Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-05-21 / 22. szám

168 VADÁSZ- ÉS VERSENY LAP. A megvett lovak még nyolez napig a ménesben maradhatnak ingyen tartás mellett ; ezen idő alatt azonban minden eshetőség a vevőt terheli. A Pestről utazó urak a déli vaspályának naponkint kétszer kényelmes időben közlekedő rendes vonatait használhatják. Bécsből ezen árverésre külön vonat fog indulni, melyen a venni szándékozók az árverésnél megjeleuvén, még ugyanaz nap Bécsbe visszaérkezhetnek. Ezen vonat indulási órája annak idejében közhírré fog tétetni. Az árverést a m. k. földmivelési minisztérium biztosának felügyelete mellett Cavaliero Ferencz ur lesz szives vezetni. Kelt Budapesten, 1873. april 10 én. A földmivelési-, ipar- és kereskedelm m. к ministeriumtól. Téli vadászataink. Csákberény, 1873. febr. 14. (Folytatás és vége.) Jauu..r 18-án Schönborn ur lőtt meg egy ünőt, az elugrásnál kezdetben jól festett, aztán semrniteera — és mindig a nagy csapattal ment. Meghozattuk Tirászt és elkezdtük a szabály szerinti működést : — e hecz nem sikerült, és azért csak rövideden irom le. — Minthogy a meglőtt vad mindig a csapatnál maradt, a mi minden gyenge darabnak, különösen a borjuknak rosz tulajdonságához tartozik, nem akartam az ebet előbb elereszteni, mig a beteg vad a csapattól el nem vál, de az mindenhol a csapattal ment, s nein maradt más; mint Tirászt riszkirozva elereszteni. A „nyi-nyá" azoDnal kezdődött ide s tova ; de ez a hang most nem tetszett, sejtettük, hogy hamis ; ugy is volt. 12 órakor kezdődött a hecz, és este végződött sok hiábavaló fáradsággal. — Tirász — Ha ö mondja : akkor nines mit sopánkodnunk. Kégi jó barátom ö s tudom, mi lakik benne . . . Talán nem fog megártani még egy pohárka brandy. — Jobb szeretnék valahová ebédelni menni, — szólt Mr. Blennerhasset. — Legjobb lesz a clubnál ebédelni, — mondá Nat. — Ha ön még egy órácskát várakozik, együtt mehetünk. Azzal odahagyták az istállót, Simon Péter gondjára bizva azt, ki cg\re jajveszékelt King Charming miatt, elannyira, hogy más egy szeretett i'ő halálán sem kesergett volDa szivrehatóbban. Little Joe utána sompolygott Mr. Naylornak, s könyökét érintve, kérdé : — Beszélhetek önnel pár szót, sir? — Ha nem tartóztat azzal föl soká. Nos, hát halljuk csak, barátocskám, mi az a mondanivalója ? — Először is tudatom önnel, uram, hogy én lennék az a fiu, ki King Chavming-et, ha ön helyre állítja — lovagolni fogom. — Ejh, ejh, tehát ön lesz ö felsége King Charmingnek a lovarja. No, az derék ! — De még valami mást is akarok önnel közölni, sir. Mr. Naylor órájára tekintett. — Jól van ; de akkor legjobb, ha velem jő, minthogy sürgős teendőim vannak ; útközben is beszélgethetünk. Nemde ? — Ugy van, sir. — Nos, tehát rajta, kis barátom, beszéljen. — Lássa, sir, nekem igen jó fülem van, s hallotta m, midőn emlité, hogy a lónak semmi baja nem lesz, mihelyt ön egyszer tudni fogja, miféle szert adtak be neki. Mihelyt ezt hallám, azonnal siettem a boxha, a melyen King érkezett, egészséges vadat hajszolt a gánthi erdőből át a kápolnaiba, ottan '/* óráig mégis állitott egy darabot, valószínűleg valami hitvány gyengét, és az okozta azt ; hogy Tirász oly tartósan tovább hajszolta, mi is hasztalan szaladtunk hegyen-völgyön utána — egész a csákberényi határig, mig végre tisztába jöttünk, hogy Tirász hamis vadat hajszol. Abba