Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873
1873-02-12 / 7. szám
50 VADÁSZ- ÉS VERSENY LAP. FEBRUÁR 12. 1873. hátukat a felnyergeléshez, s „megindulásukat" csakis a poezkos hasukat szoritó heveder összehúzása alkalmával hallatják a sport-skálán kivül eső hangokban ; nehogy azonban elkényeztessenek , azonnal reá is pattan a huszár, s első nap kezdetét veszi a training! S < gy ily remondának két bónap alatt késznek kell lenui, és pedig ugy, hogy kantárban, fejhajlitva, elöirat szerint tegye meg az oldaljáratokat, ugorjék be jobbra-balra állóhelyéből a vágtába! Pedig ennek igy kell lenni, bármi furcsának látszszék is, mert a kincstár a honvédlovakat csak nen: etetheti egész éven át, azokat válllalkozóknak kell kiadni használatra — tartás fejében. — Jól megy dolga kesének-bársonyuak addig, mig a houvédistalló puha szalmájára nyújthatja kérges derekát, nagyokat konyít, midőn pár nap múlva megismerkedik a zab fűszeres illatával, (mert első két napban hőkölve viszszakozik a zabos tarisznyától), s bizonyos ismeretlen érzetek lepik meg, midőn a csutak vékonyán végig súrlódik. Aztán ily fáin élet mellé mindöszsze alig egy órai sétálás, egy-két ugrás, s még ekkor is zabos marékkal kinálja a nyájas oktató ! Valóban, remondánk összehasonlítva a silány multat a bö jelennel, sorsával teljesen kibékül s a négylábúak legboldogabbikának képzeli magát, mig a keserű jövő fel nem ébreszti ábrándjaiból. Két havi oktatás után a pótlovak vállalkozó kezeibe jutnak, itt rendesen mezei munkára használtatnak, szántanak, vetnek, nyomtatnak, moslékot hordanak vagy gabnás zsákokat szállítanak a zsidó árendás számára fuvarban a vasútra. A mellett, bogy e kiadott lovak igen ritkán vagy egyátalán nem is lesznek abrakolva, tisztogatva, ápolva hasonlóan nem, kóczkötél s rozsdás vasdarabokból összetángált szerszámokba bujtatnak, összevissza ránczigáltatnak, s igy ama kevés kis érzékenységet, mit a két havi tanidö alatt szájukban nyertek, teljesen elvesztik, érzéketlenek lesznek, a teherszállítás által járásukat, serénységüket elvesztik, megroskadnak, a feneketlen utakban meghibásodnak, szóval erőfogyottak, teljesen kimerültek lesznek ! Mondhatná valaki, hogy e tekintetben Poroszország példáját követjük ; igen, de nem kell fe- I Iá i12L A gyep titkai vagy: hogyan nyerik megaDerbyt? (Folytatás.) V. FEJEZET. „Az ellentábor." Des Veux lord körülbelöl negyvenöt éves férfi volt ; csinos külsővel birt, noha az egykori kiesapongások nyomait lehete észlelni arczán. Az adomák egész tárháza volt ő, s a legszívélyesebb vendéglátó. Nem mondhatni ugyan, hogy arczán ne lett volna látható némi jellege a magábazárkozottságnak, tartózkodásnak, de hát ő eme jelleget vagy inkább bélyeget a turfon öröklé. Valódi kebelbaráttal különben ő lordsága kevéssel dicsekedhetett. Házának legközelebbi barátai voltak : Mr. Jean Ca г пас egy franczia gavallér, a sport szenvedélyes barátja, Evanistának kiváló tisztelője, ki jó izüen nevetgélt szívfájdalmain s szemébe mondta, hogy ő eféle „frog-eater"hez 6oha sem tudna férjhez menni. Épp ily benső összeköttetésben voltak a házzal Sir M i 1 u e r W e 11 w о о d, Miss Mona В a r r i ng t о n — Evanista unokanővére, — továbbá Park С r i g lit о n, aféle könyv-, hírlapi , vezérczikk-, tárcza- és szemleiró, szóval kedvezőleg s átalán ismert egyén az irodalmi világban, végre Captain Spenser, minden sport-ügy iránt érdeklődő ember, s még több apróbb nevezetesség. Midőn Evanista haza érkezett, a vadászatra kirándult gentleman még nem érkezett vissza ; csak Mr. Jean Carnac tért meg kevéssel előbb kacsavadászatáról Ashdownba. Alig hogy paripóledni, hogy