Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-01-01 / 1. szám

8 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JÍNLÁE 8. 1873. i I a nyulakn к feltalálása már magában elég farad ságba került. Gyakran két-három órát kellett menni és szorgalmasan keresni, mig egyre akadhattunk. A mult években, inidön szárazabb volt az időjárás, rendesen ügetve kerestem nyulat, de ezt ez évben nem t ttem. Nem is lett volna tanácsos, mert különben nem követhettük volna könnyen az igen jó állapotban levő kopókat. — Ha már belefáradtunk a nyul-keresésbe, egy dohány-eoverbez mentünk és ott biztos volt a tally-ho. A nyulak számához képcet ez évben igen sok róka volt, ügy hogy egy rendes rókafalkának mindenkor biztos sportja lehetett volna nálunk. Határunkban 300 hold volt dohánynyal beültetve, 20—30—40 holdas részletekben, ezek mind pompás róka-coverek voltak. — November 12-én a Nagy-Göböljáráson egy ilyen covernél majdnem egy egész napot töltöttünk, bét róka volt bent. Valóban igen mulatságos sport volt ez. Kiszorítottunk egyet, jó sebes runnel elvitt lyukáig. Visszatértünk a coverhez, sikerült ismét egy másikat kihajtani ; ez is jó sebesen más irányban levő barlangjába menekült. Néhány kopó időközben még a coverben mulatott ; hogy összeszedjük, oda mentünk harmadszor is ; a többi róka még mind jelen volt. Oly biztos helynek találták ezen sürü covert, hogy nem tartották érdemesnek azt elhagyni. Mink pedig ez alatt igen jól mulattunk, mert hol itt, hol ott pillantottunk meg egyet. — Csak nagy nehezen tudtunk ezen eovertól elválni és a kopókat összeszedni, — be is esteledett már, mire liaza tértünk, pedig reggel 10 órakor már lovon ültünk. Deezember hóban — sajnos, — csak hétszer vadászhattam, decz. 15 ke óta elhülés miatt nem mehettem többé vadászni. E hét vadászat alatt 11 nyulfogásunk volt, és pedig mily. n futamaink voltak. A jó erőben levő kopók gyönyörűen mentek, nem kellett nekik semmi segítség. Elvégezték ők azt ugy, a hogy csak kellett, jobban értenek ők ebhez, mint akármicsoda master. Falkánk ez idén 19 kopóból állott, de kettő már igen öreg levén, pensioban vannak. Tehát 17-tel mentünk ki rendesen, 16 igen jól hajtott együtt ; ezek közül 6 először ment az idén és pedig mind a hat egy alomból valók ; —• ez nagy ritkaság, — pedig mindnyájan szépen és biztosan hajtottak ; a többi tiz kopó már a mult években is ment. A 17-dik volt az öreg Wildboy ; ez lassúbb ugyan, de a ehecknél igen megbizbató ; originális kopó ez, s mily hangja van! A sebesebb futamoknál elmarad, de mennyire iparkodik előre, ha messziről látja, hogy pajtásai már közel vannak a fogáshoz, pedig ö ott akar ám lenui a Worry-Worrynál. Mindig jó étvágynak örvend és oly ügyes a nyul szétszedésnél, hogy pár másodperez alatt sikerül neki a fél nyúllal, száját magasan fennhordva, hogy lecsüngő prédájával botlást ne tegyen, egy biztos, ha lehet bozótos árokba visszavonulni ; de öröme nem tart sokáig, mert az egyik whipp elveszi tőle a pecsenyé.t, hogy a fiatal kopók között eloszsza. Kendesen csak a nyulfő marad az övé, ezzel csak ö tud bánni ; addig-addig forgatja szájában, mig valami módon megpuhítja a kemény koponyát, mert ez az ö titka, és aztán elnyeli. Gyakran egy óránál tovább is tart ezen működése, még egy uj run alatt is. — Kilencz vadászlóból állott