Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-09-17 / 39. szám

286 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. S EPTEMBER 10. 1873. alkalommal hibájukat ki is corrigálták : több be­csületük előtte nem volt. A ve'n hegyvadáez, mint az első benyomásnak fogékony embere, még évek múlva is felmelegítette s gúnyolta az ily hibákat. Egy erdőközti zabfóldre, a két Rehova közt, egy medve látogatott el. Andro vadásztársat szerez­vén magához, a föld két végét szemmel tartva, lesbe ültek, abban egyezvén meg, hogy a mint valamelyikük lő, a másik azonnal siessen oda se­gítségre. Éjjel, mintegy 11 óra tájban, a jól ki­termett talpas Andro felé jött, ki szerenesésen le­lőtte. Várta most társát, de az sem elő nem jött, sem nem felelt, mert már órák előtt megfélemlit­tetvén, társát gyáván ott hagyta s csendesen haza ballagott. Andronak méltó bosszúságát hűtötte ugyan a nyert zsákmány, melyet senkivel sem kellett megosztania, de a gyáva társsal soha többé együtt nem járt, s ez még az uri nagyobb vadászatok­ról is hazatakarodott, ha Andro jelen volt. Most már bizonyosan kibékültek s együtt lesik a medvét, s lövik az őzeket egy jobb s szebb va­dászterületen, hol nincs sem házsártos feleség, sem adóexekutió, hol a puska nem csötörtöközik, sem ж hegyi rigó nem boszantja őket ! Temérdek egyéb adoma s tréfa ismeretes ezen parasztpuskás felöl, de csak a fentebbi néhány történetecskét, mik őt legjobban jellemzik — je­gyeztem fel ide. Tartozom ezzel emlékének némi hála fejében azon sok élvezetekért, melyekben ezen egyszerű, soha nem tolakodó s talpig becsü­letes hegylakó társaságában husz esztendő foly­tán részesültem. (Folytatás következik.) Bács-Bodrogh-megyei agarász-egylet. (Pr. 36. számunkban. Okt. 31. Kölyök-verseny Ó-Moraviczán. Nov. 26. Kan- és szuka-verseny Csantavéren. Decz. 10. Vegyes-verseny Tompán. V/ •::­Galgavidéki agarász-egylet. (Pr. 37. sz.) Okt. 26. Szuka-kölyök agárverseny. — — Kan-kölyök agárverseny. Nov. 16. Elegy-agárverseny. 1874. jan. 4. Elegy-agárverseny. ШёшшжЛшшЫе Kiadja-e a róka a pecsenyét? Boldizsár urammal, a bányatiszttel, s e lapok olvasói előtt a »Menyhért, Gáspár és Boldizsár — vagy legjobb a kerített nyul« czimü közle­mény*) ismert hősével történt ujabban valami, mit kötelességünknek tartunk ezennel közleni. Boldizsár uram sokkal többször ballotta a vadász-szójárást, miszerint »róka koma kiadja prédáját ha rálőnek«, hogy sem szentül ne hitte volna ezt. Hogy azonban minden szabály­ban van kivétel, s igy ebben is, ezt nem rég sa­ját boszuságára kelle tapasztalnia. Boldizsár uram ujabban a potschappeli köz­ség nyiresében bérelt vadászjogot, s egy szép este az erdő mellett húzódó lóhere kaszálóra leste a nyulat. Csak kevéssé fedezve egy mogyoróbokor által, mig közte s a lóherés közt a bányákból a helységbe vivő szekérút húzódott, összekupo­rodva üldögélt Boldizsár ur, széles alfelével egy tenyérnyi területü s széknek csúfolt vadász­*) Lásd „Vadász és Vers.-lap" 1870. 