Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-10-08 / 42. szám

304 VADÁSZ- ÉS VEBSENY-LAP. OKTOBER 8. 1873. nem kellen"« me'g azon állitására is visszatérni, hogy a ménesekben az intézet élén álló két tényező elem közt ellenséges viszony létezik. Hibásan volt N. E. ur értesülve, mert egyenetlenség csakis egy ménesnél fordult elő — s ez ez ideig a szolgálat érdekét nem sértette ; mig a másik két ménesben példás tapintat s egyetértés mellett örvendetes fejlődésnek indult ugy egyik mint másik ága is az ügynek. — A ki az életet ismeri, meg kell engednie, hogy minden testületben fordulnak és fordulhatnak elő egyenetlenségek. Volt idő, midőn az egyes ménesintézetek összes kezelése egy személynél volt összpontosítva, s egyenetlenségek itt-ott fordultak elő akkor is, valamint fordulnak elő más helyeken is. ily egyenetlenségről szólva, N. E. űr dilemmát emüt, melybe a minisztérium állítólag jutott. Biztosithatom erre nézve N. E. urat, hogy oly esetben, ho( az intézet közegei hivatásuk félreösmerése által netalán dilemmát teremtenének : a minisztérium zavar és habozás nélkül talál módot e dilemma olynemü megoldására, mely az ügyet veszélynek kitenni nem fogja. N. E. ur talán azon véleményben volt, hogy ménesintézetekben a ménesparancsnok és gazdasági igazgató a maguk hivatásában s az egymás iránti hivatalos viszonyukban csupán saját belátásuk szerint, függetlenül működnek, s hogy felettük — ugy specialis feladatuk, mint a két ág követelményeinek összeegyeztetése tekintetében felsőbb hatóság nem létezik. Ámde ez nem ugy van, a mennyiben a ménes intézetek összes ügyei a földmivelési minisztérium körében egy helyen összpontosulnak, mely helyen föfeladatul mind a két ágnak arányos gyámolitása van kitűzve, a nélkül, hogy egyik ág a másik érdekének a kelleténél tul feláldoztassék ; s biztosithatom a tisztelt biráló urat, hogy ha már egyszer áldozatról van szó, akkor természetszerűleg inkább fel van áldozva a gazdaság specialis érdeke a ménesnek, mintsem megforditva. Ha N. E. úr azt hiszi, hogy a ménes igényeiről kellőleg nines gondoskodva, s a viszony a : ménes és gazdaság közt nem lett szabályozva, ugy attól, kitől adatait meritette, nag« on cserben j lett hagyva, mert különben értesülnie kellett volna N. E. urnák arról is, hogy a gazdasági terv évenként csak akkor nyer megerősítést, ha az ab- í ban kijelelt legelő területekre nézve a ménespa- ' rancsnok aláírásával kijelenti, hogy a ménes szükségéről ez irányban gondoskodva van ; — de tudomást nyert volna arról is, hogy a ménesparancsnoknak még e mellett azon joga is van, mely sze- ; rint ö a ménes számára utólagos felelőssége mcl- 1 lett a gazdaság bármely takarmány- vagy még ga- : bona tábláját is a ménes számára lefoglalhatja ; , — valamint értesülhetett volna arról, hogy az ! uradalom összes takaronánykészlete közül legelőször a ménesparanesnok választja ki az összes évi szükségletét, s a gazdasági állat-létszámnak az , marad fen, melyet a ménes megtartani kívánatosnak nem lát. Hogy a ménes szükségének ily mérvű biztosítása mellett a gazdaság teendőit egy arra készült egyénre bizza a kormány : ezt felelőssége komolyan parancsolja, s ha történetesen eddig nem tette volna, úgy ma kellene ezen mulasztását pótolni. Sok szakember és tenyésztő látogatta meg a legközelebbi években a ménesintézeteket, — sokakra hivatkozhatnám, kik az egyes méneseknek az utóbbi évekbeni kedvező fejlődését constatálták, tehát kedvező fejlődését azon időszakban, melyben a kezelés elválasztásának N. E. úr szerint már el kellett volna fojtania a tenyésztés haladhatását. — De hisz maga N. E. úr az állit ja, hogy a bábolnai egy és két évesek az öregebb példányoknál elönyösebb fejlődést tanúsítanak. — Engedjen meg, de e két- és egyévesek a kezelés külön választásának növendékei ; amaz öregebbek