Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-04-22 / 16. szám
112 A PRIL 22. 1874. Ménes« és g yapcrjdanságok,. Eladó angol telivér ménló. Egy gr. Kinsky Oktávián meneseből származó, idősebb sötetsárga angol telivér, hágatásra igen alkalmas ménló, 500 frtért kapható a futaki uradalomban Bács-Bodrogb megyében, miután a ménes vérének felfrisitése kívántatik. A futaki uradalom igazgatóságától. Gácson, 1874. april 14. Igen tisztelt szerkesztő úr ! Bégen olvastam igazabbat annál mint a » V. és V. lap« ez évi 18. számú vadász sport rovataiban, ahol a többi között az mondatik, hogy az ez évi tavaszi felvonulás vagyis szalonkaidény mily rendetlen és gyér! Sok évek óta biven vezetett uradalmi vadásznaplóink tartamát^", vizsgálva, azt mondhatom, hogy ily rendetlen és vad-szegény idény elé nem fordúlt. Nálunk 12 évi átmérőleges számitás szerént a valódi idény márczius 10-én vagy utánna kezdődött és tartott april első hetéig, kivételek fordúltak elé, de a rendes idény ez szokott lenni. Ezen évben az első szalonkát márczius 18-án láttuk, azután 10 napig semmi és hire hamva se volt. — Márczius 28-án ejtetett egy — ekkor akadtunk néhányra, mely oknál fogva bajtóval vizslával űzvén őket. a mindennap járt lest is beleértve, eddig alig ejtetett 80 db. Ezen rendkivüli viszonyhoz még azt is kell felhoznom, hogy esteli lesben úgyszólván egy sem makogott, s ezen oknál fogva sokkal kevesebb lövetett, mint egyébként ejtetett volna. Az éppen érkezett »Waidmann« német vadászlap 13. száma szerint Németbonban sem tudnak eléggé csudálkozni az idény rendki vüliségén és a szalonkák gyér megjelenésén. A mi ejtetett, azon is csudálkoztunk és pedig annyiból, bogy a kissebb és a bagolyfő félék egyszerre jutottak aggatékra. Unaloműzésül most is eljárunk lesbe, és eddig minden este láttunk egyet-egyet, sőt néhány este már hangosan jelentkeztek; —szerintem azonban a tavaszi idénynek vége. Közli az egy öreg vadász. Pazdits, ápril hó 16-án. Tisztelt szerkesztő úr! Lapja eddigi szalonkászati tudósításai gyenge eredményekről szólottak. Közép-Zemplén e részben kivételt képezett; itt körülbelül majdannyi esett mint a legutóbbi három tavaszi idények alatt is. Jelesen Pazditson 11 napi hajtóvadászat, s többnyire csak 4 puskással, 133 szalonkát, a völgy túlsó emelkedésén fekvő Tárnán Sztáray Ferdinándnál egy heti hajtás : 105-öt eredményezett. Nálunk az első szalonka márczius hó 29-én, az utósó april hó 14-kén esett. — Pazditsi szalonkászatunk 12 éves naplója szerint e tavaszi idényünk az eredmény magasságára nézve a hatodik helyet foglalja el, tehát teljes joggal közepesnek mondható. Legjobb a 67-iki volt, mely 259-et, legroszabb a 66-iki, mely csak 26-ot hozott. Ez évek alatt csak kétszer volt őszi idényünk, mely mulatságot szolgáltatott: 67. és 72-ben, de egyedül ez utóbb nevezett év adott jelentékenyebb eredményt, t. i. 272 dbot; a többi években, ba megjelentek is a hosszúcsőrüek, huzásuk alig tartott egy-két napnál tovább. Ebből magyarázható, hogy mig az összes pazditsi 12 éves szalonkászati eredményben, mely { 2015 dbra rug, a tavaszi idények 1577-el, addig az ősziek csakis 438 dban részesültek. Megjegyzésre méltó, bogy e tavaszi idényünk eredményében egy öngyilkos szalonka is szerepel, mely a vadászati találkozóra siető kocsiról leugrott vizsla által az erdőszélén fölveretvén, röptét oly alant vette a kocsikeréknek, hogy abban önmagát halálra sújtotta. Hazafiúi üdvözletem mellett tisztelettel maradván Szir may József. I j Vadászati kirándulás keleti Abessyniában. Gr. Zichy Vilmostól.*) I. Het napi fárasztó nyargalás után teveken, Massanából 187 3. okt. 15-en a tantaurai táborba érkeztem, mely a kelet-abyssiniai havasfelföld Bogos tartományában fekszik. Az esős időszak már elmúlván, az ég tiszta-kék volt, a fák és bokrok a legszebb zöldben pompáztak; az időszaki patakok és csermelyekben pedig kristálytiszta vizek szökelltek, zugtak lefelé, száz meg száz vízesést képezve, hogy az Ansaba folyamba siessenek, mely mintegy 30 méter szélességű ragadó vízzé duzzadt fel. *) A lapok nem régiben közölték, hogy a gróf visszatért Afrikából s egy sok nyelvet beszélő benszülöttet is hozott magával; jelen közleményét a »Wiener Abendpost« april 7. 