Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-06-18 / 26. szám

200 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JUNIUS 11. 1873. az egyenes pályán szép küzdelem közt nyeri el az elsőséget. Kissé biztatni valamennyi lovat kellett. Sergeant ezépen győz ; Anarkali igen kimerült második ; Lady Flora 3-dik ; Polly — ki gyönyörűen ment és a harmadik mfldig vezetett — 4-dik ; Darling 5-dik ; Verbena 6-dik. * * * A verseny ' ,1 órakor végződött. — Jelen volt : Ő Felsége a Király é Királyné, L'jos bajor bg, a nassaui és hannoveri herczegek, Pál meklenburg-schwerini hg és sokan a sport- és előkelő köreikből. Külföldi gyepek. A „Grand Prix de Paris." Megtörtént tehát a döntő ütközet is, s ha valaha dicsőséget aratott a franczia lótenyésztés a Morny gróf által alapított nagy nemzetközi versenyben, ugy az junius 8 kán ismétlődött legeclatansabban, midőn Nabob unokája győzelmeskedett a Stockwell véren. — Boiard lett a nap bőse, mig Doneaster a második helyet sem tudta megtartani Mr. Lefévre Flageoletjc elten. Boiard mindig kiváló tehetségnek mutatta magát ; csak egyszer verték meg, Angliában a „Two Thousand"-ban, mig Francziaországban ahányszor csak futott, övé lett a győzelem. Az idő kissé borongós, mindamellett is a long champsi gyep igen népes volt; 100,000-nél többre beesülik a látogatók számát. Paris nagyon izgatott és féltékeny volt az angol ló miatt; mely az ellenkező hirek daczára is megjelent a franczia gyepen. Tulajdonosát, a northumberlandi nagy vasgyárost, mégis igen zaklathatta a dicsöségvágy, s valóban roppant önmegtagadással kellett volna birnia, hogy e versenyről visszahúzzon oly lovat, mely Derbyt tudott nyerni. Páris egyúttal kíváncsi voir, hogyan fogadják a köztársaság uj elnökét. Mac Mahon tábornagy „en habit de Ville" érkezett s foglalt helyet a „Tribüne d'honneur"-ön éppen a 2-dik futtatás előtt. A közönség köréből igen kevés üdvözlő kiáltás hallatszott. Egykedvűen foglalt helyet nejével, szomszédságban Orloff gróf orosz nagykövet j és neje, valamit Amim gróf porosz követ és . hitvese, továbbá Canrobert tbk párisi kormányzó, s L'Admirault tbk (az egyetlen főti-zt, ki kato: nai egyenruhában jelent meg.) Közvetlenül Mac ! Mahon mellett foglalt még helyet Buffet ur, mint ! a nemzetgyűlés elnöke, — ki Amim grófnéval csevegett ; továbbá Broglie herezeg s az Orleansházból Nemours és Joinville herczegek. A marshallné csupa gesztenyeszin öltözetben I volt, noha divatos szin most a kék, mely szint annyira kedvelik, hogy a napernyőtől kezdve, le j a topánkákig hasonló színből van minden egyes öltönydarab kiállítva. Igy voltak öltözködve Orloff és Arnim grófnők is. Hogy a köztársasági elnök neje ez uralgó színnek nem hódolt, oka talán az, hogy a Napoleon kedvelte myosotis szin iránti előszeretetét jellegezni nem akarta, úgyis eléggé vádolja őket a nemzet bonapartistikus shympáthiákkal. — No de térjünk a dologra. A futam következőleg folyt le : Grand Prix de Paris, 10,000 frank, 3éves mének és kanczák számára. Távplság 3000 méter. Teher 110 f., kanczára 3 fonttal kevesebb. Tét 1000 frank, bánat 600 frank, kisbánat 500 frank, 143 aláirás. 