Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-02-05 / 6. szám

42 VADÁSZ- ÉS VERSENT-LAP. FEBBUÁB 5. 187.3. egy éves csikókból 6 kancza és 4 mén csikó volt, mind igen jók. A bágómének szintén a gróf sajátjai, s a derék Vermout-bó\. és Patricien-bol állnak. A kanczák és csikók helyisége egy körönd istálló, mely az épület közepe felé begyesen össze fut s apró kényelmetlen farekeszekre (boxok) van osztva, akként, hogy egy ember az istálló közepéből mind a 6 — 8 rekeszt egyszerre áttekintheti, s a zabot és szénát mindeDik lónak onnan nyújthatja. Minden rekesztékben egy-egy kancza vagy két csikó van, azonban együtt legelhetnek. Az istálló deszkafalai tele vannak hasadással, lyukakkal, mindenütt léghuzam ; s ezen sötét istállókban vannak e nemes állatok télen-nyáron, és mégis pompásan tenyésznek ! Minden istálló körül egy nagy udvar van, hol 10—12 ló ökrökkel stb. együtt legel. Abrakul a kanczák 6 kilogram zabot kapnak, de csak zabot, semmi más takarmányt ; a csikók is zabot kapnak, annyit mennyit csak kívánnak ; 14 fontnál többet azonban nem birnak fogyasztani. Az egyévesek igen jól néznek ki, s a mellett hogy nem túlteltek, nem is igen magasak. Kettő közülök lehetett 15—2", a többi kisebb. A legelőn sokat legelnek, s a nagy paddockban sokat szaladgálnak, különösen a méncsikók. Uralkodó betegség e vidéken a hurutos-lob és mirigy-daganatok. Az alenconi pótló-telepben majd minden újonnan vásárolt ló megkapja e betegségek egyikét. A méh hüdés (Foblenlahme) ritkán fordul elő, de akkor halálos. A csüdizomtágulást a csikóknál nem is gyógyítják. Bois Roussclbe és vissza Alenconba — távolság 2 mfd oda is, vissza is — egy kisebb fajú pereheronnal kocsiztam, melynek kitűnő ügetönek kellett volna lenni. Azonban oda is, vissza is mindig másfél órára volt- szükségünk, és pedig pompás országúton ! Néha csakugyan sebesen ügetett lovunk, de nem messze, azután csak valóban ezammogott. A legkisebb dombnak fel lépésben. Au Merlerault, melynek vidékén a legcsinosabb normán lovakat tenyésztik, szintén egyik helye volt kirándulásomnak. Itt először is egy pótló-vásárt tekintettem meg, mi egy bizottmány által végeztetett. A bizottmány a telep-parancsnokból és főállatorvosból állt. A pótlovak szigorúan megvizsgáltatnak, azután a bizottmányi tagok mindegyike külön megbecsüli, hogy mennyit ér, s a bárom becsű közül a középleges ár szolgál zsinórmértékül, mennyit adhatnak a lóért. Keményen alkudoznak még, s csak jó lovat vesznek meg, úgy hogy az ottlétem alatt elövezetett 20 ló közül csak 8-at vásároltak. Az elővezetett lovak nagyobb része magas, finom alkatú volt, kevés testtel. Igen meglátszott rajtok, hogy rosz telivér apától származnak. Ezután Fordnál úr istállóit tekintettem meg, ki a vidék legnagyobb tenyésztőinek egyike s egyúttal lókereskedő is. Istállóiban 14 darab 4 éves saját nevelésű kanczája volt felállitva eladás végett, mind a 14 közül .azonban csak egy darab volt, mely tenyésztésre valóban alkalmas lett volna ; a többi ahány annyiféle. Tehát itt sem oly könnyű egyforma jó lovakat nevelni. Két 17 markos Carossier, melyeket elövezettetett, kézben pompásan mentek, kocsiba fogva azonban nem voltak oly tetszősek. Mind a kettő magas állású. Az aupini méntelep 89 darab fedezőménnel bir. A birtok maga a legszebb vidéken fekszik egy ménes számára, egy magaslaton, melyet erdők, rétek és gyönyörű völgyek környeznek; pompás paddockal, vizzel stb. Most üresen állnak