Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-06-18 / 26. szám

201 VADÁSZ ÉS -VERSENY-LAP. annál inkább, mert mint tudjuk, Bois Roussel maga is kitüuö futó volt, s 1864-ben a franczia Der­byt nyervén, kedveocz volt a „Grand Prix"-re is, legalább Mr. Delamarre jobbnak tartotta Vermout­nál, ki csak vezetőül indult mellette; de miután Bois Roussel az utolsó száz ölön megsántult, Ver­mout pedig még egyre vezetett — Kitchener elég okos volt, hogy semmire nem várva — győzzön Blair Atbole ellen, mig Bois Roussel sántitva és 4-diknek jött be. Emlékeztető lehet ez hazai te­nyésztőinknek is, hogy Bois Rousselt, amennyiben csak lehet, használják föl, miután csak középjó­ságu kanezáktól is szép és győztes ivadékokat nemzett ; példák rá : Einsiedler, Ameise, Mlle Gi­raud stb. * * * Berlin gyepéD mult szombaton kezdődtek meg a nyári versenyek (jun. 14., 15. és 16.), melyek főérdekét a 3évesek „Union"-ja képezte volna, ha tőlünk Totalisateur, Red Rover stb. megjelennek, igy csak Y. Buccaneer szerepelt, s miután nálunk is csak másod-classisu ló, nem is lehetett várni, hogy talán mindjárt Hochstaplert vagy Amáliát le­gyűrje, bár az előbbi nem igen jó állapotban volt. A „Megnyitó versenyt" Seelig ur 3é. p. m. Geisterseher könnyen nyerte 7 ló ellen. — Az „Union"-ban csak öt ló indult, u. m. Hochstap­ler, Amalie, Zwietracht, Y. Buccaneer és Ober­schlesier, s e rendben is érkeztek be ; Hochstapler nyerte ugyan a dijjat — de csak Amália segit- | ségével ; idomárja sejtette ezt s meg akarta kí­mélni lovát, dc kérése nem használt, gr. Renard mindenesetre akart már egyszer valamit nyerni vele. Höchst ipler az utolsó fordulónál ugyan fel­jött az eddig vezető Oberschlesier és Zwietracht mellé, de ez utóbbi versenyt futott vele be az egyenes vonalra, s Hocbstapleren meglátszott, bogy lankadozni kezd, ugy hogy Amaliának kellett se­gítségére sietnie ; igy aztán a távoszlopig letor­kolták Oertzen ur kanczáját, s kezökben volt a győzelem, ugy hogy Madden kissé kifujtathatott s a lélegzethez jutott Höchst iplerrel sikerült Ama­lia védése alatt elsőként haladni el a ezélpont előtt; Zwietracht középszerű 3-dik. — Az „ezüst paripáért" 8 ló indult s Oertzen ur 5é. Golos ménje biztosan nyert (62 '/г к.) a lipcsei verseny­társaság 4é. Seemann ménje (56'[ 2 kii.) ellen, 3-dik Azalea, 4-dik Schildwach ; Monseigneur (a legnagyobb teherrel, 71 kii.) megint nem kapott helyet. A nyári „vadászversenyt" Coquette Dyerte az utolsó sövénytől fogva Barométre ellen ; Nor folk lett harmadik ; Wasp és Sergeant elbuktak ; Harmattan nem ugrott ; gr. Sehlippenbacb is elbu­kott, szerencsére sulyosb sérülés nélkül. * * * Angliában mult héten az aSCOti versenyek foly­tak. Kedden a teljes pompában megjelenő walesi bg és bgoő jelenlétében vívatott a „Prince of Wales Stakes" gazdag dijja, 3évesek számára, s még egyszer alkalmat adott, hogy Gang Forward és Kaiser összemérkőzhessenek. A küzdelem rop­pantul heves volt a két régi versenytárs közt. Preacher vezetett igen sebes iramban egészen be az egyenes vonalra ; itt végre Gang Forward fel­jött Soleimannal együtt, s kitörő örömmel üdvö­zöltetett ; de ez nem tartott sokáig ; a jövő pilla­natban már Kaiser mint haragos oroszlán rontott fel hozzá, s a távoszloptól kezdve körömszakadtig vivott rövid tusa keletkezett, melyben Gang Forward már kimerülve bukdácsolt s a döntő pillanatban Kaiser egy fejhoszszal csikará ki tőle a győzel­met. — Miután mind а két ló külön 5 fonttal többet vitt, fölényük tisztán áll a mezőny többi lovai ellen ; de sőt most már valóban kérdés : hogy a Derby nyertes győzelme csakugyan jogo­sult volt-e? kivált Doncasternek a „Grand Prix"­ben történt megveretése óta. A „St. Leger" kér­dése