7 ló indult : Mr. Delamarre p. m. Boiard, a. Vermout a. La Bossue. (Carver) 1 Mr. Lefévre sga m. Flageolet, a. Plutus a. La Favorita. (Th. Frcnch) 2 Mr. Merry sga m. Doncaster, a. Stockwell a. Mary Gold. (Cannon) 3 Fridolin őrnagy p. m. Franc-Tireur. (Pratt) 4 Lord Aylesford sga к. Chandos. (jewitt) 0 Mr. Delamarre sga m. Apollon. (Flint) 0 Mr. Lyon sga m. Louvigny. (Barlow) 0 Fogadások: 5—4 Doncaster, 2 — 1 Boiard, 10—1 Chandos, 15—1 Flageolet és 20--1 a többi ellen. — A vezetést Apollon ragadta meg s örült sebességgel száguldott, mintha megszökni akarna, nyomában Boiard és Doncaster, utánok Flageolet és Chandos ; utolsók Franc Tireur és Louvigny. Ez utóbbi nem is bírt velők futni, s a fele pályán tul Apollonnak is elég volt. Innen fogva Boiard az iramot gyorsítva, istállótársától átvevé a vezetést, mire a két angol ló is felment hozzá s hetes versenyben repültek befelé, az utóbbiak már biztatva, az állványok kitörő zaja mellett, mely egyre „Boiard! Boiard!" nevét hangoztatá. A távoszlop táján Chandos már nem birt velők tartani, ellenben most Flageolet tört előre ; Boiard azonban 10 öllel a nyerpont előtt, pár szökkenéssel határozottan kivált s egy hoszszal tisztán nyerve repült el a czélpont előtt; 2-dik Flageolet, mely félhoszszal vevé el Doncastertöl a 2-dik helyet Franc Tireur 7 hoszszil utánna 4-dik ; Chandos 5-dik, Apollon 6-dik ; Louvigny még a döntő ütközet elején kiesett a versenyből s szépen megállapodott. Idő: 3 p. és 24 mdp. ; (tehát 4 mdperczezel több, mint Vermout és Blair Athol évében.) Boyard nyereménye : 105,000, Flageoletté 10 000 és Doncasteré 5000 frank. Doncasteren az angol turfiták pár milliót vesztettek ; Mr. Merry maga százezer frankot, Mr. Delamarre 40000 frankot tett ménjére s circa csak 100,000-et nyert vele. Ez volt a 10-dik futam e dij alapítása óta, s hatszor franczia ló nyerte azt, u. m. 1863: Mr. Saville — Voltigeur. 1864 : Mr. Delamarre — Vermout. 1865 : Gr. Lagrange — Gladiateur. 1866: Beaufort bg — Ceylon. 1867 : Gr. Montgomery — Fervaquez, (holtverseny után Patriciennel.) 1868: Marquis of Hastings — The Earl 1869: Mr. A Lupin — Glaneur. 1870 : Fridolin őrnagy — Sornette. 1871-ben nem voltak versenyek. 1872: Mr. Savile — Cremorne. 187 3 : Mr. Delamarre — Boiard. Boiard Mr. Roederer nevelése a bois-rousseli ménesből, Carter idomította s fia Vermoutnak, mely 1864-ben maga is megnyerte e dijat (szintén Delamarre ur számára) a nagy Blair Athole ellen, mely Doncasternek testvére Stockwell után. Mint látszik itt két nagy család legifjabb tagjai újra találkoztak tiz év után, s Stockwell fiai (pedig ugy látszik a legjobbak) mind a két izben a rövidebbet húzták Nabob fia és unokája ellen, mi bennünket is kiválóan érdekel Bois Roussel miatt, mely Vermoutnak testvére s szintén Nabob fia; — Csak egy kis brandy van benne, — szólt Broughton — s én azt hiszem, nem fog az ennek a fiatal embernek megártani. — Ugy véli ön ? Ejh, ejh ? — szólt Mr. Nicholas В. Chinnery finom mosolylyal. — Ön valóban igen szeretetreméltó, csak hogy én ugy sejtem, bogy ön nincs egészen igaz járatban. Azt hiszi ön, hogy m.m ártalmas? Ugyan hörpentsen csak egyet. Gentleman Broughton látta, hogy itt minden törekvése dugába dől s ugy vélte üdvösebb lesz szép szerével odább állani. Mr. Nicholas В. Chinnery ÍDtett egy közelben ácsorgó lovásznak s utána iramodva galléron csípték о». — Tartsa fel a fejét neki — szólt Nicholas В. Chinnery a lovászhoz, majd Broughtonhoz fordulva imigy beszélt : — Nos, édes jó emberem, ugyan hörpentsen csak egyet ebből a jó italból, meglássa mily jól érzi utána magát. Hiába szabadkozott Gentleman Broughton ; fölpeczkelték száját s jókora adag brandyt töltöttek torkába, mire a gazember rögtön hanyatt vágta magát a pázsiton. Még csak most szörnyűködött el Little Joe, midőn látta, hogy Broughton szemei elüvegesedtek, álla leesett s arczát halálbalványság boritá el s ugy feküdt ott mint