Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-03-12 / 11. szám

M/UEZTITS 12. 1873. VADÁSZ ÉS VEKSENY-LAP. 87 eladó Két 16 markos carossier, szegsárga, egyik heréU, másik kancza, nagy aetióval, hibátlan. Ara 1500 frt. Egy erős doppelpony, hibátlan, öéves, erős trapp, kellemes galopp. 400 frt. A szerkesztőnél. is-smv. A nyulkertek ügyében. Vonatkozólag e lapok mult számaiban közlőttekre, ujolag tudósítunk mindenkit, hogy Härtung márczius 15-re igérte eljövetelét. A kik e kedvező körülményt felhasználni akarják, szíveskedjenek erről szerkesztőségünket mentől előbb tudósítani. Ilartung honoráriuma 85 frt, a helyszinre utazást és mindent beleértvo, melyből 50 forint előlegként a bejelentéssel szerkesztős 'giinkböz küldendő, 35 forint pedig ITartungnak utólag a helyszínén kézbesítendő. Härtung első körútját a Dunán tuli megyékben végzi. Bécsnek jővén, innen per Kanizsa, Csáktornya megy: 1. Gr. Erdődy Rudolfhoz Nowimarowba; 2. és 3. Inkcy József és István ö nságához — Berénybe ; 4. Gr. Széchényi Pálhoz — Lábodra; 5. Gr. Fcstctich Pálhoz — Böhönyére ; 6. Gr. Z

:chy Jánoshoz — Lengyeltótiba; 7. Gr. Nádasdy Ferenczhez — N.-Ladányba; Gr. Waldstein János ö exc. — (?) — Gr. Pálffy Vilmoshoz (?) Somogyban és Zalában talán még pár helyen megfordulván, onnan Pestre jő, hogy második körútját kezdje meg: 1. Gr. Forgách Kálmán ö ml'ságához Szalánczra : 2. Szirmay Gyula urlioz — N.-MihályPazdits ; 3. Nyéki Gyula úrhoz Dombegyház-Kurtits; 4. Gr. Hadik Béla, Pálócz — Ungvár;' Gr. Lónyay Bélához — (?) — Tisza László ő nságához — (?) — Aczél Péter ő mlts. (?) * * * Kérjük azon t. urakat, kik csakugyan komolyan akarják, hogy Ilartung nálok is megjelenjék, ezt írásban, 50 frt mel-léklésével és a helynek és utolsó állomásnak, hol a nyulkert berendeztessék, kijelölésével mentől előbb beküldeni. A s z er к. Balogvölgyi vadászatok, Balogvölgy, január 7. 1873. Tisztelt szerkesztő ur! Engedje meg, hogy becses lapja hasábjain néhány sorban megemlítsem mult őszi vadászatainkat, melyek ba nem fognak is valami rendkívüli nagy eredményről szólani; lehet, hogy azért pár vadásztársnak néhány pillanatnyi elszóródást szerzendnek. Völgyünkön, nagy meglepetésemre s örömömre a vadászat csakis a rendes törvényszabta időben indult meg. A vad ez időig kiméivé volt. Csakis pár kóbor pecsenyevadász által háborgattatott hébe hóba, de csák ugy suttyomban, mert a szigorú felügyeletet birtokostársaimmal együtt erdő- s mezőkerülőinknek szigorú kötelességükké tettük, mely intézkedés bizton meg fogja teremni áldásos gyümölcsét, a vad szaporodását illetőleg. Fogoly a mult 1871. idényben alig volt található, főleg őszszel, hanem télen, mint az időben becses lapjában is jelzem, találtam a vetések körül pár kisebb falkára. Kevés levén a tenyészanyag, nagyon természetes, hogy habár a költés jól sikerült is, még sem lehetett ez évben sem valami nagy bőségre számitanunk : de azért volt néhány szép falkán к, melyre párszor jó eredménynyel s mulatságosan vadásztunk ; hanem volt a szőlők körül két falkánk, melyből alig voltunk képesek pár darabot lőni ; ezek megmaradtak a jövő szaporulat előmozdítására. Maradt egyébiránt a többi falkákban is G—8 darab, csak egy falka, mely pedig 15-18 darabból állott, részesült igen erős ostromban, nem is maradt belőle több kettőnél. Fürj és h a,r i s középszámmal volt, azt hittük, hogy mivel most a rétben nem igen — vagy legalább alig párszor háboriták őket, a tarlókon majd nagy számmál kerülnek aggatékra, de hihetőleg a május végén beállt hosszas esőzés rontá meg a réten levő fészkeket, mert l.abár találtunk is a tarlókon néhány fylkát, melyek még augustus végén sem voltak valódi vadász által lőhetők, számuk felényire sem közelité meg a remélt mennyiséget. Szeptember s októberbon ejtettünk legtöbbet — bár nem valami sokat, hanem a mit lőttünk, szépen kinőtt s még inkább kihizott példányok voltak. Harist is lőttünk szépen a sarjuban, bokros helyeken, sőt a kukoriczákbau is. Nyul sokkal több volt, mint a mult idényben, szép eredménynyel vadásztunk reájuk. Fn alig mentem ugy nyúlra vadászni, liogy ne lőttem volna egy-két darabot, de a mi meg igen különös, hogy kettőnél többet egy vadászaton soha sem voltam képes lőni az egész idény alatt. Csak .két izben emlékezem, hogy három nyúlra lőttem, de mindkét izben csak kettő esett el. Nagy előnyére van a nyul elszaporodásának, hogy t. birtokostársam, Sz.-y V—r egyik vágása teljesen felkapott s megsürüdött, igy a nyulak biztos menhelyeve s kedvenez tanyájává vált. Van is itt bőveu, csakúgy pattan a vizsla vagy kopó előtt. Egyébkint volt bőven a mezőkön is, van most is, és. marad tavaszra is elég ; lia márczius kedvez, a jövő idényben böviben leszünk a jó füleseknek. Kacsák s vizi szalonkák állandó lakói voltak apróbb tavainknak, még pedig főleg a kacsák szép számmal tanyáztak völgyünkön, került is belölök aggatékra néhány példány. Legsikeresebb vadászata volt rájuk Sz—