pedig, melyek hogy nagyon nem tetszettek N. E. úrnak részemről sem csodálom — sarjai azon N. E. úr s talán mások által is dicsőített múltnak, midőn az intézet felett egy kéz határozott. Ez utóbbi sorok tartalma bizonyára meggyőzi, vagy legalább meggyőzhetné N. E. urat azon állitása tarthatlansága felöl, hogy a ménes intéz tekben a tenyés. t<s ügye háttérbe van szorítva, mert az idézett szabályzatok a ménes igényeit mind n eshetőségre biztosítják. Ha a ministerium a tenyésztésügy ily gondos megóvása után a ménesgazdaságok kezelését nem oly közegre bizná, melytől leginkább megvárhatja a birtokok jövedelmeinek fokozását, s azokn ik értékének const rválását — ugy könnyelmű mulasztással volna vádolható. N. E. úr vádul hozza fel, hogy Kisbéren a kanczák legelője, s Bábolnán az évjáratok számára kijelelt luczerna-táblák kopár szint mutattak. Igaz, hogy ez igy, s nem máskép volt; — s ezen tény az, mit kétségbe nem vonhatok, s megczáfolni sem vagyok képes, — felette sajnálván, hogy a 72 napig tartott példátlan szárazságot egy pár üditő s jótékony esővel megszakasztatni hatalmunkban nem állt. Azt hiszem, hogy a vád és válasz közt Ítéletet hozó olvasó közönség e kérdésben a kezelést I vezető hatóságot felmenteni nem késik. Ily időjárás szülte viszonyok mellett azt hiszem még azt is meglehetne bocsájtani, ha a ménesek állapotában pillanatra hanyatlás lett volna észlelhető, mely föltevés ellen azonban , bár biráló úr koplalás iskolajáúl nevezi a méneseket — határozottan tiltakoznom kell, miután a ménesek az egész év alatt, daczára az éghajlati kedvezőtlen körülményeknek — igen jó állapotban voltak ; ugy annyira, hogy az anyák és csikók jó állapota, s I cz utóbbiaknak előnyös fejlődése iránt, épen azon napokban, midőn N. E. úr czikkjével megtisztelt — hazai tenyésztőink több jelesbjétől a legkedvezőbb nyilatkozatokat hallhatta mindenki, ki az árveréseken az intézetekben jelen volt. Annyit azonban maga N. E. ur is, Bábolnáról szólva megenged és felhoz, bogy a csikó osztályok az éhségtől még nem jutottak tönkre; ezen tényt kizárólag a parancsnok lankadatlan erélyének tulajdonítván. Ismerem és vallom, a közmondás igazságát: »a gazda szeme hizlalja az állatot,« — készséggel sőt örömmel jelentem ki , hogy e mondatot alig lehetne illőbben alkalmazni — mint a bábolnai ménes kitűnő parancsnokára ; de bár mennyire legyek is meggyőződve kitűnő képességeiről — oly varázserőt sem neki, sem másnak tulajdonítani n m birok, hogy a kezelésére bizott ménest megfelelő állapotban fentartani képes legyen, ha ezen állapotot feltételező eszközök tőle megvonatnak. Hogy egyébbiránt N. E. úr komor agályait némileg oszlathassam, ki kell jelentenem, hogy a ménes számára tavaszszal kijelelt legelő területből a ménesparancsnokság közel 200 catast. hold luezernást bocsájtott vissza, mint fel nem használhatót és feleslegeset a gazdaság számára. Midőn juliusban a legelő fogyni kezdett, a ministerium rögtön rendelkezett, hogy a ménesparancsnoknak szabadságában álló takarmány és zabpótlás adasán felül — az uradalom összes rétterületei a ménesnek adassanak át. E pótadagokon s az uradalom összes kaszálóin élt és érezte rehát magát jól a ménes akkor, midőn N. E. úr azt az éhhaláltól vélte fenyegetettnek lenni. A kisbéri ménes is ez idő alatt tartotta azon állapotban fen magát, melyben mint már fentebb emlitém, oly sok és jelentékeny tenyésztő, többek közt gr. Szápáry Ivánnak, különös tetszését érdemié ki. N. E. úr sóhajtva mondja, váljon nem volna-e jobb, ha Buccaneer és Ostreger nemes ivadékait, a helyett hogy kiszáradt legelőjökön sanyargattatjuk, azon buja térekre engednénk, melyeken a gazdaság juhnyájai dusáskodnak? Nem merném e javaslat elfogadását tanácsolni ; nem csak azért, mert julius és augusztusban a buja növényzetet keresni ugyan igen , de megtalálni