Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-11-26 / 49. szám

3G2 VADÁSZ- É-i Vl-.liSKSY-I.AP. No\ км ni: u 26 '873. bocskoros röga grófot s a sürübc ugrott; a más alkalommal — a gróf pilA másik vadásztársaság a Voncsinán, mely gr. I Wurmbra. d c's gr. Kioskyből allt, nem volt i y szerencsés ; különösen gr. Wurmbrand. Egy agai IS.irt ugyan eiőstn meglőtt, de kettőt hibázott ; látott ugyan még egy medvét is, de nem juthatott lövésre, mert a maczkó 111 -goldta a kereket. Gr. Kinsky is találkozott cseikészetcin egy pír medvével a Ploscinán ; az egyik tön megncszízé másikat — egy luntá meg clő.-zör, a mint a talpas egy mógyorébokor gyümölcsét ropogtatá ; bármily vigyázva közeledett is azonban a gróf, hogy belopj 1, a maczkó észrevette, s mielőtt lő közelébe juthatott volna, szintén a fü übe menekült. Ezalatt több darab aganc-átt is látott a greif, de esik szipt. 20-kán sikerült neki egy 18-ágast lőni, mely feltörve és agancs nélkül 387 b. fontot nyomott, bár már erősen leüzekcdett. Több darab őz is jött a gróf puskája elé a Bomaniszkon, de épen erős szarvas rigyetvén közelében, 11 m akart rajok lőni. Gr. Scbönboin, ki szept. 16-ka éta a vocsinai völgyben cserkészett, sept. 21-én újra egy erős 16-ágast lőtt, mely azonban s/.intéu erősen leüzekcdett már, s feltörve, agan sok nélkül 372 1 . fontot nyomott; elier.ban a Csertesován ogv szarvast hibázott. A Ill-dik vadászati hely a Szermyakün volt, hová, mint emiitettük, gr. IIojos Max egyedül ment; de szept, 13-kán táviratilag liazabivatv.ín, egyetlen szarvast sem sikerült lőnie. Szept. 20-kán magas vendégeink t'szteletéie Vac-sin, az urasági orvos, S.hmid u-, csinos tüzij itekot rendezett ; szept. 22-kén aztán gr. Sclioiiborn és gr. Wurmbraî.d elutaztak Munkácsra ; gr. Ivbisky még ogv nap a begyek közt visszamaradt de azután ö is utánuk utazott. A szarvas-cserkészetek alatt még sok másféle vadászélményünk ís volt. Igy például egyik nap este magam is az agancsárok kihallgatására járván a Kraszui dolinában, a — Kurii pohár közelében — egyszerre egy pompás darab hiúz szökclt át előttem a cserkészuton ; ö alkalmasint előbb látott meg, mert mire fegyveremet ráfogtam, már beillant a sürübe. Egy más alkalommal, szept. 27-kén, Lemberg erdötanácsos úrral a szinyáki erdőbe mentünk cserkészni, hol sikerült neki egy derék 16-ágast lőni, mely 385 b. fontot nyomott. Október l-jén fiatal vőm, a ez'nyáki gazditiszt, ment ki cserkészni, s a mint a vágásban csalogatna, egy erős agancsár felelgetett neki, tovább egy óra hosszánál, azonban nem jött ki ; végre mégis megindult, s egy árkon átváltás közben mintegy 150 lépésnyire ötlött ki vömhöz ki, ezalatt nzgjvigyázva felment a begyoldalon ; a szarvas azonban apró cserjestöl fedve s háttal volt vőm fe'é; igy történhetett, liogy ennek lövése (keszeglóvés hátulról és fölfelé) vállapja fölött agancsát vágta meg, inert a szarvas m-gszédült, s vagy 30 lépésnyire botorkázott le a begyoldalon, hol megállapodott. Vöm ekkor a levegőn át egyenest véve vagy 140 lépésnyire volt hozzá, s még egyszer lőtt rá; ugy látszik azonban liogy feigerjedésében elhibázta, mert a szarvas aztán belábolt az erdőbe. Másnap ugyan mindjárt nyomoztuk ö kémét, de miután az nap éjjel esett, s reggel erős köd volt, a csapának minden nyoma elenyészett, Ennyiből állt volna idei szarvas-idényünk. S most valamit farkasvadászatainkról is. — Augusztus havában volt, hogy a duszinai völgyben fai k?sok jelenlétéről panaszkodtak a pásztorok. En azonnal vadászatot rendeztem rájok, s egy nőstény farkas bárom kölyke csakugyan kclcpezébe is került ; az anya ugyan megszökött, de a három fiatal farkas ott hagyta a fogát golyóink alatt ; ez alkalommal találtunk a tnult télen szórt dügbuson kimúlt 2 farkast c's 1 medvét is. Októberben N.