itt Angliában köztudomásúak. — Szükséges, elkerülhetlen volt a nyilvános ökölviadalok brutális játékát kérlelhetlen kézzel megszüntetni, melyeknek fátyola alatt a városok »veszélyes osztályai« őrjöngő »bacbanaliá«-kat űztek, mig két vagy négy gladiator egymás vérében irta bajnoki hirét. Lassankint tehát sikerült a törvénynek itt, valamint az Óceánon tul is, a boxolás ezen elfajult nemét földhöz sújtani. Ennek kettős következménye lett. J ó, annyiból, hogy a miveltebb osztályok a gymnastikai boxolást kettős hévvel fölkarolták, sajnos, mivel az alsóbb osztályok kedvencz mulatságuktól megfosztatván, késhez nyúltak. Ez statistikai adatok szerint kimutatható. A hírlapok majd minden nap telvék oly utczai viták leírásával, a hol a régi ököl helyett a modern kés szerepel. Rendőri jelentések naponkint constatálják, mily sajnos mértékben terjed a kés és egyéb halált-adó fegyverek használata azon osztályokban, melyek a régi jó időben ököllel szokták czivódásaikat eldönteni. Közmondássá is vált: »Ha kimegy az ököl. bejön a kés.« Philosophiai föladat lenne elemezni azon kérdést, üdvhozó volt-e ama szigor, mely sújtotta az ökölvívást, mig másrészt nem vala képes bölcsőjében elfojtani az éles fegyverek százszor veszélyesebb divatját. Örömmel fordulunk vissza e sorok eredeti föladatához, a keztyüveli boxolás oly közhasznú és békés kérdéséhez. Föntebb volt alkalmunk említeni, bogy a gymnastika e neme kezdetben nagyon fárasztó. Ez tagadbatlan. Jaj annak ki »conditio« nélkül hozzá fog. De igy van az majd minden atbletikai gyakorlattal. Az ember csak akkor érzi, mily zsibbadtak és rozsdásak a tagok, mily vastag a vér, mily gyakorlatlanok a tüdők, mily érzékeny az idegrendszer, ba azok evés, ivás, sétakocsizás és szivarozáson kivül munkára föl nem rázatnak. De csakhamar elmúlik a letkargia, föléled az idegrendszer, megkeményülnek az izmok, a tagok elvesztik merev mozdulatlanságukat, a tüdők szabadon és erélyesen működnek, az egész szervezet fölüdül s 4—5 leczke után megjön a »conditio«. Csak "akkor leend képos méltányolni az ujjoncz minden előnyeit a boxolásnak, s bizton hiszszük, hogy legyen csak meg az akarat, az erély, a kitartás, (és mért ne találtatnának ezen tulajdonok sorainkban ?) s majd hamar kedvencz sportja lesz a boxolás a magyar tornásznak; a glacé-keztyüt megszokott kéz otthonos fog lenni a boxoló nehéz hüvelyében, egyszóval az ököl-vivás előbb mint vendég, s nem sokára mint a nemzeti atbletika nélkülözketlen tagja fog hazánkban meghonosúlni. A »V. és V.-Lap« olvasói oly befolyásos közönséget képeznek a hazai sport minden kérdésében, hogy hozzájuk véltük intézni ezen sorokat. Atliatva a megpendített kérdés fontosságától, nem tudjuk, sikerült-e nekünk, meggyőződésünk egész sulyját az előhozott adatokba fektetni. Ha a tisztelt olvasó elég türelmes volt e sorokat csak némi figyelemmel átolvasni, örvendeni fogunk. Mert hiszszük, hogy az atbletika ügye már akkor is nyert, ba egyszerűen kihallgattatik. Viator. Y © § y © §

e Epen most kapunk ket levelet Keietindiából, ott levő vadászaink tigris-vadászatáról. Edgig kót példányt sikerült lőniök. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Ján. Fer.