hagytuk, — mentünk hazafelé. A kápolnai körerdészuek az utja épen arrafelé vezetett hazafelé, hol Tirászt eleresztettük. Útközben Tirászszal találkozott, de az — elfogni nem hagyta magát ; hivásra farkát csóválta, de csakhamar elszaladt, és mindjárt a legelső völgyben hatalmas „au au aut"-t adott egy helyen. A körerdész erre megállt, és boszaukodott eleintén, hogy nein sikerült neki Tirászt elfogni, de az „au au" mindig csak egy helyen maradt. Mi az ? ez épen ugy tetszik, mint ha a vadat állítaná ; tovább figyel, de Tirász nem hallgat, sem nem mozdul a helyről ; oda ment, — és ottan látja Tirász előtt feküdve a vadat, mely nem tudott már felkelni. A vadat torkon szúrta, Tirászt zsinegre vette és jöttek Csákberény be. Igy lett meg a beteg vad. Január 24-én gr. Lamberg Rudolf házi ur koesi-cserkészet alkalmával lőtt meg egy gimet. A golyóütést látván a vékonyán, azonnal tudtam, hogy ismét heeziink lesz. A kocsit azonnal a vérebekért küldtük. Épen kevés hó levén, ez könnyűvé tette a dolgot annyiból ; hogy az igazi csapáson könnyen elmehettünk. Utána mentünk. Még nem vált el a csapattól ; ekkor megálltunk s vártuk Tirászt. Nem soká kellett várni, jött vele a peczér ; — szijra vettem ; itten szükségtelen volt a müszabályos bevezetés s iskoláztatás, — mert a havon ugy is tisztán láttuk az igazi csapást, — folytattuk utuukat mig rá nem találtunk a fris fekvőre (Wohnhett), — láttuk is a vadat, mikor ismét felugrott. — Tirász is észrevette, — de el nem eresztettem, azért, hogy ne szokja meg a vadat látásra felvenni, hanem a csapás után. Még egy darabig hagytam a szijon a csapás után húzni és aztán eleresztettem. A hecz kezdődött s gyoisan tova ment ; egyszerre csend letr, ismét csahintás s mindjárt csend, ez — hamis, — mondánk, egymásra nézve. Tirász elvesztette I hogy ott megkeressem az üveget, melyben a gazok azt a kotyvalékot tárták. — Nem rosz gondolat ; méltó lenne az egy detectivhez is. Es aztán megtalálta a mit keresett? — Meg bizony. — Ön ! És mit talált ? — Azt a valódi üveget, melyben még maradt is valami kevés szer a fenekén. — Hát aztán hol van az üveg ? — kérdé Naylor nagy izgatottsággal. — Hadd lássam csak. Joe zsebébe nyúlt s kivette abból az üveget, átadva azt az orvosnak, ki, mihelyt megszagolta, diadalmas arczczal kiáltott föl : — Most már teljesen tisztában vagyok a dologgal. Ellenszert adunk be a lónak s az rögtön felüdül. Most már szerencsét kívánhatok önnek, fiacskám, mert ön immár megalapíthatja szerencséjét a King-on. — Akkor nagy hálával tartozom önnek, sir ; mert tudja meg, inkább félkezemet engedtem volna levágni, semhogy a Derbyröl lemaradjak. — Nos, itt egy sovereign, tegye el ezt s ne szóljon egy szót se a dolog felől senkinek. — Köszönöm, sir. Legyen megnyugodva, titoktartó leszek. Most térjen vissza ; én is nemsokára visszafordulok, mihelyt dolgaimat végzem. Little Joe elégülten ballagott haza. — Mi lelte önt? — kérdé Simon Péter, midőn Joet vidám dalt dúdolva közeledni látta. Az egész kedvem a járkálás közben jött meg. — Furisi biz az, midőn mi itt komorkodunk, ön derült kedélylyel barangol szerte. Little Joenak már ajkán lebegett a mentség, de azért nem árulta el titkát s hallgatott. B'ennerhasset e's Nat Dalton a Viktória-clubba mentek, hol ugyancsak folytak a fogadások. az igazi csapást és most keresi azt. — Tirászt nem hallván, tovább mentünk a csapáson, de