Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-12-24 / 53. szám

DECZEMBER 24. 1873. VADÁSZ- É= VEKSENY-LAP. 395 fáczán s tengeri-disznóval van ügye. A fáczánra nézve megjegyzi tudósító, hogy az ott a szónak valódi értelmében seregestöl található. Szarvasés disznónyomot eleget látott ugyan, de egyet sem volt alkalma e vadak köziil lőni. A japáni fáczán kisebb, mint az angol fáczán, noha tollazata ép olyan, csakhogy a kakas sötétebb szinü s nyakánál semmi fehér toll nem észlelhető, begye pedig a legsötétebb zöldbe megy át. Október 1-én igen sikeres vadászat volt ott s Mr. Digby három pár szalonkát lőtt, részint a közönséges, részint a nagyobb fajtából. Másnap már odahagyta sportsmanünk Yokohamát s mint irja, pár hó mulva más sinai fáczánra fog lövöldözni. Shangaitól mintegy 100 mértföldnyire szintén igen kedvező vadásznapja volt ez angol tisztnek, 15 pár fáczánt s három szarvast ejtve el. « -kAngliának egyik legszenvedélyesebb rókavadásza : Sir John Fagge, ki negyvenegy éven át lovagolgatott a tickhami és cast-kenti falka után, öröknyugalomra hajtá ősz fejét. Egész Anglia sportsman-jei ismerték ez aczélidegzetü öreg urat, ki rendesen kompareált akár szép akár rut idő volt, mihelyt egyszer a meet jelezve lőn, s most őszinte bánat kiséri emlékezetét vadásztársai részéről, hogy a kérlelhetlen halál kiszólitá öt ez árnyékvilágból. * * Athletic. Albion fiai — meg kell engedni, elérhetlenek a sport különféle nemeinek feltalálásában. Nem elégedve meg azzal, hogy a kutyák után lovagoljanak vagy gyalogoljanak, vannak athletic társulatok, melyek tagjai az űzött vadat és üzőkutyákat magok állítják elő. Képzeljünk emberek által képviselt nyulakat és emberek által képviselt kutyákat. Nevetni való volna, — ha ez, mint a testgyakorlatnak egy neme, — csodálatunkat nem ébresztené fel. A »Bell's Life« utolsó számában olvassuk, hogy egy ily társulat (Dublin athletic club hare and hounds) deczember 6-kán tartá 2-dik meetjét a Baldoylei pályán. — Délután 3 órakor indíttattak el előre Mr. W. Cornwall és R. Hamilton — mint nyulak, (a szimatot elhullatandó papirszeletkék képezték.) Tiz perczczel ezután a kutyák : Mr. T. S. Carey, J. R. Dunker (itt tizennyolez gentleman neve áll a »Bell's Life«-ben) vezettetett a nyomra. Leirja azután a a »Bell's Life« — az ottani olvasó közönségelőtt bizonyára ismeretes egyénekről, hogy fél mértföld után Nunno, Pennefather, Carey és Smith 100 yarddal előre voltak. Az utbaesö folyamot csak négyen úszták át, a többiek a hidra kerültek, s e miatt jó 600 ölnyivel hátrább maradtak. A folyamon tul feltalált nyomok Portmarnock felé vezettek őket, — St.-Deloughs falván át, melyet Pennefather, Smith, Nunuo és Carey egy csomóban futottak keresztül. Innen gyors futásban Newgrove felé igyekeztek, melynek közelében egy rö- ! vid »cliek« alkalmat adott, hogy pihenhessenek. Smith találta fel először a csapát, s rögtön megindult rajta, nyomában a többiek jó távolra. — Rakeny táján a két nyul hazafelé fordult s utánnuk a kutyák is, elől Nunno aztán Pennefather, majd Carrey követvén őket. Amidőn a baldoylei versenytér déli oldalát elérték volna, Nunno 100 yardnyivel előre volt, mert ő és Pennefather két folyamat úsztak át, hogy utjokat rövidítsék. Négy óra 20 perczkor érkeztek meg a nyulak a versenypályára, miután 1 óra és 35 perez alatt 10 ang. mfldet tettek ; a két első kutya ugyanezen utat 1 óra 18 perez alatt futották meg; 12 pcrczczel később érkeztek Atkinson, Woods és Malley;s még 10 perczczel később R. Mason és J. White. A falka előbbi tagja elszéledt — alkalmasint az utközi