Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-04-15 / 15. szám
A PRIL 15. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 105 lakosai néhány nap múlva ráakadtak a kimúlt állatra. Az elejtett farkas igen erös volt s 40 kilót nyomott. A fegyver (Lefaucheux) mindke't C3Őben csak 6-os számú göbecset tartalmazott. * Calvados. Érdekes vadászati episodot jegyezhetünk föl a saint-gatien-i erdőből, Touques es Trouville közse'gek határában. Már hosszabb * idő óta pusztították a vaddisznók e környékét s az erdészek hatot is jeleztek egyszerre; ezek között egy magános vadkant, rendkivüli erejűt és merészségüt; e félemletes vendégek a vidékbeli falkákat is elrémitették, melyeket csak ritkán és nagy erőltetéssel lehetett excursióra rábirni. A farkasvadászatok parancsnoka, Lemercier úr, ép ez időben az ágyat nyomván, helyét a vezetésben collégája, Levillain ur, foglalta el, kinek parancsai alá harmincz vadász gyűlt egybe, kik közül tizenkét hajtó volt. Levillain ur ebeit is magával hozá, öreg és hires Bravoját pedig maga tartá zsinegen. Csakhamar ráakadtak egy vaddisznó nyomaira, melynek vaczka mintegy 60 lépésnyire lehetett. Bravó elbocsáttatván, néhány pillanat múlva késedelem és kerülgetés nélkül a vadra veté magát, mely azonnal lábra is állt; e szép példa felbátoritá a félénkebb ebeket is, és a vadászok körülbelül fél óra hosszant a legszebb hajtásnak voltak szemtanúi. Nem sokára hallatszott öt puskalövés és örömet jelző harsona-hangok. Elrejtőzött hajtók leterítették az állatot, s a hallott öt lövés megtevé hatását. Az állat három-négy éves lehetett, súlya 89 kilo körül volt. Bravó, ki szerény volt mint mindig, az agyarastól egy lökést kapott, mely azonban csak megkarczblá a szemöld táján: revanche fejében azután fogai a vad testének több helyén látszottak. * * M e u s e. Kemény háború foly a vaddisznók ellen a Yerdun-t környező erdőségekben. A minap is egy vadásztársaság, melynek tagjai nagyobbára nevezett városból valók voltak, hármat lőtt le e vadból, egy-egy 7 5 — 90 kilogrammot nyomván. A három közül kettőt M. Delaforge lőtt Belrupt-ből: és pedig dupla lövésre, ugy hogy egyik vad a másikára gurult. A Seine et Oise megyékben is voltak vadkanok, s L'lle Adám környékén Mr. Servan kanászebekkel vadászott reájok. Egy ily vadászatról irják a »Le Sport« nak : Szerdán, dee. 24. Mr. Servan falkája egy óra felé egy nagy vaddisznóra bukkant s azonnal megtámadta. Azonban a hajtás 3 óra hosszáig tartott, miután közbeközbe megállapodott az agyaras s frontot csinált az ebek ellen, melyek közül hetet meg is vert. Ekkor egyik vadász megközelité, de mire lováról leugrott, az állat egy siirübe váltott, mire nevezett vadász lóhátról vállapoczkájába küldött egy golyót, mely egyszerre kioltá életét. Még ott helyben feltöretvén az állat, súlya 90 kilogr.nak találtatott. A rákövetkező szombaton ugyanazon falka egy émsét támadott meg, mely öt koczája által kisértetett. Az ezeket védő emse eleintén megállt az ebekkel szemben, majd koczái elszéledvén, ő is futásra vette a dolgot és 3 — 4 óra hosszáig hajszoltatá magát, közben-közben helyt állván a kutyáknak s többeket megvervén. Végre egészen lefülelték öt a kutyák, s az odasiető Mr. Servan leugorván lováról, megadá neki a kegyelemdöfést. A vadászok csak késő éjjel tértek haza s a zsákmányt fáklyafénynél törték fel; súlya körülbelül 80 kii. volt. * * * A Seine et Marne departement-t is ellepték a vaddisznók. Különösen nagy számban voltak : Lizy-sur-Ourq, és Provins cantonokban, s a fontainebleaui erdőben. Crouy-ban