Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-04-23 / 17. szám

138 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. kiirtására, szorgosan felszedve minden kártékony gyom magvát, különös gondot fordítva a buzave­téseket annyira veszélyeztető kaszanyüg lednekére. (Wicke.) A galambok april elején berkek, ligetek, lomb és vegyes erdőkbe vonulnak, de kárt ott sem okoznak, mivel, mint már fentebb emiitettem, ma már veteményezés utján nem igen szoktak erdősi­teni, de ott sem tehetnek nagy kárt, hol az még gyakorlatban vaD, mert a jegenye-fenyő magvát őszszel vetik, az erdei és fekete fenyőét pedig oly korán tavaszszal, hogy akkorra, mikor a galam­bok az erdőkben felütik tanyájukat, a mag már kicsirázott, s aztán könnyebb szerrel is jutnak a szanaszét heverőhöz, mint a gondosan eltakart­hoz, tehát szivesebben szedegetik fel azt. Holmi, divatba jönni kezdő palotaépitési vá­gyakkal itt sem lehet vádolni védenczeimet. Mikor az erdötalajon sárgult falevelek rétegei­ből képződő szőnyegre az örökzöld fényes levelei és égszínkék virágaival gyönyörű arabeszkeket himcz s a fák már lombosodni kezdenek, akkor az ö szivük is fölláDgol szerelemben ; s a hím csábitó turbékolását hallatja hajnalban s alkony előtti órákban. Ámde a galambvilág szépségei meglehe­tősen rátartok, miért is a kérő kénytelen más módokhoz is folyamodni, hogy választottja szivét megnyerje; ő is, mint a vén szerelmes, feledve szokott komolyságát, farkát legyezővé kiterjesztve, szárnyait leeresztve, forog mint az orsó, hol le­guggolva, hol fölegyenesedve, begyét földuzzasztja s lelkesülten kurrogja el szerelmi vallomását, majd szárnyra kelve, felcsap a légbe, ott bukfenczet hány s kisértöen csattogat szárnyaival, mint csár­dában a nyalka legény, ki baljával átkarolja ba­báját, mélyen néz annak tüzes szemeibe s dél­czegen összecsapja sarkantyúit. Ez az utóbb említett cselekvéuye az, mely némi pajzánságot árul el, a többi inkább kómikai hatású ; azonban bátorkodom kérdezni a legkülön­bözőbb pártokhoz tartozó honatyákatj: Paczolayt, Halász Bódi, Patay Pista s több más barátaimat, ha vájjon fiatal korukban nem nyalkalegényesked­tek-c vagy egyszer ? — mintha hallanám a jó Bódi bácsit, a mint lelkéből nevetve mondja: „Bi­zony pajtás, fiatal korunkban ugy hiszem sem te, sem mi nem voltunk jobbak e tekintetben a deákné vásznánál."*) Uraim, lehet-e szerelmi mámorért vádolni vé­denczeimet? Nem, sőt mellettök szól ily maguk­viselete, mi gyermeteg kedélyekről tesz tanú­ságot. És ha napokig tartó „Minnesang und Minne­werbuug" után a társak egy évre vagy egy bol­dog tavaszra megkötötték polgári házassági szer­ződésüket: „Dann ist der Taumel vorüber...." Még egy kis reminiscenciaként a mézes órákra, néhány napig ama fa csíicsére szállanak, hol a két sziv egy dobbanásban először vert öosze, az­tán hozzá látnak a házi tűzhely megalapításához. A galambok ez által sem okoznak kárt a föld kapzsi urainak. Az örvös galamb érzelgős szerelmesekkel tart­va, kik holdvilág- és kis kunyhóról ábrándoznak, száraz gályákból olyan rostagyérségü kalibát épít, melyből néha tojásai is kihullanak. A gerle fészke sem sokkal jobb, a közönséges vadgalamb pedig legszívesebben fészkel faoduha. S igy fájdalom nem tagadhatom, hogy igaza van Brehmnek, azt állítva, hogy téves a „holló-apa" elnevezés, sokkal több joggal lehetne a gondtalan szülét „galamb-apának," „galamb-anyának" nevezni. Keveset törődik fiaival, noha csak kettőt keltve, nem sok fáradságba kerül felnevelésük, mégis vad, fékezbetlen szerelmi szenvedélytől űzetve, néha félig kinőtten elhagyja azokat. Ez tagadhatlaDul fekete folt életükben , de azért okot még sem szolgáltathatott elitéltetésükre, azért