serházakban. * * * Nagy ököl-, kar- és testgyakorlatok CambridgeHallban. Szerdán és csütörtökön este rendezték ezt Donnelly és Flyen urak Cambridge-Hallban nagyszámú közönség előtt. Mérsékelt levén a belépti dij, az alsóbb osztály is szépen volt képviselve. A programm első pontját Jem Evans (Nutts) és jeles növendéke Gr. Hyman-nek kellett »ledolgozni«. I Gyönyörű birkózás volt ez, mely utóbbinak legyüretésével végződött. No de illetlenség is lett volna, ha a tanitvány csúfolja vala meg mesterét. Midőn ezek a küzdtért elhagyák, M'Laughlin, az »American Champion club« bajnoka, mindenféle ujabbnál ujabb, s rettentőbbnél rettentőbb erőmügyakorlatokat mutatott be. Thomas tizedes kardforgatásban való nagy ügyességéről tett bizonyságot, egymagában hadonázván, mi után a szinpad szük volt czimboráinak a küzdelemre. Majd ugyané hős .és Tally lovas közvitéz botpárbajt vivtak s derekasan elpuhogatták egymást a néző közönség zajos derültsége közben. Young Horné és T. Finch pedig fölkesztyüzött öklökkel igyekeztek megmutatni, melyikük voltaképen külömb legény. Mindenik a magasabb művészet szabályai szerint osztogatta a másiknak a szebbnél szebb csapást, s a köztetszés hatalmas tapsban nyilatkozott. Newton és Tally vitőrök ügyes kezelésében tünteték magukat ki. Ezután Sam Thorn és Pickett közt keletkezett birok-harcz, melyben előbbi húzta a rövidebbet. Mullins és Gregg az egyensúly törvényein alapuló ügyes mutatványaikkal arattak diadalt. Young Good és Tack Driscoll ökölviadalt produkáltak, melynél Goodnak hosszú karja igen üdvös szolgálatot tőn gazdájának s nagy hátrányára volt az ellenfélnek. A többi közt volt még különféle erőmümutatvány, megannyia oly lelkesültséget idézve elő a közönségben, hogy a rendezők jónak látták a közelebbi estéken ugyané programmot némi kis változtatással újra lemorzsoltatni. * « * Végül legyen megemlítve, hogy a »Bell's Life« — megemliti miszerint Bois Roussel a jövő idényben Zsibón fog fedezni ; s hogy egy orosz gróf — Mokronovszky megvette Yorkshireben a hires All fours mént, mely hallatlanul 71 első, 16 második és egy harmadik dijat nyert. ägatmizat» kqßiszat Galgavidéki agarász-egylet. (Pr. 37. sz.) 1874. jan. 4. Elegy-agárverseny. Esztár, 1873 decz. 12-kén. A biharmegyei agarászegylet agár-versenyét e hó 8-dik s 9-dik napján tartotta meg. A versenynapjait megelőzött ködös időjárás méltán gyanittatta velünk, hogy egyletünk távolvidéki tagjai, számításba véve a téli utazás kellemetlenségeit, s azt az eshetőséget, hogy a lég szürke fátyola jóakaratát a verseny áldozataul praedestinált fülesek élte biztosításáig terjesztendi ki — jobbnak találandják meg nem válni a meleg otthon vonzalmas barátságától. Sajnos ! a sötét időjárás e világos jelei nem csaltak. Nem csupán a Nyirt lakó agarászbarátaink áldozták fel a Sárkány- és Charley-utódok dicsvágyát az »otthon« kényelmének oltárán; hanem közel vidéki czimboráink is erőtlenül hajtották meg nyakukat a részvétlenség járma alatt, és hajlandóbbak voltak a kandalló mellett pipafüstbe élve temetett gondjaik ismételt feltámadása ellen küzdeni, mint rövid időre bár, de teljesen menekülni tőlük a vig társaság gondűző asylumába. Igy történt, hogy a szokottnál kevesebb számmal — de vig kedélyre nem gyengébb anyaggal gyűltünk össze e hó 7-én este Derecskén a »Szarká «-hoz czimzett vendéglő szük falai között, melynek, hogy oldalát kedvünk bor-fokozta hevületeivel ki nem döntöttük, annak tulajdonitható, hogy a kívülről ostromló szibériai levegőnél mégis szivesebben tűrjük közelünkben a széles jókedvünkre irigy de barátságos szük falakat. A másnap diadalaért a következő sorban megnevezett agarak voltak küzdtérre lépendők : 1. Tyll József h. sz. Szalka. 