Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873
1873-08-20 / 35. szám
SEPTEMBER 17. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 263 a legerősebb lábúak az országban, habár némely normann csődör testesebb is. Ezután következne a mi kedves öreg Daniel O'Rourkeünk bárom derék fia, s habár magát az öreget nem eléggé haeználták ki félvértenyésztésünk érdekében, annál többet tesznek fiai, s az öregnek nincs mit szégyelmi nimburgi fiain és unokáin. Az előbbiek : Admirai, Papillon és Donató ; ez utóbbit Veith ur nevelte, s talán leginkább ütött apjára ; épp oly kiválóan szép, kiesé zömök és kicsiny csődör ; háta kissé kurta talán, de gyönyörű ; ő is, mint apja, sok földön áll, я szépen átörökli magát — félvérkanczák által. Triumvir és Szegénylegény a mindig szép gyermekeket nemző Bois-Roussel fiai volnának, még egy kissé testesedniök kell, s a jövő tavaszra pompás példányokat is várunk belőlök. A többi hat mén : kik közül Sternt és Guidot báró Betbman ; Ewiger Jude1, Ostrow-ot, Landsknecht-et és Zankapfelt pedig gr. Kinsky nevelte — sajnálatunkra nem láthattuk ; a leghitelesebb forrásból hallottuk azonban, hogy a fentebb elő soroltakkal teljesen egyenértékűeknek tekinthetők. Idáig terjed az, a mit láttunk és most következik az, amit hallottunk. Hallottuk pedig, hogy a mezei gazdáknak nagyon kezdenek tetszeni a telivér-csődörök, mi — tekintve aránylag magas fedezési árukat — örvendetes jelenség, és nyilván mutatja : mennyivel jobb áron kelhet a telivér-méntől származó csikó, mint az amolyantól való. Csak igy érthető, hogy Mr. Charles, a kékvérűek egyik legidösb tagja, ki e siralomvölgyét az idén egy jobbal cserélte már föl — még tavai, magas kora daczára, is annyira kedvelt volt, roppant sok és jól termett gyermekei miatt — hogy 68 kanczát vezettek hozzá. — „Pluykrew" (telivér) az első szó , mit a cseh paraszt kiejt, ha az istállóba jő — hallottuk több tiszttől és altiszttől beszéltetni Nimburgban. A második kedvező körülmény, amit hallottunk, bogy mig a mult évben 26.826 kancza fedeztetett állam-mének által, az idén 28.931 — tehát 2105-tel több. E gyors szaporodás mutatja leginkább, hogy az állam által nyújtott mének becsét a mezei gazdák tudják méltányolni, s hogy csikóik jó árakon adhatók el. Daczára az alacsony fedező áraknak, az idén 14.896 frtatl több jött be mint a mult évben, s mennyi jöhetne még be, ha sok oly csődör helyett, melyért a gazda kedvetlenül ad 2 frtot, több volna olyan, melyért szívesen fizetne 10 frtot. De legyünk egyelőre megelégedve annyival, hogy látjuk, miszerint haladás van, és ne kívánjunk mindent egyszerre ; ez csak több év múlva lesz elérhető. Addig is azonban legőszintébb köszönetet mondhatunk b. Bieschin ezredes urnák, ki ugyan nem sokat beszéltet magáról, de csendben annál többet tesz és tett Csehország lótenyésztésére nézve. Először is hivatalnokainak teendőit oly rendszeresen szabályozta, hogy a kezelése alatti telepekben sem rosz kinézésű csödörök, sem elégedetlen gazdák nem igen vannak ; másodszor jó tanácsai által oly kedveltté lett maga, hivatalnokai és csődörei is az országban, hogy befolyásával igen sokat kivibet. A hol csak lehetett, oda iparkodott, hogy a kisebb tenyésztő érdekei se mellőztessenek, s a mezei gazdától is vásároljon az állam egy-egy csődört, miután ezek felállítását magánosok által, az állami alacsony fedező árak ugy is lehetlenné tetszik. Az ö