Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873
1873-10-29 / 45. szám
OKTÓBER 29. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Mari kanczától Doboz után ogy világosp. ménceikó, virágacskával, hátsó szára csüdben kese ; neve Atlantic. Mantille kanczától Doboz után egy sötétpej méncsikó, jegy nélkül ; neve Cromwell. Ruma, 197 3. október 7-kén. Binder, ménesmester. Birtok-változások. Grollo, ap. Carnival a. Gipsy Girl — a porosz kormány által megvétetett s a trakehni ménesbe osztatott be. Cadet, ap. Buccaneer a. Dahlia — Orlandotól, az 1870-ki bécsi Derby nyertese, Fürstenberg hg slawentzitzi ménes számára vétetett meg. Jeannie-1, (idalia és Whim anyját) ap. Newminster a. Heiress, ell. 1863-ban (G. St. В. Vol. 11. Pag. 164) b. Wesselényi Béla eladta gr. Forgách Sándornak 2000 frtért. NylîtHép. Gróf Zichy testvérek istállóiban Nagy-Lángon, Székesfehérvár mellett, 8 kOCSÍSlÓ ÉS 9 jól betanított, vadászatokhoz alkalmas paripa eladandó. Szabadka város határának nyulországában a vadászati jogot egy társaság birja bérben, mely folyó hó 11. és 12-én tartotta nyul-, s ugyanott fogoly-va dászatát. Erre hivatott cserjések nem felelnek meg szokásosan elnevezésüknek, amennyiben 1-só' nap 13 vadász 44 nyulat és 3 foglyot ejtett, másnap 16 vadász 23 nyulat és 1 rókát ; összesen 67 nyul, 3 fogoly és 1 róka az eredmény, mely a szokotthoz képest nem kielégitó' ; fogoly épen semmi. Legtöbbet lőtt Vojnits Simon ur, ki csak egy nap vadászván 7 nyulat tisztán és 3 duhiust ejtett. Az együtt volt igen honett kis társaság harmadnap megoszlott, s Vojnits Jakab ur ludasi pusztáján tervezett kacsa vadászaton csak hárman jelentek meg ; két izben hajtattak meg a kacsák, először 3, másodszor két vadász által, mindössze esett 47 stokker; e kényelmes és szép vadászaton könnyen lehetett volna 100-at lőni, ha a pákászok revierjeiket jobban osztják be, mi által távolabb kerületek tétettek volna, s a vadászok nem jönnek oly gyakran össze s egymás lövéseivel nem riasztják szét a hápogó táborokat. K. FelTidéH vafc-iajzol. II. RÉSZ. Felvidéki fajképek. (Folytatás.) 2. В ul e ni a. Nescio, qua natale solum dulcedine cunctos, Ducit, et immemores uon sinit esse sui. Ha az utas Bosnyó városát elhagyva, a Sajó völgyét fölfelé követi, johbról-balról hol lejtős, hol meredekebb, szálas s aljerdőkkel borított begyek közé jut. A völgy maga eleinte tágas, utóbb mindig szűkebb lesz, de a sok helység a bánya- s egyéb ipartelep miatti forgalomnál fogva elég érdekes. Mintegy három órai utazás után már inkább fenyves mint lombos jellegű tájon, magas begyek által környezett szűk völgyben, Dobsina bányávárost fogja találni, de a vidék görbesége miatt csak akkor látva, ha az első házakat, az úgynevezett czigánysort megközelíti. Vadászrajzaim nagy részét itt szereztem, s huszonötévi távollét után is szívesen időzöm e városka, e bérezek emléke mellett, mint melyek bölcsőmet és életem szebb korát látták ! Dobsina, német ajkú lakosainak hazafias érzelméről a hazában jó hangzású névvel bir ; — nagyszerű bányaiparáról meg a czembergi s máriaaknai kobalttelepek a kontinens legjövedelmezőbb érczbányáinak mondatnak, egész Európában ismeretesek. Kevésbbé ismerős, de a vadász s természetbarát előtt annál érdekesebb gyönyörű erdőségekkel s természeti szépségekkel bővelkedő nagy határa, melynek területe 18,000, s ebből a tiszta erdőség 10,000 katastralis holdat tesz. Ezen erdők a magasabb fekvésű s zord éghajlatú huiletzi vízterületen többnyire luczfenyükből állanak, néhol igen szép veresfenyü-álladékokkal ; az enyhébb légü sajói vízterületen pedig jegenye s luezfenyü, bükk s egyéb lomblevelüekből, mogyoró, nyir stb. aljerdőkkel. — Mindezek rendes pagonyokra vannak osztva, minden alkalmas helyen faiskolákat s ültetéseket látni, a marhalegeltetés szabályozva s szigorúan ellenőrizve, s az egész erdei kezelés mintegy busz év óta a tudomány s okszerű dazdasági elvek színvonalára van emelve. De van is látszatja s eredménye e czélszerü gazdálkodásnak ! Bongált vágást, elcsenevészett vagy elmaradt ültetést vagy fiatalost, kopár vagy elhanyagolt erdőt itt nem látni ! Nem lehet itt találni az annyira szemsértő parlagokat erdő s mezőség közt, mint a csetneki völgyön, hol néliol száz öl széles s félórajárásnyi hosszu vonalakon nem tudni liol végződik a mezőség s hol kezdődik az erdő ! Pontosan vannak itt a határok kijelelve, s az erdő legszélsőbb bokrai s fái oly sértetlenek s épek, mint akár a középsők ! Az erdészeti személyzet áll egy erdőmesterből, egy erdészből s liét