Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-01-08 / 2. szám

VADÁSZ- ÉS VERSBNT-LAP. 11 Jó kezes arabs paripák, belovagalva, kerestetnek. Ajánlatok a szerkesztőséghez intézendők, az ela­dó ló leírásával és árával együtt. Lapispatak, decz. 24. Engedje meg tisztelt szerkesztő ur, hogy lap­ját én is szaporítsam az idén már annyiszor hal­lott és emiitett szalonka-sporttal. Nálunk, a Kassa és Eperjes közti vidékeken esztendőnként meglehetős számú szalonka szokott jelentkezni, de mindeddig azon eset, hogy idényen­ként egyes vadász 20—30-nál többet lőtt volna, a ritkább esetekhez soroztatott. Nem úgy ez őszön. — Annak hallatára, hogy egyes szalonkák már jelentkeztek , megkezdém reájok az esztendőnként rendesen tartani szokott hajtó-vadászatokat, oly eredménynyel, hogj 2-ik septembertöl 14-ig nálam 87 darab esett. Ezek­ből magam lőttem 51 darabot, a nálam 2 napi^ mulató vendégek 36 darabot. Ekkor kaptam egy meghívást gr. Zichy Re­zső barátomtól azon előleges tudósítással, hogy egy nappal az előtt vadászván, talán 100 darab hoszszúcsőrünél többet találtak 20 hajtóval. Örömmel ragadtam meg az alkalmat, és Enyitz­kére siettem a vendégszerető grófhoz, kinek mind vadászati szenvedélye, mind azon rend és pontos­ság , melylyel vadászatai megtartatni szoktak, előre feljogositottak a legszebb reményekre. Nem is csalódtam, mert 2 napi (körülbelöl 12 órai) vadászatnak az volt eredménye, hogy 6 uri vadás? által 7 6 darab szalonka ejtetett el, me­lyekből a házi úr 16 darabot, én 21-et lőttünk. Mily sikerdus lett volna ezen vadászatok folyta­tásának eredménye, képzelhető, azonban egy vá­ratlan, és házi urunkat mélyen megszomoritó eset ezen vadászatoknak végett vetett, elutazni kény­telenitetvén. Haza érkezve, ismét megkezdém vadászataimat, melyeknek 3 napi eredménye 28 darab lett, ezek­ből lőttem 17 darabot. Most azonban igéretemet beváltandó, Mándokra siettem gróf Forgách Kálmán és családja vendégszerető és barátságos házához, hol az idény beálltával változtatva, részint a kitűnő nyúl­kopófalka után (45 vadászat és 40hallaly decz. 13-ig) részint a még mindig itt tartózkodó szalonkákra vadásztunk. Megérkezésemkor már az ottaniak 340 darabot lőttek; ott mulatásom alatt még vagy 100 darab esett, ezekből ismét azon szerencsém volt 21 da­rabot ejthetni. Épen midőn ezen sorokat irom, kapom meg a „Vadász- és Versenylap" 1 4 7. számát, melyben „Chief Baron" szakavatott tollal irja le a mán­doki eredménydus vadászatok egyes jelesb mo­mentumait. Csodálatomra nem emliti a Hubertus napnak első nyúllal történt episódját, melynek hős­nőjét agyonhallgatni nem lehet. A már 32 perczig szakadatlanul hajtott nyúl­nak végereje megfeszítésébe került egy nagyobb füzesbe menekülni, melyben magát meghúzva, már­már meghiusitá a biztos halalyt, midőn a külön­ben is páratlan bátorsággal és szenvedélylyel lo­vagló Forgách Margit grófnő által meglátta­tott és helyéből a vágtató grófnő által felriaszt­va, egy perez alatt a kitűnő kopók martaléka lett. — Szép szemek vészthozóbbak alig voltak. Hubert után pár nappal bucsut vette/n a sze­retetreméltó grófoktól, hol annyi szép vadászua­pot számitliaték. November 7-kén érkezve haza, azt hittem, hogy a hosszucsörüek régen elbúcsúztak különben is zordabb vidékünktől, de csalódtam, mert még 9 darabot lőttem, — az utolsót nevem napjára 6. deczemberben. Es igy az ez idei őszi vadásza­tom eredménye 116 darab magam által elejtett szalonka. Vajha átkuk ne fogna rajtam. Mielőtt e sorokat bezárnám, megemlítésre méltó, hogy decz. 12-én gr. Zichy Rezső Fáj nevű birtokán vadász­tatván, egy álló helyen 3 darab szalonkát lőtt és a decz. hó 16-án nála Enyitzkén tartott vadá­szatkor a hajtók előtt 4 rebbent fel. Ugy látszik e kedves vendégek nálunk akarnak telelni. Keczer Miklós. lh.