Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-10-15 / 43. szám

OKTÓBER 15. 1873. ki a mesterséges baltenyésztés elsajátítása czéljából, midőn egy év múlva visszaérkezett, Kremsmiiueterben a mesterséges haltcnyésztést berendezte. — Két év múlva a halászmester meghalván, Wissauer Mátyás segédjére bízatott a halászat kezelése, ki ezután a ezerzetnek 16 évig mint halászmester szolgálván, a mesterséges haltcnyésztést többi birtokán is berendezte. — Meghasonlás következtében azonban 18 évi szolgálatát oda hagyván, 1870-ik évben Kremsmünterben lévén, vele megismerkedtem, s mivel őt a mesterséges haltenyésztésben dicsérni s igen jártasnak hallottam, nevezett Wiesauer Mátyást a znióváraljai egyetemi uradalom részére felvettem, oly kikötéssel, hogy ő előbb a znióváraljai vizeket vizsgálja meg, s ha a haltenyésztésre alkalmatosaknak találandja, az uradalmi szolgálatba léphet. Ez 1 870-ik évi october havában megtörténvén, erre ezután 1871-ik év tavaszán a térképen jelölt 1 számú halászlak, 2 sz.ámu haltartó, a 3 számú haltenyészház a 4 (135 • öl), 5(120 • öl) és 6 számú (107 • öl) pisztráng és 9 számú (323 • öl) pontytenyésztavacskák elkészíttettek. A hegyből kiszivárgó több erös vizi erek gátok által felfogattak, melyek vizszine 4 lábra felemeltetett, képezik a 4-ik, 5-ik és 6. szám alatti tenyésztavakat, hogy vizök lefolyása által a többi nagy pisztrángtavak vízzel megtelhessenek. A 9-ik számú tóba a pontyok számára csatorna által melegebb és zavarosabb viz a Vricza patakból eresztctik. Azon év october havában, mely időszakban a pisztráng ívása közönségesen be szokott állani, ezekkel mesterséges uton a tenyésztés nagy nehezen megkezdetett, itt főakadályul az szolgálván, hogy az uradalmi két, ugy nevezett Vricza és Valcsa patakban, melyek azelőtt csekély fizetés mellett bérbe voltak adva, csak kisebb számba lehetett anyahalakat beszerezni , melyekből alig volt % része alkalmatos a tenyésztési műveletre. — Miután azonban az előkészületek nagyobbszerü haltenyésztésre voltak fektetve, kényszerítve volt a haltenyészde kisebb súlyú, tenyésztésre nem is alkalmatos halakat használni. Az ily különféle korú anyalialakból ezután az ivadék is igen aránytalan volt, mert az idősebb, csekély számú, csak fél fontos anyákból nyerettek ugyan ép tojások, azonban az apróbbakból a tojások szintén apróbbak lévén, a kiköltött halacskák is épen oly kicsinyek voltak. Mivel pedig a kisebb halacskák sokkal gyöngébbek valának, ezek legnagyobb része el is döglött, úgyannyira, hogy a kiköltött 1871-ik évi, körülbelül 25,000 darab pisztrángivadékból jelenleg alig van több mint 4000 darab, melyeknek azonban nagyobb száma oly nagyra nőtt, miszerint idegen alig hinné, liogy csak egy évesek. Akadályul szolgált továbbá még az is, hogy az 187 '/o-ik éii tél igen kemény volt, és mivel az 5-ik számú uuyésztóból a tonyészházba homokdesztillatoron át bevezetett viz a tenyészládákba a tónak legfelsőbb rétegéből eresztetett, mely magában is a leghidegebb, és végre miután a tenyészház csak egyszerű deszkafalból készittetett, a hideg miatt a halacskák nem mint rendesen 45-ik nap, lianem csak 105-ik napon kelhettek ki, mi az ivásra is károsan hatott. Mind a három hiányon a mult évben az által lön segítve, hogy még 1871-ik évben a halászati haszonbér az uradalom részéről a bérlöknek felmondatván, a patakokból néhány nagyobb anyahal, bő etetés által megnővén, az 1872 ik évi iváshoz alkalmatosabbak valának, mivégből az azon évi halacskák is, körülbelől 