ugyan a néhai ménes istállói, pedig hasznos volna itt újra egy ménest alapitni, miután a Normandia kisebb tenyésztői ugy is nagyon ritkultak és sok tenyészanyag vándorol külföldre. Ujabb időben Amerika kezd itt nagyban vásárolni. A csődörök a fedező idény alatt 15 font zabot kapnak, a fedező idényen kivül pedig 9 font zabot, 6 font szénát és szalmát ; nyáron még zöld takarmányt is. Jártatásukra 1 % órát fordítnak naponként. Három ló mellett van egy ember, kinek lovagolni is kell őket. Mind kiszolgált emberek, egyenruhában. Az állomás-felügyelők naponként 2y

2 frankot kapnak, ezenkivül szabad ajándékot fogadniok vagy százalékot nyernek. Mindeniknek van külön nyerge. A szerszámzat igen csinos. Az istállók és épületek nagyszerűek, és igen czélszerün épitvék. A caödörök nagyobb része anglo normann faj, igen hibátlan lovak, szép, nemes, de kissé nagy fejjel. Vannak norfolki fajuak is , s köztük olyanok, kik nem ugy néznek ki, mintha norfolkiak volnának. Valódi norfolki typust csak az egy Phenomenon után láttam, különösen egy méncsikót, mely tőle és egyik leányától származik, és egy I másik csikót, mely egy normann mén után való. Ez mind a kettő íoppant ügető volt, 13 perez alatt futották a mértföldet. Az először embtett ugyan mind a négy világrész felé hányta a lábát, de a másik tisztán ügetett. Mind az után, amit láttam és hallottam, csak ezen norfolki mén ivadékai használhatók továbbtenyésztésre. Mindemellett is kétségtelen, hogy jó ügetőket teuyésztnek itten norfolki mének után. Azonban azt is tapasztalták, hogy a vásárolt öregebb norfolki mének nemzőtehetségében nem mindig lehet bizni, alkalmasint igen megerőltették őket már odahaza mint fedezöméneket. Merleraultból Aupinba, mintegy 2 mfdnyire, pereheronnal kocsiztam ; mely eleinte sebesen ment, de csakhamar belefáradt, hajtani kellett, s a legkisebb dombnak fölfelé csak lépésben birt kapaszkodni. Aupinból Argentauba az intézet egyik normann ménjén kocsiztam 3 mfdet. Ez is eleinte őrült sebességgel ügetett, de egy mértföld után nagyon lecsillapult s a legkisebb dombra, melyet a pompás országúton számba se kellett volna vennie, a leglassúbb lépésben botorkált föl ; az utolsó mértföldön pedig már ostorhoz kellett folyamodni, hogy csak némileg ügetésre kényszeríttessék a mén , pedig könnyük voltak a szekerek mindenütt. (Folyt, köv.) „Jól betanított paripákat dijjazó társulat" alapszabályai és működési köre. E társulat körülbelül a mult deezemberben alakult Bécsben, s az idei jan. 2-kán már alapszabályai is megerősíttettek. Mellőzve ez alapszabályok kissé hosszas s csupán administrationalis dolgokra vonatkozó tartalmát, csak röviden közöljük abból, mi az egylet czéljára és vezényletérc vonatkozik, hogy alább a dijjazási feltételeket mindjárt egész terjedelmükben közölhessük, hogy igy egyik vagy másik olvasónk talán még idejekorán használhassa is azt, miután akár a hadseregi és honvédségi, akár polgári jelentkező előtt nyitva áll az. Az alapszabályok 1-ső §-a a társulat czimét : „ Gesellschaft zur Prämiiruug gut dressirter Campagne-Pferde" tartalmazza ; tovább menve, a többi §§-ok elmondják, bogy a társulat székhelye Bécsben vau ; hogy ezélja : „ösztönzés paripák idomitására dijjazás által, mi felváltva a bécsi és pozsonyi tavaszi versenyek alatt tartatik ; hogy a társulatnak tagja lehet minden feddhetlen életű állampolgár ; kizáratnak azonban fenyitö törvényszék által elitéltek vagy fel nem mentettek, stb. beléphet