y V—r ur vadászának, ki egy vadászaton 1 lét tőkés-kacsát lőtt, mi nálunk ritka történet s nagy szerencse. Erdei szalonka soha sem volt még annyi emlékezetemre vidékünkön, mint ez őszön. Nem nagyítom a dolgot, lia azt állitom, hogy több volt mint a fürj ; pedig ha valahol, ezek a halogvőlgyi szép rétségeken szép számmal szoktak tanyázni. Nemcsak a sürü vágásokban, de a ritkás lábas erdőkben is, a hol néhány boróka- vagy galagonya-bokor volt, tanyázott a szalonka ; ok mo3t, ha tudtak volna hozzá, bátran elénekelhették volna, hogy „minden bokor szállást ad a madárnak." Itt mulatáSuk is sokáig tartott, mert a meleg idő daczára már október elején megjöttek, s meg deczemberben is láttak többet, az utolsót közülök völgyünkön tudtomra Szentmiklóssy Sándor barátom lőtte decz. 9-kén. Sok szép eredményes vadászat volt rájok, mind h ajtókkal, mind vizslával, főleg a Rima völgyén lőttek igen sokat. V. I. barátom bét vadásztársával, mint mondá, öt vagy hat vadászaton hajtókkal 134 darabot lőttek. En azonban, fájdalom, e szép mulatságban alig részesültem. A saison elején majd két hetet útban töltöttem, csak Pesten (hol szerencsém volt találkozni) több mint egy hetet kellett töltenem. Haza jőve, még az nap délután, habár már kissé későn volt is, égve a vágytól szalonkát láthatni vagyis inkább lőhetni, gyors léptekkel a vágásba siettem, azonban még nem tudván tartózkodási helyüket , jó ideig sikertelenül kerestettem ; végre egy bérezben repült az első, utánna legfeljebb két perez alatt alig 20 négyszögölnyi téren még négy, de oly sürü helyen, hogy daczára annak, hogy elég gyorsan kapásra tudok lőni, s bogy a lövésben, főleg szalonkánál, válogatni nem szoktam, mégis csak egyre voltam képes lőni, de azt is szerencsésen elhibáztam. Ezalatt nagyon kezdett esteledni, s lia. a indultam ; útközben még kettőt repiteitem, de csak az egyikre puskáztam, mely aggatékra is került. Harmadnapra, egy gyönyörű őszi napon, liogy mielőbb kint legyek, lóra kapva az erdő felé igyekeztem ; de nem mentem a vágásig, hanem még a lábas erdőben megkezdtem a kerestetést, s alig egy óra alatt 3 darab szalonkát rebbentettem, mely mind az első lövésekre aggatékra került. E jó siker folytán megváltoztattam szándékon, nem mentem a vágásba, hanem csak a ritkásban, bozókás, bokros bolyeket keresve, folytattam a vadászatot, mely igen szép eredménynyel végződött. Találtam összesen 10 darabot; puskáztam 11 -re, aggatékra került 8 db. E szép eredmény igen fellelkesitett, mert őszintén bevallva, én még egy vadászaton ennyi szalonkát nemcsak hogy nem ejtettem, de ennyire nem is puskáztam. Fájdalom azonban erdei szalonkákra ez őszön ez volt utolsó vadászatom, mert a csakhamar rám nehezedett súlyos családi csapások annyira megrázkódtatták idegeimet, hogy erős lázt kaptam, ágyban fekvő beteg levék, mely betegségből ha már istennek hála felüdültem is, elveszett kitűnő egészségem s erőm még most sem tért annyira vissza hogy a rókát s a nyulat üldözhetném, s a kopók harmonious csaholásában gyönyörködhetné i. Az év utolsó napján azonban megtartva a vadász-szokást, én is fegyvert fogtam, az alig pár száz lépésnyire eső tóhoz s erekhez mentem vizi szalonkákra vadászni, hol előtte való nap egyik vadásztársam 4—5 darabot lőtt; de azt hiszem meg is zavarhatta emberül, mert engem már sehogy sem vártak be ; pár lövést tettem rájok, bizva fegyveremben, de