erdővédből. Az elsőnek tudományos miveltsége nemcsak Gömörben, de a szomszéd megyékben is méltó elismerésben részesül, s az ő tizenötévi működésének köszönheti az itteni erdőség virágzó állapotát, ! mely a természetbarátot lelke mélyében örven' dezteti meg, kivált ha az — mint e sorok irója S — oly vidékről jön ide, hol ennek ellentétét látja I a száz és száz holdakra terjedő kipusztított • erdő-talajban, melyből egy becsületes öl tüzi! fa ki nem kerül, s melyben még egy árva nyúl ! sem talál búvó helyet s nyugtot ! j A határ természeti nevezetességeihez tartoz' nak a mészhegységek közt levő kisebb-nagyobb ! fensikok, melyeknek teteje részint aromathicus I füveket termelő kaszálókkal, valamint az oldalok sűrű erdőségekkel vannak borítva. — Ilyen a 800 c. holdnyi Jánostetö, az 500 cat. holdnyi Bundás, a 400 c. holdnyi Szirt. Mind három szomszédos egymással, s meredek, bástyaszerü sziklaságokkal környezve, a Huiletz vize s mellékpatakainak mély bevágású völgyei által határolva — igazi vad rengeteget tüntetnek fel. E három nagy fensikos hegység között két patak is nevezetes. A Flórián-csermely ugyanis rövid félórai futás után teljesen elvesz a Szirt és Bundás közti mély völgyben, s medrét az innen még távollevő builetzvizi beszakadásig egészen szárazon hagyja. A jánosvölgyi csermely meg mintegy háromnegyed órai futás után szintén elvesz a Jánostetö s Bundás közti szűk s mély völgyben, de medrét csak mintegy negyedórai távolságra hagyja szárazon, azután újra kitör a hegyből nagy robajjal s medrében tovább csörgedez, mig a Huiletz vizébe szakad. E viznek hőfokát 1866. május 31-kéu, egy igen szép s forró napon megmérve, felső futásában azt -j- 10 foknyi, ott, hol újra kiront a hegyből, mintegy 2500 láb tengerszin feletti magasságban, csak 4- ЗУг В. foknyi melegnek" találtam. Hogy a mészhegységek, mint mindenütt, ugy itt is, sok kisebb-nagyobb üreget rejtenek, az magától értetik, s vannak itt csepköves barlangok oly kiterjedésben, hogy a látogató órahosszig elkutathat bennök. Legnevezetesebb és legérdekesebb azonban azon nagyszerű jeges barlang, mely a Jánostető Ducsa nevü részében a mult években kikutatva lett s járhatóvá tétetett. Ennek alig két év előtti ismertetése óta ezrekre menő látogatói voltak, köztük angol, franczia és német tudósok, királyi herczegek és nagyurak, a magyar természettudományi s az országos földtani társulat tagjai ; csak a magyar tudós akadémia nem látszik róla tudomást venni. A barlang szája mintegy 2900 láb tengerszin feletti magasságban, sürü fenyvesben, éjszakra a Huiletz völgyére nyilik. Dobsina városa a látogatók kényelmére ösvényt vágatott hozzá, vezetőről gondoskodott, belsejét lépcsőkkel s támlákkal biztosan megjárhatóvá tette, s csekély dij ért néhány száz lámpával kivilágittatja, most meg távolabbi utasok számára a barlangos bérez alatti országúihoz egy schweiczi stylben épülő diszes emeletes vendéglőt állit. A touristának, ki e jégbarlangot látogatni akarja, ajánlható, hogy Dobsináról indulva, hajtasson oda a hosszuhegyi uton, megfogja egyúttal láthatni a sztraczenai sziklás völgyet, mely magában is megérdemli a megtekintést s melyet a Szepességről vagy a Garamból érkező barlanglátogatók is rendszerint megjárni szoktak. Maga a Sztraczena egy meredek sziklafalakkal s sötét fenyvesekkel elzárt, hosszas teknőben fekvő, néhány szétszórt házcsoportból álló telep ; a Huiletz vizének gömöri jobb oldala dobsinai birtok, szepesi "baloldala ellenben hg Koburg-féle birtok, két vaskohó s több tiszti lak által élénkítve s diszitve. Innen felfelé egy sziklabérczen keresztül vájt alagúton áthajtva, a regényes sztraczenai szorosba érünk, melyet meredek mészsziklák s szálas fenyvesek annyira keskenyitnek, hogy a jó szekérút tizenhárom bidon át majd a jobb majd a baloldalba kénytelen bevágódni. E builetzvizi sziklaszoros néhol felséges szépségű részleteivel mintegy félóráig tart, azután nyílnak a hegyek, s a mint a félig kész vendéglő mellett elhaladunk, melyet Dobsina most építtet, tágas és szép rétségekre jutunk ki, miket a hátrább vonúlt fenyvesek s sziklás begyek környeznek. Ezen néhány száz holdnyi nagyságú völgyi rétek közepében, az országút s a pisztrángos Huiletz vize mellett, egy önálló éles csúcsba végződő mészsziklaság emelkedik, háromszoros toronymagasságra. Ez bárom oldalról függőleges meredék s csak negyedik, szálas fenyvessel borított oldalán mászható meg. Ettől kapta a vidék az Ele*kö nevezetet s ez a dobsinai batárnak kétségtelenül legfestőibb tájéka. (Folytatás következik.)