Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873
1873-11-19 / 48. szám
354 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. NOVEMBER 12. 1873. 13. Fazekas Gida (Isaak István által nevezve) h. sz. Kaczér. 14. Isaak István cz. sz. Kígyó. Első összevet e's: I Csóka. 1. Rajta ) T_. ,». . > Kigyo. Kigyo ) 2. Penész Csóka 3' ?Tu Ő í Jobbsincs. Jobbsincs ) 4РШ в д } Pille. Fondor ) 5. Szebbsincs Fecske Szebbsincs. I Cziczke. Л Kaczér. j- Kigyó. I Szebbsincs. ^ Csóka. Ile ) iczér 5 Kaczér. ^ Kigyó. 6. Cziczke Daru 7. Vezér Kaczér Második összevetés: 1. Kigyó Erővesztő 2. Szebbnincs Jobbsincs 3. Csóka Cziczke 4. Pille Kaczér Harmadik összevetés: 1. Kaczér ) T. , ... r Kaczér. Osoka ) 2. Szebbsincs (viszszavonva) Kigyó * Így Ó, l Kaczér. Kaczer ) Valóban e derék kölyök szépen viselte magát öregebb elleneivel szemben s megérdemlé, hogy az általa már egyszer megnyert — tulajdonosa által az egyletnek tiszteletdijúl visszaadott tiszteletdij ismét az övé legyen. kigyó. Rákosi rókafalka. Nov. 11-én meet a versenytéren déli 12 órakor, tehát egy órával később mint szokás ; s miután az ily változtatás, ha még oly jókor közöltetik is -— sokaknak nem jut tudomására, ma is többen, egy órával előbb már ott künn fagyoskodtak, mert bár sütött a nap, de csipős keleti szél fújdogált. Moral : Nem kell változtatni az összejövetelek óráját. Jelen voltak : Király ö felsége, a hannoverai koronahg,s ennek egy ezredes-segédje ; gr. Andrássy Gyula, b. Wenckheim Béla ő exjaik, lord Buchanan, s vagy 3 5 vereskabátos ; továbbá a Van Son család teljes számmal, Miczi és Robert ponyjaikon ; ezenkívül elegáns fogatokon Szápáry Adél grófnő, gr. Csekonics Endréné, s szokott könnyű kettős fogatán gr. Szápáry Antal ő exja, ki ugyanily kettős fogaton gyönyörű kis kirándulást tett ez őszön a stájer, tiroli és svájczi alpokon keresztül, miről talán majd többet is szólhatunk. — Mint mondtuk, csipős hideg szél fújdogált, amint a falkával a versenytértől délnek fekvő nádashoz kiértünk, s nem egy könnyelműen öltözött lovag kívánta az első jó galappot, hogy bemelegedhessék. Az első róka azonban, mely a nádasból kijött, nem akarta e szívességet megtenni velünk, s ismét beosontott ; annál jobb és szebb runt adott a második, mert daczára a hideg szélnek, mellig érő szimattal, sebes paceban hajtott a falka Kis-Pest felé vagy 10 perczig, útközben néhány apró akadály átugratását is nyújtva, midőn egy nagy vetéstáblán lyukba bujt a ravasz. Ott volt azonban a kis Nelly, mely vitorlájánál fogva kihozta öt. Abban a reményben, hogy még egy jó futamot ad, elbocsáttatott a róka, de annyira consternirt volt, miszerint 200 lépés után a szabadban elfogatott. Innen mi haza, a társaság pedig Kőbánya felé indult; de mint este hallottuk, semmit sem talált. Tehát az első szép run és kill daczára meglehetősen blank day. Nov. 14-én komor, hideg időben a vadásztársaság különvonaton Hatvanba, illetőleg Turárae rándult ki vadászni, de minden eredmény nélkül. Elég róka lett volna, de nem hagyták magokat kiijesztctni, s egy jó futammal megörvendeztetni a társaságot, mely este 6 órakor érkezett haza. A szombati róka-vadászat (meet Paskálmalomnál) tele volt csinos kis runökkel ; egymásután 4 rókát hajtottunk; de a száraz hideg és szeles idö miatt rosz volt a szimat. Jelen volt Király ö felsége ; a hannoveri hg, gr. Andrássy, br. Wenckheim В., Lord Buchanan mint vendég, Mr. J. Richardson, az egész Van Son család, br. Podmanitzky