8. és 9-ik számaiból ismeretlen által beküldve vesszük, s csodálnunk kell az oly rövid tömörséggel, s mindenre j kiterjedő figyelemmel írt sorokat. A természettu| dós, a vadász, a gourmand, a sokat látott világfi irálya az, mely mintául szolgálhat ily leírásoknál. 1 Szerk. négy puskás; két kerülő tovább küldetett a | Sztoliczákhoz s Boonára, megfigyelés végett, hol s mennyi fajd jelentkezik ezen utóbbi két helyen ? Alig pitymallott, midőn a Haró tetején, a lesek közt egy nyirfajd beszállt s görgetezni kezdett. Nem sokára más irányból is hallatszott a csuhúkolás, s három kakas összekerült egy csomóba s heves küzdelembe fogott egymással. Majd szétváltak. Egyik gyengébb 100 lépésen tul távozott, kettő meg csak kis távolból görgetezett, farkasszemet nézve, egyike sem akarva végkép távozni. Majd ismét egy negyedik jelent meg, melyre a csak imént szétvált kettő egyesült erővel reárohant, s ismét hárman bonyolódtak össze egy csomóba, meg-meg szétválva s ismét összefutva. A világosság meglehetősen jó lévén, egy uri ember czélba vesz egy tánezoló kakast, lő s elhibázza, s e dördülésre azután a többiek is távoztak s az érdekes látványosságnak vége lett. — Itt tehát meg volt a pecli! Szomorúan keltek ki a vadászok lesbelyükböl, s a szerencsétlen lövész lehangoltságát társainak nem alap nélküli szemrehányásai nevelték ! — De hát a kézrekeritett két nyirfajd honnan vétetett ? — Biz az egyikét egy kerülő lőtte a Sztoliczáknál, hol kettőt talált dürgésben, a másikát egy paraszt orvvadász lőtte a Boonán, kit embereink ott megleptek s zsákmányát elszedvén, megszalasztottak. Barátink közül az, ki a nyirfajdot elhibázta, maga magára haragudott ügyetlensége miatt; de a mint e reggeli lesvadászatnak minden körülménye köztudomásra jutott; akkor nem ő, hanem egy másik társunk lett a gúnyos s élezés megjegyzéseknek czélpontja. Ez ugyanis, a mint lesében meghúzta magát s a nyirfajdok csuliukulását, majd viradatkor azok verekedését s hóbortos tánczát megfigyelte, s az ide-oda mozgó s repdeső kakasok után maga helyzetét is minduntalan változtatta volna, végre oda jutott, hogy tájékozását teljesen elveszítette s nem tudta, mily irányból vezettetett leshelyére s mily táj felé keresendők a szomszéd lesek, melyek felé puskáznia szabad nem volt. Többször volt alkalma kedvező lövéshez mind egyes kakasokra, mind csomóban verekedőkre, de mindig látott puskavége előtt lesforma bokrokat, melyekben szomszédját gondolta s lőni nem mert. Ily tépelődések közt egy nyirfajd szorosan lese mellé vágódott le, oly közel hozzá, hogy elérhette volna, ha a ritka galy köziil kezét kinyújtja, de persze nesz nélkül nem birván megmozdulni, csendesen ülve maradott, alig mervén lélekzetet venni. Ekkor azután amott odább szólt a puska, s szárnyas szomszédja még egy nagyot csuhakolván, jobb fülébe, melyre — mint megvallotta, nem kevéssé összerezzent — csúfosan elbúcsúzott tőle. A szerencsétlen tehát minden jó esélyei daczára lövéshez sem jutott, s kimondhat, lanul boszankodott magára, midőn azután világos nappal meggyőződött, bogy a szomszéd les 150 lépésen tul fekszik hozzá, s miket a félhomályban leseknek gondolt, azok csak egyszerű fenyübokrok. A hangos beszéd, ingerkedés, nevetés még egy ideig eltartott a vadászok közt, mig lassan egyike a másika után elcsendesedett. A tanyán az utolsó vadászcsapat visszaérkezése után alig egy óra múlva, a zaj elmúlt s mig odakünn hangosan csevegett a hegyi rigó, a parlagi pacsirta csattogva repdesett ég felé s a közel fenyvesből a csöntör szava s a harkályok kopogása hallatszott, — addig a fáradt vadászok bundák közzé bújva, elaludtak s ki csendes lélekzéssel, ki meg horkolva pihente ki az éj s kora regg fáradalmait, uj erőt gyűjtve a következendő vadászati kirándulásokhoz. 1873. april 15. Csetneky B.