nemcsak Kisbéren, de az egész országban se lehetett volna, hanem főkép azért, mert a jubnyájaknak ez időtájban határozottan s kizárólag csak a tarlókon van járás engedve ; azt pedig kívánatosnak egyáltalán nem láthatnám , hogy »Lady Elisabeth« vagy »Dahlia« s nemes ivadékiik az elhullott kalászok felszedegetésével táplálják magokat; mig más íészt nem gondolhatnám, hogy N. E. úr zokon veheti a kormánynak, hogy a különben elveszett tarlólegelőt juhnyáj által értékesítse mely a ménesek fentarthatására, a nélkül hogy azoknak egy szál, vagy szem táplálékát elvonná : rendesen egy pár 1000 frt jöve1 delemmel járul. Általában az a meggyőződésem : hogy N. E. úr az intézetek vbzonyaib i egyáltalán nem kivánta magát oly bőven tájékoztatni, hogy bírálata Írásakor azokba beavatottnak tarthatta volna magát, különben nem állithatja, hogy mig az igás ökrök palotaszerü istálókba vannak elhelyezve, addig a ménes elhanyagolt épületekben sinlödik. Megtiszteltetétnek venném, ba egyszer alkalmam lehetne a ménesuradalmakat — biráló úrral szemle alá vehetni ; megelégedéssel mutathatnám be mind a két intézetben a ménesistálók legnagyobb részét, s talán csak is egyetlenegy istáló ellen volna valami panaszom, azon hozzáadással, bogy a mint az állam pénzviszonyai engedik, azt nem szerkezete, hanem fekvésénél fogva mással kívánjuk felcserélni ; s az összes uradalmak szemléjénél csak is akkor jönnék talán némi zavarba, ba épen a Kisbéri oköristálók megvizsgálására kerülne a sor, melyek nagyobb része az építkezési költség hiánya miatt, (magunk közt mondva) még most oly primitiv állapotban van, mely állapotot nem csak hogy egy uradalom, de egy rendezett kisebb birtok sem kívánhatna fentartani. # * * Ennyit a megtámadt ménesek gazdászati állapota és kezelése ellen felhozott vádakra ; legközelebb majd az arab-vér tenyésztéséről. A nemzetközi lókiállitáson a jury által kitüntettek jegyzéke I. Atenyészlovakért kaptak (elővezettetett 172 ló): a) Megtisztelő' oklevelet a bábolnai, mezőhegyesi és kisbéri ménesek ; sz. kir. Debreczen városa ; Mr. La Ville normann tenyésztő 34 lováért; a porosz kir földmiv. minisztérium a trakehni ménesért; a neustadti és graditzi ménesek. b) Kitüntető érmet az olasz kir. földmiv.-, iparés keresk. minisztérium ; Schmidt testvérek Hannover és Olden* urgból saját tenyésztésű 5 db csődörért ; Ascht János és Germán Jakab a Bukovinából, arabs kanczákért; Budya Mátyás Styriából egy 5é. noriai-keleti tenyésztésű kanczáért ; Hetherington John és Mr. Cavaliero két norfolki lóért ; gr. Waldstein János ö exc. ; Zichy Camill és I Alfred testvérek. c) Elismerő oklevelet Schlederer György Gänsendorfból egy s. n. arabs kanczáért ; Weiss Jakab Mareheggből egy Buccaneer után nevelt csikóért; Zillinger Jakab Eekartsauból arabs kanczáért, s igy tovább Bauer Antal és Slana József luttenbergi és steyeri faj lovakért ; b. Laudon Ernő Morvaországból, — Bisztriczről (az ismeretes Rama telivér után egy kis lengyel félvér kanczából egy 2é. 15 markos kanczacsikót állitott ki); Zakota Dömötör a Bukovinából arabs kanczáért ; gr. Andrássy Aladár. d) Közreműködési érmet: a trakehni ménesnél Dassel orsz. lovászmester ; a neustadli Frigyes-Vilmos ménesnél Wettich orsz. lovászmester. — Gr. Lehndorff orsz. lov. m. a graditzi ménesnél. — Friedrich őrnagy a bábolnai ; Soest alezredes a kisbéri, Horváth ezredes a mezőhegyesi méneseknél. — Decker János ménesmester Lángon gr. Zichyknél. — Löffler őrnagy a kladrubi udvari ménesnél ; Witten igazgató a lipizzai udvari ménesnél ; Szűcs Mihály városi gazda Debreczen városánál. A II. osztályban a noriai és más illyfajta nehéz igás és tenyészlovak osztályában Magyarországból senki sem állítván ki, kitüntetést se kaphattak. Elövezettetett 73 ló, melyek az egyes koronaországok gazdasági bizottmányaitól csoportosan,