istállónk : Bánk bán, telivér szürke csődör, Boros pej csődör, az öreg szürke Pandúr, ezen két utóbbi Wrestler után, Füzér, sötétpej herélt, Northstar után, és öt 4éves Zetland-csikó, ezen utóbbi saját nevelésünk. — Rendesen négyen mentünk ki, én és 3 whip, de ha Béla bátyám jelen volt, akkor a harmadik whip otthon maradt, mert a 9 ló felváltva a 4 lovas közt, eleget galoppirozhatott az egész idényen át a mély földeken. Október 15-én volt az első vadászat, deezember 14-éu az utolsó. Októberben volt 8, novemberben 16, és deezemberben 7, tehát összesen 31 vadászat. 25 nyul- és 3 rókafogás a sikon, öszszesen 28 kill. Ezen eredménynyel meg lehetünk elégedve. Boldog uj évet kívánva, őszinte tisztelője b. Orczy Andor. Kolozsvári falka-vadászatok. Deezember 11. és 13. Hosszas keresés daczára se kaptunk semmit, a vad a kedvezőtlen idő miatt mind az erdőbe levén húzódva. Hétfő, deezember 16. Találkozó: Apahida. Jelen voltak : gr. Bánfty György, b. Bánffy György, Macskássy Miklós, Szeredai Aladár és a master. Egy órai keresés után a felsö-zsuki berekből ugrott egyszerre két nyul, mi egy kissé zavarba hozta a falkát, mig nyulat választottunk magunknak, mely a falka mellett levő berekbe menekült, honnan kizaklatva, az országút felé ment ; sok idő telt bele, mig a falkát a sürü berekből ki lehetett hozni, ezalatt nyulunk egész kényelemmel megfeküdt ; egy fél órát pihenhetett, midőn kényelméből kizavartuk, e feletti bosszúságában a hegynek fogott, hol derekasan meg is hurczolt, annak legmeredekebb részét választván ki ; a tetőre érve, egyszerre oly sürü köd fogott körül bennünket, hogy a falkát, mely alig volt száz lépésnyire, pillanatra elvesztettük szem elöl. E bizonytalanság nem soká tartott, mert már a másik pillanatban megláttunk három ebet a sürü ködben tőlünk jobbra fel az élen futni. Erre ment a falka ! Utánna ! s vágtattunk, mig beértük a három juhászkutyát, melyek a falkától megijedve, kereket oldottak volt és mi a sürü ködben ebeinkkel tévesztettük össze. Már most merre mehetett a falka? ha jobbra nem, hát balra; csakugyan ugy is volt, végre reájuk akadtunk az Apahidavölgyben, de már későn, check volt, és nem lehettünk ott, midőn elvesztették, hogy láthattuk volna, hol van a baj, és mint ilyenkor történni szokott, a castokat csak vaktában csinálhatván, nem akadhattunk reá. De ugrott keresés közben egy friss nyul, s jobbnak láttuk ezt követni ; ez felvitt a hegyre, itt még az előbbinél is sürübb köd volt, de már okulva, perezre se maradtunk el a falkától ; ezen futás pontos leírását adnunk lehetlen, a sürü ködben sehogy se tudván magunkat tájékozni , csak annyit tudunk, hogy egy meredek hegyen felkapaszkodtunk, a túlsó oldalon le, az aljba egy árokugrás, megint egy meredek hegyen fel. Eddig minden jól volt ; de már itt egy kecskejárásos, szakadásos oldalon kellett leMr. Chinnery odahagyta a groomot s visszatért Mr. Blennerhassethez, ki már kocsiban ülve várta barátját. — Valami baj történt talán ? — kérdé aggályos érdekeltséggel, midőn Mr. Nicholas В. Chinneryt megpillantó. — Nincs semmi baj, — válaszolt a visszaérkezett, — oly egészséges mint a hal ! — Nos ugorjék föl szaporán. Kocsis ! Langham szállodába ! A bérkocsis megcsapkodta ostorával a lovakat s legott a Langham szálloda előtt voltak. Szobákat parancsoltak