Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-07-23 / 31. szám

238 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JU N IUS 11. 1873. nak ; a burgonya és répa betakarítása idején cser­jékbe és szőlőkbe költöznek, vagy ezek hiányában megvonják magukat az ugaron és bozotos, tüskés határbarázdákban. A szőlőkbe menekült mezei nyu­lak, az ezután csakhamar bekövetkező szüretkor, visszaváltanak a mezőre. Mikor a lomb hullani kezd, az elszórt erdöré­szek és berkekből kihúzódnak, mivel a hulló le­velek zörgése nem engedi nyugalomhoz jutniok. Az erdei nyul ilyenkor szivesen ül vágottakban vagy szálosban , kivált zivataros időben, mivel ilyenkor egy-egy szálfa mellett szokott meghú­zódni. Átalán zivataros időben ritkán találunk vadra, mivel, a mint egy régi vadászmondat is állítja: „Zimankós idő, szél és viharban nem nyjgszik meg a vad vaczkában." A mezei nyul viharos időbe partok alá, tüskésbe, árkokba, mély barázdákba lapul meg, az igazi erdei nyul pedig lehetőleg ledült fák alá vagy fagyökerek közé hú­zódik. Novemberben, mikor már a termés be van ta­karítva s csöndesség van a határon, akkor a me­zei nyulak barázdákban, túrások között vagy a vetéseken vaczkolnak, s minthogy ilyenkor nem kitartók, hanem távolról csülökre kapnak, a vadas­tér gondos tulajdonosa könnyen fölszámithatja nyul­állományát. Az erdei nyulak e hóban a sűrű­ségbe vonják meg magukat, hanem esős idő köze­iegtekor magaslatokra vonulnak fel. Havazáskor a mezei nyulak bebavaztatni engedi magokat any­nyira, hogy ft fehér takaró által teljesen eltemet­tetnek s teknőszerü vaczkukban mozdulatlan ma­radnak, hacsak bundájukra nem lépünk vagy a kutya nyugalmukból ki nem zavarja. Ezt gyakran észleltem, de illustrálásaként csak egy példát idézek. Magas hóban vadászni menve, vizslám ál­lott, s előle egy csoport fogoly kelt fel, mely kö­zül doublettel kettőt elejtettem, ekkor kitűnő vizs­lám nem az elejtett vad elhozására indult, hanem fejét jobbra forditva, ismét merően állott ; azt hittem, hagy a felvert fogolycsapat vagy egy tagja vonta meg magát, a mi gyakran szokott történni. Csalódtam ; beugratott vizslám elöl egy derék nyul kapott csülökre. E jeleiét tanuja volt b. O. B. barátom. Az erdei nyulak ilyenkor a fiatalos erdők védő ereszei alá menekülnek, ha azonban az idő lágyulni kezd s a hó szakadoz az ágakról, akkor kihúzódnak a vágottakba, a közeli vetésekre vagy az erdcszélekre. A nyulak fekhelye télen át délnek irányult, hogy a napon sütkérezhessenek, épp ezért kedvelik ez évszak­ban a déli hegyoldalakat. Januárban már élén­kebbek, mozgékonyabbak, mivel kedvező időjárás mellett már e hó elején bagzani kezdenek. Az 'utóbbi őszön — a rendkivüli meleg időjárás kö­vetkeztében, még deczemberben is bakzottak s ka­rácsony táján poczkos nyulat láttam piaezra hoz­va. Tekintettel rendes párzási idejökre, ezélszerü volna, hogy vadásztörvényünk e tekintetben mó­dosíttatva, a nyulak tilalomideje februárius 1-ről január 15-re tétessék, mi annál inkább rendjén lenne, mivel ilyenkor a nyul pecsenyéje Ízetlen, de főleg azért, mivel ilyenkor a nőstény nyulak az éjjeli lakziskodás után fáradtak levén, közelre bevárnak, miért is ez időtájt többnyire nőstény nyul ejtetik el. A nyulak őszkor, szép száraz időben jól be­várnak, télen lágy időben vagy friss havon ; ellen­kezőleg messzire felkelnek őszszel esős idő beáll­takor, vagy ha mezei munkások által többször nyugtalanítva voltak, télen pedig kemény fagy­kor, akar legyen hó, akár nem. Egyébiránt nince rendszabály, mely alól kivétel ne történhessék. Ugy itt is, annál inkább, mivel nagyon sok függ a vadastér területi viszonyaitól, mindamellett a mondottakat szem előtt tartva, tudni fogjuk, hogy különböző időjárás mellett, különböző időben hol keressük nyulainkat. L— г К — п. Anti bácsi agara. Anti bácsi hires volt a vidéken vadászfillenté­seiröl. Volt neki egy lomha vén agara, melyet szeretett rettenetesen magasztalni, a legkülönösebb eseteket mesélvén felöle. Történt azonban, hogy a kedvencz állatocska valahol az ut mellett örökre kivicsorította a fogát. — Hát hol maradt az agara, Anti bácsi? — kérdik tőle. — Hőm ? . . . . az volt ám még csak valami. Hát biz az már nem fog több nyulat, szegény pára ; de nem sajnálom, mert kimúlása méltó volt életéhez. — Hogyhogy ? — kérdék többen. — Hát a mint kimegyek ma hajnalba vadász­ni, jó Rárómon ülve, előttem vigan ugrándozott a szegény pára, (bottal sem lehetett volna a szegény párát ugrándozásra birni) ; hát most képzeljétek, mintha itt Gyurka volna a bokor, mellöle egy­szerre két nagy süldőnyul ugrik ki, az egyik jobbra, a másik balra iramlik ; az agár ezt lát­va, egy iszonyú