mindenki legalább 1 frt évenkénti dijadással, azonban 3 évre kell kötelezni magát; a bejelentés szóval v. írásban történhetik a következő czim alatt: „An die Gesellschaft zur Prämiiruug gut dressirter Cumpagne-Pferde in Wien. Singerstrasse 16." A dijjakat mindig az év végéig be kell küldeni előre a jövő év számára. A deczember után belépőknek a folyó évre azonnal be kell fizetni évdijjukat. A társulati év a naptárival kezdődik. A 9. § a társulat jogairól szól, s következőleg hangzik : „Die Rechte der Mitglieder sind: 1. Der Mitgenuss der Vortheile der Gesellschaft. (A társulat előnyeinek élvezete.) 2. Das Stimmrecht und das active wie passive Wahlrecht in der Generalversammlung. (Szavazatképesség.) Die Pflichten der Mitglieder sind : (kötelességek.) 1. Die Unterstützung des Zweckes der Gesellschaft. (A társulat czéljának gyámolitása.) 2. Die rechtzeitige Leistung der gezeichneten Beiträge, (idejekoráni befizetés ) E pontokat azért idéztük különösen, mert könynyen kikerülik a figyelmet. Tény, hogy ha valaki concurrálni akar a dijjakra, a társalat tagjának kell lenni. A következő §-okban a társulat ügyeinek vezetésére hivatott közegek (elnök, bizottmányok stb.) és azok teendői vannak felszámlálva. A 16. § a birák számát 7-re határozza, köztük az elnökkel ; 5 biró jelenlétében érvényes határozatok hozhatók. A többi §-ok a közgyűlés stb. teendőiről szól, s bogy a társulat 187 5. előtt fel nem oszolhat. A társulat tisztviselőit és pártolóit legközelebb. Adijjazás ezélja é s n e m e i. A társulat alapitóinak ezélja, hogy a lovaglási művészet jó régi alapelveit — melyek a nagy közönségnél már veszendőbe mentek — újra felélessze és megerősítse. Miután a sik- és akadályversenyek nyertesei úgy is mindenfelé kapnak dijjakat, ennélfogva e társulat kizárólagosan csak oly paripákat dijjaz, melyek általában katonai vagy polgári használatra jól idomitvák. A dijjakérti pályázás kétféleképpen történik és pedig : 1. Megbatározott gyakorlatok által a tábori-lovaglás (Campagne-Reiterei) köréből, bemutatva egy e czélra kijelölt négyszögben a szabadban, egyenes talajon, s összeköttetésben néhány akadálylyal. 2. Az „üldöző-lovaglás" (Jeu de Barre) által, lovagolva ugyanazon a helyen, melyre a résztvevők 3 lovasból álló kis csapatra osztatnak. Szabadságában áll a versenyzőknek akár mind a két pályázatban, akár csak az egyikben résztVersenyzők. A ló és lovaglás minden kedvelője a magyarosztrák monarchia területéről, akár polgári akár katonai állású legyen, szabadon felléphet a versenyzésre. Lovászmesterek és betanítók pályázása kissé szigorúbban fog biráltatui. Szabályosan megkívántatik, hogy a lovat tulajdonosa vagy betanitója lovagolja. Csak mindkettőnek akadályoztatása esetében (bona fide) engedtetik meg a tulajdonosnak, hogy paripáját más valaki által lovagoltassa. Ez utóbbi esetnél azonban egyenlő képesség mellett azon lónak adatik előny, melyet tulajdonosa vagy betanítója lovagol. Betanítónak vétetik az, ki (jó hiszemre) az általa lovagolt paripát legkevesb az utolsó 2 hónap óta maga lovagolta, vagy a betanítást legalább ez idő alatt maga vezényelte. A lovaglás tisztes lovagöltözékben vagy egyenruhában történik. A lovaknak a lovas-világ előtt általánosan elismert szabályok szerint kell felkantározva és nyergelve lenniök. Kilencz évnél idősb lovak kizáratnak. Az olyan lovak, melyek a társulat által már egyszer dijjaztattak, más évbeu nem pályázhatnak ismét.