Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-05-07 / 19. szám

152 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁJUS 7. 1873. mond és The Baronet ellen — 15, 16 fontot adván nekik. Mr. Richardson lovagolta. * * * A longchampsi versenyekről is — egyik vasárnapról a másikra mindinkább következtethetni a franczia Derby-kedveuezekre, melyek most jóformán : Flageolet, Franc Tireur és Boyard. Flageoletról mindenféle rosz hirek keringtek a mult vasárnap a longchampsi gyepen, több napig nem lett volna gyakorlaton, s hogy Tom Jennings szájából hallották volna, miszerint félti lovát a Kaibcrrali találkozástó

1, mert félig se kész, s nem is gyarapszik annyira, mint várta volna. Franc Tireur és Bayard azonban még nem akadtak francziaországi lóra, melyet le ne győztek volna, még pedig a jobb osztályúak közül, mi azt mutatja, hogy maguk is a legelső osztályba tartoznak. Ménes- és gjrepujdpnságok. Birtok-változások Ellések. Az 1873. évben Kisbérett ellett teli vércsikók j jegyzéke : (Folytatás.) 25. April 23-kán Alix Buccaneertől egy pej kanczacsikót ellett. 26. April 2 8-kán Mineral Buccaneertől egy pej méncsikót ellett. ttyclt®téc% Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 kr. fizetendő. Egyévesek árverése Cseklyészen. Alólirt tisztelettel jelenti, hogy a cseklyészi valamennyi lèves csikók árverése reá bízatott. Az árverés Cseklyészen (szomszédos vasútállomás Pozsonynyal) f. é. május 27-én (szombaton) délutáni 1 órakor történik. Valamennyi lèves Carnivaltól és a gr. Esterházy Antal urnák jól ismert telivér kanczáitól való. Cavaliero Fr. Gr. Kinsky Oktávián eladta gr. Ugartenak a Cyankaly tv. kanczát (a. Buccaneer a. Irma) kötelezettségeivel együtt. Gr. Almássy K. azon szép négy sárgáját, melyet a Caroussel gyakorlatain láttunk — Gromon Dezső ur vette meg. „8z. György lovag" eladta Wachtler lovagnak La Giroflée tv. k. (a. Ely a. Joly) ; Polko kapitánynak pedig Birbante tv. mént, (a. Buccaneer a. Flytrap.) Long idomár eladta Polko kapitánynak Beindlstierer tv. mént, a. North Lincoln a. Canace. Gr. Festetich Pál megvette hga Liechtenstein sga Virginia kanczáját, a. Marionette a. Tamara. Offermann J. lovag megvette gr. Wenckheim Rudolf 4é. sga tv. Capable kanczáját, a. Ostreger a. Cigarette. Hg Liechtenstein pedig ismét visszavásárolta Jack in the Green-1 Captain Bluetől. — Hiszen tudom én, hogy ön jól ért az efélékhez, azonban, hogy tisztában lehesíünk a dologgal, minden tévlépés kikerülése tekintetéből szükségesnek látom önnek még némi magyarázatot adni, hogy baj nélkül intézkedhesaék. — Csak az a ficzkó valahogy meg ne szimatolja a merényt. — Hát óvatosnak kell lenni. Én nem jósolhatok meg előre minden eshetőséget, — válaszolt j Broughton. — És minő hatása van ennek a szernek ? — A vegyész, akitől én ezt vettem, azt mondta, hogy huszonnégy óra leforgása előtt a lovon semmi hatás nem észlelhető ; ez idő leteltével azonban kimerültség kezd rajta erőt venni, mely legalább is eltart négy Dapig, hanem azért még ennek multával is belételik két hét, mig újra versenyképessé válhatik a paripa. Egy dolgot jegyezzen meg magának, Ncd, hogy ezt az utósó csöppig be kell