Géza, ifj. br. Fáy Béla, Eber Nándor, s a rendes contingens ; összesen 46 vereskabátos. Gr. Szápáry Iván The Jew-t mutatta be e vadászpályán ; gr. Festetich Pál egy gyönyörű sötétsárgát lovagolt ; br. Simonyi a már többször használt Venturinót, gr. Sztáray a derék Álmost, stb ; magunk egy tüzes csikót, az idei tavaszi parasztversenyek nyertesét ültük, s nem kevés megelégedéssel constatálhatjuk, miszerint daczára 160 font súlyúnknak, e magyar vér csikó mindig az első sorokban könnyen hordott bennünket. Ugyanezt mondhatjuk az előbbi vadászatokon használt — s Salamon A., ur által nevelt 3évesről. Ily félvértenyésztmények méltók a megemlítésre. A Paskálmalom melletti nagy nádasból indult róka után vagy 40 perczig tartó hajtásunk volt, néhány chekkel, s a czinkotai szöllöknél vesztette el a falka. Egy másik rókánk Palota alá vitt vissza ; itt egyidőre elveszett ; majd viszszafelé vitt a rétségre több árokugratás közt, hol lyukba bujt ; a társaság egy része már mitsem re mélve haza meut: mig más része az ismét kihúzott róka után még egy szép futamot tehetett Kőbányáig, hol Ravaszdi koma a szőlőkbe menekült. Hétfőn reggel, valamint kedden is (nov. 17. és 18.) fagyra viradtunk, s ennek következtében a Kereszturra tervezett kirándulás megváltoztattatván, mindkét nap a Palota és Dunakesz közti coverek közt bolyongtunk, mert a kemény hideg szél mellett a kutyák éppen semmi szimatot sem kaptak. О Felségeik a király és királyné mindkét nap jelen voltak; az utóbbi napokban Mr. J. RicliardSOD, az ismeretes veroenyurlovar is velünk vadászott. Holnapra, csütörtökre egy kis akadályverseny ünnepély rögtönöztetett Káposztásmegyerre. Legfelscgesb asszonyunk névutónapját üljük. Isten tartsa sokáig. Körültekintés a budapesti vadas-piaczon. (Folytatás.) Ar ősz beálltával fővárosunk két, egymástól messze situált polgárrétegc egy és ugyanazon tárgy után éhezik és leskelődik. Az éhező réteg nem restelt piaezot, utczát bejárni, hogy fellelhesse a másik, rendesen rongyos, leselkedő réteget, mely utóbbi, ha idő és szerencse kedvezett, az előbbit jó pénzért kielégíti. Az egyik réteg az inyencz, a másik a madárfogó, s áldozatuk évente százezerre menő apró énekes s csiripelő ártatlan madárka. Minden füstös sörcsarnok étlapja ilyenkor legalább száz és száz elnémított énekes nekrologja, s az ember nem tudja, kit sajnáljon jobban, az énekeseitől megrabolt ékes természetet-e, vagy ama zsarnokokat, kik képzelt, pillanatnyi inyélv kedveért nagyra nevelik e nem eléggé kárhoztatható madárgyilkolást. A számtalan sok rosz közül, melylyel Róma ezredévek óta máig a majmoló világot elárasztotta : az apró madarak felfalása nem a legcsekélyebb, s lia egy sört ivó földi másodreggelire egy fél tuczat pacsirtát megemészt, azzal mentheti magát, hogy Plinius és mások tanúsága szerint Heliogabal hajdanta pacsirtanyelvek s flamingó agyvelőböl készitett pástétomoktól nem egyszer csömörlött meg. Más országokban, s kivált nagy Németországban óvtörvények hozattak, a természet háztartásában nélkülözhetlen hasznos és diszes énekesek fentartása érdekében. Bécs város hatósága legalább a leölt madarakat, a hol leli, elkoboztatja szigorún bünteti a madárgyilkosokat ; — a magyar fővárosban ellenben senki sem törődik az elnémított berkek, erdők s madarak sorsával; aztán panaszt emelnek, hogy a hernyó pusztítja a gyümölcsöt. Mily irónia ! A múltkor kedvem kerekedett a populáris „kleine Vögerl mit Zwiebel" novü eledel anyagát