Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-01-01 / 1. szám

JANUÁR 1. 1873. 5 menni, mi a nyúlnak és ebeinknek könnyű dolog volt ugyan, de nem ugy a lovaknak ; mire leértünk, a falkát megint elvesztettük a ködben, és mikor reá akadtunk, egy patak mellett találtuk a legnagyobb zavarban. Az első „cast"-ra azonban a bidon újra nyomon akadt és különös vehementiával követte azt a túlsó oldalon fel és a másikon le, itt balra fordulva, ezen begyet még egyszer megkerültük, és innen minden várakozás ellenére, a helyett hogy visszafelé igyekezett volna, a nyom mindinkább egyenes irányban haladt, mig végre a tárcsái uton a b. Józsika tanyája felett találtuk magunkat, innen egyenes irányba a Pokololdal felé haladtunk, a Melegvölgyön keresztül ; ekkor már meggyőződtünk a felől, mire már rég gyanakodtuuk, hogy a liidon rókanyomra akadt a falka és azt követte. Nem levén kedvünk a Pokololdal igazán pokoli hegyeit megmászni csak azért , hogy megtudjuk, a sok lyuk közül melyikbe menekült a róka, levertük a falkát a nyomról, és már különben is késő levén az idő, haza indultunk. Nimród. (Vége következik.) Rákosi rókafalka. Szombaton, deczember 21 -én Vecsésröl indult el a vadászat, mely kill nélkül végződött. О Felsége a király is jelen volt. Hétfőn, deczember 23-án karácsony estéjén fagyni kezdett, mit lovaink s talán némely barátaink is szívesen vettek, a vadászatok bezáródását várva. Találkozás a 8 as rejtnél volt, honnan rókánkat kiugratván, ez Palota felé vette útját, s vagy 10 perczig követtük, midőn a mocsárokhoz ért, melyen át csak a falkanagy, Szápáry Iván és Keglevich Béla gróf követvén — eltűnt előlünk. A mocsároknál még gr. Szápáry Géza és gr. Festetich Kálmán szárnysegéd is elbukott, ez utóbbi azonban nyeregben maradt és rögtön felugratott. Vadászott eddig (október 2 6-tól deczember 23-ig) a falka 27-szer, illetőleg 26-szor, miután november 12-kén a kedvezőtlen idő miatt rókát nem is talált. Róka-kill volt 9-szer. A legsebesb és leghosszabb futam deczember 13-kán volt, s Palotától Gödöllőre 50 perczig tartott egy huzamban ; 34 lovas közül 17 maradt el; egy másik sebes és hosszú futam volt a vácz-nógrádi november 26-kán, s 47 perczet igényelt szünet nélkül ; leghoszszabb, de nem igen sebes volt decz. 4-kén a péteri pusztától Gyálig 1 óra 20 perez alatt. Legerősebb mezőny volt november 11-kén 51 lovassal; leggyengébb decz. 23-án 14 lovassal. Megjelent a király 11 vadászaton, a királyné 0 Felsége pedig 16-on; Lipót bajor hg 5-ször, Vilmos főhg kétszer vadászott e falka után. Pár utószó a kocséri agárversenyhez. A „Vadász és Versenylap" 49. számában a galgavölgyi agarász-egyletnek m. évi november hó 17-én Kotséron tartott versenye az általam igen tisztelt helyettes jegyző D. B. ur által lett közzé téve. Minthogy azonban a kotséri versenynek, különösen pedig Tréfa és Csilla futamainak szemtanuja voltam, nem mulaszthatom, hogy a fentebbi közlésre észrevételeimet a téves közlés helyreigazítása végett, meg ne tegyem. 1. A második összevetésnél a 2-ik párnál, hol Tréfa és Kigyó jött össze, nem mint jelezve van Kígyó maradt fent, hanem decidirt vereség folytán Kigyó leesett, és Tréfa maradt fent. 2. A harmadik összevetésnél az mondatik, hogy „ Tréfa és Gyémánt nyulat nem értek, mindkettő elejtetett." Hogy mindkettő elejtetett, az való, de csak egy ideális Ítélet folytán, melyet a választmány hozott, s mely szerintem nem helyes, mivel a nevezett pár agár egy szökő nyúlra lett eleresztve, melyet hajtásba vévén az agarak, Tréfa mindig jóval elöl ment, Gyémánt később megállt, Tréfa még ment, midőn egy bozontos