Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-06-25 / 27. szám

206 VADÁSZ ÉS -VERSENY-LAP. JUNIUS 11. 1873. — Mi nyeri meg a 400 arany államdijat ? — Kik az inditók? — Ki lovagolja Andorkát a dáma dijban ? — Hol a start a kis handicapben ? stb. — ily és hasonnemü conversátióval telik el az idő, mig nyergelésre csönget a birók egyike. A versenyzők legszebb reményekkel lépnek a turf mezejére, s oh csalatkozás! Itt egy hírneves »Nemzeti dij« nyertese huzza a rövidebbet, amott egy megvetett outsiedernek kedvez Fortuna istenasszonya. Rohammal futnak egyes fogadók a totalisateurhez, követelvén a nyertes lóra eső osztalékot. Vége a versenyeknek, mindenki siet a gözvonathoz, melyen a pályatérre kijött, elfoglalni régi helyét. Kassára érkezvén, a sportvilág nagy része Schalkház vendéglőjét keresi föl, hol egy száz terítékkel ellátott asztal vár reá, s hol a champagnei édes nedv jó kedvet idéz elő a társaságban, mig Balázs Kálmán zenebandája sokat lendít az emelkedő hangulaton. Osi magyar szokásként elég tétetik a sallangosságuak is, és kezdődnek a pohárköszöntések ; — egyik a verseny-egylet .elnökét, másik Kassa város polgárait, egyik a szépnemet, másik a távolról megjelenő vendégeket élteti. Mint soraink elején emiitők, a kassai gyep hét év óta áll fönn, s ha a dijak összegét számítjuk, mely ez időtartam alatt ugy az egylet miut az állam és egyes sport-kedvelők által fölajánltatván, szétosztatott, körülbelől 60,000 forintra tehető. Egy ideig Kassa városa is járult a dijak szaporításához, két év óta zonban nem részesülünk e pártfogásban ; liogy miért? azt nem tudjuk; nem hihetjük némelyek azon ferde állítását, hogy elvi szempontok idézték elő e hiányt a lovar-egyletnek, a mennyiben sport és_ politica ritkán szoktak karöltve járni; az ellenkezőt bizonyítja legalább alföldünk egyik legszabadelvübb városa, Debreczen, mely számtalan évek óta járul 100 aranynyal a versenydijakhoz, mindenkor a lótenyésztést és nemesítést vévén irányadóul. Áttérve az ezidei uevezésekre, azok meglehetős homeopathice történtek, mit leginkább azon körülmény idézett elő, mert a prágai versenyek szint' ez időtájban tartatnak meg, s igy az erők is megoszlottak; ámde segítve lesz ezen jövőre, a mennyiben a kassai lovaregylet választmánya, különösen pedig intézősége már is azon gondolkozik": a versenyeket ezentúl September végére áttenni s a programmot akként változtatni, hogy egy két-évesek versenye jöjjön létre, mi csak emelni fogja az érdeket. S most kisértsük meg az idei egyes versenyek nyerőit jelezni akként, a mint azt vagy eddig mutatott nyilvános forma vagy egyéb mellékes körülmények tekintetbe vételével, mint például a handicapekbeu a kiszabott terheknél fogva, megítélni képesek vagyunk. A »Másodosztályú államdij «-ban Bajnok Bécsben szerzett baja miatt alig fog indulni s igy lieves mérkőzés leend Camors és Franc Maçon között a 200 aranyért, utóbbinak jósolván a zöld ágat. Ezt követi a »Nagy handicap«. Ez Cromwellé, h\thüségesen fut, legalább a »Bécsi Derby« eVüPolgárdij «-bani futása után ítélve, alig tehöfck vetélytársai kétségessé neki e versenyt. Legközelebb biszszük mellette helyezve Lady Florencet és Kuruczot, ha két év előtti jó formáját némileg visszanyerte. Primrose szeszélyességében bizni nem lehet, Fidget pedig inkább szereti a rövidebb távolságot. Az »Asszonyságok diját« Andorka fogja megszerezni nemes tulajdonosának, bár Vivacity kis terhével igyekezni fog- ezt megakadályozni. A »Kis handicap« 3/

4 mértföldes verseny lévén, mint ilyenre Montagnard a kedvenczünk. Az »Akadályversenyre« nem tudjuk még a nevezéseket s igy nem szólhatunk hozzá. Másodnap az »Állványdíjban« esélylyel fog futni Primrose, Virginia és Fidget ; a beérkezési sorrendet azonban e három között megjósolni nem vállalkozunk. A »400 arany államdij« nézetünk szerint ismét Cromwell zsákmánya leend s szép versenyt láthatunk a 2-ik helyért Andorka és Francmaçon között. Végre a többi versenyeket illetőleg, ugy mint »Schalkliázdij«, »Eladóverseny«, »Vígaszhandicap« és »Gátverseny« ma még nem tudjuk, mi fog futni, részben az oszlopnál történvén a nevezések, s igy csakis a totalisateurön fogjuk majd föismerní a kedvenczeke t. Addig is tehát viszontlátásra Kassán! Chief Baron. A bécsi 1873. évi külön verseny? második napjának igen kedvezett az idő ; ^Ивгага ennek a látogatás igen gyér volt. Jelen voBk : Király és Királyné Ő Felsége, Lajos Victor f<Äjj, Lajos bajor hg, a nassaui, hannoveri hg stb. A mezőnyök gyönyörűek és érdekfeszitök voltak ; és igen különös, hogy a nyertesek — Privateeer kiI vételével — ugyanazok, melyek a mult vasárnap TÁRCSA. Az Adrián (Scombri