Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-11-05 / 46. szám

336 VADÁSZ- ÉS VERSENY LAP. NOVEMBER 5I 1873. Cessator vezet be egész a távoszlopig, hol Ru- j bitón jő hozzá fel és elhagyja, követve Galathée által, mely hevederéhez kötve küzd, de hiába | Rubicon biztosan nyer egy hoszszal. Frou-Frou rosz harmadik. Nyeremény 1330 frt az elsőnek, 152 frt a másodiknak. * * * Hideg, borongós idő, igen kevés látogató. R. iyi.én©§= és gy©pyjd<5n§ágqk.

e Birtok-változások. Baltazzi Aristid ur megvette a es. kladrubi ménestől Drum Major 4é. 6ga mént, apja Kettledrum a. Redpole. Ugyanő eladta Czetwertynsky Bories Szvatopluk herczegnek Miss Peel 2é. sötp. kanczát, ap. General Peel a. Grillade és Galathée 3d. sga kanezáját, ap. Palestro a. Patti — Rataplantól. A gácsországi orsz. lóteny. bizottmány megvette gr. Wolkenstein Autaltól Bim 4é. p. mént, a. Buccaneer a. Charmian. * * * Ochocki Kálix úr megv. id. gr. Henckel Hugótól Marschall 3é. p. méut, ap. Giles the First a. Press Forward. * * Donnersmarki gr. Henckel H. okt. 28-kán egy csomó anyakanczát (9 db) és 6 db versenylovat eladott, az utóbbiak közt Ellermir, Marchall, Bettelmann stb. Ellermir 620, Marschall 1800 frtot hozott. HytttHép. Gróf Zichy testvérek istállóiban Nagy-Lángon, Székesfehérvár mellett, 8 kocsisió és 9 jól betanított, vadászatokhoz alkalmas paripa eladandó. f á a i г L Az idomár. (The Idston papers-böl.) — Davis, — mondám, midőn ugy november vége felé az istálóhelyiséget megtekintém — nagyon szeretném tudni, merre találhatok én rá a „Három galamb"-ra. — Nos, — viszonzá Davis, a londoni groom, fontoskodó arczczal dörzsölvén homlokát ujjával, — vagy Stratford Greenben, vagy pedig Bermondseyben lesz az, uram. — Bohóság, — kiálték föl; — hiszen én azt a helyet értem, ahol holnap a falka találkozása lesz. Ugyan tudakozza meg valakitől. Azonban hasztalan volt minden kérdezősködés. Senki sem tudott útba igazítani, mignem végre eszembe jutott, hogy előhivatom az öreg Bertiet. — Biz uram, az tizennégy mértföldnyi távolra esik innen, — szólt az öreg, — és pedig nem könnyen lehet rátalálni. Az utak százfelé kereszteződnek a mezőkön és halmokon át s ha egyszer a keresztutakon eligazodott, balra fordul, aztán egyenesen halad jó öt mértföldet, és akkor . . . — De hiszen, — vágtam közbe — nekem ugyan hiába magyarázgatja igy, mert tudom, hogy nem találok az igazi útra, miután a vidéken járatlan vagyok 6 a határjelzők után sem vagyok képes magamat tájékozni. Vájjon készül-e innen valaki oda, Bertie? — Nem készül biz innen senki — válaszolt az öreg, kalapját szellőztetve, s gondolkozva jártatá szemét a porondon. — Ha ugyan Enoch nem szándékozik oda menni. Egyébiránt hiszen ha épen óhajtja, sir, én utána járhatok a dolognak. Egy vadászló, fiatal, 16m. 1", nehéz súlyt bir, i eladó. Többet a szerkesztő. * Árverési hirdetmény. Az Örkényi urodalom 15,000 holdnyi birtokán a vadászati jog f. évi november hó 9-kén d.. e. 10 órakor haszonbérbe fog adatni egy vagy több évi időtartamra. Örkény, Alberti-Irsa vasúti állomáshoz másfél órányi távolságra esik, a hires váczi puszta tőszomszédságában. Van itt sok erdőség, melyben nyulak, rókák, foglyok, nyáron át tuzohok nagy mérvben tanyáznak. Van itt az úgynevezett Madarastóban számtalan sok vadkácsa, stb. Akik tehát élvezettel vadászni szeretnek, itt valóban élvezhetnek, mert vadászhatnak eleget, ennélfogva meghivatnak az árverésre. A feltételek alólirott tulajdonosnönél előre is megtekinthetők. Örkény, 1873. október 30-kán Ö z v. У á r a d i G á b о r n é. fát láil-ifí ж T. Waiszkáról f. é. okt. 29-kéről tudósítanak, hogy Gromon Dezső urnái a szalonkapróbavadászat 27-kén megkezdődött. Négy vadász cserkészve, 16 db, úgynevezett bagolyfejü nagy szalonkát lőtt s egy rókát. 28-kán pedig két vadász szinte cserkészve, 12 dbot ejtett el. Nedvesség elég, kilátás van az idény kedvező eredményére. * A monostori szigeten a mult héten volt az első nyulvadászat, mely igen eredménydűs volt. 8—10 lövész 4—5 óra alatt 160 nyulat lőtt. — És kicsoda az az Enoch ? — kérdéin, mivel még soha hirét sem haliám e derék embernek. — Hát, —- válaszolt Bertie — ö bizony úgynevezett „rougli rider," aféle '„horsebreaker" vagy micsoda. Ó egyre mindig a fiatal vadászlovakat tanítgatja be, mikor az idény bekövetkezik ; aztán szoktatja a zabiához, meg a biztos járáshoz s több eféléhez. Különben pedig lakása legfelebb egy fél mértföldnyi távolságra esik innen. — Jól van, Bertie, — mondám, — tehát menjünk el hozzá, hátha