nem kevesebb mint 12 —15 tanyázott, lehántván az e község határában található fákat. A vidékbeli vadászok már egyszer elindultak vadászatukra, de eredmény nélkül. Egyet azonban mégis megsebesítettek, a vérnyomok után Ítélve, melyek igen messze húzódtak. Ez állatok a villers-cotterets-i erdőből kerültek oda minden valószinüség szerint. A fontainebleau-i erdőben a vaddisznók, melyek 1850 felé tiintek el innét, valamint Francziaország minden nvugoti és közép-tájaiból, 1865ben tértek vissza. A közvélemény szerint visszajövetelöket jó szemmel látták, a mennyiben a császári vadászatok fényét csak emelhették. Ez idő óta el is szaporodtak, nagy elégedetlenségökre a a környék lakóinak, kik nagyon panaszkodnak a pusztításokról, melyet ez állatok vetéseikben előidéznek. * # * A fontaineblaui falkavadászatokról is találunk valamit. Seine et Marne. Egy baleset adta magát elő a rallye-sivry-i falka múltkori vadászatán a fontainebleau-i erdőben. A vad alig hogy felhajtatott, máris hallatszott a »hallali« jele. Aguado vicomte egy sürübe nyomulván, ott találta az ebeket — teljes munkában egy szarvason. A szerencsétlen állatot lefogták a kutyák s máikét —- czombját tisztára felfalták. * A köztársaság elnökéhez kérvény intéztetett a következő vadászurak részéről: d'Osmond gróf, Jules d'Anchald vicomte, Chazelle vicomte, P. de Lamotte, A. de Taisne, Ch. de Rességnier gróf, — hogy megengedtessenek a lovasvadászatok szarvasra april 15-éig. Ha uem csalódunk, ugy e jogos kérelemnek hely fog adatni. * * C h a n t i 11 y-ban nagy vadászatok voltak a télen a párisi gróf által rendezve; melyen azonban — ha igaz — több pezsgőt mint lőport fogyasztottak el. Rendes vendégek voltak : Joinville hg, Beugnot gróf, de la Guiche marquis, Beauvoir marquis, Leon Renault, stb. Az eredmény még eddig nincs tudva. * Haut e-S aone, Ray-sur-Saone-ból 1874. január 20-áról jelentik : Marmier berezeg tegnap 19-én nagy vadászatot rendezett szép vellenoui erdeiben; minden vadász több lieu-nyi környezetből hivatalos volt erre. Azonban a fenyegető eső többeket visszatartott; ennek daczára is mintegy 8 6 lövész jelent meg a belyszinén. A vadászat hajtókkal intéztetett, s pedig a következő eredménynyel, lövetett: 7 nyul, 3 őz, 1 vadkan, 1 róka, 1 szalonka s egy fogoly (ez is golyóval)! Az eredmény sokkal fényesebb lehetett volna, de több őz elhibáztatott, 2 — 3 pedig könnyű sebet kapott s nem volt megközelíthető. Egészben körülbelül 30 őz hajtatott fel. Marmier herczegnő a rosz idő daczára gyalog vett részt a vadászatban s épen unokatestvére, Fitz James gróf oldalán volt, midőn ez egy pompás őz-sutát ejtett el. A társaság reggeli tiz órakor találkozott az indulóhelyen egy kunyhóban, a hol pompás vadászreggeli költetett el, s csak késő éjjel tért vissza. Ugyanott felséges ebéd várta már őket s szerencsés és szerencsétlen, ügyes és ügyetlen a legjobb kedvvel égyütt mulatott. * " * Belgium: az ottaui vadászatokról a következő e'rtesitést kapjuk: íme deczember végnapjaiban vagyunk, azaz a tilalom apró vadakra legközelebb beáll. Ez okból a mult évi vadászatoknak most már némileg hü képét nyújthatom. És pedig volt sok nyul, fogoly közép számmal, fürj épen nem volt. Ilyen volt általában sikvadászataink eredménye. A fürj, nem tudom mily okból, ez idén majdnem teljesen hiányzott; alig volt 2 — 3 ott, hol előbbi években tizenöt, buszát lőttem, A hajtóvadászatok sikon és erdőben ez idén igen szépek voltak, bőségben levén nyul és fehér nyul. Néhány találomra idézett példa erősitendi ez állitásunkat. A w . . . i