Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-08-20 / 35. szám

264 VADÁSZ- ÉS VEFSENY-LAP. SEPTEMBER 10. 1873. de a lövést elvitte. Egyszer plane éppen hátam megett csámcsogott a zabokban s én megfordulni sehogy sem mertem, félvén, hogy elriasztom, s miután ez az utolsó éjszaka volt, melyet neki szentelhettem , vállamon át fektettem puskámat s igy sütöttem el feléje. Természetesen elhibáztam. Többeket a setétség vagy fedett állásuk miatt megsebzettem, némelyikét más nap sikerült megtalálnom, de nagyobb részük rám nézve elveszett. Ez indított engem arra, hogy ily lesvadászatok kedveért egy külön karabélyt készíttessek, melynek 4 erős golyójával biztosabban ejthetek halálos sebeket a sötétben is, mint egyes golyóval, s e fegyver csakugyan jó szolgálatot tett nekem nem egyszer. Nem mindenütt s nem minden időben lehet tehát sikercsen medvét lesni, még ha annak rendes járása ismeretes is, s minden szenvedélyem daczára voltak s multak nyárutók, respective egész évek, hogy egyszer sem gyakorolhattam e lesvadászokat. Általában mondhatom, hogy 4 — 5 kikutatott medve közt sokszor alig van egy, melyre lesni érdemes, s azután még az egynél is kérdés, megjelenik-c vagy nem ? Én legalább bár mennyire igyekeztem j csak ugy nevezett biztos medvékre vadászni, három négy annyi éjszakát ültem ott, melyeken elmaradott volt, mint melyeken eompareált volna ; — a megjelentek közül is csak minden harmadik vagy negyedik jön lötávolba, jó lövésre pedig még ezek közül is ritkán egyike másika ! Fegyverzetem az ily vadászatoknál az emiitett karabély, de melyen alka'masint túladok, mert oly hatalmas töltést igényel, hogy az velem minden elsütéskor rechtsumot csináltat, tovább egy golyós duplapuska, s megszokott revolverem, mely nekem többször igen jó szolgálatot tett. Egyszer többi közt két medve jött, s egymás mellett állva, tőlem m. e. 40 lépésre karmolták fel a fenállott zabokat. A homályos éjben én csak mint fekete tömeget láttam őket, s midőn odagyujtok, a pillanatban észreveszem, hogy a két medve nagyszerű köpködés s prüszköde's közt egymást pofozza fel. Mondhatom, hogy nevetséges egy jelenet volt. Karabélyom ekkor még nem létezvén, duplámnak másik csövével tüzeltem most közéjük s erre a maczkók orditva szétváltak. Az egyik oldalt távozott, a másik ellenben egyenesen felém bukdácsolt s revolveremből a kegylövést megkapta, mely ha nincs velem, ugy nem tudom, hogyan végződött volna e recontre. * Egyszer azonban minden jó fegyverzetem daczára pórul járhattam volna, ha nincs, mint a német mondja, Hausknecht nagyságú őrangyalom, a mi szintén azt bizonyítja, hogy vadászaton, mint mindenütt, a legislegfőbb kellék a jó szerencse! 1867. august. 22-én egy medvét lestem a dernöi hegyekben. О kerne megjött s általam lövéssel illően megtiszteltetett. Ő lerogyott, de azután feltápászkodik s kínosan orditva lassan távozék. Én nem akartam elveszíteni, közeledek feléje s Lefaucheuxből reálövök. Erre ö nekem támad s én inás'k csövemből teljesen elhibázom. Revolverem akkor vagy nem jutott eszembe, vagy hirtelen nem tudtam tokjából kirántani — magam sem tudom már hogyan történt — tehát megfordulok s teljes erőmből futok a bokrok közé, de néhány ugrás után egy észre nem vett gödó'rbe belezuhantam s a maezkó felettem átszökelve, bőgve tovább robugott. Hihetőleg nem vette észre, midőn torka elől oly hirtelen a gödörbe eltűntem. Ezen esetemet soha sem fogom felejteni. Azon erősen vérezett medvét másnap összes kerülőimmel együtt kerestem, de sehol sem birtuk megtalálni." (Vége az I. résznek.) A Szepességből; Grénitz, 1873. aug. 8. Hívatlan zabaratók. Talán a communismus általánosan elterjedt elveit követve, vagy pedig azon balhiszemben, hogy az érettség teljes fokát még el nem ért „Aveua" emberi csekély