adnia. — Megiszsza-e aztán ? Már azt nem tudom, ha vájjon kínálva elfogadja-e, hanem hiszen okkal-móddal minden megeshetik. Gondoljon ki ön valamely módot ; mely logczélszerübbnek fog mutatkozni. — Csak aztán valamikép tetten ue kapnának. — Nos, ügyesen kell működni. Ha nem sikerül a dolog, az egyedül az ön hibáján fog múlni. En nagyon sajnálom, hogy magam, személyesen nem működhettem, de Simon Péter rám ismerne. Fő dolog, megnyerni bizalmukat. Nem kell filléreskedni e falusi bohókkal szemben. Nem kell az embernek minduntalan rémképeket idézni maga elé, minden alapos ok nélkül. — Köszönöm a tanácsot, — szólt Ned, — nagy füstöt fújva pipájából maga elé. a daru-les (Vadász-genre ) (Folytatás és vége.) Gyula barátunk kalauzolása mellett nemsokára kiértünk egy dülö útra, melyen jó két óráig haladhattunk takaros ügetésben, mig csakugyan egy terjedelmes nádashoz értünk, melynek szélén, föl-föllobbanó nád világánál egy piramis-szerü nádkunyhót s a tüz mellett közvetlenül két gubás embert láttunk, épen szalonnasütéssel foglalkozva. Pákászok voltak, kik kora reggel elvetvén a reggelizés gondját, iudulandók voltak napi foglalkozásaikra. Beszédbe eredtünk velők s megtudtuk, hogy E ... helység közelében vagyunk, s a hely, ahová jutánk, egy 4 — 5 mértföldnyi terjü nádas rétség, — Aztán nem szabad az embernek ily alkalommal vékonybőrünek lenni. Elvétve egy kis ütlegre is számithat az ember. — Szó a mi szó, nekem nem igen van Ínyemre az ön pokoli tréfája, — szólt Lowther. — Aztán meg ön a legnehezebb részét tukmálja rám a dolognak, s az oroszlánrészt mégis csak ön rakja zsebre. Én az egész nyereséget oda adnám egy öreg bankjegyért. Gentleman Broughton komor képet öltött s boszusan vonta össze szemöldökét, közelebb lépett Nedhez s megragadva üstökét, megrázta azt, mint ahogy az eb szokta a foghegyre került patkányt. — Micsoda ? Hát ön aféle közönséges, hitvány gezember? Ha ön ilyesmit még egyszer kibocsát a száján, bezúzom a fejét. Nyomorult csavargó. — Hiszen én nem ugy gondoltam azt, — dadogá Lowther. — Nem ugy gondolta ? Hát hogy gondolta ? Figyeljen rám, nyomorult csontrágó eb. Nem én adtam-e önnek kenyeret az utóbbi öt év alatt ? Ki osztá meg önnel mindenét az utósó fillérig ? Ki. . . —> Ön, — vágott közbe Ned. — Mondja csak : biztam-e meg valaha munkával, anélkül, hogy fáradságának diját ki ne adtam volna, becsületesen osztozkodva a kereseten ? És ön mégis szemrehányást tesz nekem ? — Bizonyára mondom, nem ugy értettem én azt, — szólt Lowther. Gentleman Broughton eltaszitá őt magálól s boszusan járkált a szobában föl s alá. Czimborája szótlanul állott egy helyben. — Most pedig tegyen félre minden ostobaságot, — kezdé Broughton kis idő múlva. — Gondolja meg, hogy mint szolgámat, első pillanatra barátommá, szövetséges társammá emeltem. Én azt hol a vadlúd, kacsa, kócsag, gém és szalonka ezrei tanyáznak. Nem festegetem itt hosszan a pákász foglalkozását. Ismerik azt már olvasóink ama leirás után, mely önálló czikkben néhány évvel ezelőtt ugyancsak e lapok hasábjain jelent meg. Elég legyen itt annyit megjegyeznünk, hogy a pákász télennyáron a nádasok lakója. Az enyhe évszakokban a