-tíerény, jan. 3. 1813. Tisztelt Keve ur ! A „Vadász- és Verseny-lap" utolsó számában olvasom, hogy Karácsony táján még egynehány erdei szalonkát lőttek. Minthogy a somogyi őszi szalonka-idényről ugy sem volt még eddig tudó­sítás, ezennel értcsitem, hogy azon a vidékeken, hol én szoktam vadászni és melynek központja Iharos-Berény, ezen idei hossza ősz folytán körül­belül 300—400 db lövetett. Karácsony és újév között 1 h а г о s-B erényben még 8 darab ; V r á s z 1 ó n gr. Zichy János birtokán pedig egy nap alatt, decz. 28-án, 16 darab esett. Mint nagy raritást említhetni még, hogy decz. 30-án vadász­va Vaj tán (Fehérmegyében) gr. Zichy János (lánghi) birtokán, lövetett keményre fagyott idő­ben 33 erdei szalonka; onnan visszatérve D é g h­r e, ezen sorok Írójának volt még szerencséje Sil­vester napján 1872-ben az utolsó szalonkát el­ejteni. Tisztelettel Inkey István. * * * Az idei szalonkaböség és késő kitartás curio­sumául eddig közöltekhez adhatjuk még a követ­kező adatokat : Gr. Keglevich Béla a karácsonyi ünnepek alatt Tárnán vadászván, még 7 db szalonkát lőtt. A dec. 30, 31-kén gr. Zichy Jánosnál Lángon tartott vadászatokon pedig plane 30 darabot lőt­tek volna! Tehát nem csak egyes, elkésett pél­dányokról lehet szó. Ellenben különös, hogy Krassóban, mint kr. J. P. úr irja nekünk, az idei őszön nem is láttak sza­lonkát, holott különben meglehetősen szokott kör­nyékükön húzni , s csodálkozva olvasták lapunk­ból, mily nagy bőségben van az mindenfelé. Dec. 2 4-én még gr. Sztáray Antal hlivicsai (Zemplénmegye) erdésze is lőtt egy igen húsos szalonkát, holott már fagyos volt a talaj. * * * Sylvester napján még Sziléziában is lőtt egy er­dei szalonkát a ratibori bg, melynek husa kitűnő volt — mint a „Sporn" emliti. — Nos hogy akarja? — kérdé gentleman Broughton. — Én ? oh kérem ! Ön legyen az első. Kép j vagy irás ? — Kép! — Nem találta ! írás ! Ön fizetni fog, — mondá Nat elégült nevetéssel. — Broughton egy félkoronás aranyat tolt a fizetöasztalra és a visszakapott aprópénzt hideg ! vérrel rakta zsebre, miközben Nat az ajtóhoz ment ] és kinézett. i Gyorsan visszatérve, grogját egy huzamban ki­i'.t.i és fölkiáltott: — Én megyek ; jó éjt ! — Ebben aligha nincs valami, — mondá Ned Lowther, mikor az ajtó becsapódott a „bookma­ker" után. — Magam is ugy hiszem. Jó lenne tán egyet fordulnunk az udvarban és utánna néznünk a do­lognak -—- viszonzá gentleman Broughton. — Igy ék hát és jöjjön ! Az est igen ködös levén, könnyen kilopózkod­hattak az udvarra, a nélkül, hogy valaki észre­vehette volna őket. Az udvar hátterében két fér­fit pillantottak meg, a mint lámpákkal kezökben egy ló körül álltak. — Ez hát az a hires csoda, mi ? — kiálta föl Nat Dalton. — Ez lesz az a ló, mely a játékot meg fogja nyerni, uram ! — feleié Simon Péter. — Hozza be hát ide; itt egy jó „box" áll