-Tihuba környékén medvék mutatkozván, egy kis hajtóvadászatot tartottam reájuk, s ez alkalommal Szanka Mihály vadászsegédünk ama szerencsében részesült, liogy egy medvét elejthetett. Október 29-én Alsó-Vere zke környékén rendeztem hajtóvadász ltot medvékre a kis-serai pagonyban, s elég szerencsénk volt, hogy 1 medvét csakugyan lőhettünk. Ë11 most fi lytatom a vadászatot, ameddig csak lehet, s az eredményről koronkint tudósitani fogom tisztelt szerk. urat, ha szives n lát. Szolyva, nov. 15. 1873. P. A. Felvidéki vaüász-iaízoK. II. KÉSZ. Felvidéki fajképek. (Folytatás.) A Buléner abban is különbözik más közönséges halandótól, liogy rendszerint igen sok gyermeke van, s gyakran maga sem tudja, liány született s hány balt meg. Azt a pap sem mondhatja, meit sokakat még keresztelés, tehát anyakönyvbe beiratás előtt temetett el. Megesik az is, mint élő példa van reá, hogy egy ily sokgyermekű családapának egy néven bárom élő fia vagy leánya van, s lia megszólittatik, mért nem adott külön-külön keresztneveket mindegyiknek, azt feleli reá, liogy 11 e m ő keresztelte, hanem a pap ! Leég egy emeletes ház, melyből a földszinti résznek más, az emeletnek is más gazdája van. Ez felszólítja amazt, csináltassák meg a fedélzetet. Az alsó gazda azt feleli reá : О nem, nincs szükség fedélzetre ! Erre megbicsakolja magát a felső : megmutatom azért is, bogy van szükséged reá : kihurczolkodik az emeletből, azt rombadülni hagyva, s az alsó most kénytelen maga hajazatot építtetni, s a romokat is eltakarittatni, lia azt nem akarja, liogy nyakába ömöljék az egész liáz. Igen élezés és csipős gunyoru is a Buléner, minden embernek igen találó gúnynevet ád, melyen itt az emberek sokkal ismeretesebbek, mint valódi vezetéknevükön. Midőn nem rég oly egyén választatott meg városi gazdatisztségre, kinek az irás s számolás nem valami erős oldala, a nép-élez reá mondta: »Ez ol

y írástudó, ki plajbászszal is mákul át csinál!« Szereti a jó tréfát s sokáig elkaczag egy jólsikerült ötleten. Egy vig társaság késő estve, (köztük a házi gazda) meglehetősen elázva, elszunnyad. Észreveszik ezt a pajkos szomszédok, az udvaron levő nagy szénás szekeret szétszedik, a szoljába viszik s itt összerakják. Másnap reggel nagy csoportosulás van a háznál s ház előtt, háziak s a bániész nép tusakodnak felette, hogyan jöhetett be a nagy szekér a szobába ? Megtörtént az is, liogy a temploniutcza emelkedett oldalán levő víztartóból, a szemközti földszinti házba egy éjjel becsövezték a vizet s a házi gazdát, kinek sok csínjaival adósai voltak, kiusztatták, mint az ürgét. Egyébiránt a kártékony tréfákat kerüli a Buléner, ellenben nagy önfeláldozást mutat, lia baj vagy szerencsétlenség éri polgártársát. Ritka év, liogy a bányákon omlások következtében nagy sérülések s halálesetek elö ne fordulnának s lélekemelő látni