Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-04-22 / 16. szám

114 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A PRIL 22. 1874. erősíteni s azt hatalmas factorrá emelni fogja. De erre practicus eszközök kellenek és befo­lyásos férfiak segédkeze leend szűk séges. E szerény soroknak csak a tárgy megpendi­tésé lehet feladata. Némely adatokat is len­nénk képesek adni, más nemzetek athletikai életéből. Egy bizonyos, és siker nélküle nem lehet: kezdjük alant, kezdjük k o r á n, és tegyük népszerűvé általánossá az athletikai i d o m i t á s t. Viaior. (Folytatása következik.) Irodalom, ,Mutatvány a »Történeti lapok«-ból (1. »V.- és V. lap« 15-dik számát) a zsibói ménes történetéből. Kazinczy irja : »11-ik esztendeje annak bogy én Zsibót láttam, 's ollyankor láttam azt, midőn épen befagyott, lígy hogy a' lépéseink alatt leszakadozó sár miatt az öreg W.-vel nyeregben k feile meg­járnom a kerteket. De az én lelkem oly so­kat lebege e nekem kedves helyeken, hogy ámbár itt azolta sok új épület költ, ámbár azolta a bokrok ligetekké vonakodtak fel, s az obeliszk, melly akkor magosan nyúla-ki a tömött apró surjányból, most csaknem látatlan­ná változott el, előttem olly ismeretes vala minden, mintha itt kevés holnapok előtt vol­tam volna. De a szobák ! Elfogódott szivem. Siető lépésekkel menék keresztül azon cabi­neten, mely azt a nagy 1 elk ü s nemes lel­kű férjfit reggeli 2 óráig velem beszélgetve látá a kandalló előtt, mig az a deli ifjú, ki most úgy fogada itt, mint anyja kegyessé­géből, gazdája a háznak, akkor még csak 9 esz­tendős gyermek, nyájaskodva fetrenge atyjának lábai köztt, s a gyertya lecsorgó viaszából paripákat tapasztgata, s gyermeki mulatsága közben is beszédemre felfiilelt, s olykor be­lé szólalt. A fal festése itt az ma is, a melly akkor vala; dohány-szinti; s a bordűr ara­beszkjei köztt dohánylevelek : de nincs a ki itt fiistölge , megdőlve zöld marroquin diván­ján. Megszoritám a liely új ura kezét, s ki­mének azon kis kertccskébe, melly a Bibliothe­ca pavillonjára vezet, liogy szabadabban léleg­zelhessek. W. a reggelit a ház és e pavilion közt álló kert gyertyánernyőjébe parancsoló, s egy ideig ott olvasónk Kleistnak ódáját Farkas jelenlétében. A darabokat W. maga válogató, melly i örvendek, 1 .ogy ismerhessem Ízlését. En egyedül a Csata dalt kérem olvastatni s W. declamálá: Mit unserm Arm ect. s úgy declamálá, a liogy azt kell : érezve, egészen érezve , a legkisebb vonásáig érezve. Azu­tán Berzsenyit kívánta elő, s abból is olvasa néhány darabot; végre Horátzot, a Nitsch magya­rázatjaival. Olly jól töltvén a reggel órájit a hogy jobban nem lehet, most az istállóba menénk. A nagy istáló ménéi a fedett iskolában teszik leczkéjiket. Ily szépségű lovakat látni, s rajtok egy 20 esztendős ifjú férjfit, e musculosus ta­sokkal, e lángoló orczákkal. e szikrázó szemekkel, s illy tanult lovaglót! Még nem elég, barátom; még tovább kell hallanod : Illy szépségű lovakon, illy szépségű ifjú férjfit, s azt az ifjú férjfit J/ 2 óra előtt Kleistot és Berzsenyit s Horátzot annyi érzéssel declamálta ; azt az ifjú férjfit, a ki ötet szerető anyja jelenlétében nem szolgai rettegés­sel, hanem azzal a rettegéssel, mellyet belé en­nek a nagy asszonynak imádásig-menő tisztelete sugall, lépni is alig mer, s a ki az ő Patakiját még most is igy szereti — ezt az ifjú férjfit átni ezeken a királyi méneken — barátom, melly öröm ez Bal lábán még nem vala behegedve a seb, nadrága még mindig pántlikával vala öszve­kötve • de az nem