2. Fráter Gyula f. k. Jancsár. 3. Jakó Lajos v. sz. Cziczke. 4. Sinay Gábor ez. k. Rabló. 5. Szunyogh Albert b. k. Sólyom. 6. Szunyogh Szabolcs f. sz. Lidércz. 7. Sinay Károly v. k. Párducz. 8. Szilágyi Jenő cz. sz. Lepke. Összehozások eredménye: 1. С Sólyom í Rabló 2. С Cziczke (visszavonatván) \ Lepke. 3. í Szalka, ( Lidércz, 4. ( Párducz (visszavonatván), ( Jancsár. 5. í Lepke, f Jancsár. Éjünk álmainak dics-füstjeiben kisérő diadalképét alig üzé el ablakaink jégvirágain átszűrődött deczemberi napfény, sietve igyekeztünk a szabadba, hol sarkaink fagyos kopogása s orrainkra csak hamar rászált czinke minden agarászt vészjósló augurrá avatott, vészt jósolva nem a fülesek életére, hanem agaraink körmeinek épségére. Tizen voltunk mindössze, kik a nyulászat élvezetének halvány reményében a jéggé hült kengyelvas kellemetlen támaszát nem utasitánk el a kocsikra huzódók bolyhos bundájának e napon kétszeresen becses barátságért. A derecskei határ 7000 holdas tallója volt a küzdtér, melyen sajnos, hogy — a nyulak nagy távolságban kelése, s a birák hazavágyó s kétes esetekben uj futás rendezéséhez mi kedvet sem mutató, hideg kengyelvas s hideg kantárszár által táplált türelmetlensége következtében — agaraink még csak az elismerés dicsőségében sem részesülhettek. Csupán Szilágyi Jenő Lepkéje s Fráter Gyula Jancsárja számoltak be nyuljaikkal. A rövid, de Ítéletre alapot nyújtó futamban Lepke lőn a győztes. Bár fájdalmasan, de le kellett mondanunk a diadal reményéről. Lepkét, még tulajdonosa előtt is alig ismert tehetsége, — átalános vélemény szerint csupán a szeszélyes vakszerencse részrehajló kedvezése mellett — tehette urává a diadalnak. De mint másnap (9-kén) a következés bebizonyította, az átalános véleménynek átalános csalódásra kellett eszmélnie. Ugyanis a dijfutásra már csupán egyedül illetékes Lepkére — tekintve a talaj kőkeményse'gét — még egy nem könnyű kötelezettség teljesítésének terhe várakozott. Be kelle számolnia nyúlja bőrével, hogy a dijra magát teljesen érdemesítse. A dijfutásra a h.-bagosi nagyterületű s a derecskeinéi kellemesebb talajt nyújtó tallót választottuk. Magunkkal vive'nk a verseny-bukott agarak nagy részét, mert minden agarásznak meglévén amaz elfogultság-dajkálta meggyőződése, hogy saját agarát tartja legjobbnak — s az a hiúsága, hogy e meggyőződést másokban is igyekszik meghonosítani : kölcsönösen meg akartuk mutatni ellenfeleinknek, hogy hiába kaczérkodott Fortuna a díjnyertessel, miénk a czégérre nem szoruló dicsőség! Azonban akarva nem akarva, meg kelle győzödDünk, hogy Fortuna ez alkalommal közelismerésre méltóan választotta meg kegyenczét. Lepke közismertté lett tehetsége nem csupán a mellé leeresztett Jancsárt tette egy rövid és egy bosszú egymásután következő hajtásban vert ellenséggé ; hanem három erős futásban, melyek között a nyul-felkötés idejét sem fordíthatta teljesen a pihenésre, a legfélelmesebb ellen a tavalyi sóstói verseny diadalmainak egyikét lankadatlan tüze s bámulatos kitartó ereje által megfosztá a sok erejébe került elismerés dicsőségétől. Nagy volt a Lepke diadala — s osztatlan volt az elismerés. Sz. Félegyháza, 1873. deczt 5. Tekintetetes szerkesztő ur ! A f. é. decz. 15. és 16-ki dijagarászat megtartatván, ez városunkat nem kis mértékben élénkítette meg, leginkább pedig, midőn a déli vonat megérkezett, mely több vendégeket hozott nemcsak a szomszédos Kőrös-, hanem Pestről is ; sokan csak ekkor hitték a dolgot komolynak. —