közbenjárásának sikerült, hogy az idén nyolez telivérmént vásárolt az állam csehországi tenyésztőktől, és még reményli, hogy a teljes csődörállományra hiányzó 35 dbból legalább 10-et Csehországban vásárolhat össze, s igy egy csomó pénznek külföldre vándorlását megakadályozza. — S ezzel bezárjuk ismertetésünket Nimburgról, azon kívánattal, hogy igen tiszt, ezredesünk még sokáig azon vas-ege'szségnek örüljön, mely lehetővé teszi, hogy fáradságot nem ismerve, működjék Csehország egyik végétől a másikig. Fedeztetési eredmény a Lajtbán tuli részekben 1873-ban. Hány Hány Hány HánykanKoronaorszá" fedezt. csődör kancz. czát fedeállo- vanfel- fedez- zett átlag más ? állítva tek ? egy mén ? Felső-Ausztria 14 36 1685 47 Salzburg 13 28 1117 39 Alsó-Ausztria 19 62 2792 45 Tirol 4 12 581 48 Stey erország 26 83 47 68 57 Karinthia 11 31 1431 46 Krajna 9 19 948 49 Tengerparti vidék 10 30 1173 39 Dalmátia 3 7 297 42 Morvaország 59 2 68 14555 53 Szilézia 14 41 1995 48 Csehország 120 491 28931 58 Gácsország 75 267 10089 37 Bukovina 26 72 3780 52 „Halblutzüchter." Alig. 15-ke. Megjött volna tehát országszerte a vadászidény, fájdalom azonban oly országos csapások mellett, melyek e kevés örömet hozó szabad mulatozást is megkeserítik. Pedig apró-vad mindenfelé meglehetősen mutatkozik az idén, s mint a napokban alkalmunk volt meggyőződni, még a Rákos némely reservált helyén fürjeken kivül foglyok is találkoznak. A szomszédos, gyálai, rákos-palotai, fóthi. czinkotai s haraszti határokban, a szentmihályi, sz. lörinczi pusztákon ; a ráezkevi, üllői, monori stb. — többnyire vadászbérbe adott területeken a napokban voltak egyegy kis kísérleti kirándulások, s meglehetősen fizettek. A fürjek, foglyok igen húsosak ; nekik, ugy tetszik, jó aratásuk volt az idén is. E vadászatok még jobb eredményüek lehettek volna, ha mint több ismerősünk panaszkodott, a roppant hőség már kora reggel vadászra és ebre egviránt kiállhatlanná nem teszi a szabadban léteit. Talán majd a két-három nap óta egyszerre őszies szinre, illatra és hűvös szellővel mérsékeltre fordult időjárás megkönnyíti e kellemes szórakozást is, s mindenfelé közegészségi állapotainkra is üdvös hatást fog gyakorolni. * * * A napokban Ikervárra gr. B. E -hez rándultak le sokan, hogy fogolyvadászattal nyissák meg az idényt, t. k. gr. F. P., gr. К. В., br. O. A. és br. О. E., J. A., gr. Cs. E. stb., az eredményt nem tudjuk. — Ráckevében egy kis fáezány és fogoly vadászat volt ; Vászonykeön pedig a szarvascserkészet van folyamatban. Angliában is megnyilt 12-kén a vadászidény s a sport lapok már kaptak is tudósitásokat. A glenmorei erdőkben Earl of Stamford „has shot a magnificent royal stag, weighing 26st." — olvassuk a D. T.-ban. Ugyan-e lap a grousevadászatok megnyíltáról hozván több apró tudósítást, kiemeli, hogy Lord Dalhousienál igen jó sport volt, s mindjárt a két első napon 4 lövész 432 '/ 2 pár grouset lőtt az invernaki moorokon. Nyugati Pertshireben ellenben nagyon kevés e madár ; a legtöbbet Mr. Galénél lőttek t. i. két nap alatt 35 párt, valamivel jobb volt Sir Abercombynál, ki maga az első nap 40 párt ejtett le ; legroszabbul sik-rült a grouse tenyésze, Lammermoor classikus vidékén. FelyidßM yaflász-rajzol ELSŐ RÉSZ. A felvidéki vadak s vadászatok. (Folytatás.) A módok közt, melylyel a medvét vadászszák, legszokottabb a hajtóvadászat, mely legkisebb veszélylyel is jár, s mely ba jól összevág — mi persze ritkaság — szép sikerre is vezet. Tomori harmadéve rendezett egy hajtóvadászatot a pacsai hegyen, hol egy anyamedve két bocsával tartózkodott. E vadászat a szigorú parancsok oly pontos végrehajtásával folyt le, hogy egy medve sem menekedett meg. Az öreg s egyik bocsa lövés által esett el, a másik bocs a bátor hajtók fejszéi által veretett agyon. Rendszerint azonban a hiányzó pontosság miatt tiz hajtóvadászat közt egynek szokott csak jó eredménye lenni. Bátor vadászok legbiztosabban lövik a medvét lesvadászatokon. Ide akár csak egy puskás kell, — jobb természetesen ha többen vannak ; — de ez azután legyen szemes, bátor s jó lövész, s mi fődolog mindenben, legyen szerencséje hozzá. Hogy e vadászati mód is mily nehézségekkel jár, azt a többször emiitett erdőmester, Tomori János ur, ki legtöbb medvéit az esti vagy reggeli leseken lőtte (1872-ig sajátkezüleg 25 db medvét ejtett el, nem számítván sok olyat, mely erősen megsebezve elment s fel nem találtatván később, sebeiben pusztulhatott el), kit tehát e tekintetben bátran tekintélynek tarthatunk — következőleg beszélte el : „A mint a nyár dereka közelget, utánna vagyok, hogy egész környékemből minden előforduló medve felől lehető legkörülményesebb tudósítást nyerhessek. Saját kerülőim s erdészeim о részben be vannak oktatva és utasitva, és pontosan jelentik, hol mutatkozik e vad, hol tartózkodik, merre, mikor s hova szokott élelme után járni stb. s megkeresésem folytán — ilyenkor igen sürü levelezésben állok — a szomszéd szomolnoki kincstári s a gr. Keglevich-féle urodalmakból, valamint a Metzenzéfi, jászói s Rozsnyó vidéki erdőségekből is szoktam szives értesítéseket kapni, egyszóval 4—5 mértföldnyi kerületben minden állandó vagy ideiglenes tartózkodásu medvét számon tartani igyekszem. A nyert tudósítások nyomán azután magam veszem szemügyre az illető vidéket, a megbírálom, van-e a tudva levő medvék közt olyan járású vagy tartózkodásu, melyre sikerre való kilátással vadászni lehessen. Ha van, akkor az a kérdés, hol s mikor lesz legjobb a lest elfoglalni ? mi megint az illető tér, például a medvejárta zabföldek fekvésétől, a hold állapotjától, az időjárástól s sok egyéb körülméuy! tői függ. Ha a zab keresztekben fekszik, ugy a kévék közt, ha még lábon van, vagy valamely bokros szélben vagy más alkalmatos helyen húzom meg magamat. S mindezen elővigyázati intézkedés daczára soha nem tudhatom, fogom-e a várt s ide járó medvét láthatni vagy nem ! Az ily mozgó vad jár néha 3 — 6 vagy több éjjel egy bizonyos zabföldre, ezután kimarad, mert vagy nem tetszik neki többé a túlérett vagy ritka zab, vagy azt learatják s elhordják, vagy másutt talál kedvezőbb fekvésű táplálékot. Sokszor töltöttem éjszakákat egy bizonyos lesen, a medve jött ugyan, hanem vagy nem a várt oldalról s tőlem szelet fogván, elinalt, vagy oly oldalról jelent meg, mely felé zaj nélkül meg nem fordulhattam, vagy sötétben, vagy távolabb alattam vagy felettem, egyszóval : mindig ugy hogy nem pillanthattam meg. S hányszor történik, hogy láthatjuk ugyan, de nem puskázhatunk reá, mert vagy messze van, vagy fedetten áll, vagy végre a homályban tisztán ki nem vehetjük, s végre — ha őt lövésre is kapjuk, mily ritka azon eset, hogy jó deréklövést alkalmazhatunk, s többször történt velem is, hogy ő jobb felől érkezvén, hova jól elhelyezkedni nem tudtam, s bal pofámhoz emelt fegyverrel megsebeztem ugyan,