a holtrészeg. Mi lett volna belőle, ha abból az átkozott italból csak egy kortyot is elnyelt volna ! — Szolgáljon önnek, fiam, ez tanulságul egyszer-mindenkorra. — Most ait egyszer olcsón szabadult a bajtól, s ugy hiszem, a futtatás elé semmi akadály nem gördül többé. — Meleg napunk lesz, — jegyzé meg Little Joe, homlokát törölgetve. — A hőmérsék meglehetősen magas fokot mutat, de azért majd csak ki álljuk mi ezt a hőmérséket — biztatá Nicholas В. Chinnery Joet. E közben az öntudatlan állapotba esett Broughtont bevitték az istállóba s egy csomó szalmán végig fekteték. — Hadd beverjen itt estig, — szólt Mr. Chinnery. — Ép oly keveset árthat ö most akár a megdermedt kigyó. E meggyőződésében egyébiránt nagyban tévedt. Gentleman Broughton igaz hogy egy időre elkábult, de ő sokat elbirt s lassankint kezdette újra visszanyerni eszméletét s jobban lett. Körülbelől egy óráig fekhetett az istállóban, midőn egyszerre felkönyökölt s széttekintve, látta hol van. Léptek neszét hallván, rögtön visszavágta magát a szalmára s eszméletlennek tetteté magát. Mr. Chinnery és Little Joe tértek vissza. — A jómadár ép ugy fekszik ott, mint egy darab kő, — jegyzé meg Mr. Chinnery. Azzal odább haladtak, s Broughton látta, amint egy boxhoz mentek, hol kétségkívül King Charmingnek ,

kelle rejlenie. Mintegy öt perez múlva kimentek s az ajtónál épen Naylorral találkoztak. — Annyit mondhatok önnek, — szólt Naylor, hogy az a ló ugy fog futni, amennyire tehetsége engedi ; — erre becsületszavamat merem adni. Ne tartson ön attól, hogy a King a versenyből kiesik. Erről jót merek állani. Little Joe visszatért a boxhoz, az ajtót nem zárva be maga után. Az állatorvos és Chinnery künt járkáltak. Alighogy ezek hátat fordítottak az istállónak, Gentleman Broughton fölemelkedett. Még tántorgott, mint ahogy az ittas emberek szoktak s megtámaszkodott, hogy el ne essék. — Azért még sem aratnak diadalt, — mormogá magában, — majd megmutatom én nekik. Tönkre teszem azt a lovat.. . De ni, hogy tántorgok, hogy reszketnek inaim mintha csak egész éjjel tivornyáztam volna. Benyúlván zsebébe, egy kést vett elö s fölnyitá azt. Eléggé hatalmas öldöklő eszköznek látszott az-, s amennyiben Broughton arczának kifejezéséből következtetni lehete, használni szándékozott azt. Még nem jött teljesen magához, noha lassankint mindinkább ocsúdni kezdett. De hát neki nem is sok időre volt szüksége; csak épen azt az időközt nyerhesse meg, mig Little Joe fölnyergelne. Little Joe odatámaszkodott az ajtófélhez s nagy kedvteléssel szemlélte a gyönyörű állatot, mely az ö számára dicsőséget aratand. Mig ő igy álmodozott a jövő reményteljes napjairól, egyszerre csak nesz üté meg fülét s hátrafordulván, Broughtont pillantá meg, ki belépett a boxba. Ez ember szemei vérrel voltak befutva, arcza lángolt, járása tántorgó, öltözete gyűrt s összeszennyezett volt. Arczkifejezése vad és démoniasnak tünt föl. A kezében levő kés eléggé sejteté szándékát. Szerencsére egy csengetyü volt a boxnál alkalmazva, mely által Little Joe a küntlévöket minden pillanatban figyelmeztetheté. Megrántá ennek zsinórját a nélkül, hogy azt Broughton észre vette volna, s jelt adott Nicholas В. Chinnerynek, ki a King Charmingre, miDt szemefényére ügyelt, vigyázott. — Miben sántikál már ismét ? — kérdé Little Joe teljes lélekjelenlétét megőrizve. Mig ezt kérdezé, a ló felé. hátrált, elébe állván annak, ugy gondolkozván, hogy ha már a gazember csakugyan valamely merényt kísérel meg, az ne a lovat, hanem őt érje. (Folytatás következik.)