Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873
1873-07-02 / 28. szám
214 VADÁSZ ÉS -VERSENY-LAP. JU N IUS 11. 1873. MÁSODIK NAP. Augustus 3-kán, d. u. 4 Уг órakor. 1. Freudenaui dij, Táv. 1 3Д mfld. Tét 100 frt, bánat 70 frt. A 2-dik lónak a tételek fele. Teher a kor- és nyereménynagyság szerint. 2. Kétévesek futása. 1500 frt. 500 öl. Belföldi 2é. mén- és kanczacsikók. Teher 108 font, kanczára 3 fonttal kevesebb, Tét 100. bánat 70 frt. A második lónak a tételek és bánatok felét 100 frt levonásával a harmadik számára. 3. Eladóverseny, 700 frt. 1 mfld. Tét Ю0 frt, fele bánat. 4. Vigaszverseny, 800 frt. Táv. 1 mfld. Tét 100 frt, fele bánat. Nyertesek 100 frt bánattal kizárva. A második lónak a tételek és bánatok egyharmada. 5. Akadályverseny-handicap. 1000 frt. Táv. 3 mfld. Tét 100, bánat 70, kisbánat 40 frt. Julius 27-ki verseny nyertesére 7 font külön. A második lónak a tételek és bánatok egyharmada. Végül meg kell emlitenünk, hogy valamennyi futamban, kivéve az „Áll vány-" és „Freudenaui dijat", melyek csak belföldi és német lovak számára vannak nyitva — minden országbeli 3é. és id. ló versenyezhet. Nevezési zárnap julius 5 ke valamennyi versenyre. A terhek közzétételének napja — kivéve a „Vigaszversenyét", julius fl-ke, kisbánaté julius 20-ka. Teherhatározók : gr. Wolkenstein és hg Esterházy Lajos. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest jun. 18. Alelnök b. Podmaniczky Frigyes stb. Miután az átalános szabályozási tervezet szerint lóversenytérnek az úgynevezett „lőportorony"-féle telkek szemeitettek ki, a fővárosi közmunkák tanácsa, a versenyegylet és a város képviselői részéről egy vegyes bizottság választatott, melynek határozatai következők : I. Ugy a nevezett bíróságok, valamint a versenyegylet mondják ki elvben, hogy a lóverseny térnek a lőportorony telkeire leendő áthelyezését elfogadják, és az áthelyezést amint a szóban álló telkek felszabadulnak és a városi hatóság tulajdonába átmennek, eszközlésbe veendik. II. Hogy az uj versenytérnek a szabályozási terv szerinti alakban leendő kihasitása egyedül a városi hatóság által saját nézete szerint lesz eszközlendő és az egyletnek annak iddejében átadandó, miért is a bizottság sem a fenmaradó 22,000 (~~| 0 hasznosításának, sem a magánosoktól szükségelt 11,000 terület mikénti megszerzésének kérdésébe nem bocsátkozik. III. A löportorony telkeken eddig fennálló épületek lebontása és eltávolítása a létrejövendő egyezmény szerint akár a katonai kincstárt, akár a városi hatóságot illetendvén, a terület csak a lebontás eszközlése után fog az egyletnek átadatni, és az egylet a lebontási költségektől meg fog ugyan kiméltetni, de lemond azon esetleges haszonról is mely a lebontott épületek épitési anyagából származhatik. A versenyegylet köteles a neki átadott területet czéljainak megfelelőleg saját költségére kiegyenlíteni és a szükséges épületeket saját költségén előállítani. IV. Ennek eszközlésére azonban hitelmüvelet válván szükségessé, az egylet a tőkéket kölcsönként veendi fel, akként, hogy e kölcsön biztositékául a várostól haszonbérbe nyert területei szolgáljanak, azaz hogy a kölcsönt az egylet fogja ugyan keresni, de egyenes adósként, mint a szóban álló telkek tulajdonosa, a városi közönség fog jelentkezni. V. A városi hatóság biztosítására nemcsak a lóversenytér és épületek jövedelmei szolgálandnak, hanem ezen kivül az egylet tagjai személyes jótállást is vállalnak. VI. A haszonbéri szerződés pontozatai később fognak, a viszonyokhoz képest, a város és egylet között megállapittatni. Mindenekelőtt tehát meg fog kerestetni a városi hatóság, miszerint ezen megállapodásokra nézve hozzájárulását jelentse ki, minek megtörténte után a fömlt. a m. minisztériumnál a szükséges lépéseI ket megteendi, hogy a löportorony telkek, melyek jelenleg a katonai kincstár birtokában vannak, a lehető leggyorsabban a városi közönség tulajdonába átbocsátassauak. és gyepujefonságokr Ellések és fedezések a nagy-károlyi ménesben 1873-ban. 1. Queen of Skots — Durhamtól febr. 12-kén egy pej méncsikót ; újra fedeztetett Durham által. 2. Darling — Durhamtól febr. 16. egy sötetpej méncsikót ; újra fed, Durham. 3. Öreg Irma — Forbidden Fruittól febr. 22. egy sga kanczacsikôt ; újra fed. Doncaster. 4. Y. Irma — Durhamtól april 3. egy sötp. méncsikót ; újra fed. Doncaster. 5. F. Favorita — Doncastertől april 2. egy sötp. kanczacsikôt; újra fed. Doncaster. 6. Lady Bohun — Doncastertől april 8. egy sga méncsikót; újra fed. Doncaster. 7. Amelia (?) — Forbidden-Fruittól april 22. egynfék. méncsikót ; újra fed. Forbidden Fruit. 