Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-02-05 / 6. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 45 jelent, s vagy 22 urlovas. Két rókát kergetett ez nap a falka, de egyik sem került fogásra. Havas eső, rosz szimat. Teli vizes árkok , szép ugratások királyné О Felsége részéről ; egy pár fiatalabb vadász azonban fürdőt vett. Ez volt hihetőleg urolsó vadászat az idényben, mely circa 50 vadásznapot adott. A n-mihályi falka f. é. január havában még 4-szer vadászott és 2 nyulat fogott. A runek felette hosszak és a talaj feneke tlensége folytán igen nehezek voltak. — Az egyik nyul, mappán kimérve, 8 angol mértföldnyi runt adott, 2 chekkel ; — el is fogatott. A mult héten angliai és németországi hirek szerint ott fagyott és fel kelle hagyni a vadászattal. Körültekintések a külföldi vadászatokon. La belle France-ról nem sokat irhattunk az utóbbi időkben, s bár cz ország is mindinkább rendezkedvén, ideje marad a sport különféle ágainak cultiválására, mégis csak szomorú újdonságok azok, miket az ottani vadállományok- és vadászatokról összeböngészhetünk. Némely hirlapok ugyan sokat tudnak csinálni ez artikulusban, de tudjuk, hogy az újdondászok nem igen lelkiismeretesek ilyesekben. Néhány északi departementben vau ugyan jó vadászat, de persze olyan sem, mint nálunk, s igen messze attól, mit Austriábaa és Csehországban jó vadászat alatt értenek, Angliát nem is emlitve. Ha ily franczia Eldoradoban 70—80, vagy talán 100 nyulat lőhetnek, úgy ez eredmény fölött összecsapják kezüket, működnek a telegrafok és lármáznak a hirlapok. Hogy mire való gz önámitás? Azt talán magok sem tudják. Divat a vadászatról beszélni a téli hónapokban, s a hirlapok rovatot nyitnak ; különben ez csak a politikai lapokra szól. A „Le Sport" s egyéb szaklapok soha sem tagadják az igazságot, s azt mondják, hogy ha egypár jó vadászat előfordulhat is északi Francziaországban, a déli részekben bizonyára nem. Előbb tarthat az utazó attól, hogy derült égből villámcsapás éri, mintsem hogy egy nyúllal találkozzék, Páristól dél felé. A nyul már csak a muzeumokban létezik. A „Figaro" közli egy provençal! lap után egy ottani vadászbirtokos lőjegyzéke't az első napról, melyen vadászatát megnyitá. A löjegyzék kö/etkező: 2 fürj, 9 tengelicze, 2 pacsirta, 4 veréb és 2 házi fecske. Ennyi lett volna a hevélyes Nimród első napi zsákmánya. Tudjuk ugyan, hogy a „Figaro"-nak nem kell miudent elhinni, de ez a kis mutatváy jellemző Délfrancziaország vadászati viszonyaira. Hogy a háború és a poroszok sokat tettek a vad kiirtására, az igaz, hanem ezt inkább csak a vadaskerteknél lehet mondani ; s ezek tulajdonosai minden módon iparkodnak azt újra jó karba helyezni. Nagyobb baj az, hogy mint nálunk, ott sincsenek a ktizségek kötelezve törvény által, miszerint vadászatukat bérbe adják, e helyett azonban minden község vadászkártyákat adhat ki, s hogy minél nagyobb jövedelme legyen — ad is in infinitum — mint tekintetes Buda városa. Vadóvásra, tenyésztésre azonban senki sem gondol. Igv aztán nem csodálhatni, ha több a vadász, mint a vad. Egy mulatságos kis történetet olvasunk erre vonatkozólag egyik oda való szaklapban : „Ösmerek egy urat, — beszéli egy vadász — kinek Páris falain kivül néhány bekerített házhelye van, közel a monceauxi kapuhoz. E telkeket számos év óta se ásó se kapa nem bolygatván, magasra tele nőtt az mindenféle gazzal és bogáncskoróval, minélfogva a vidék pusztasága mellett a közeli lakóknak egész kis erdőként tűnhet fel az, melyben a napraforgók, csalán és lapu különféle nemei az ilyenekhez nem szokott városi szemnek tropikus erdőségekké varázsolja azt. Itt van e külvárosnegyed verebeinek gyűlése, s a közeli urikertekböl idejár át a szeeskő, ha megunta életét a bársonyrózsák és virágok közt, hogy az öserős tenyészet közt kedvére kidalolhassa magát. A mult októberben