előtt néhány másodperczig mintegy habozólag megállt, de újra neki iramodott s a nyulat egy vágás után elkapta. Midőn mi birák oda érkeztünk, Tréfa előtt egy általa fogott nyulat láttunk. A közös biró, V. J. ur azt mondta, hogy mig ő látta a futamot, Tréfa nem vágott, de látta Tréfa előtt a megfogott nyulat. En azt állitám, hogy a nyul ugyanaz volt, melyet űzött, csak egy pillanatnyira eltéveszté ; Gyémánt birája azt állitá, hogy a megfogott nyul újonnan kelt volt ; — erre mondatott ki mindkét agár elejtése, mit én nem helyeselhetek, mert Tréfa nem hogy nem ért, hanem fogott is. nyulat, s ha nem is lett volna ugyanazon nyul, melyre eleresztődött, mit" ugyan bizonyítani felette terhes, annál inkább kitüntette magát Tréfa, hogy egy ily roppant futam után másik és pihent nyulat fogott. Az igaz, hogy Csillának a sors kedvezett, mert a dijat elvitte, de a sors őt nem ott részesité kedvezményben, midőn egy kis futam után elvitte a dijjat, hanem akkor és ott, a midőn őt a sors tehetségével megáldotta. 3-szor Csilla kihívása pedig Tréfával saját tulajdonosa íészéről nem először — mint közölve van, hanem miután heten kihivták, azután történt, és pedig minden tekintetben jogosan, mert a tulajdonos nem Csillával, hanem Tréfával , szándékozván nyerni, ez elejtetett ; tehát mint leesett, az alapszabályok értelmében a kihívásra jogosult volt. Még a verseny befejezése estején megejtetvén a sorshúzás, a fatum Podmaniczky Géza b. Contesse-t hozta Csilla mellé, ép azt, melyet Csilla a harmadik összevetésben megvert, s mely itélet egyesek részéről nem tartatott helyesnek. Kovátsits Károly. Kihivóverseny. Eljött a nagy nap, deczember hó 5-dike, melyen e párbaj-futamra Kotséron ismét igen szép közönség jelent meg, s számosan Csilla csillagát tűnőiéiben látták lenni. A tulajdonosok egyike sem volt jelen. B. Podmanickyt Fáy Béla, Vojnitsot Kovátsits Károly képviselte, kik egyszersmind az agarak birái voltak. Közös biró Beretvás György. Találkozás volt deczember 5-én 9 órakor Kis-nyomáson a borju-kutnál ; összejővén, rögtön indultunk keresni s egy szökő nyul elillanása után csakhamar találtuk a másikat, melyre eleresztettek az agarak. Az első iramban Confesse elhagyta Csillát 100 ölnyi távolságon mintegy 8—10 lépésre, a nélkül azonban, hogy vágott volna a nyúlon; feljött Csilla s visszavágta a nyulat s Confesse előtt egy dombon települt közönség előtt ennek szemközt hajtott, folytonosan orrán tartva, kígyózva a nyúllal, mely futamban Confesse határozottan megveretett. Rövid pihenés után felugrott a másik nyul, melynek nem éppen sikerült bemutatása folytán Contesse félreszaladt, s későbben már nem volt képes beérni Csillát, mely a nagy közönség szeme láttára nagy hajtásban egyedül fogta meg nyulát. Ez eset után a birák közt felmerült differentia oly Ítélettel lett megoldva, hogy miután három nyúlon mondatik ki az itélet, még hajtatik egy, s ha Csilla birája meg nem elégszik, kérhet még egy futamot ; — most félórai pihenés. Ez idő alatt történt Kovács Zsigm. ur Tigriséé s Tréfa közti magánfogadás, melynek azonban szomorú vége, illetőleg eleje lett, mert az első futásban kissé félre szaladt Tréfa, éppen midőn Tigrist beérte, eltörte hátulsó jobb alsó lábszárát, s ezzel természetesen megszűnt minden ; Tigris megfogta nyulát, Tréfa három" lábon utánna menve, nemes tüzében a szegény állat, még megmarczingolta a nyulat és eldőlt. Tigrisről meg kell emlitenem azt, hogy ő egy kitűnő agár, csak egy roppant hibája van, és az az, hogy nem lehet megfejelni. De még most is elmondható róla, hvgy a nagy-kőrösi, illetőleg a kotséri gyepen