tartóztató hogy a legtüzesebb paripákra is reá ne üljön. Ivifáraszta négyet ötöt, s barriert szökeltete velek, ollykor kettőt is. S most Pajzánját hozták elő. Eggyik lova sem hányta-meg igy mint ez a szürke ltanczája; és lia W. nem volna illy tanult lovagló, le kellett volna repülnie a kimondhatatlan tüzii lóról. Midőn lcszálla, bal térdén foltos vala a nadrág; olly erővel vette térdei közzé a lovat, hogy vére ke­resztül serkedett a ruhán. Némelly lovait a Lo­vász Mester, némelyiket a . mi Farkasunk- vevé jártatásba; eggyöt kettőt az istáló cselédjei, neve­zetesen egy megöregedett ember, kit W. Debreczen táján mint forspontos ficzkót megszerete, ide hoza, s nagy lovaglóvá tevé. Egy kengyel nélkül vívá meg az alatta ágaskodó paripákon. A zsibói istáló a szerint érdemli, liogy róla bő­vebben szóljak, mint a Vásárhelyi, Szebeni s K. Fehérvári Bibliothekáról s a galériáról Sze­benben, mert ez úgy kevélysége Erdélynek, mint amazok. A ménest W. Pál, a most élő Miklós nagy­atyjának íiagyatyja állitá 1660 táján, válogatott Erdélyi kanczákból, s a ménes már akkor tekin­tetbe tevé magát. István, Rendek Elölülője s fija Pál látá a szerencsés kezdetet, s liogy a ménes gyarapodjék, török és tatár lovak által nemesit­gette. Ennek két fiai, Ferencz és István megosz­tozának a ménessel, s István a mi Miklósunk nagyatya, elhagyván a katonai szolgálatot minden örömét lovaiban kereste. Nagyobb termetűvé akará tenni faját, s Nápolyi méneket liozata. De csak hamar tapasztalá, hogy ez a faj nem illik az ő orientális fajához, s valami igy megkorcsosult, mind azt méneséből kivetette. A Nápolyi mének helyébe tehát Generális Brentánótól egy Galant nevű 28 esztendős mént 200 aranynyal s 14 három esztendős esikajin megvett, mellynek atyját azon alkalommal hozák-ki a Pyrenéek megöl midőn VI. Károly Spanyol királlyá koronáztatott. Ez a Galant, más nevével Brentano, leve minden Zsibói lovaknak vagy atyai vagy anyai ágon, törzsatyja. Istvánnak özvegye, B. Danieli Polyxena a mé­nest az által vivé még nagyobb fénybe, bogy a nemtelen lovaktól őrizkedett, a fajokat nagy gond­dal megkülönböztette, a Protokollt liiven s vigyá­zattal vitette, az ifjú lovakat költségesen nevelte, tanitatta. Hires Lovász mestereket vevé szolgála­tába, nevezetesen azt a Gründelt, a ki fiját a megholt Miklóst, lovaglani tanitotta. Miklós, kapitánya a Bethlen Ádám M. Lovas Regimentjének Lengyelországban feküdt, s 1775 egy M o n a r e li és eggy Brillant nevű Spa­nyol eredetű mént hoza ki a Lengyel király istá­lójából és 1 törököt. (Minek lúvtálc ezt a törököt ?) Továbbad, anyja halálála után, 177 6. Gr. Haller Jánostól a hires Cicerót vette-meg, melly Ferencz Császár Spanyol menti Spanyol kanczája lovai közz' 1 erede. 17 í 3. Hiám ángliai Lójátékostól 1. 4. esztendős l Alexander nevű szürke mént vásárla — és 177 9. H. Kaunitz Domonkostól 1. Andaluzó nevű Spanyol mént, melyet atyja a miniszter s egykor Spanyol követ liozata onnan, végre 17 92. Szerencsés vala szert tenni £gy originális Araberra is. (Minek hivták ezt a Arábert? színe?) A Monarch és Brillant maradékai nincsenek-meg többé. A mostani ménes törzsatyjai: 1.) Galant. 2.) Cicero. 3.) Antal. 4.) Alexander 5.) az Arabsz. I. Brentáno neme. E nemben Zsibónak a 2-dik és 3-diIc Galant ada fényt, s a Supevbo, Darv, Amico, Kakas, Kedves, Bucephalus, Jupiter ; a Bucephalus Daru fija, Hannibal, Pajzán, Philosoph, ennek maradékai. W. Istvánné a Darut testvérének B. Dániel, Istvánnak adta, s az leve a hires, de már ele­nyészett Danieli ménesnek törz.