ugrással akart nyomukban terem­ni, természetesen — mind a kettőnek, és ugrás közben sutty! — kétfelé repedt a levegőben. — Aj, huj! A mulatság folyt tovább, s a jó kedv azon stádiumát érte el, midőn a mulató sorba csókol­gatja a czigányokat. Egy ilyen jókedvű mulató egyszer a házi gaz­dához lép s megszólítja : — Pajtás, az igaz, hogy jó volt az agárfül, de biz' Isten még ezigányfület nem ettem, nem vón' jó megkóstolni.... Meghallja ezt a kontrás, kit a természet bőke­zűsége két jó nagyságú füllel ajándékozott meg, oda sugdos a pajtásoknak, s a már látott példá­tól megijedve — ugy elpárologtak egymásután, hogy másnap a hetedik határból kellett őket elő­csalogatni. U— в. Agárfülek. A Józsa Gyuri idejében elhírhedt okleveles kor­helyek egy társaságbeli tagnál a borivás nemes versenyére sereglettek össze. Az öreg Boka — Isten nyugtassa meg a hires czigányt, ki talán még a más világon is magyar nótákat húz — itt is olyan keservesen játszta, hogy a díszes társaság minden tagja sírva fakadt rája, majd meg oly fris vigat húzott, hogy majd a bőrükből ugrottak ki. Szólott a hegedű, forgott a kancsó, s csengett a pohár, в arányban nőtt a kedv, a mily mérték­ben fogyott a csillogó nedv. — Pajtás, — szól egy, az udvarról éppen be­jövő czimhora a házigazdához, — olyan szép fülei vannak agaraidnak, hogy szinte apetitusom van reá, tedd meg a kedvemért, süttesd meg, meglásd, hogy mindenkinek jól fog esni. — Meg én pajtás, ha kedvetek tartja, még az agarakat is, ha kell, ugy sem ettem még agárfü­leket, csak barátfület. • — Megoszszük, megeszszuk, — kiáltá az ösz­szes társaság mámoros kedvében. — Szakács — kiálta most ki a házi ur — az agarakat le kell fülelni, azaz : meg kell fület­leiiitni; ... ide füleljen kend! s a legjobb mó­don elkészíteni, s ha készen van, betálalni. A parancs teljesítve lőn ; kint a léget borzasztó ordítás — a megfületlenitett agarak protcstatiója — tölté be. Egy óra múlva az asztalon párolgott a kirán­tott agárfül, s nem sokkal később a diszes társa­ság gyomrában fülelt. f © g i © i. Lajos Viktor főherczeg f. hó 17-én Sz.-János­ban volt id. Zichy József grófnak meglátogatására. * * * f Nádasdi gr. Nádasdy Lipót, Komárommegye főispánja, a vaskoronarend nagy keresztes vitéze, stb, stb., egyike a legnagyobb tiszteletben állott magyar főuraknak, kinek főispáni jubileumára csak nemrég is a félország küldötte üdvözletét, pénte­ken d. u. itt Pesten, egy napi rövid betegség után (agyszélhüdésben) elhunyt 71 éves korában. A napi lapok, különösen a „Reform" hosszasan és melegen emlékszik meg a közügy terén szer­zett érdemeiről, jótékonyságáról és hazafiságáról. Tisztelet emlékének. Előtte pár nappal hunyt el id. gr. Ráday Gedeon (jul. 14-én) a jászok és kunok egykori főkapitá­nya, országgyűlési követ, Nógrád főispánja, stb. valamint bethleni gr. Bethlen György, 79 éves korában,. végelgyengülésben. * * * Gr. Sándor Mór a jelen nyáron ismét bajnai birtokán tartózkodik, fájdalom mind lélekben mind testben törve ; csak ritkán emlékszik vissza telje­sen a mult életteljes időkre, ritkán ismeri fel agg cselédjeit (Kettner erdész), a vidéket, hol fékez­hetlen sportszenvedélye oly sokszor játszott életé­vel. A vadaskert most is áll s veje, gr. Metternich ő mltsága vette gondozás alá, s szigorú felügye­letet tart a fővad tenyészete körül. # * * A mult héten a Nemzeti hajósegylet tagjai két csolnakkal kirándulást tettek Pestről Paksra, mi circa 15 mfld. Indulás este 8 órakor s az árnyas éjben reggeli 4 órára Dunaföldvárra értek. Az egész utat mintegy 10 órai evezéssel tették meg. A „Reform" tárczájában a „vén lapát" igen ke­délyes modorban festi e kirándulást. * * * A mult csütörtökön a bécsi boat-club evező­versenyeket tartott az uj Duna-ágon, a közkiállitási gépcsarnok közelében. Négy versenyevezés volt, melyekben az ismeretes Bogut, König, Trehin és Weisz urak győztek. Silberer Viktor, kinek ellen­fele, Varga, nem jelent meg, egyedül evezte be a pályát, mely alkalommal a boyé к megkerülésénél csolnakával fölfordulva, a vizbe bukott, de minden következmény nélkül. * * * Vasárnap este is volt egy kis regatta, de a nagy Dunán, két versenynyel, melyre a lövész­egylet adott dijjakat, s melyben a „Lia" és „Do­nauliart" egyletek vettek részLi * * * Aidridgehen a mult hóban bocsátá Lurgan lord nyilvános árverés alá 31 darab agarát, melyek részint vén tcnyészagarakból részint kölykökböl s egy, két és három idényen át használtakból álltak. A legmagasabb áron kelt Lady Thrifty szuka 67 guineán, mely Mr. J. R. Hemming tulajdona lett, után „Lady Coote" 50 guineáért ment át Mr. Clark birtokába, mig „Lady Grafton

Next

/
Thumbnails
Contents