történt, htgy a benszülöttek, kik a havrei kikötő és monceauxi sorompó közt laknak, egy délelőtt váratlan puskalövések által riasztattak fel békés foglalkozásukból. Eleinte azt hitték, hogy ismét lázadás ütött ki Párisban, s gyorsan pakolták össze a mi kevés fehérneműjük s eziistjök volt, hogy elrejtsék a communardok elől. De miután folyvást csak egyes lövéseket, és solia egyszerre kettőt vagy többet nem hallottak, elkezdtek ismét szabadabban lélekzeni, s délutánra kelve, midőn a tüzelés is megszűnt, néhány elszánt kis polgár, kiszakítván magukat siró-rivó nejeik karjaiból, megindult a csendháborítás okának kifürkészésére. Az egész negyedben a legnagyobb csend uralgott, senki sem volt fölfegyverkezve, kivéve egy körülbelül 40éves kinézésű uri embert, ki a Square Riant egyik padján ült. Ez ember legújabb divatú vadászöltönyt viselt, csinos vadásztáska lógott oldalán, s egy sor göbecs-kolbász hasán, térdei közt pedig egy pompás kettőscsővü fegyvert tartott, mig lábainál egy vizsla pihent. Mindez együttvéve egy csinos kis vadászképre emlékeztetett. A káposztás város negyedébőli kispolgárok gondolták ugyan, hogy ez lehetett az az ur, ki délelőtt az ő pufogatásával megzavard a kedélyeket, de hogy mi okból és mire puskázott, az felderítetlen dolog maradt előttük. A rejtély még nem volt megfejtve, midőn 8-ad napra rá hasonló lövöldözés riasztá fel a környék lakosságát. Ez alkalommal azonban a kíváncsiak nem várták be a csatázás végét, hanem felmenvén házaik tetejére, onnan tartanak kémszemlét. És mit látának ? A múltkor emiitett vadász járkált kutyájával az „erdőn", s durrogatott jobbrabalra, előre-hátra, mindenféle élő állatra, a patkánytól fogva a gyikig, a verébtől a szöcskéig, mely elég botor volt magát lőtávolban mutatni. Egész nap igy látták öt, s a mint látszott, buzgalma egy perezre sem fogyatkozott. Nyolcz nap múlva újra kezdődött a lietcz. Ilyes megfigyelések után constatirozni lehetett, hogy ismertetett ur hetenként egyszer rendesen kimegy vadászni a sorompók előtti telkeire, és pedig reggeli 8 órától délutáni 4 óráig. Egy óra tájban kis pihenést enged magának s letelepedik valami csalánbokor mellé, elkölt egy hideg sült csirkét s elkotyogat melléje egy kis palaczk öreg Medoc-ot. Magaviselete éppen nem mutatja, hogy eszelős volna, s ugy beszél a vadászatról, mint akár Nimród. Egy napon arra kocsizva haza vadászatról, kérdem, hogy van megelégedve vadászatával? — „Csak ugy" — monda vállvonitva ; a „seent" nem a legjobb ugyan, de vizslámnak finom orra van; a vad sem vár igen be, de majd november l-jével megkezdem „par force" vadászataimat. Akkor majd kárpótlom magamat." * * * Angliában még mindig a falkavadászat főleg az, mely a nemes sport férfiait kiválóan foglalkoztatja. A róka vitorlája я vezércsillag, mely a sportszenvedélyt hatványozza. Még a hires v i dr a ö 1 ő Hill őrnagy is, ki az év nagyobb részét a vidrák zaklatásával tölti, fölkutatva az angol és irhoni vizek legtitkosabb rejtekeit kitűnő vidrászebeivel, most a rókákat szorongatja ki , mely műveletben szintoly nagy mester, mint a vidrászatnál, hol nincs párja a föld kerekségén. Hanem meg is tudja dm választani embereit, kikkel vadászélveit megossza ; igy közelebb is, decz. 16-án l'ercy A. és Burton H. urakat s néhány delnőt hivta meg egy kis kommóczióra. E run, miután VŐD, praktikus rókát vertek a coverből föl, épen 12 mfldig taitott, mig a north-shrop shire-i ebek (Hill 20 pár kopója) a vén ravaszt lefülelhették. Lovagok és lovagnők tüskön-bokron ernyedetlenül követték a falkát. Azelőtt tiz nappal szintén érdekes runt rendezett Hill őrnagy nebány barátjával , (hol a szép hölgyek szintén nem hiányoztak) В о u g h-M árinál, hol egy érdekes futam negyvenhat perczet vett igényb«, midőn is a lompos farkú komának vitorlájával, i sőt fejével kelle áldoznia. A módosabb harezfiak