vadmadarak tojásait, fiait szedi össze ; tört vet a vadkacsáknak, amellett holdvilágos éjeken kis lélekvesztöjén órák hosszát les a kócsagok után ócska gránerjével, melyet heti vásárkor Debreczen a zsibvásáron szerez rendszerint. A vadmadarakat behordja a környék plébánusainak s compossessorainak, a kacsatojásokat tüzes hamuban megsütögetve, önmaga csemegézi föl nagy részben, csak a felelesleget adva el. A kócsag-, gém- és darutollat, ha összegyűl, gondosan berakja ehez készült fatokba s nyakába öltve a világot,-jneg sem áll Pestig, hol a divatárusnőkkel csinál jó vásárt, az összeszedett bibicztojással pedig ellátogat kényén élt öreg urakhoz, kik e tojásokért szép összeg pénzt fizetnek neki, tartván azzal, hogy a bibieztojás ifjitó erővel bir. Télen pedig lékeket vág a jégen a pákász, és csíkokat fogdos egész hordószámra össze. Ennyit röviden a pákász ismertetéséül. — Tanyázik-e sok vadliba ezen a tájon, atyafiak ? — kérdé Gyula barátom. A pákászok összenéztek s az egyik gyanúsan csakúgy félvállról szólt, lakonikus rövidséggel : — Hol, hol nem. — De hát még is mikor húzódnak errefelé a vadlibák ? — Mikorhogy, jó uram, — válaszolt most a másik. Gyula barátom látta, hogy ily kérdezősködéssel nem sokra megy, más hurt pendített meg. — Atyafiak ! Ugy-e pákászok kendtek ? — Azok volnánk. — Tehát ismerik e rétség minden zege-zugát. — Tudj' isten... — Nos — ha jó borravalót adnánk kendteknek, tudnának-e nekünk olyan helyeket kimutatni, a merre a vadludaknak járásuk van. hittem, azért én hálával találkozom, de ugy látszik, csalódtam. Egy ideig csak hallgatta Ned, társáuak kifakadásait, mig végre az ajtó felé« indult. — Jöjjön csak vissza, — szólt Broughton. — Én megelégeltem az önnel való barátságot, — szólt morogva Ned. — No csak maradjon ; ne bolondozzék, — szólt Broughton, karjánál fogva egy székhez vezetve. —• De hát nem kell az embert ugy fölboszantani. Önnek sem szükséges mindjárt oly zokon venni mindent s földuzni az orrát. Im itt a kezem ; béküljünk ki. — De ha nem leszek képes a dolgot végrehajtani ? Mit nyerek én akkor az egészben. — Mindjárt megmondom én. Ön nem eléggé ügyes arra, hogy saját esze után egy fillért is tudjon szerezni. Önnek nemde az a kívánsága, hogy becsületesen megélhessen ? Nos, önnek ezer font jutalomra van kilátása. Ezt én biztosítom számára, ha dolgát hiven teljesité. Valamennyi nyerő kártya kezében van s ha mitsem nyer vele, hibáztassa e miatt önnön magát. Ha tőlem elvál, bizonyára mondom, az underwoodiak egy fillért sem adnak önnek s akkor fölaszik az álla. Ned Lowther gondolkozni kezdett. Eszébe jutott, hogy ö mily élhetetlen egymagában s megborzadt ama szomorú sorstól, melyben élnie kellene, ha Broughtonnal szakaszt, ki ha nem mindig látta is őt el dus osztályrészszel, legalább csöppent —• ha nem csurrant. Nyájasabb képet öltött aztán s kezet nyújtva Broughtonnak, igy szólt : — Hisz tudom én, hogy ön jóakaró barátom. En nem is akartam önt elárulni : mert soha sem tudnék irányában hálatlanságot tanúsítani. Megrázták egymásnak a kezét, poharat üritének a békére s egy ideig szivarozgatva beszélgettek, mig nem Lowther feje elnehezedvén, lenyugodtak,