menő agarak között, daczára hétéves múltjának, legjobb. E szomorú tréfa után következett Csilla és Contesse 3-dik nyula, melyet csakhamar kiugratván, ismét Contesse ment elő vágás nélkül, Csilla elkerülte s a Contesse előtt 30 lépésnyire haladó nyulat megvágta, s több vágás után Contesset feltűnően distaneirozta ; egy vágás után azonban a nyál kikapott Csillától 30—-40 lépésre, mire, minthogy e futam is a közönség előtt ment, sokan azt hangoztatták: „Contesse meg van verve, de a bácskai agár sem fogja meg nyulát ;" de a bácskai agár ismét behúzta, megvágta s meg is fogta nyulát a nélkül, hogy Contesse segített volna, s igy el lehet mondani : Csilla mind a három nyulat egyedül fogta meg. Ezután kimondatott az itélet Csilla javára, s igy Csilla nem szerencséből, hanem Isten kegyelméből saját erejével elhozta a galgavölgyi dijjat, annak értékét 300 frtot, s a tétössz felét 65 forintot. Csilla tehát pénzben és értékben Kotséron összesen nyert 665 frtot. E. J. Meghívás! 1873. évi január hó 22-én Tompán tartandó „Elegyversenyre" szívesen látunk minden egyletet, annál inkább a galgavölgyieket és kocsériakat, kiknek midőn szives fogadásukért köszönetet mondanánk , kijelentjük hogy viszonzással tartozunk. А В. B. megyei agarászegylet részéről Kovátsits Károly e. j. Bolygó-zsidó a vaddisznók közt. Mult október havában történt — irják a „Sporn "-nak, hogy a gross-sch—i urodalom erdőségeiben, melyek gr. R. . . . örökös fő-vadászmester (Erb-Ober-Landjägermeister) birtokához tartoznak, a vadászur legidősb fia szarvas-cserkészeten levén, egy csoport vastag tölgyfa alatt véletlenül egy erős vadkanra bukkant, mely alig pár lépésnyire tőle a sűrűből sietett elő. Fiatal vadászunk az első meglepetésben, kedvezőbb állásra nem is várva, elölről keszeglövést tett reá, mire az agyaras, mintha villámcsapás érte volna, lerogyott. — Örülve a véletlen prédának (első vaddisznója volt) közelebb akart hozzá lépni a fiatal gróf, midőn a vadkan feltápászkodván, megrohanni készült őt. Vadászgerely vagy dákos nélkül levén a gróf, kénytelen volt egy vastag fatörzs mellé retirálni, melyet most a vaddisznó a gróf helyett rohant meg, s attakirozni kezdett ugy, hogy 4 lábnyira is felugrált, és oly erősen döfködte, hogy egyik agyara a fa kérgébe törött. Erre aztáD magát ajánlva, szépen elkotródott egy sürübe, a grófnak emlékül egyik agyarát hagyván. Ez alig egy hónappal ezelőtt történt. A mult héten a vadászur egy kis hajtást tétetett rőt- és serte-vadra, midőn az utolsó-előtti hajtásban sógoromra, b. B. H. tanácsosra, egy erős vadkan ötlött ki a sűrűből, alig 2 5 lépésnyire. Sógorom golyós fegyverével tüzelt reá, s a vadkan azonnal összerogyott az országúton, de erősen hadonázott még maga körül. Erre b. B. 10 lépésnyire közeledett hozzá, hogy másodszor lőjjön rá, nem tartotta szükségesnek azonban, msrt látta, hogy golyója a vállap túlsó oldalán kifuródott, s az agyaras is utolsót látszott hörögni. Eközben egy másik vadászur is oda érkezett, s miközben pár szót váltottak volna, észrevették, hogy a vadkannak egyik agyara le van törve, tehát alkalmasint az a vaddisznó ez, mely 14 nappal előbb a fiatal R. grófot megrohanta. Azonban még egy hajtás volt, s az uraknak tovább kellett menni, s a vaddisznónál egy hajtót hagytak. De miután a ficzkó megint hánykolódni kezdett, br. B. az utólsó-kenetet is ráadta egy porczio erős göbecscsel (rókának szánva) a füle töve mögé, alig két lépésnyiről ; erre aztán elnyújtózott a gubanezos s teljesen holtnak látszott, a vadászok pedig — a hajtót otthagyva eltávoztak. Már vagy száz lépésnyire haladt br. B. ur,