a porosz földmives nem magyar paraszt, s annak e tekintetben a liazafiságról más nézetei, más érzetei vannak. Az a kivett állami lovat eteti, gondozza, mert büszke a neki adott „Landwehr-lóra." Egy alkalommal egy erélyes századparancsnok keserű kifakadásokat tett ez átkos intézmény ellen, s feleletül azt nyerte egy — csak nem rég is nagy befolyással birt, s magát nagy cavallerie-capaeitásnak tartó törzstisztünktől : „statisztikailag bebizonyult, hogy lia a kiadott lovak '/3-da évenkint hasznavehetlenné válik is, még sincs a kincstárnak olyan kára, mintha a lovakat egész éven át élelmezné." Ez igaz lehet, a kincstárra nézve, de azt nem gondolta meg az alezredes ur, bogy e haszon — kára egyedül a honvéd-intézményt sújtja ! Elkövetkezik a September hó ; a kiadott lovak az őszi gyakorlatohra berendeltetnek ; nem óhajtanék mást, mint ez alkalommal annak jelenlétét, kinek e „lókiadási rendszer" agyában először megfogamzott ; lehetetlen, hogy lelke szánalomra ne gerjedjen ! Egy jó lovas-százados az ö lovait évek után is megszokta ismerni ; nálunk azonban e tudománya cserben hagyja, s csak a ló nyakára nyomott numerusból iparkodik kieszelni, liogy ez az a fakó, a melyet mint feketét adtunk ki, s ez az a mocskos szürke, melyet vasderes korában adtunk ki félév előtt ! Siralomház a bonvédkaszárnya udvara ; jó lesz a kapukat betenni, nehogy kíváncsi ellenzéki kortes alkotmányunk e vivmányát felhasználhassa a követválasztáskor ; s mitől Isten óvjon, nehogy közös hadseregbeli, talán épen lovastiszt udvarunkba betekinthessen ! Lnnkasztott fő embernél lónál, gazdája kóez-kötőféken vonszolja maga után a hét sovány esztendőt, térdig ganajosan, hasaljáig tele bogáncs- és koldustetüvel, s mégis bizonyos önhittséggel — mi parasztunknak annyira sajátja — billent a tiszturak előtt a kalapján, s amúgy félvállról mondja : „No meghoztam a paripát ! de vissza nem viszem ám többet." (Nem gazember, mert kizsaroltad annyira, hogy mar útközben féltél megdöglésétől !) Miután e szemeten szedett pegazusok együtt vannak, átadatnuk a berukkolt legénységnek; eljárói leugrott s átöltözködött a miss, lement az' ebédlőbe, melyet azonban üresen talált. Megrántá a esengetyüt s az elősiető cseléd utján értesült, hogy Mr. Carnac a tekézöteremben üzi unalmát. Evanista egyenesen oda sietett. — Ah, monsieur Carnac ! — kiálta fol a hölgy, — hogy érzi ön magát ? — Je ne suis pas dans ma assiette de tout, — válaszolá a franczia. — Valóban nem vagyok szokott hangulatomban. Olyasmi történt velem, mit kegyed is sajnálatos dolognak tart. Képzelje, paripám ledobott а kacsatónak kellő közepébe. Tartok tőle hogy a „rheumatism of the pays" áldozata lettem egész életemre. — Nos, én meg csaknem nyakamat törtem, — — szólt Evanista. — Ejh, hát mi történt kegyeddel ? — kérdé Mr. Carnac kiváncsian. Miss Seton elbeszélte kalandját ; King Charming felől azonban mit sem szóit. Majd fölhívta az udvarias francziát tekeharezra. — Én játszom önnel százat ajánlva ötre, ha nekem busz labda előnyt biztosit. Mr. Carnac vállat vont, de elfogadta az eléje szabott föltételt, mely nem is volt valami nagyon terhelő, miután Mr. С ,rnac a legkitűnőbb tekejátszók egyikének biréoen állott. Evanista müértőleg kiválasztott magának egy nehezebb, férfiak kezébe való tekebotot s kezével szabályosan képezett hidat a tekeasztalan. Körülbelöl egy óráig tartó heves küzdelem után a hölgy veszté el a játszmát három poiut-nal. — Ön győzött, - szólt, — hanem még jókor lenne diadalának örvendeni. Még nem lankadtam el a csatában s nem is akarok meghátrálni. „Double or quits !" A gavallér beléegyezett s az uj játszmát