szintén igyekeznek üres idejüket a sport gyakorlásában lehetőleg értékesíteni. Igy közelebb is Mr. Neville rendezett kitűnő véreb-falkájának bemutatása végett egy nagyszerű „good day"-t 17-én Winchesterben szarvasra. E runben nem kevesebb mint 150 lady, gentleman és katonat'szt vett részt, mi valóban festői látványt, oly érdekes mezőnyt tüntetett föl, liogy egy hivatott művész ecsettel örökithetendé meg e gyönyörű vadászatot, mely mellig érő szimat mellett folyt, s egy óráig és tiz perczig tartott, mig Wayke falunál a gyorslábú vadat végzetszerű sorsa utóiérte. A rókászatnál a legkitűnőbb futamok egyike kétségkívül az volt, melyet a Leconfield lord ebei nyújtottak dec. hó utóbbi napjának egyikén Dumsbire-Bridgenél, hol is a „tally ho!" elkurjantása után, néhány terjedelmes farmon és parkon haladtak át. Itt valódi mesterükre akadtak a derék, kipróbált ebek, mert nem kevesebb mint egy óra és 55 perczuyi futam vált szükségessé, mig a rókát, mely, mint a „Field" megjegyzi, önmagát multa felül, bekorczolhatták. — Ez érdekes futam leirója: White Surrey, azzal végzi szavait, hogy jó sportman nek hasonló élvezetes runt óhajt, mint a minő ez volt, melyben ugyan nem egy piros frakk jött a földdel közvetlen érintkezésbe, mint az már az ily mulatságokkal együt jár. Föntjelzett sport-tudósitó nagy előszeretettel emlékezik még a ehiddingfooldi kopófalkák által nyújtott élvről is, bel ámbár a róka megmenté irháját, de legalább egy óra és negyvenhét pereznyi futamra adott alkalmat. De ki győzné mind ama falkák működését jelezni, melyek Ó-Anglia tereit beszáguldozzák mostanában. Csak annyit jegyzünk itt meg, hogy deczember havában az angol földön nem kevesebb, mint 117 rókafalka működött, ide nem számítva az irés skótországi falkákat, melyeknek száma tizenöt. Nyul-kopófalka szintén decz. hóban Anglia talaján 23 működött, Skócziában 13, Irlandban pedig csak egy. E tekintélyes létszám nyilván megezáfolja ama láikusaink állítását — melylyel hazánk napi és heti közlönyeiben oly sokszor találkozunk, liogy t. i. Angliábau is — mint nálunk — a róka kergetők csak a főurak közül válnak ki. Ott bizony а farmer csak oly szenvedélylyel fekszik a „fox hunting"-ra mint bármelyik lord. a különbség csak az, hogy a nábobok magok tartanak falkákat, a szerényebb jövedelemmel rendelkező emberek pedig társulás utján, többen tartják fönn falkájukat. Történik itt-ott néha egy-egy mallieur vagy szerencsétlenség is; igy р. o. az egyik falka masterje, Mr. Ross, egy árokugratásnál lova alá szorult. Egy másik társaságnál Lady Hope leesett s karját törte, Lord Grey szintén leesett s igen megsérült ; Nichols of Brighton pláne oly szerencsétlenül bukott el lovával, hogy rögtön szörnyet liait, s végre Rutland hg falkájánál egy fiatal gentlemen szintén elbukván lovastul, oly súlyosan megsérült, hogy életéhez kevés a remény. « * * Mint minden Angliában, ugy az agarászati versenyek is_hasonlithatlanul uagyobb szabásuak, mint másutt a kerek földnek bármelyik zugában. Midőn Albion fia a „Field"-ben a „Lurgan open-meeting" futamaira vonatkozó hirdetést olvassa, előre örvend a nagyszerű látványosságnak, melyet pár száz szellőkönnyüségü agárnak a verseny terén való megjelenése idéz elő. Ez a continensen a leghatalmasabb agárverseny az angol sportmanek állítása szerint. A brit föld legelső agarászai egész hevélylyel várják a pillanatot , melyen kedvenczeiket az agarász-világ előtt bemutathatják s versenyre bocsáthatják a fényes pályabér elnyeréséért, mely disZes serlegekből s tekintélyes tétekből szokott állani. Az idén e meeting okt. 15., 16., 17. éo 18-án ment végbe. Áialános futamok voltak ezek, melyek közül csak az „Irish national St. Leger" futamot emiitjük ezúttal, melyet kölyök-agarak számára rendeztek. Száznegyvennégy reményteljes ebivaclék, 35 pár kan és 36 pár szuka sereglett össze.