vállalkoznék a „Három galambhoz'' való kalauzolásra ; ha pedig ezt nem tehetné meg, akkor, isten neki, majd csak oda botorkázom egyedül is valahogy. Ha a „meet" re nehezen 'lehetett találni, annál hamarább rábukkantunk az Enoch lakára, hová egyenes ut vezetett egy-egy sürü csoport magyalbokor közt s csakhamar egy csinos kőépület előtt állapodtunk meg, melytől oldalvást egy hosszú istáló és kocsi-szin nyúlt el, melynek két végén a fal mellett baraczkfák diszlettek, ügyesen lugashoz eröbitett ágaikkal, mig a laktól délnek eső irányban oly ízletes zöldséges kert ötlött szemembe, a minőnél alig találtam kedvemre-valóbbat életemlej. Egy egészen rövidre nyirott hajú, eléggé feszes nadrágú ficzkó, ki a nyeregkamraajtó előtt épen lószerszámok tisztogatásával volt elfoglalva, megpillantván minket a mint a gyalogösvényen a lak felé közeledtünk , legott abba hagyta munkáját s hirt adott apjának. Ez elibünk jővén, Berthiet egész nyájasan, mint régi jó barátját üdvözlé, előttem pedig megemelité fövegét E férfi arczárói Ítélve, őt életkor tekintetében harmincz és ötven év köztinek lehetett tartani ; hitvány, vézna termete és szelid, jámbor ábrázata azonban gladiátort épen nem sejtete benne. Arczesontjai kiállók, apró barna szemei ragyogók voltak s élénkséget fejeztek ki ; orra kissé hajlott, Felvídélü vadász-iaizot II. RÉSZ. Felvidéki fajképek. (Folytatás.) Sztraczenótól egy órajárásra, uenv a dobsinai oldalon ugyan, hanem bg Coburg káposztafalvi erdőségei közt találhatni hazánk egyik legnagyobb nevezetességét, az úgynevezett időszaki forrást, melyből az esős vagy száraz évszakhoz képest a viz majd gyakrabban s bővebben, majd ritkábban s szűkebben, azaz néha naponta többször, néha 1, 2, 3 nap alatt csak egyszer buzog ki ; különben pedig medenczéje s lefolyási árka szárazon marad. E forrás a magas emelkedésű s bástyaforma sziklasággal koronázott Hollókő (Haurana, Babenstein) nevű hegységnek oldalán van, mellette egy kis kunyhó áll az itt éjszakázó touristák számára s innen egy kis ösvény és lépcsőzet vezet a gyönyörű kilátást nyújtó barlangos Hollókőre fel, melynek legkiválóbb pontján még egy kis gloriettet is találunk. A forrástól e pontot erös negyedórai meredek mászás által elérhetjük. Ha a berezeg ő magassága Sztraczenón időzik s az évszak kedvező, ugy a forrás s Hollókő látogatását ritkán mulasztja el. Néhány év előtt murányi urodalmát, nevezetesen vasgyárait látogatván meg ő magassága, szintén töltött egy éjszakát Sztraczenón, s természetesen vele volt kedves embere, a vasipar terén hazánkban elismert tekintélyű gyári főigazgató, G. J. Szép időjárás volt, s e főtiszt a szokottnál hamarább hagyta el ágyát, s még mielőtt hosszadalmas toilettejét elvégezte volna, a házból kilépett. Meglepetésére kegyelmes urát már kint sétálva találta, ki őt megpillantajkai vékonyak s összeszorítottak, álla kiszökellö s kétfelé vált volt. Egész külsején a szilárd határozottság jellege s bizonyos vakmerőség színezete látszott, ki azonban szenvedélyeit teljesen uralni képes. Modorában volt valami olyas, mi benne a szalonok és istállók emberei modorának vegyülékét egyesité, vagyis a kettő között mintegy középutat képezett s époly otthonosnak látszott magát érezni a társaságban, mint akár a nyeregben. Karjai izmosak, tagjai szabályosak valának, csupán dereka volt kissé hosszú a termetéhez. Egészben véve nem gyakorolt külseje valami nagyon elönyö3 benyomást, kivált ha — mint Bertie megjegyzé, — járkálás közben elkezdett gaesolni, mintha csak sánta lett volna. Előadtam neki látogatásunk indokát s ő hajlandónak nyilatkozott társul szegődni hozzám s aztán hirtelen föltárva az istáló ajtaját, imigy szólt : — Nem volna kedve önnek, sir, a lovakat megszemlélni ? — Aztán egykedvűen veté uiána : — Csak bátran, minden legkisebb tartózkodás nélkül, sir ; hiszen mi nem szoktunk titkolózni, mint ahogy a racing-manek rend szerint. Emlékszem, bogy egyszer, egy kitűnő versenylóval bíró gentleman felszólított, tekinteném meg az ö idomitó-intézetét. Én engedtem a fölhivasnak s fölkeresvén az idomárt, elömutatám neki a gentleman névjegyét és igazoltam kilétemet. Az idomár, — ki meglehetős otromba egyéniség volt, — rátekinte a névjegyre, de én nem hiszem, hogy azt el tudta volna olvasni. Aztán igy szólott hozzám : „A ló igen jó állapotban van, de mindamellett sen: engedhetem meg önnek, hogy meg szemlélhesse, még ha negyven fonttal kínálna is meg ; sőt ha maga a gentleman jöne is, nem örömest engedném neki a ló megtekintését még 10