vadászaton (Liégne tartomány) 10 puskás lőtt 180 nyulat, 47 6 fehér nyulat és 12 fáczánt, 2 uap alatt. Az o . . . i és v . . . i vadászaton 17 fegyveres öt nap alatt lőtt többet 500 nyúlnál, néhány fehér nyulat fáczánt és szalonkát. A b ... i és d . . . i vadászaton (Hainaut tartomány) négy nap alatt lövetett 1065 db vad, melyek közöl 16 őz, 455 nyul, 12 szalonka, 107 fáczán, 42 fogoly és 435 fehér nyul. A b . . . i vadászaton (Anvers tartomány) 9 puskás 522 nyulat s néhány fogolyt ejtett el. A szalonkák az elmúlt őszöu nem soká tartózkodtak erdeinbben, huzásuk csak épen néhány napig tartott Flandriában, mégis egy vadász 17-et, egy másik pedig 18-at lőtt le egy nap. A nagy vad igen jó vadászatot adott, erre azonban van még egy hónapunk. (A jelentés január elején kelt.) Hertogenwald-ban, a flandriai grófságban, öt nap alatt lelövetett 96 őz, 4 vaddisznó s több róka. * * * P á r i s, február 5-én. A lő vadászat a francziaországi departementek legnagyobb részében, mult vasárnap naplementével bezáratott. Gyönyörű áprilisi nap örvendezteté meg szt. Hubert utóhadát. Legkevesebb 5000-re lehet tenni azok számát, kik e napon Párisból kiindultak, erdőt, mezőt bekalandozni. A vad azonban meglehetős ritka lett; de ha nyul nem volt is, volt fehérnyul, a mennyi csak kellett. Szárnyasvad bőven volt, s mi magunk láttunk 8—10 láncz fogolyt a saint-eyr-i kastély közelében, Arthies mellett. Ezen szép uradalmon különben a vadászat nagy gonddal ápoltatik. Reméljük, hogy a többi kivonult vadásznak is csak ugy kedvezett a szerencse mint nekünk, s hogy az 187 4 — 5. évi vadászidényre mindazonáltal még maradt elég lőhető s hajtható vad. .y. y. Hiteles forrásból tudjuk, — mondja végre a »Ch. 111.« — bogy Francziaországban évenkint 300 millió fehér nyul költetik el, s miután ez állatok bőre átlag 50 centime-mel kel el, már ez maga 150 milliót képvisel, a mihez jön még az állat vételára, mely átlag 2 francot tesz — 600 millió. Egész összeg 750 mil1 i ó franc, a mi elég forgalom oly kis állatra nézve, mint : tapsi koma. Hozzátehetjük még, hogy Angliában ez állat fogyasztása, a nyúllal együtt is nem megy többre 30 milliónál. A mi elég nagy differencziát képvisel a francziaországi óriási consummal szemben! S ® Végül meg kell emlékeznünk még a franczia vadászirodalom mulattató részéről is, mely részint aneedották, részint g a s c o n n a d e k alakjában jelentkezik. Egyikből sem találtunk azonban valami élvezhetőt. Im egy gascognade: »Valami igazán hihetetlen történt velem a mult napokban. Egy falka fogoly repült fel majdnem közvetlenül lábaim előtt. Egészen kényelmesen vehettem szemügyre s ugy számitottam, hogy két lövésre legalába 12-öt hozott le belőlük. Megvárom, a mig egészen fegyverem ügyében, s jól csoportosítva vannak, azután lassan czélzok. Lenyomom az első kakast, s mindjárt rá a másodikat — klak-klak — mindakettő csütörtököt mond. Meglepetve, leveszem fegyveremet, hogy megvizsgáljam. És mit látok: Két pompás fogoly észrevétlenül leereszkedett és szárnyát a puska kakasa s a töltény peczekje közé szoritá. Eaí pedig csak ugy magyarázhatáni meg, bogy a falka öregei látván hidegvéremet s bajt sejtvén, magukat feláldozva, megakadalyozták lövésemet, csakhogy kicsinyjeiket megmentsék, íme egy példája a szülei önfeláldozásnak oktalau állatoknál. * * * — »Mltsgos gróf ur!« — igy kezdé levelét egy vadász uraságához, kinek több darab nyulat küldött, ezennel van szerencséin bárom . . . .« Ide érve, oda fordul asztali szomszédjához: l — Mondja csak, hány 1-lel irjuk a nyulat ?