nyers és koppasztatlan állapotban megvizsgálni. Alkalom volt elég. A városháztéren, a Dunaparton, a madárpiaezon stb. körülbelöl ezer darab apró madár volt nyíltan kirakva ; s mit nem találtam mindent : az elkésett vagy maradozó csattogó Sylvia philomcla egy két hullája körül, meleg őszünk által itt marasztalt virgoncz Cinereákat ; sokféle rigót, számos pacsirtát, egész sereg pinty és csizikét, tengelicze s kendericze, czinege és más koppasztott, nyomorúságokban már fel nem ismerhető martyrokat, melyek itt várták az énekes jutalmát : a felfalást. A csiripelő, nemannyira énekes mint hasznos madarak hekatombjai ezrekre mentek. A mennyi apró madárral kevesebb, annyi ezer hernyóval több, annyi száz fa gyümölcsével kevesebb ; annyi száz forinttal szegényebb minden falu ; tessék a pazarlás e létráján lejebb mászni ; lehet ám még, mert igen mély az örvény, melyet az ember gondtalansága nemének ás. A rőt-vad vadászata ez idén, eddig az átalános jéghiány miatt, — az elejtett mennyiséget tekintve, nem igen fényes volt. A későig tartó meleg ősz miatt a vad épentartása lehetetlenné vált, s a vadaskereskedők e körülmények közt vonakodtak rőt-vadat átvenni. Ennek következtében több, szarvasokkal bővelkedő uradalmak részint felfüggesztették vagy kevesbítették a lelövést, — részint hüvős idő beálltáig elhalasztották azt. Ha különben novemberünk tovább is játsza majd a szépek szépét, kevés reményünk lehet piaezunkon fris szarvaspecsenyét láthatni. Mint minden évben, ugy ez idén is a tatai, moóri, csákvári, biai és bajnai uradalmak látták el directe Budapestet és indirecte Bécset szarvasokkal. Hogy a nálunk ki nem irtható orvvadászok, bizonyos restauránsok és ezeknek névtélen szállítóik szintén megtették a maguk üzletét, már oly valami természetessé volt dolog, mi fölött sajnálkozni igen, de csodálkozni nem lehet. A gödöllői királyi vadászatok alkalmánál elejtett szarvasok egy tizedrésze sem került a piaezra, mert meleg idők járván, kilencztizedrésze 24 óra alatt elbüzíilt. Dámvad eddig kevés volt található, s a mi volt, Tatáról és Vacsról került Pestre. A dámvad kiirtása már évek óta nagyban űzetik, s mint a napokban értesültünk : Jankovits Elemér ur, theresováczi dámvad-állományát még ez év folytán szinte végleg ki fogja lövetni. Őzike, magyar eredetű, piaezunkon csak néha-néha lelhető még. Ellenben Ausztriából és Stájerországból nagy mennyiség küldetik hozzáuk. Hogy drága lett az özpecsenye : menthető, mert német sógo raink, szokásuk szerint, jól megfizettetik azt, mit tőlük vásárolni kényszerülünk. Igen tisztelt pénzügyminiszterünk beszélhetne erről legtöbbet. Zerge is volt már az itteni piaezon, Grátzból került ide, de nálunk nem kelendő. Magyar zergét eddig még fővárosunk nem látott. Vaddisznó havonta egyszer-kétszer — mindöszsze vagy t'z darab hozatott hozzánk, a meleg miatt félig romlott állapotban ; de lesz a télen, mert gr. Károlyi Viktor deezember és január havában a nagykárolyi uradalomban száznál több darabot szándékozik lelövetni s piaezunkra adni A lefolyó év alatt számos földbirtokos keresett és szerzett tenyészanyagot fáczány- és tojásalakban. Az akarat, tönkremenö fáezányállomáuyuukat a lehetőségig fentartani, ugy látszik, sok helyen igen erős, de félhetni, hogy az eredmény nem fizet ugy, a mint a fáradozás megérdemelné. Oka ennek abban rejlik, hogy csak kisebb földbirtokosaink működnek ez irányban, mialatt nagybirtokosaink fáezi' nyállományaikat végleg kilövetik