-atyja. Bucephalus most 28 esztendős; háta horpadt, fakó, serénye fejér, s 1805. perpendicularis lineá­ban folyt le szinte térdéig; most megritkult, megkurtult; nyaka görbe, s nagy tüzével sok fiatalokat most is megszégyenít még. Philosoph, 16 markos, szine szürke, remekje az iskolás lovaknak. Lépése olly kimért, olly méltó­ságos, hogy nevét nem ok nélkül viseli. Egyik legkedvesebb lova a megholt W.-nek. Jupiter barnapelly. Minden teteme szép, de fö disze a hatyunyak, mellynél szebbet soha nem láttam. Hannibal, testvére Jupiternek, a Caesár Kedves leányától. Pajzán^ szürke kancza, mellyről már feljebb szólottam. Ez azon felül hogy tökéletesen ki van iskolázva, olly úszó trappal bir, mozdulásai olly pattanósok, s olly fáradhatatlan, liogy álmélkodás nélkül senki nem láthatja. Amico, Miklósnak katona korában igen kedves lova volt; nagy iskolás. Bejárta Lengyelországot és Siléziát, s 30 esztendős korában holt ki bénaság nélkül. A Kedvesnél Zsibó még nem látott tanultabb lovat. Ez vala az a mellyen W. a maga 8 esz­tendős fiját az iskolás lovaglásra tanitani elkez­dette. — Kiholt a nevét igen méltán viselő ló 1813-ban. (Vége következik.) VEGYE S. Gr. Sándor MÓr ; a veterán sportsman, még betegágyán is megemlékezve a sport biveire, egy pompás ezüst serleget küldött tiszteletdíjul a Sán­dor-dij ugrató versenyére a következő jelzővel: »Bátran előre lovag; Hol utad nincs — menni: Ugorj át!« A díszes serleg, vizi liliomot ábrázoló imitátió­jával értékes emlék és küzdelem tárgy leend ur­lovaraink számára — az egyszer legmerészebb lo­vagtól. * Frohner Úl" azon Pesten is jól ismert két szür­kéjét (egyik mezőhegyesi kancza, másik erdélyi származású herélt) melyek a] tavalyi nemzetközi iigetőversenybeii pályáztak a napokban br. Kiins­berg, bajor kir. ő felsége főlovászmestere vette meg. Áruk 3000 frt volt. A próbakocsizás a pra­teri fasorban ugyanazon távolságra törtéirt mint a nemzetközi versenyen, s ez utat (4690 bécsi öl = 5% ang. mfd.) 17 perez és 2 mdp. alatt tet­ték meg. Tavai az első nyertesek 17.i S nrdp. alatt tették meg ez utat, mig a szürkék 18.1 0 alatt, s ötödik pár voltak. Frohner ur fogatai ismeretesek erről, liogy solidak, összeillők, s hogy megválasz­tásukban a tulajdonos annyi izlés és tapintattal bir, mint példányszerűen berendezett nagy szállo­dájának vezetésében. * * A lincolnshirei nagy handicapet Tomahawk (a. Thormanby a. Batbildc) nyerte meg s azóta első kedvenczczé lett a Derbyre; Ecossais, III. Napo­leon, s ennek istállótársa Feu d'Amor elsők a Two Thousandra, Peeping Tom és Cremorne pe­dig a City és Suburban-a. * * A miinsteri steepíechasse a legnevezetesebbek egyike lesz az idén Németországban. Dij 2300 tallér, s 31 lovat neveztek rá, köztük Captain Matchelltöl Disturbance, Reugny és Defence ; Bal­tazzi Hektortól Furley; gr. Esterházy Kentbop­perje stb. A handicappereknek dolgot fog adni hogy Reugnynak az idevaló lovakhoz képest oly terhet szabjon, mely alatt rnég indulhasson. * A rákosi falkavadászok czimü kép mind nagyobb érdekeltséget kelt, s a vidékről is tetemes meg­rendelések érkeznek. Színezett kép 100 frt Szinezetlen 35 fit Keret, üveggel 16 frt. Szinezetlen példányok nagyobb mennyiségben készletben. Megrendeléseket szívességből e lapok szerkesz tősége elfogad. * * Istállómesterül ajánlkozik egy volt katona, ki a lóidomitás és betanitásban is jó bizonyitvány­nyal bir. Többet szóval vagy írásban e lapok szerkesz­tője. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Jár. Fer

Next

/
Thumbnails
Contents