70,00 darab, sokkal erősebbek és egyenlőbbek, rniDt az 1871-ki ivásbeliek. Továbbá a tenyészládákba vezetett viz nem a tónak legfelsőbb, hanem legalsóbb rétegéből, egyeneseD a forrásokból vezettetik, miután az 187 2/3-ik évi tél már magában még a turóczmegvei zordon vidéken is rendkívül lanyha vala, a halacskák már 55-ik napon kibújtak, tehát 50 nappal előbb, mint a mult évben. A harmadik akadály azzal hárittatott el, hogy a tenyészháznak belső része még egy másik deszkafallal elláttatott, s a két fal közti fél lábnyi ür borsószalmával erősen kitömetett, mert bizony nem építtetett 15,000 forintos tenvészház, mint ezt tette a Falzburgi haltenyésztési társaság Einödenben, hanem csak 300 frtba került tenyészházunk. (Folytatás következik.) Agtrászat» kopaszát A szabolcs-vajai agarásztársulat az idén nov. 17-én fogja agarászatát megtartani Vaján (nov. 16-án gyűlés). — Tiszteletdíj, adja az egylet; 100 frt érték. Tét 5 frt. nem egyleti tag agara kettős tételt fizet. G. B. egyleti jegyző. * * * Pesti rókakopó-társulat. (Progr. 42. számban.) Nov. 4. Elegy-agárverseny Vecsésen. * Bács-Bodrogh-megyei agarász-egylet. (Pr. 36. számunkban. Okt. 31. Kölyök-verseny Ó-Moraviczán. Nov. 26. Kan és szuka-verseny Csantavéren. Decz. 10. Vegyes-verseny Tompán. Galgavidéki agarász-egylet. (Pr. 37. sz.) Okt. 26. Szuka-köljök agárverseny. — — Kan-kölyök agárverseny. Nov. 16. Elegy-agárverseny. 1814. jav. 4. Elegy-agárverseny. # * * Csanádmegyei agarász-egylet. (Pr. 42. sz.) Okt. 25. kölyökagár-verseny Földeákon. Nov. 12. öregagár-verseny „ Y © g y © Sept. 27 — 30-ig О Felsége a császár és király a radnai és eisenerczi begyekben vadászott, havas eső és dermesztő hidegben. Mindemellett is a vadászat — mint a „Jagdz." irja — jól ütött ki, kivált a harmadik és utolsó napon. Esett összesen 40 db vad, közte 1 1 szarvas. О Felsége 3 agancsárt lőtt le. * September 25-kén nagy vadászat volt a porosz í királyi vadaskertben, Hubertusstockban, ő felsége, az olasz király liszteletére, melyen jelen voltak a német császár, az olasz király ; Frigyes és Károly kir. berezegek, Ágost ivürttembergi és Vilmos mecklenburgi hgek, valamint a két monareha kíséretéből is több ur. A vadászat uagy czerimoniával és villásreggelivel kezdődött, vadászkürtök zcuéje mellett. Két bekerített hajtás volt, melyekben lövetett 138 darab rőtvad és pedig 61 szarvas, 17 dámvad és 1 róka. Ebből ö felségére a német császárra esett 1 szarvas, 3 dámvad és 2 róka ; az olasz királyra esett 10 szarvas, 5 suta és 5 dámvad. Este fáklyafényné! történt a vadak megszemlélése. * * * A kolozsvári falka megkezdte már gyakorlatait, de még nem nyilvánosan ; volt már „kill '-je rókára és nyúlra is — mint halljuk. * * * A nagy-mihályi falka is működött már a mult héten. * * Vadászatok Königswarton. Metternich berezeg és lierezegnö már visza érkeztek skócziai kirándulásukból s közelébb Königswarton nagyszerű vadászatok rendeztettek, melyekre máris nagyszámú vendégsereg lett meghiva. * * * A taurisi zergevadászatok az idén augusztus 16-án kezdődtek és 27-kéa végződtek. Lövetett i összesen 64 db zerge. — Legtöbbet lőttek gr. Willamovitz-Möllendorf 19, b. Weltheim 14 és Krosik ur 10; nyolezan vadásztak. A fővadászur, gr. Stollberg-Wernigerode, az ismeretes johannita lovag. Volt egy hajtásuk, melyben 24 db zerge lövetett, s köztük 17 db erös bak volt. it * * Az ó-gyallai lóversenyre vonatkozólag mult heti közleményünkhöz némi helyreigazítást kell tennünk, s egy kis pótlékot is adnunk. Jelesen : a