készen számára; meg aztán azt a nedves takarót is jó lenne már levenni róla s jó melegen és ké­nyelmesen kellene őt az éjszakára elhelyezni. A lovat bevezették az istállóba s Broughton és társa mitsem hallottak többet. — Jobb lesz, ha visszamegyünk a korcsmába, — mondá gentleman Broughton. — Csodálkozom, hogy érdemesnek találtuk csak egy perezünket e lóra vesztegetni ; Nat Dal­ton nem az az ember, ki egy hitvány gebe (duf­fer) iránt érdeklődjék. — О nem is. Hanem hihetőleg valakinek más­nak az érdeke foroghat itt kérdésben — jegyzé meg nagy bölcsen Ned Lowther. Alig fél óra múlva már a legjobb ellátásban volt a ló. Ekkor, miután egy bulldogot kötöttek az ól ajtajához, a két férfi ott hagyá a „King Charming"-ot éjszakára. — 1 Jöjjön és fogadjon el tőlem egy pohárká­val, — mondá Simon Péter. — Olyan jól esik önt valahára egyszer látnom. Adja ide még egy­szer jobbját ; nekem ugy tetszik, mintha csak félig kötöttük volna meg barátságunkat. Másodszor is kezet fogtak és Nat igy szólott. — Mi ezelőtt is jó barátok voltunk mindig, Pé­ter, s én örvendek, hogy ismét viszontláthatlak. — Kivált ezzel a lóval, ugy-e ? — veté közbe Péter. — Természetesen ; és ha mindaz szentírás, a mit e lóról beszélt ön, azonnal tisztába hozhatjuk ügyünket. Mikor várja ön Chinnery Nikyt ? — Már nem késhetik sokáig. Belső részem ugy érzi, mintha hiányoznék belőle valami. Rendelke­zik-e ön valamivel, mit Epicur követője a mellé­nye alá küldhessen. — No majd csak akad még egy fél galamb­pástétom, meg aztán egy darab rostélyost is süt­tetünk. — Brávó, Nat, ugy rendelkezésére állok szí­vesen akár a halálig, — feleié Simon Péter, — mert hát e mai szent napon csak egy árva két­szersült és egy fogkefe járt állkapczáim között. Ekkor Nat egy ajtón kopogtatott, melyen egy érczlemez volt látható, következő felirattal : „Mr. Nat Dalton, lókereskedö és ügynök;" — azután csengetett. Erre csinos, kékszemű, szép hajzatu 17 éves leányka jött elő s kérdőleg te­kintett Mr. Dalton szemébe. — Készitsd el a pástétomot kedvesem és tedd rostélyra a bust. Két evökészletet és természete­sen a legjobb sört ! — Micsoda ! — moudá Simon Péter, megle­petten hadonázva kezeivel ; — talán csak nem Fanny ? — De bizony csak ő ! — mondá Nat, némi büszkeséggel nézegetvén kedvenczét. — Hát haza került az oskolából ? — Haza hát. Csupán ö maradt meg számomra, ki öregemre emlékeztessen . .. isten áldja meg még a porát is ! — mondá Nat, könybe lábad­ván szemei, a mikor elhalt nejére gondolt. — Hogy megnőtt ! — jegyzé meg Simon Pé ter e fölvilágositásra. — Én még ismerem önt, Péter, — mondá a leány, — ha ön elfeledt is engem. Felé nyújtotta kezét, s oly vidáman, oly ked­vesen mosolygott rá, hogy Péter önkénytelenül föl­kiáltott : Én ? dehogy feledtem ! . — Ön elmegy hazulról atyus, — mondá Fan­ny, — pedig a vacsora már félórája, hogy ké ­szen várja. A rostélyost még egyszer megfordí­tom, ha már csak a Péter kedvéért is. Nat helyeslőleg intve megfordult s Péter kar­ját véve, kisétáltak a „Running-Horse" kert­jéből. — Uram! — mondá Péter — nekem ugy tetszik, mintha csak tegnap himbáltam volna őt, szokásom szerint, a térdeimen. — Ugy-e szépen kifejlődött? — kérdé Nat, ki bolondulásig szerette leányát. —I De mennyire ! Ő valóban csinos leányka — viszonzá Simon. $

Next

/
Thumbnails
Contents