munka-erő és az idei magas munkabérek mellett tulajdonosaik által le sem arattathatnék : birta reá talpas bácsit kedves nejével s két reményteljes ivadékával, hogy zabterméíünket a mult héten nagy szorgalommal kezdé betakarítgatni, csakhogy sajnosan nem pajtáinkba, hanem saját éléskamráikba. Bármily vendégszeretőknek legyünk azonban elhíresztelve az internationale jury által, a hivatlan vendégek ezen eljárását sehogy sem helyeselhettük, sőt bepanaszoltatván nálam, jó kísérettel rögtön a helyszínére is rándultam, hogy látogatásuknak véget vessünk, s kiki kitűzött helyét elfoglalván, várva-vártunk az elitéltekre. Ámde maczkóink mintha csak valami roszat sejtettek volna, még másod s harmadnapra sem jelentek meg, s már talán büntetlenül maradnak, megunván a hasztalan leselkedést rájuk, ha az élvezett „zab" emléke, pusztításaiknak most már ismét biztosnak vélt helyére vissza nem csáhitja őket. Augusztus 2-dikán este jó későn volt már ; a nap rég leáldozott a hegyek mögé, de a ragyogó hold fénye szépen világította az erdei magányt, midőn a zabföld szélén lesben ülő embereim, a természet nyugodt csendében, némi lassú zörejből következtetők, hogy az erdőből valami közeledik ; s csakugyan néhány perez múlva egy medve bozontos alakja sétált ki nem igen nagy vigyázattal a zabföldre, s a hold fénye által megvilágított zabfüzérek fölött kényelmesen kezdett lakmározni. Állását oly meggondolatlanul választá azonban, s oly kevéssé biztositá magát, hogy embereim (Pekarcsik és Hohula erdőkerülök) közé kerülvén, ezek összenéztek s egy adott jelre kereszttűzzel fogadták az alig étkezni kezdőt, mely a váratlanul jövő ólompilulákra kínos bőgés és pár ugrás után öszszerogyott. Épp azon pillanatban történt ez, midőn embereim által a lövés perezében észre nem véve — még más három medve, egy öreg kan és két bocs — szintén kiötlöttek a tisztásra, de a ropogó fegyverek lármájara, s anyjuk, illetőleg hitvese kinos orditására megijedve — boszu helyett gyáván megugrottak, s esetlen ugrásokkal a sűrűbe szaladtak vissza. Embereim megint összenéztek s a fejüket vakarták ; de mit volt tenni. Pár napig, talán hetekig se reménylhették, hogy a maczkók visszatérnek, s azért az elejtett példányt szépen rúdra vetve, haza ballagtak. De im az öreg maczkó nem soká birt ellentállni a már több ízben megízlelt „A

vena" fűszeres izének, s már negyednapra, azaz e hó 6-kán újból megjelent a már tudvalevő helyen, s Róth erdőkerülöm közelébe jutott, ki is egy jól czélzott lövéssel véget vetett eddigi garázdálkodásainak. Hátra van még a két garabonczás gyönyörűséges ivadék, s a mennyiben szülőik szerencsétlen kimultán nem okulnak, nem sokára az ő bundájuk is a „száritóra" feszíttetik ki. Meg kell még említenem, hogy a szülök elsöhbike'nek súlya 176 font, az utóbbié 2 20 font, tehát aránylag nem valami feltűnő példányok. T. Grénitz, august. 17. Éppen most hallom, hogy a tepliczi határon Láng János püspöki erdőkerülő f. hó 8-án este egy kinőtt medvét lőtt, s hogy a kravjai zabföldeken ugyanazon este Schneider József ottani lakos — szintén egy erőteljes nagy medvét lőtt, tehát ujabb 2 medve a szepesi püspökség scsavnyiki urodalmában. T. J. Laptulajdonosok : a szerkesztők Felelős szerk. : Keve József. Szerkesztőtárs : Sárkány Ján. Fer. HIRDETÉSEK. Hirdetések egyedül Ь A Sí ЬЖГОТ é s t îi r s a nemzetközi hirdetési irodájában fürd ő-u teza 1. szám alatt vétetnek fel. oeoooeeooooeoeoеооеее^^ооооеоооеобоооеоеооо A lovakkal kereskedő, szállító és tenyésztő sport-társulat, BÉCSBEN, II. Praterstrasse 54. Czerningasse 13» elfogad lovakat teljes tartásra és eladásra szabad kézből. Щ^Г Tapasztalt istállómesterek, kocsisok és lovászok jó helyeket kaphatnak. í>OGGOGOÓO€OeO@©eOOO€OeO#OOGOOOeOGOe©GOGOe0GO Nyomatott az „Athenaeum" nyomdájában.