földészek versenyében nem Puteani, hanem Szutlarni Albert lova érkezett második a ezélhoz. A A közhuszárok gátversenyében Moravcsik János lett a győztes, mig a 2-ik Bircsár József lett 7 versenyző közül. * * * Gr. Larisch, Sziléziában Neustadt mellett, kinek a mult augustusban egész falkáját veszettségi düh miatt agyon kellett puskázni, már kiegészité a hiányt ujabb kopókkal. * Azt halljuk, hogy hg Thurn-Taxis kopófalkája (Ecskán, Bánátban) szintén sokat vesztett betegség áHal. * Lothringiában annyira elszaporodott a dúvad, miszerint az állami erdész-személyzet csak az első hóesést várja, hogy nagyszerű hadjáratot tartson rájuk, melyre vendég-vadászokat is szivesen látnak. A lotbringi erdőségekben lévő dúvad mennyiségét 200 farkasra, 1800 db sertevadra, 150 vadmacskára és 2000 rókára becsülik. Lőni való tehát volna elég. A kinek ideje és kedve van, tebát föl Lothringiába ! „J. Z." * * * Gróf Dudley vadászatai. A „Jagdzeitung" egy magas pártfogójától a következő érdekes tudósitást kapta September 17-ről Londonból : Gr. Dudley meghivott, hogy töltsek nála egy hetet Skótiában. En elfogadtam a meghivást, s egy hétig mulattam vadászatain. Az az, hogy az első két nap nem ; mert annyira esett, hogy lehetetlen volt vadászatot rendezni s igy csak 3 vadászatban vehettem részt. A lord vadászterülete Forest Lodge, ArgyllShire-ben, s tulajdonképen Lord Breadalbané, kinek Lord Dudley évenként 5000 font haszonbért, tehát 50,000 ezüst forintnál többet fizet. A vadászterületen (20000 holdnyi sziklás hegyi legelő minden fatenyészet nélkül) mintegy 6000 darabból álló szarvas-állomány van. En három hajtáson (Drives) voltam. Ez akként történik, hogy 10— 12 gyakorlott skót vadőr nagy ügyességgel hajt egy-egy szarvasfalkát két-három hegyen-völgyen át, mig a vadászok (csak hárman voltunk), a hegymagasát állják el, közel a szarvasok szokott forgójához, sziklák mögé rejtőzve, s jó szélben, mi fődolog ily hajtásnál, miután semmi fatenyészet sincs, már messziről , a szemközti hegyről láthatni a vad közelgését távcsövön át, melylyel minden vadász és vadőr ellátja magát. A hajtóknak természetesen jó hegymászóknak kell lenni, mert minden hegy 2 — 3 óra magasságnyi, s egyegy hajtás 4 óráig tart. Öltönyük, valamint a vadászoké is, szürke vagy zöld és sárga koczkás. Ha kedvező szél jár, s a vadász mozdulatlan marad a szikla mögött, akkor 5 — 6 lépésnyire is bevárhatja a vadat, mig az megneszezi. Mintegy 50 darab 10 lépésnyi távolra volt tőlem, s egy közülök körülbelől öt perczig nézett velem farkasszemet , a nélkül hogy megijedés jelét lelietende rajta észrevenni. — Az első nap három szarvast ejtettem cl, a második nap egyet, a harmadikon pedig kilenezet s ezek közül egy sem volt nyolezágasnál csekélyebb, mig a legtöbb 10—12 ágas vala. Dudley lord és vendégei évenkint 5—600 darab szarvast ejtenek el s egyszerre háromnál többet soha. Három nap alatt mi 23 szarvast ejténk. Gr. Dudley azonban az eredményüyel sehogy sem volt megelégedve, miután én 13 szarvast lőttem le, mig ö csak 3-at, Croy herczeg pedig csak 6-ot ejthetett el. Elmondhatom, hogy életemben szebb látvány, mint itt, nem merült előttem föl. Minden nap átlag 150 — 200 darab fövad jött látkörömbe. « * A baden-badeni öt napig tartó nemzetközi galamblövészversenyró'l hoz a „Sporn" hosszú részletes kimutatást, a következő rövidített commentárral : „A részvét, a mi az urak számát illeti, nem igen nagy volt, de némi részben jóvá tette ezt az, hogy köztük a legkitűnőbb lövészek voltak. E