maguknak a pompás vendéglőben utasaink, s azonnal kényelembe helyezték magokat ; majd megmosták kezüket és uti öltönyeiket másfélével cserélvén föl, várták az Ízletes estebédet. Egy üveg claret-et és néhány szivart helyeztek az asztalra estebéd után s oda tolták széküket a kandallóhoz ; fölrakván lábukat a párkányzatra s havannahjukat élvezték. Mr. Blennerbasset szakitá meg először a csöndet. — Nem kell felednünk Nick, hogy nekünk még némi dolgunk is lesz. Mintegy négy hónapja lehet, hogy önnek biztatása folytán bérbeadván atyai birtokomat, elhagytam az Egyesült-Államokat önnel és Péterrel, hogy megláthassam, mit tud az a különös ló, melyről ön akkor annyi mindenfélét emlegetett. — Ugy van, — válaszolt a yankee — és remélem, nem is csalatkozott ön. — Hogy megvásároltam a lovat, az elegendő válasz önnek e kérdésére. Bizton hiszem és remélem, hogy az a ló csodákat fog mivelni. Egyelőre titokban tartom őt és futtatok vele majd a Derby-n. Ha nyerni fog, megalapíthatjuk szerencsénket. Ám ha nem . .. — A miatt még csak a fejem sem fáj, — válaszolt Mr. Nicholas Cbinnery, derült arczczal. — Mi inkább nyerhetünk, mint veszíthetünk, és lia a dolgok roszul ütnének ki, visszatérek az EgyesültÁllamokba s valamely okosabb dolgot kisérlek meg. — Önnek honfitársai jó hírnevet vivtak már ki с részben — jegyzé meg Mr. Blennerhasset. — Máimi angolok korántsem vagyunk oly ruganyosak, tevé utána, fejét lecsüggesztve. — Higyje meg ön — folytatá Mr. Chinnery — hogy nincs ok az aggodalomra. En akár életemmel kezeskedhetem azért a lóért. Nagy dolgokat fog az mivelni. — Vajha igaz próféta lenne Nick, — szólt Mr. Blennerhasset. Eu azért vállalkoztam önnel, mert határtalan bizalmamat vetém itélötehetségében, mint a ki oly sokat sürgött-forgott már a világban. Annyira bizom önben, mintha csak testvérek volnánk. Erszényem rendelkezésére áll önnek is-b . . és aztán ... — Ne is szaporitsuk többé a szót — vágott közbe Mr. Cbinnery. — Nem mondok sokat, ha azt állítom, hogy az a ló csodát mivel. Láttam én, mire képes ez az állat. Ismerem a törzsfáját is. Csikó kora óta szemmel tartottam, és bármily akadályok gördüljenek elé, nyernie kell a versenyen, melyre nevezzük. — Jól van. Holnap reggel beíratom a Blennerhasset nevet és nevezni fogom King Charming-ot a „Derby"-re, „Leger"-re és a „Caesarewitch"-re. Mr. Nicholas В. Chinnery oly nagyot vágott erre öklével az asztalra, hogy a poharak tánczoltak rajta s hevesen kiálta föl ; — Akkor hármas diadalunk lesz ! — Adja isten, — mormogá Blennerhasset, mogorván vetve magát székébe vissza. (Folytatás következik.) 4 © % y e s. Erdei szalonkák még mindig időznek nálunk, s karácsony szombatján is lőtt egy ismerősünk a pátyi szőllökben egyet; valamint gr. Károlyi Tibor sámsoni fáczányvadászatán, f. hó 20-kán szintén lőttek két szalonkát. Egy roppant Vizát fogtak a mult héten Neszmély körül a Dunában, melynek súlya 240 font, hossza 8 láb, derék átmérője 1 '/

2 láb volt. Gőzösön hozták Pestre, s 12 órai ut után is még életben érkezett meg Singhoffer Ágoston halászmesterhez. Az idei őszön 5 ily nagyobb halat fogtak Komárom környékén. Legtöbbet szállítnak fel Oláhországból, s Singhoffer maga közel 100 darabot hozatott onnan. Tatán javában folynak a vadászatok vaddisznókra és a szarvas-sutákat is mustrálják ki.