ilyenformán nyitva áll s nagy kérdés, me­lyiké lesz a bárom ló közül. — A „nagy han­dicap "-et is Mr. Savile nyerte The Uhlan ménjé­vel (a. The Ranger a. Méchante, ez utóbbi most a graditzi méuesben) könnyen oly lovak ellen mint Vanderdeken, Shannon, íoughton, Falkland stb. s megmutatta vele, hogy kitartásban nem sok ló mérkőzbetik meg vele Angliában. — Régi ismerősünk, Prince Charlie is nyert egy dijjat s pedig játszva Blenheim és még néhány vetélytárs ellen ; Cremornenak pedig nem is találkozott társa egy trialban. Thorn ujabb győzelmet vivott ki kor szerinti teher alatt a derék Hannah, Struan, a hires Dutchskater, Cecilia stb. ellen ; nem lehet­len, hogy Thorn kortársai közt még hires lóvá fejlődhetik ki. Birtok-változások. B. Simonyi Lajos megvette Sylph tv -kanczát, ap. Virgilius a. Nymphe, ell. 1868-ban. Gr. Esterházy Miklós pedig Vacuna angol k., ap. Idle Boy a. Glengarine, ell. 1864-ben — mindkettő Rehwinkel lovardatulaidonosé volt. EUeüben gr. Hunyady Imre eladta b. Oppen­beimnak Kölnbe : a Gorse, Confidante és Miss Ha­wort kanczákat ; az elsőnek két csikaja van Buc­caneertől ; a 2-diknak sziutén kettő Carnivaltól. — Gorse, mely mint emlékszünk, meglehetős ver­senyló volt nálunk is, a derék Laburnum testvé­re, s anyjuk testvér a hires Blink Bonnyval, — Blair Athol anyjával, s igy a telivérvilág legne­vezetesebb példányaival igen közel rokonságban áll. Gorse most fedezve van Cambuscantől. Felvidéki vadász-iajzok. (Folytatás.) ELSŐ RÉSZ. A felvidéki vadak s vadászatok. Az előbbi közleményekben elősorolt nagy bir­toktesteknek, s a kevés kivétellel itt szemlélhető gondos erdőkezelésnek közönhető, hogy a Felvi­dék legdíszesebb vadja, az ő z szép állományt mutat. E kecses vad szaporodásá­nak s jólétének főfeltétele a báboritlan csendes­ség. Hol ezt nagy kiterjedésben nem találja, ott vagy kicsi marad létszáma vagy egészen elpusz­tul. Kis határok tehát, legyenek bármily jól tilalmazva, de ha szomszédságuk a prédavadászok­nak nyitva áll, vagy ha körülöttük minden hegy, völgy, oldal a bánya vagy más ipartelep zajától visszhangzik : — az őzállomány javulását vagy általában nem, vagy csak kis részben segíthetik elő. Erre nézve a dobsinai s a fekete lehotai és redovai erdőkörök minden esztendőben példákat mutatnak. Itt ugyanis sok i rdeirét szögellik be mélyen az erdő közé, s ba megindul a kaszálás és szénagyüjtés , eltűnnek az elkerülhetlen zaj elől mindenütt az őzek, melyek addig mindenütt észlelhetők voltak, s a legjobb kopó sem akad vadra, ha csak az erdő terjedelme nem olyan nagy, hova a zaj be nem hat. Később ha a háborgatás megszüuik, az özek is előkerülnek. A vadászat megnyitásával ismét beáll a zaklatás időszaka s ezért a szaporodás itt igen csekély ; s hogy az őzek száma még is sokszor kielégítő, az egyedül a csendes, jó szomszédságoknak tulaj­donitható. Hogy az őz minden zaj s háborgatás iránt oly igen finnyás, azt mindeu vadász tudja s mégis mennyi itt is, mint a vadászatban mindenütt, a kivételes eset ? Mert mig sokszor egy lövés vagy akár csak egy kutyanyaffantás egész odalakból képes az őzeket kiriasztani, megtörténik másszor, hogy egy csapat őzből a kopó csak egy darabot hajt ki, a többi félretesz néhány szökést s lárma, lö­völdözés, hajtás daczára megfekszik s tova nem megy. A mit Laube a vadról általánosan mond : »Willkühr ist da, unerwartete Art Das Exempel wird falsch und Ihr habt den Bart.