Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-06-18 / 26. szám

201 VADÁSZ ÉS -VERSENY-LAP. annál inkább, mert mint tudjuk, Bois Roussel maga is kitüuö futó volt, s 1864-ben a franczia Derbyt nyervén, kedveocz volt a „Grand Prix"-re is, legalább Mr. Delamarre jobbnak tartotta Vermoutnál, ki csak vezetőül indult mellette; de miután Bois Roussel az utolsó száz ölön megsántult, Vermout pedig még egyre vezetett — Kitchener elég okos volt, hogy semmire nem várva — győzzön Blair Atbole ellen, mig Bois Roussel sántitva és 4-diknek jött be. Emlékeztető lehet ez hazai tenyésztőinknek is, hogy Bois Rousselt, amennyiben csak lehet, használják föl, miután csak középjóságu kanezáktól is szép és győztes ivadékokat nemzett ; példák rá : Einsiedler, Ameise, Mlle Giraud stb. * * * Berlin gyepéD mult szombaton kezdődtek meg a nyári versenyek (jun. 14., 15. és 16.), melyek főérdekét a 3évesek „Union"-ja képezte volna, ha tőlünk Totalisateur, Red Rover stb. megjelennek, igy csak Y. Buccaneer szerepelt, s miután nálunk is csak másod-classisu ló, nem is lehetett várni, hogy talán mindjárt Hochstaplert vagy Amáliát legyűrje, bár az előbbi nem igen jó állapotban volt. A „Megnyitó versenyt" Seelig ur 3é. p. m. Geisterseher könnyen nyerte 7 ló ellen. — Az „Union"-ban csak öt ló indult, u. m. Hochstapler, Amalie, Zwietracht, Y. Buccaneer és Oberschlesier, s e rendben is érkeztek be ; Hochstapler nyerte ugyan a dijjat — de csak Amália segit- | ségével ; idomárja sejtette ezt s meg akarta kímélni lovát, dc kérése nem használt, gr. Renard mindenesetre akart már egyszer valamit nyerni vele. Höchst ipler az utolsó fordulónál ugyan feljött az eddig vezető Oberschlesier és Zwietracht mellé, de ez utóbbi versenyt futott vele be az egyenes vonalra, s Hocbstapleren meglátszott, bogy lankadozni kezd, ugy hogy Amaliának kellett segítségére sietnie ; igy aztán a távoszlopig letorkolták Oertzen ur kanczáját, s kezökben volt a győzelem, ugy hogy Madden kissé kifujtathatott s a lélegzethez jutott Höchst iplerrel sikerült Amalia védése alatt elsőként haladni el a ezélpont előtt; Zwietracht középszerű 3-dik. — Az „ezüst paripáért" 8 ló indult s Oertzen ur 5é. Golos ménje biztosan nyert (62

'/г к.) a lipcsei versenytársaság 4é. Seemann ménje (56'[

2 kii.) ellen, 3-dik Azalea, 4-dik Schildwach ; Monseigneur (a legnagyobb teherrel, 71 kii.) megint nem kapott helyet. A nyári „vadászversenyt" Coquette Dyerte az utolsó sövénytől fogva Barométre ellen ; Nor folk lett harmadik ; Wasp és Sergeant elbuktak ; Harmattan nem ugrott ; gr. Sehlippenbacb is elbukott, szerencsére sulyosb sérülés nélkül. * * * Angliában mult héten az aSCOti versenyek folytak. Kedden a teljes pompában megjelenő walesi bg és bgoő jelenlétében vívatott a „Prince of Wales Stakes" gazdag dijja, 3évesek számára, s még egyszer alkalmat adott, hogy Gang Forward és Kaiser összemérkőzhessenek. A küzdelem roppantul heves volt a két régi versenytárs közt. Preacher vezetett igen sebes iramban egészen be az egyenes vonalra ; itt végre Gang Forward feljött Soleimannal együtt, s kitörő örömmel üdvözöltetett ; de ez nem tartott sokáig ; a jövő pillanatban már Kaiser mint haragos oroszlán rontott fel hozzá, s a távoszloptól kezdve körömszakadtig vivott rövid tusa keletkezett, melyben Gang Forward már kimerülve bukdácsolt s a döntő pillanatban Kaiser egy fejhoszszal csikará ki tőle a győzelmet. — Miután mind а két ló külön 5 fonttal többet vitt, fölényük tisztán áll a mezőny többi lovai ellen ; de sőt most már valóban kérdés : hogy a Derby nyertes győzelme csakugyan jogosult volt-e? kivált Doncasternek a „Grand Prix"ben történt megveretése óta. A „St. Leger" kérdése ilyenformán nyitva áll s nagy kérdés, melyiké lesz a bárom ló közül. — A „nagy handicap "-et is Mr. Savile nyerte The Uhlan ménjével (a. The Ranger a. Méchante, ez utóbbi most a graditzi méuesben) könnyen oly lovak ellen mint Vanderdeken, Shannon, íoughton, Falkland stb. s megmutatta vele, hogy kitartásban nem sok ló mérkőzbetik meg vele Angliában. — Régi ismerősünk, Prince Charlie is nyert egy dijjat s pedig játszva Blenheim és még néhány vetélytárs ellen ; Cremornenak pedig nem is találkozott társa egy trialban. Thorn ujabb győzelmet vivott ki kor szerinti teher alatt a derék Hannah, Struan, a hires Dutchskater, Cecilia stb. ellen ; nem lehetlen, hogy Thorn kortársai közt még hires lóvá fejlődhetik ki. Birtok-változások. B. Simonyi Lajos megvette Sylph tv -kanczát, ap. Virgilius a. Nymphe, ell. 1868-ban. Gr. Esterházy Miklós pedig Vacuna angol k., ap. Idle Boy a. Glengarine, ell. 1864-ben — mindkettő Rehwinkel lovardatulaidonosé volt. EUeüben gr. Hunyady Imre eladta b. Oppenbeimnak Kölnbe : a Gorse, Confidante és Miss Hawort kanczákat ; az elsőnek két csikaja van Buccaneertől ; a 2-diknak sziutén kettő Carnivaltól. — Gorse, mely mint emlékszünk, meglehetős versenyló volt nálunk is, a derék Laburnum testvére, s anyjuk testvér a hires Blink Bonnyval, — Blair Athol anyjával, s igy a telivérvilág legnevezetesebb példányaival igen közel rokonságban áll. Gorse most fedezve van Cambuscantől. Felvidéki vadász-iajzok. (Folytatás.) ELSŐ RÉSZ. A felvidéki vadak s vadászatok. Az előbbi közleményekben elősorolt nagy birtoktesteknek, s a kevés kivétellel itt szemlélhető gondos erdőkezelésnek közönhető, hogy a Felvidék legdíszesebb vadja, az ő z szép állományt mutat. E kecses vad szaporodásának s jólétének főfeltétele a báboritlan csendesség. Hol ezt nagy kiterjedésben nem találja, ott vagy kicsi marad létszáma vagy egészen elpusztul. Kis határok tehát, legyenek bármily jól tilalmazva, de ha szomszédságuk a prédavadászoknak nyitva áll, vagy ha körülöttük minden hegy, völgy, oldal a bánya vagy más ipartelep zajától visszhangzik : — az őzállomány javulását vagy általában nem, vagy csak kis részben segíthetik elő. Erre nézve a dobsinai s a fekete lehotai és redovai erdőkörök minden esztendőben példákat mutatnak. Itt ugyanis sok i rdeirét szögellik be mélyen az erdő közé, s ba megindul a kaszálás és szénagyüjtés , eltűnnek az elkerülhetlen zaj elől mindenütt az őzek, melyek addig mindenütt észlelhetők voltak, s a legjobb kopó sem akad vadra, ha csak az erdő terjedelme nem olyan nagy, hova a zaj be nem hat. Később ha a háborgatás megszüuik, az özek is előkerülnek. A vadászat megnyitásával ismét beáll a zaklatás időszaka s ezért a szaporodás itt igen csekély ; s hogy az őzek száma még is sokszor kielégítő, az egyedül a csendes, jó szomszédságoknak tulajdonitható. Hogy az őz minden zaj s háborgatás iránt oly igen finnyás, azt mindeu vadász tudja s mégis mennyi itt is, mint a vadászatban mindenütt, a kivételes eset ? Mert mig sokszor egy lövés vagy akár csak egy kutyanyaffantás egész odalakból képes az őzeket kiriasztani, megtörténik másszor, hogy egy csapat őzből a kopó csak egy darabot hajt ki, a többi félretesz néhány szökést s lárma, lövöldözés, hajtás daczára megfekszik s tova nem megy. A mit Laube a vadról általánosan mond : »Willkühr ist da, unerwartete Art Das Exempel wird falsch und Ihr habt den Bart.