nem messze mi is elvesztettük azt. — Összekeveredett s valószínűleg Tirász előtt egy nagy csapat vaddal, minek következtében Tirász is, mi is elvesztettük. A vérzést már majdnem egészen elhagyta, — és anélkül — nem lehetett rátalálni. Egy negyedórai keresés után szerenesésen megtaláltuk, — és pedig elválva a többi vadtól, utána mentünk, s láttuk, hogy Tirász is ismét felvette, — dc csahintását nem hallottuk ; igy utána menve, felértünk a hegy élére, onnét hallottuk, hogy Tirász a völgyben helytálló hangot ád ; közelebb érve annyira, hogy a fiatal eb is látta a heczet, aztán — ráeresztettük. A vad újra tovatört, ámbár előre tudtuk, hogy igy lesz, de a fiatal eb kedvéért riszkiroztuk azt. Vigan is tova ment a hecz újonnan, de nem meszsze ismét álltak, és pedig igen kedvező helyen egy sziklás hegyoldalon, hol a hegy éléről könnyen lehetett hozzá cserkészni s lelőni, amint történt is, — és majdnem áldozatnak esett szegény Tirász. Amint a vad, lövés után szikláról sziklára völgynek zuhant, Tirász alája került, de szerencsésen minden baj nélkül ismét felugrott és ment a vad után. Ilyen esetnél már egyszer egy igen jó vérebünk esett áldozatul. Ha t. szerkesztő ur ezives lesz lapjában még egy kevés helyet adni, leirom a gr. Breunner Ágoston ur által jan. 16-án elejtett nagy vadkan esetét. IIa Diana akar, mily könnyű, ellenben — ha nem akar, mily nehezen iit be a szerencse. — E napon — csakugyan a vadászat istenétől kisérve, indultunk ki a csákberényi erdőbe. Igen szép, napos, lanyha idő levén, ilyenkor pedig, különösen ha az ember Bachusnak sokat áldozott, rest, sokkal nehezebben jár, mi azon a napon ugy éreztük magunkat. — Az első hegynek alig tudtam felmászni, mióta tavaly a römerbadi kúrát használtam, fáradhatlan lábaim tönkre vannak téve, mondhatom, hogy csak az tette koldussá lábaimat ; — kötelességemnek tartom ezt egyúttal nyilvánosságra hozni, hogy a ki reumában szenved, oda ne menjen, mert még nagyobbat hoz vissza. 1 — Ezt a gróf urnák igy elpanaszolva, jól beérMr. Blennerhasset ebédet rendelt s derekasan neki látott az étkezésnek. Tiz óra tájban egy szolga közeledett BUnnerhassethez, tudatván vele, hogy egy levelkét hozott egy ember a számára, melyet azonban csak személyesen akar átadni. — Küldje ide őt, — szólt Blennerhasset. Simon Péter lépett be, ki a levelet atnyujtá. — Adasson magának egy korsó sört és várjon rám ott kiinu. Péter visszavonult s Blennerhasset igy szólt a vele együtt étkezőknek : — Engedjék meg, uraim, hogy e levelet elolvashassam. — Aztán fölbontá a borítékot. A levelet Naylor, az orvos irta. „Hallottam, hogy ön a clubba ment — irá — s én jónak véltem önnel tudatni, hogy a fogadásoknál ne legyen tartózkodó, mert én lovát tökéletes versenykész állapotban küldöm a futamra, oly állapotban, aminő csak lehetett valaha. Tudassa ezt Nat Daltonnal is. Ó tudja legjobban, bogy én nem az az ember vagyok, ki ok nélkül valamit állítok ; most nincs időm bővebb magyarázatra. A lónál minden esetre őrt kell állani minden éjjel." Blennerhasset areza egyszerre kiderült. — Very good, — szólt Nat, midőn a sorokat átfutá szemével. — Most már a kezünkbeu a játék s igyekezzünk azt előnyünkre kiaknázni. Blennerhasset újra fényes reményeket kötött a Derbyhez s áldá a végzetet, hogy Nat Daltonnal összehozta s általa King Charming oly hírneves orvost nyert. (Folytatás következik.)