« leginkább az őzvadra alkalmazható. Egy eclatans példával szolgálhatok saját va­dászéletemböl. Az 1862. tél egyik napján nagy társaság jött hozzám nyulvadászatra. A kis nyiresek s apró cseplyék közt felmentünk az Ostri vrch felé, a midőn egy szemközt emelkedő mogyoró s egerbok­rokkal igen gyéren benőtt meredek hegyoldalon kutyáink özet vertek. Itt e ritka helyen, melvDek úgyszólván minden talpalatnyi földje áttekinthető volt, igen meglepett, hogy a kopó előtt először egy, azután még egy, azután egyszerre öt s végre ismét egy, összesen tehát 8 db őzet láttunk fel­emelkedni, s gyönyörű katonasorban, néha meg­állva s neszelve, tova szökelDi, mig a hegygerin­czen állt hg Coburgféle revierekbe eltűntek. Még inkább meglepett azonban az, hogy midőn én a vadászat ilyetén meghiusulta után (mert vala­mennyi kopó az özek után idegen területre ment) mint házi gazda előre siettem hazafelé, előttem ismét 3 db őz ugrott fel s a ropogó hózaj da­czára néhány száz lépés távolra egy kis mogyo­rósban letelepedett. Sem több kopó, sem ember nem levén közelemben, ez őzeket nem nyugtala­nítottam s a közbejött ködös és havas idő miatt csuk negyednapra kerestem fel őket, alig remé­nyei vén, hogy még itt, lakomtól alig egy félórai járásra, találjam őket. Negyednap még mindig itt voltak. A bátraha­gyott két kerülő lépéseinek ropogásától megindul­tak, s a hegy élén, hol éppen néhány lövész el­helyezésével útban voltam, szerencsés lőtávolomba érkeztek. Egy erős és gyenge bak duplázásomra elesett, a harmadik, egy suta, sértetlenül elment. Az őz az egész Felvidéken annyira el van ter­jedve, hogy itt általában ha vadászatról van szó, az alatt mindig az őzvadászat értetik, s azt a Ki­rályhegység magas fenyveseiben ugy, valamint Gömör-, Torna-, Abaujmegyék tölgyeseiben isme­rik. A különbség az egyes tájékok közt csak ab­ban áll, bogy mig a magasabb hegyekben min­denütt ugyan, de csak 3 — 5 dbból álló csapatokra akadunk, akkor némely délibb fekvésű tölgyes ke­rületekben, mint gr. Andrássy Manó szulovai er­dőségeiben vagy gr. Andrássy György dernői pa­gonyaiban a 16 — 24 dbból álló falkák sem tar­toznak a ritkaságok közé. Ezen különbséget az őzállományokban, hasonló vadóvás mellett, kétségtelenül a nagy havak s ezek következtében a táplálkozás nehézsége vagy könnyűsége okozzák. Maga a nagy hideg hogy az őzek ártalmára volna, azt senki sem tapasztalta, s ba kemény telekben megfagyott őzeket talál a vadász, azokat bizonyára nem a hideg, hanem az élelem szűke pusztította el. Mert ha néha a fél­öles vagy még nagyobb hó a szegény rőtvadat a fényük töveihez rekeszti, honnan hetekig sem moz­dulhat tovább : akkor az elerőtlenedést, a kiveszést igen természetesnek fogjuk találni. A nagy és tartós bavu telek tehát képesek e felsőbb hegyek­ben nemcsak megtizedelni az őzek számát, de néha tönkre tenni az egész állományt, s szomorú érzés fogja el a vadászt, ha tavaszkor ráakad az igy tömegesen kimúlt vad maradványaira. Az alacsonyabb tölgyesekben ellenben sokkal ritkábbak az ily nagy havak, s ha mégis előjön­nek, ugy néhány nap alatt vagy eső vagy a lomb­talan fák mellett a napfény megáztatja a hó felső részét, az éjjente keményre fagy, s az őz, még mielőtt végképp elgyengülne, kiszabadul s tápját tovább keresheti. Az őzek szaporodásának másik főakadálya a juhlegeltetés, mely még a nagyobb urodalmi erdő­ségekben is kisebb-nagyobb mértékben divatozik. Minden juhnyáj néhány kutyával, minden juhász puskával bír s idő multán amazok vadászebekké, emez vadorrá képezik ki magokat, s nem tekintve idényt s nemet, pusztítják a vadat, még pedig nagyobbára az ünöket s zerákat ! E bajon a hiányzó ellenörködés miatt a legszigorúbb vadász­törvény sem segíthet, s csak magok az erdőbir­tokosok vethetnek gátat, ha majd belátandják, hogy a juhlegeltetés nem bogy a vadóvással, de az észszerű erdőgazdasággal sem fér össze. A legsanyarubb helyzetbe jön tehát az őz, ha a tél nagy havakkal köszönt be s azok sokáig

Next

/
Thumbnails
Contents