mivel az államnak tiszteletben kell tartania a személyi jogokat, a ház szentségét és csak ott *) Szerencsére Deák Ferencz nem házas, kü­lönben Bódi bácsi, mint amolyan erős ellenzéki, utána ragasztotta volna: „De nem minta Deák Ferenczné vászna." avatkozhatik he, hol a családi élet minémüsége által az állam érdekei fenyegettetnek. Tavaszszal és nyár derekáig táplálékuk főleg gyommagból áll, legalább én az általam lőtt szá­mos galamb begyében csaknem kizárólag fűmagot, kaszanyüg-ledneket, konkolyt, stb. találtam. Igaz ugyan, hogy vetés idején felkeresik a kukorieza-, len-, kenderföldeket, de némi kárt legfeljebb a hanyag gazdának okozhatnak, ki az elvetett mag kellő betakarításáról nem gondoskodott, azonban e csekély kár nem jöhet tekintetbe a haszon mel­lett, melyet a gyom kiirtása által szereznek. A gerlék a nyár legnagyobb részén át b o­g á n с s-k ó r ó és a f а г к a s-f ü t e j magvaival táplálkoznak. Legsúlyosabb vád, melyet vadgalamb fajaink el­len felhoznak, az, hogy aratás idején sok kárt tesznek a búzában, kiverve a szemet a kalászból. Igaz, hogy midőn már sarló alá érett a huza, szívesen felkeresik a galambok, de tény az is, hogy sok idejük a pusztításra nem maradhat, ugy hogy az érés idejétől az aratásig alig szednek el annyi buzaszemet, a melynek értéke any­nyit tenne, mint a mennyi olcsón számított mun­kabér őket megilletné egész tavaszon és nyár ele­jén folytatott munkájokért. E mellett más tekintetekben is hasznosaknak mutatkoznak ezen igazságtalanul üldözött szár­nyasok. Húsok nagyon ajánltatik orvosilag, mint erö­j sitő táp lábadozó betegnek. Tekintetbe jöhetne az is, hogy habár a felnőt­tek, a folytonos üldöztetés következtében elvadul­tak s nagyon óvatosak, de a fiatal korukban befogottak, vagy a házigalambok által kiköltött és fölneveltek meghonosulva a galambduezban, a baiomfiudvar egyik diszeül szolgálnak. Nem volna szabad azt sem felednünk, hogy a szintén vad törzsök galam h-tól származó házi galambjaink minő nagy szolgálatot tehetnek mint posták, mit a legközelebbi német-franczia hadjárat alatt fényesen bebizonyítottak. A galambposta nem uj eszme, már Plinius és Aelian emlékeznek arról, azonban tulajdonképeni története azon kezdődik, hogy Nuredin szultán I bagdadi kaliffa a 12-ik században államában, sőt Syria és Aegyptomban is rendszeres galambpostát szerveztetett. Európában legelőbb Harlem ostromá­nál vették igénybe 1573-ban. Ámde vád- és vád­iratomban nem lehet ezélom a galambposták tör­ténetét adni, a miért is csak néhány oly adatot jegyzék fel, melyek talán kevéssé ismertek, noha a galambposta nagy fontosságáról tesznek tanusá­i got. Így a Rothschildház csaknem mesés elgazda­godását legnagyobb részben üldözött védenczeimuek köszönheti, mert a ház postagalambokat küldött ki embereivel, kik I. Napoleon seregeit nyomon kö­vetve, a nagy Caesar minden győzelme, vagy vesztett csatáiról tudósították szárnyas futáraik által, s ekként liztos speculatiókra szolgáltattak alkalmat. A távirda életbeléptével azonban elvesztette a galambpostászat jelentőségét s csakis érzékeny sze­relmesek vették igénybe. A német-franczia hadjárat véres korszaka ismét fényes nymbussal vette körül a galambokat. Ama nagy szolgálatok, a miket tettek az ostromzár alatt levő Párisnak, nem maradt elismerés nélkül, még az ellenségnél sem. Ez idő óta a galambtenyésztés nemcsak Franczia­országban, de mondhatni Európa legnagyobb ré­szében óriási lendületet nyert, sőt a német biro­dalmi kormány hadügyminisztériuma posta-galam­bok betanítása érdekében intézkedett s az ügy vezetésével a berlini állatkert jeles igazgatóját, dr. Bodinust bizta meg. íme, és éppen ezen időben hoznak nálunk a galambok ellen