8. Clio — Durhamtól april 27. egy pej kanczacsikôt, mely junius 19. hurutos tüdőlázbau kimúlt ; Clio újra fedeztetett Durham által. 9. Midleton Maid — Doncastertől april 29. egy sga méncsikót ; újra fed. Doncaster. 10. Glow-worm — Forbbiden-Fruittől május 1. egy gesztenyepej kanezacsikót ; újra fed. ForbiddenFruit. 11. Simpathy — Forbidden-Fruittől jan 30. elvetélt egy kanczacsikóval ; újra fed. Forbidden-Frit. Kimúlások. 12. Adamant kancza, vemhes állapotban Forbidden Fruittól 1872 (!) jul. 25-én, oldalcsonttörésben, mely lépjébe hatolt ; és 13. Blackwidow kancza, meddő állapotban Durham után april 5-én lépgyuladásban. Meddők voltak: 14. Polyanthus — Forbidden Fruit után; újra fed. Doncaster. пй A gyep titkai vagy; hogyan nyerik meg a Derbyt ? (Folytatás.) XIII. FEJEZET. A nagy „esemény." — Félvébb előlem, — rivait rá Gentleman Broughton dühös hangon. — Én önnek nem akarok ártani. — De hát mit szándékozik ön tenni ? — No hát, csak ezt az átkozott lovat akarom kissé megnyomorítani. Ne fusson az idén őkegyelme a Derbyn. Ugy biz, édesem, ő nem fog futni. Hiába, már csak ugy eegitiink a dolgon, ahogy lehet. — En pedig azt mondom, hogy a mig én itt vagyok, addig ön nem fog e lónak árhatni, — válaszolt Joe. — Micsoda? Hiszen egy pillanat alatt összemorzsolhatom. Most mindjárt menjen félre előlem — rivalgott Joera, kését fölemelve rá. De Little Joe egy hajszálnyira sem mozdult el helyéből, hol szilárd állást foglalt, és Gentleman Broughton készült őt megrohanni. A kés a négylábúnak volt szánva, gondolván Broughton, hogy а kétlábuval könnyen elbánhat ö ökleivel is. Joe azonban derekasan kiállotta a rohamot ; hősiesen küzdött. Sokáig birkóztak egymással, miután Broughton a szer miatt való kimerültségéből még nem ocsúdott teljesen föl. Végre Little Joe a tusakodás közben egy kis gödörben megbotolván elesett. Broughton nyakára tette a lábát Little Joenak, ki az alomból csak alig látszott ki, s ugy fetrengett, rángatozott a szalmán, mint a megtaposott féreg. Gentleman Broughton nagy kedvteléssel szemlélgette kését, mintha mondta volna : „a játszmát én nyertem meg!" Aztán a lóra veté tekintetét, mely a jelenetnek szenvedőleges szemlélője volt, s imigy szólt : — Megállj csak, kedves gyönyörűségem, kissé megrontom versenyképességedet. Egy kis takaros karczolást teszek rajtad. Meglásd, mint illik az neked. Levevén lábát Little Joe nyakáról, pár lépést tett a lófelé hogy késével megsebezze azt ; de Little Joe sem volt rest, gyorsan utána kúszott négykézláb s a gazembernek lábikrájába harapott fogaival. Broughton fölordítván, hátrafordult s Litle Joera rohant, ki hirtelen egy szögletbe vonult, védő helyzetbe tevén magát. E válságos pillanatban toppant be Mr. Nicholas В. Chinnery az amerikai citizen, a jellegző revolverrel kezében, s rögtön a gazembernek rohanva, közé és a ló közé állt, s a pisztolyt mellének irányozva igy kiálta : — Pusztulj ! A gazember látván, hogy minden törekvése dugába dölt, kifelé ballagott az ajtón. — Most, drága jó madaram, — szólt Mr. Nicholas В. Chinnery, szépen átadlak a kékzubonyos gentlemannek kezébe , s majd lebüttetem véredet. Azonban Gentleman Broughton nem hagyá ezt magának kétszer elmondani, s fölhasználva a kedvező alkalmat, midőn Mr. Chinnery egy pillanatra félretekintett, teljes erejéből futásnak eredt s egy melléksikátorban tünt el. — Az ördög szántson a hátán, — fakadt ki boszusan az amerikai, a nélkül hogy üldözőbe vette volna. — Mindjárt sejtém, miben sántikál a semmirekellő. Lelőhettem volna mint az ebet e britishert, de csak megkönyörültem a nyomorulton. — Ugy látszik, — szólt az épen odaérkezett Mr. Blennerhasset, hogy ugyancsak fenik fogukat e gazemberek lovunkra. Egyébiránt megbíztam Simon Pétert, hogy revolverrel őrizze ott bent, mint a szemfényét. — Ugy gondolom, szerencsecsillaga őrködik Khing Charming fölött, jegyzé meg Mr. Chinnery. És valóban annyi kellemetlen előzmény daczára, mi akadály sem merült többé föl, mely a lovat a versenyben való részvételtől visszatarthatta volna. Lord des Veux, M. Jean Carnac, miss Evanista és többen mások, aggálylyal szemlélték a veszedelmes lovat, mely oly kitűnő conditióban volt. Des Veux lord oda inté magához ügynökét s kérdést tőn, mennyit lehet King Charming ellen koczkáztatni. — King Charming ellen ? — kérdé az ügynök, ! betekintvén könyvébe. — Hadd lássuk csak ! Oh, ltudom már... ez „dark horse". Nos harminczat i bátran tehetünk rá. — Biztosit-e ön, hogy vagy százezeret nyerhetek ez esetben ? — No, néhány ezeret mernék biz én rá koczkáztatni, my lord ; azonban ... — Ha gondolja, megkíséreljük. Az ügynök bement a körbe s közelebbről megtekintvén a lovat, ugy találta, hogy busznál többet adni nem lehet egy ellenében.