00. szá­mában. trifuszon ; mellette pedig Hektor, egy fekete neu-foundlandi guggolt, s kapkodott magába fojtott méreggel az alkalmatlankodó szúnyogok után. Elmélázva üldögélt vadászunk a csendes környezetben, s a leáldozó nap éppen aranyos glóriával önté el öt a neufoundlandival együtt, midőn Boldizsárunk messze repülő fantaziáját e világitás — a mindennapi valóságra, helyeseb­ben mondva a lóhere tarlóra hozta vissza ; s óh szent Pongrácz ! egy löközelben legelgető tap­sira forditá szemeit. »No a te pecsenyéden se vásik másnak a foga,« — mormogja Boldizsár bácsi, a mint czélba kapja a tapsit, mely már megfülelte a veszélyt, s kézzel lábbal dolgozva begynek tartott, honnan egy szekér közelitett. Egy pukkanás. s a gyilkos göbecs utóiérte a menekvőt, mely még egy bukfenczet vetett s aztán elterült a gyepen az országút tulfelén. Eközben közelebb ért a szekér a szokásos ostor­pattogatás közt; egy megkésett szenes-kocsi volt az, s kiséretiil egy vörösszőrü pintscher szaladgált körüle, hol egyet egyet nyiffantgatva, hol meg a közeli mezőre futva le egy-egy fecske üldözésére. Ilykörülményekközt,mídőnanyikorgó szekér a vadász és prédája közt egész közelben visit­gatta hájazatlan tengelyeit, a pincser torka­szakadtából nyafogott s futkosott, a tót legény meg versenyben durrogatta nagy menkő ostorát : Balthazár bácsi fontolva haladó elméje jobbnak tartotta egy perczíg várakozni s Hektort nem küldeni a nyul után, miután az szemmel látha­tólag nagyobb kedvet mutatott a pincserre rohanni, mint a nyul után menni. Boldizsár bácsi tehát türelmetlenül, de várakozott, mig a szenes kocsi elhalad ; félszemmel azonban át­sanditott a lepuskázott prédára. Ekkor, a szürkülő homályban, ugy tetszék neki, mintha az igázok álmába mélyeszteti nyúlhoz valami vöröses-szürke állat közeled­nék ... »Az bizonyosan az a haszontalan pincser«, mormogja Boldizsár ur; — »de hisz' az nem mer belekapni a nyulamba ! — Azonban !.. . . ö— g vigye el a dögjét, mégis felkapta a nyulat, vagy az én szemeim kápráznak ?... Szent Pongrácz és Potscbappel ! — kiált föl felré­mülve, — hisz az egy róka, mely nyulpecse­nyémtől akar megfosztani ! Hogy a... kieresz­ted mindjárt ?« Szól a puska balcsöve, s szórja göbecseit a szemtelen tolvaj után, mely szőrt ereszt ugyan, de nem nyulat, s vissza sem nézve vágtat az erdőnek... »Hektor! fang's Füchschen ! !« kiabál Bol­dizsár kutyájára, s mutatja neki az irányt. Hek­tor meg is ered, öles hosszú ugrásokkal, s csak­hamar el is tün az erdőben... ... De múlik perez perez után, óranegyedek lesznek belőle, s még se kutya, se nyul, se róka, mig végre sok hivogatás és füttyentgetés után megérkezik az első üres kézzel, s Boldizsár bácsi csalatott reménynyel és tévesnek beis­mert elvvel tántorog haza... Az esetet másnap maga beszélte el a ven­déglőben, s következő bölcsészeti megállapodás­sal zárá azt]: »Ez a róka négyfélétől fosztott meg : először nyulamtól, aztán abbeli hiszékeny­ségemtöl hogy majd kiadja ; azután magától, s végre a nyúlra lesekedéstől. — Yégre pedig kivánom, hogy a manó vigye el őt magát is minélelőbb.