ilyenkor, hogy tud a Buléner segíteni szerencsétlen társán vagy bátramaradottjain. Átalában szive s lelke helyén van ! Érti, mivel tartozik anyagi helyzeténél fogva a tudo mány osságnak, a hazafiságnak. Határában egy jéglyukat ismer : nagy költséggel s életveszély közt belebocsátkozik s kikutatja ; felfedez egy nagyszerű, páratlan szépségű jégbarlangot : járhatóra teszi, kivilágitatja s nyitva tartja az egész világnak s még kényelmes és diszes vendéglöt is épit melléje. A tudománynak nincs liáza! kiált gr. Dessevffy Emil, s a Buléner küld 1000 ftot reá. A magyar tudományos egyesületek vándorgyűlései, az országos iparegyesület stb. a Buléner vendégszeretetéről s áldozatkétségérői tanúságot tesz. Midőn országszerte hangoztatott : »Talpra magyar, bl a haza«, egész illetőségét a honvédzászlóalljakhoz önkénytesekből állította ki s 1849-ben egy teljesen felszerelt ágyát s ezerekre menő hadikészleteket ajándékozott a nemzeti kormánynak. Dobsina mint bányaváros századok óta kiváltságokban részesült. Autonómiájánál s az úrbéri időkben is élvezett félfüggetlenségénél fogva megtanult jókor saját lábain járni, s minden bajában először is önmagában orvoslást keresni. Példa erre, mely egyúttal igen jellemző, s alig találja az országban mását — eljárása 1849 év végén, midőn hatóság nem létezett, mely a közbiztonságra felügyelni reá ért volna, midőn a zürzavarbau mindenki fejét vesztette s minden ember fegyverét vagy elrejtette vagy a katonai hatóságnak kiszolgáltatta. Ekkor egy szemtelen útonálló banda con amore fosztogatta a környékben az utasokat, magános lakokat világos nappal kirabolt, sőt egész helységeket terrorizált. Midőn egyszer liirre megy, bogy e rablóbandának néhány tagja a dobsinai erdőségekben tartózkodik, kurta processust csináltak vele. Kiment egy csapat jáger, az erdőt körülvették, meghajtották s a bentrekedt rablókat, mint valami fenevadakat simpliciter lepuskázták. 1851-ben bárom dobsinai mészáros a poprádi vásárra menet, éjszakára betért a Blumenthal nevü magános erdei korcsmába, Pçprâd szomszédságában, s itt 5 fegyveres rabló által megtámadtatott. A lőfegyverek akkor országszerte confiscálva levén, azok sem birtak védelmükre egyébb szerszámmal mint fokosokkal, de ezeket oly jól forgatták, liogy a támadók közül kettő megugrott, egy halva maradott s kettőt megkötözve átadtak a csendöröknek. A fentebbiekből tán megértheti a szives olvasó. kicsoda micsoda a Buléner, mely elnevezés egyébiránt a romlott németségü dobsinai köznyelven ugyan e kérdést jelenti : wer, welcher. quis, qualis ? De tulajdonképen miért ragadott a dobsinai emberre: azt megmagyarázni, vagy egy tökéletes Bulénert megmutatni nem lehet. Ez egy képzelt, hogy ugy mondjam eszményesitett személy, s az élt vagy élő egyéniségek egyikében-másikában annak mindig csak egyes tulajdonságai, egyes részei találhatók, soha nem az egész. Legtalálóbban, bár nem egészen röviden igy határozhatjuk meg: A Buléner a dobsinai polgárság becsületessége, munkássága, liazafisága, anyagi jólléte s szegénysége, miveltsége s korlátolt tudákossága. helyes és ferde világnézlete, élezés és bárgyú észjárása, valamint furcsa tájszólása egyvelegéből fejlődött sajátságos közszellemének personifieatiója. Hogy a Buléner nevezet végtére nem gúnyból. hanem csak tréfából ragadott a dobsinai