egy drákói törvényt. Én nyugodtan adtam elő vádomat és védel­memet. Nem lepleztem el védenczeim árnyoldalait, nem állitettam túlságos fénybe jó tulajdonságaikat. Egyszerűen tényeket soroltam elő. ítéljen a sportvilág mint aeropág, és ha nem lesz elfogult, mit hinnem teljes okom van, akkor a honatyáknak szárnyas védenczeim elleni eljárá­sát roszalnia kell. Ez már magában nagy elégtétel lenne reám nézve, de ezélom elérve nem volna, mivel véden­czeim felett jövőre ia ott lebegne a Damokles­kard. Legyen szabad tehát a sportvilág híveit arra felkérnem, miszerint a törvényhozás e tekintetébeni eljárását roszalva, egész erejükből oda működje­nek, hogy a magyarországi vadásztörvény 14-dik §-nak a galambokra vonatkozó része kitöröltes­sék és annak folytán eme hasznos madarak is ré­szesüljenek a jól kiérdemelt óvás-idény kedvez­ményeiben. Gr. Lázár К á 1 m á n. iL©i©§péfc©fe. Balogvölgy, Í8 71. február 25. Tisztelt szerkesztő úr ! Lefolyt téli-vadászatainkról kevés a feljegyezni való. Nem is folyt valami nagy tűzzel, kivéve a saison elején pár hétig ; aztán a fiatalság fiakkal cserélte föl a vadászkahátot s a vadászkürt harso­gása s az ebek harmonisticus esaholása helyett a keringök s csárdások zenéjében gyönyörködött, szó­val a farsang öröjjneit élvezé, mi pedig az öre­gebbek nyugodtunk babérainkon vagy kergettük a pagátot a rókák s nj ulak helyett. Egész télen egy őz sem lövetett, sőt tudtomra hajtásban sem volt, csak nyul közép számmal s néhány róka löve­tett. Maradt is nyul magnak bőven s lesz jövőre foglyunk is,,csak a költés idején kedvezzen az idő­járás. ígéretem szerint, ide mellékelem a mult vadászidény eredményének kimutatását. Uzapanyit s a hozzátartozó pusztákban a Szentmiklóssy csa­lád s Bornemisza István birtokán és a helység­től általunk bérben birt, összesen mintegy hat­ezer holdat tévő erdő s mezőségi területen lövetett urvadászok által: 14 róka, 113 nyul, 76 fogoly, 7 7 erdei szalonka, 44 vizi szalonka, 43 vadkacsa, 328 fürj, 128 haris, 1 goizer sneff, 1 császárma­dár és 6 8 vadgalamb. Összesen 893 db. Az er­dészeti s vadászszemélyzet által lövetett : 1 róka, 63 nyul, 28 fogoly, 19 erdei szalonka, 5 vizi szalonka, 25 vadkacsa, 75 fürj, 30 haris, 2 csá­szármadár, 33 vadgalamb és 2 darab fáczán. Ez alkalmasint a Coburg herczeg tilalmasaiban több helyt eleresztett fáczánok közül tévedt ide, mert környékünkön rendes fáczános kertek nincsenek. A vadász s erdészeti személyzet által lövetett összesen 283 darab vad és mindössze 1176 darab. Ezen kivül köriilbelöl 100 darab kissebb s nagyobb ölyv, vércse, varjú, szarka, kóbor kutya és macska. Fogadja tisztelt szerkesztő ur őszinte tiszteletem kijelentését. Balogvölgyi. Az Uzapanyit s a hozzátartozó puszták terüle­tén (mintegy 6000 hold) lövetett: 15 róka, 68 kacsa, 176 nyul, 403 fürj, 104 fogoly, 3 császármadár és 96 erdei szalonka, 2 fáczán. 49 vizi szalonka, Összesen 916 db. Ezenkivül lövetett még 1 goizer, 158 haris, 101 vadgalamb, 17 ölyv s vércse, 76 varjú s szarka, 3 bagoly és 7 kóbor kutya s macska. 4 © g у © se A mult hetekben b. Révay Gyulánál (Turóczban) is lőttek két Siketfajd kakast, s ez alkalommal egy két mázsás vaddisznó is puskavégre került. A lőjegyzéket legközelebb kozzuk. Szerkesztői posta. Szegedre. Nagyon köszönjük a szivélycs levelet. — Legszivélyesh köszönetünket D о b s i­n á r a is a hasonló megemlékezésért. — F. A. helyben. A „vadász évszakai" jó fordítás — de tár­gya nagyon túlhaladt lapunkbaD. G á с s r a. Igen megörvendeztetett mgod a keleti vázlatok meg­küldésével. Jövő számban többet. Laptulajdonoíok : a szerkesztők Felelős szerk. : Keve Jóxsef. Szerkesztőtárs : Sárkány Ján. F»r.

Next

/
Thumbnails
Contents