a lady nyerte meg. képzelhető, mily örömmel nyul mindenik paripája kötöfékéhez, bogy azou csinálja végig az őszi gyakorlatot, s majdan azon fogja el — a hagyomány szerint — а burkusok császárját ! Termé szetesen talpraeesett, de keserű ötletekben a legénység részéről nincs hiány, s mégis — bár az ötlet komoly valódiságát belátjuk, — rendre kell utasitnunk a szájaskodót, s iparkodnunk meggyőzni, hogy soha életében ilyen lova nem volt ! (a mit nem is nehéz elhinni.) Hogy az ilyen párákkal három őszi gyakorlaton át mégis bámulatos eredményt mutattunk fel, az egy részben a csoda körébe esik, másrészt a kímélésnek, a legénység józanságának, de igen nagyrészt az al- és főtisztek ügyes vezetésének s lankadatlan szorgalmának köszönhető. A gyakorlatok 3 — 4 heti tartama alatt a lovak annyira-mennyire összeszedik magokat, kiabrakolva, kicsutakolva, szép, tiszta, fényes nyercgszámmal hátukon, még néha „mutatósak" is. Igen, de nem kell feledni, liogy cz csak oly helyeken van igy, hol eddig nagyobb összpontosítások nem voltak, s a gyakorlat csupán naponkint pár órai jártatás, s а lónak erejéhez mért mozgásból álloct, s a lovak kímélésére volt a fősuly fektetve. De tekintsünk most egy nagyobb összpontosítást : Az 1871. őszi gyakorlatokra az egri 19. sz. lovasszázadhoz voltam beosztva, melynek rendeltetése volt a váczi monstregyakorlatokban részt venni. A század lovai a fentebb leirt állapotban beszedetvén a vállalkozóktól, mégis 8 nap alatt oly állapotba helyeztettek, hogy a 140 lóból teljes képtelen 40 dbot otthon hagyva, a többivel leszállittattunk Vácz alá. Öröm és szomorúság érzeteinek vegyiiléke fogott el, midőn láttam, hogy a többi század is hasonló rosz, — kivéve tán a pestit, mely azon szerencsés helyzetben van, hogy lovait majdnem mind Dőry urak vették ki, kik azok hasznát nem existentiájuk árán kívánják élvezni, s a kivett lovakat jó karban állítják viszsza. — Az első tiz napban taktikus gyakorlatokat végeztünk, naponkint 2 — 3 órahosszat; falubeli állomásaink a gyakorló térhez közel voltak, s igy sikerült lovainkat kímélni. Jött azonban az utolsó négy nap, melyen az egész összpontosított Midőn a vadásztársaság a kastélyba visszatért, Evanista az előcsarnokba bátyja elébe futott s érdekeltem kérdezösködék tőle a sport eredményéről. — Minden a legpouipásabbaa ütött ki, — válaszolt a lord. — Mint tudod, Pyburghnak tartánk. A Spencer-féle magyalra érve, rókát ugrattuuk ki rejtjéböl, melyet busz perczig tartott sebes futamban követtünk, mig a „kill" gyönyörét élvezhetők. Majd kikutattuk a Billesbey-és Pellton-magyalt és a baskervillei uj rejtet, a nélkül liogy csak szinét is látandottuk a rókának. Aztán egyenesen Nunhead felé ügettünk, hol az ebek szimatot fogtak s a coverböl csakhamar kizaklatták а komát. Nosza, volt aztán remek futam, árkon berken, tüskén, bokron át, mig végre a Hennok Wood zugánál az üldözött állat ebeink harmiuezadjára került. Mondhatom, nem mindennapi akadályokkal kelle megküzdenünk ! Evanista arcza lángolt ez előadás alatt s igy sohajtott föl : — Hejh, hogy is nem lehettem én akkor jelen ! — Nos, hát min mult e lehetlenség ? Mi váltig törtük a fejünket rajta, hogy mi akadály fordulhatott elő, — szólt Des Yeux lord. — Elesett a lovam s megsántult. Hauern a baj közepette legott akadtam egy lovagra, ki segélyt nyújtott. Es mit goudol bátyám, ki lehetett az a gavallér ? — Tudja a mauó ! Képzelem, valami bérlő vagy más eféle. Nemde? — Koráut sem. bácsi. Öu száz mértföldnyire jár az igazságtól. Moud meg tehát. Hiszen tudhatod, hogy a találgatás nincs Ínyemre, — viszonzá a lord türelmét veszítve. — Underwoodbau. V" * V,