« leginkább az őzvadra alkalmazható. Egy eclatans példával szolgálhatok saját vadászéletemböl. Az 1862. tél egyik napján nagy társaság jött hozzám nyulvadászatra. A kis nyiresek s apró cseplyék közt felmentünk az Ostri vrch felé, a midőn egy szemközt emelkedő mogyoró s egerbokrokkal igen gyéren benőtt meredek hegyoldalon kutyáink özet vertek. Itt e ritka helyen, melvDek úgyszólván minden talpalatnyi földje áttekinthető volt, igen meglepett, hogy a kopó előtt először egy, azután még egy, azután egyszerre öt s végre ismét egy, összesen tehát 8 db őzet láttunk felemelkedni, s gyönyörű katonasorban, néha megállva s neszelve, tova szökelDi, mig a hegygerinczen állt hg Coburgféle revierekbe eltűntek. Még inkább meglepett azonban az, hogy midőn én a vadászat ilyetén meghiusulta után (mert valamennyi kopó az özek után idegen területre ment) mint házi gazda előre siettem hazafelé, előttem ismét 3 db őz ugrott fel s a ropogó hózaj daczára néhány száz lépés távolra egy kis mogyorósban letelepedett. Sem több kopó, sem ember nem levén közelemben, ez őzeket nem nyugtalanítottam s a közbejött ködös és havas idő miatt csuk negyednapra kerestem fel őket, alig reményei vén, hogy még itt, lakomtól alig egy félórai járásra, találjam őket. Negyednap még mindig itt voltak. A bátrahagyott két kerülő lépéseinek ropogásától megindultak, s a hegy élén, hol éppen néhány lövész elhelyezésével útban voltam, szerencsés lőtávolomba érkeztek. Egy erős és gyenge bak duplázásomra elesett, a harmadik, egy suta, sértetlenül elment. Az őz az egész Felvidéken annyira el van terjedve, hogy itt általában ha vadászatról van szó, az alatt mindig az őzvadászat értetik, s azt a Királyhegység magas fenyveseiben ugy, valamint Gömör-, Torna-, Abaujmegyék tölgyeseiben ismerik. A különbség az egyes tájékok közt csak abban áll, bogy mig a magasabb hegyekben mindenütt ugyan, de csak 3 — 5 dbból álló csapatokra akadunk, akkor némely délibb fekvésű tölgyes kerületekben, mint gr. Andrássy Manó szulovai erdőségeiben vagy gr. Andrássy György dernői pagonyaiban a 16 — 24 dbból álló falkák sem tartoznak a ritkaságok közé. Ezen különbséget az őzállományokban, hasonló vadóvás mellett, kétségtelenül a nagy havak s ezek következtében a táplálkozás nehézsége vagy könnyűsége okozzák. Maga a nagy hideg hogy az őzek ártalmára volna, azt senki sem tapasztalta, s ba kemény telekben megfagyott őzeket talál a vadász, azokat bizonyára nem a hideg, hanem az élelem szűke pusztította el. Mert ha néha a félöles vagy még nagyobb hó a szegény rőtvadat a fényük töveihez rekeszti, honnan hetekig sem mozdulhat tovább : akkor az elerőtlenedést, a kiveszést igen természetesnek fogjuk találni. A nagy és tartós bavu telek tehát képesek e felsőbb hegyekben nemcsak megtizedelni az őzek számát, de néha tönkre tenni az egész állományt, s szomorú érzés fogja el a vadászt, ha tavaszkor ráakad az igy tömegesen kimúlt vad maradványaira. Az alacsonyabb tölgyesekben ellenben sokkal ritkábbak az ily nagy havak, s ha mégis előjönnek, ugy néhány nap alatt vagy eső vagy a lombtalan fák mellett a napfény megáztatja a hó felső részét, az éjjente keményre fagy, s az őz, még mielőtt végképp elgyengülne, kiszabadul s tápját tovább keresheti. Az őzek szaporodásának másik főakadálya a juhlegeltetés, mely még a nagyobb urodalmi erdőségekben is kisebb-nagyobb mértékben divatozik. Minden juhnyáj néhány kutyával, minden juhász puskával bír s idő multán amazok vadászebekké, emez vadorrá képezik ki magokat, s nem tekintve idényt s nemet, pusztítják a vadat, még pedig nagyobbára az ünöket s zerákat ! E bajon a hiányzó ellenörködés miatt a legszigorúbb vadásztörvény sem segíthet, s csak magok az erdőbirtokosok vethetnek gátat, ha majd belátandják, hogy a juhlegeltetés nem bogy a vadóvással, de az észszerű erdőgazdasággal sem fér össze. A legsanyarubb helyzetbe jön tehát az őz, ha a tél nagy havakkal köszönt be s azok sokáig