« Ez a legújabb — Boldizsár bácsiról. Vegyes, A szarvas-idényre vonatkozólag halljuk, hogy О felsége nem jő le az idei üzekedési idényben Gödöllőre, s hogy a vadállomány annyira elsza­porodott, miszerint vagy 200 db sutát stb. kell majd a téli hónapokban lelőni. Devecserböl azt az örvendetes hirt halljuk, hogy gr. Esterházy Pál ő méltósága egészsége teljesen helyreállt, s September 20-ka körül a szarvas-cser­készetre odaérkezik. Mostanig még gyengén je­lentkeznek. — „Hansi" él, s hizottabb, nagyobb mint valaha ; ősapáját akárhány ujoncz látja, azt hiszi, hogy szarvasmarha lábnyoma. A napokban — mondja az ottani erdész, L. ur — szalad be az egyik írnokom, s jelenti, hogy lábnyomok után Ítélve, az uj nyalatóra egy ökör jár ; szorgosabb vizsgálat után azonban kiderült, hogy a „Hansi" nyomait vélte ökörének ; hanem nem is csoda, oly nagyok ezek a nyomok; jobb elökörmének nyomát megmérvén, az hosszában 11 centimétert, s szélességében ll.j centimétert mutatott. Mint rendkívüli dolgot emiitik a sok rókát, melyből a mult negyedév alatt 79 darabot lőttek le az ot­tani erdészek, hanem azért még maradt elég s szívesen szolgálnának velők a rákosi rókafalkának. * Az »Erdészeti Lapok«, az országos erdészeti egyesület közlönyének ez idei VI. és VH-dik fü­zete megjelent következő tartalommal : Melyik mi­nisztériumra bizzuk az államérdek kezelését ? A magyarországi egyetemi, tanulmányi stb. erdők is­mertetése. — A lajtántuli államerdészet szerve­zése. — A naszódvidéki határőrségi erdők köz­ségi birtokokká tétele- — Az erdészeti biráló bi­zottság a kőzkiállitáson. — Az erdők jelenlegi közhatósági felügyeletéről, stb. Külön füzetkép mellékelve kapják e szakköz­löny előfizetői „A magyar államerdó'k faiizleti is­mertetése" czimü táblázatos müvet, melyet a bé­csi közkiállitás alkalmából állított és adott ki a m. kir. pénzügyminisztérium, s mely a szakkörökre nézve igen érdekes kimutatásokat nyújt; 1. a kincstári erdők beosztásáról, fatermö területéről, az egyes fanemek termésnagyságáról, 2. az átlagos árakról, 3. munkabérekről, 4. az egy vagy több évekre eladásra bocsátott fatömegekről, stb. Az első kimutatás szerint az összes fatermelő erdöke­rület 3.506,595 Qholdon 2.581,570 köbláb öl különféle fanemet termel évenkint átlagosan. Fá­radtságos, de nagy hasznú munkálat. « * * A rákosi rókafalka a mult héten két gyakor­latot tartott, s szombaton egy csinos run után, jó szimat mellett, a felvett rókával be is számolt. Az utóbbi langyos esők nagyon megjavították a talajt. * * Jankovics Aladár ur egyik jó vadászparipáját (Little Harry ivadék) lovásza értetlen experimen­tálása folytán mérgezési tünetek közt a mult hé­ten elveszte'. A lónak kissé rosz étvágyán és ki­nézésén a lovász valami nagyobb adag veszélyes gyógyszerrel akart volna egyszerre segíteni. * * * Eredménydús kis vadászat. Sept. 2-án Porosz­országban b. Falkenhausen bielani birtokán a Neisse mellett tartott fogolyvadászaton 3 vadász 192 foglyot és 1 fürjet lőtt egy vadászaton. Eb­ből gr. Renard J. 105 foglyot és 1 fürjet; b. Tschirszky Mortimer 50 foglyot és b. Falkenhau­sen 37 foglyot lőtt. „Sporn". Laptulajdonosok : a szerkesztők Felelős szerk. : Keve József. Szerkesztőtárs : Sárkány Ján. Fer.

Next

/
Thumbnails
Contents