és Calamaro halászat.) Ez évi tavaszi utazásomkor hiába örvendettem előre, hogy Triest és Adria látásában már a sz.giovani állomástól fogva gyönyörködni fogok. A tenger fölött ólomszürke köd lebegett, s a kietlen Karsthegység felől fagyos „bora" üdvözölt. — Se baj, — vigasztaltam magamat, a mint Triesztbe érve, a narancsoktól elárasztott zöldségés gyümölcs-piaczon át az „Aquila nera" szállodához hajtattam. — Se baj, hisz már márczius vége ; nálunk is kitavaszodott, hát itt hogyan tartson soká a zord idő. De a „bora" nem hajtott okoskodásomra, hanem három napig dühöngve, annyira kihütötte a léget, hogy kénytelen voltam füttetni. Természetesen ily időben gondolni sem lehetett halászatra. Ez idő alatt valóban szomorú napokat töltöttem, vesződve az Alduna mocsárairól emlékül magammal hozott malariával, mi annyira elviselt, hogy a halpiaczon szerzett pár ritkább halfaj aquarell rajzának elkészitése-, s egy érdekes habarcsfajon elővett górcsői vizsgálataim is csak perczekre nyújtottak élvezetet. Átalán a malariánnk átkos következménye, hogy lehangolja kedélyünket, lustává, közönyössé tesz, sőt képes egy időre teljesen elfásitani. Szerencsémre harmadnap közeli falusi birtokáról megjött Steinkühl lovag barátom, egy sokoldalú műveltséggel bíró fiatal ember, nagy természetbarát és szenvedélyes sportsman, ki látogatása által fölrázott apathiámból. Ó egyszersmind szives volt halászbárkáit, halászó készületeit és halászait Triestben tartózkodásom idejére rendelkezésem alá adni, hasonló szívességben részesültem a Maximilánféle tnuzeum igazgatója, dr. Syrszki részéről. Ez ajánlatok nagy becsének méltánylására nem sokára alkalmam nyilt, mivel nem akarva a szívességgel visszaélni, pár napon át más halászokat fogadtam, és mindig rosz fogással kellett visszatérnem a mikor halfogásra mentem ki, azért, mivel a gyanakvó halászok szándékosan kerülik idegennel menve a jobb halászó helyeket, attól tartva, hogy más alkalommal oda magunk vagy más bái kassal menve, viz alatti élő kincsbányájukat hátrányukra kiaknázzuk. Ha tudományos czélból alantibb tengeri állatok gyűjtése végett mentem ki egyikükkel, semmi hasznát nem vettem, mivel ez emberek bornirtságukban bolondságnak tartják oly állatok fogásábau fáradozni, a melyek meg nem ehetők és el nem adhatók ; ezen cgyügyüségüket annyira viszik, hogy a mikor egy szardellát halászó hajón, a háló fenekén akadt tengeri növény és gazból álló alját a bárkába ürittetve, „loupe"-mil szorgalmasan vizsgálni kezdettem, kinevettek szemközt. Ellenben a múzeum halásza be van gyakorolva a tengeri aetiniák, anemonák stb. fogására ; tudja, hogy ezeknek begyűjtése képezi hivatását, és nem soká észrevette, hogy tőlem is buzgalmához mért jutalmat kap. Steinkühl emberei pedig nem irigyek, tudva, hogy akár urokkal, akár annak valamely barátjával halászszanak, a zsákmány kilencz-tizedrésze legalább is az ö tulajdonuk marad s e mellett még ajándékban is részesülnek. Negyednapra a „bora" elállt, s habár borús idő volt, de legalább nem hullott az eső. Az öreg Josepo (Steinkühl halásza) korán reggel koezogott ajtómon. — Uram, társaim a kikötőben várnak reánk a ladikkal; „voléga" (zsákháló), horgász-készülék, szigonyok vannak velünk. — Es az idő ? Josepo vállat vonított. — Pár óráig tarthatja magát. Scombri és Dorade, minek fogására kirendelt az ur, igaz, kevés van, még nincs itt az idejük, no de kísérletet tehetünk. — Menjünk, — mondám s gyorsan öltözködve, indultam. A „Hotel de la Ville" eiott álló ladikunkkal csakhamar elhaladtunk a kikötő külső részében horgonyzó „Brooeklin" nevü 24 ágyús amerikai hadifregatt mellett s a világító torony felé eveztünk. Időközben rendbe szedtük s kivetettük horgászkészülékeinket, melyek a Scombri s más hasonnemü kisebb halak fogásánál nagyon egyszerűek. Először is a ladik középpadjához akként köttetik két, ujnyi vastag és egy öl hosszú nádszál, hogy vékonyabb végük kiállva, egy V képezzenek. Ezen nádbotok mindenikének végére egy-egy, négy-öt öl hosszú zsineg köttetik, mindkét zsinegről fél-öl távolban egymástól, 3 — 4 láb hosszú vékonyabb zsineg függ alá, végén horoggal, melyre csalétekül hüvelyk hosszúságú s 2 — 3 vonalnyi szélességű frissen fogott szardella darabjai akasztatnak. E készülék a tengerbe dobatva, a rajta csüngő ólomnehezékek által vonatva, alá sülyed s a ladik a halászok kedve Bzerint haladhat gyorsan vagy lassan, sőt tapasztalat szerint még ezélszerübb gyorsan evezni, mivel a scombri még a pisztrángnál is falánkabb ragadozó hal. A kikötőből kiérve, jó távolságra baladtunk, a nélkül, hogy horogzsinegeiuk valamelyike megrándult volna, mire lázasan vártam, amin a ha-