Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-04-16 / 16. szám

A

PRIL 23. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 129 Különben igen tévúton vannak illetők, kik azt hiszik, bogy a falkavadászatok nagy mérvben idézik elő a nyulpusztitást. Statisztikailag volnék képes kimutatni, hogy a fa.lkavadászatuknak egész Magyarhonban alig esik évenkint 2—300 nyul áldozatául. Mert vegyük például az ez évi ritka bosszú és kedvező vadászidényt , legtöbb halali volt Nagy mihály ban gr. Sztáray Antalnál 45 darabbal, utánna következett gr. Forgách Kálmán mándoki falkája, mely 43 nyúllal számolt be; számitsuk, hogy gr. Nádasdy Ferencz, gr. Hunyady Imre, b. Orczy Andor és a kolozsvári falka mindegyike 40 nyulat fogott el, igy is alig haladja meg a 200 darabot. Már engedelmet kérek, de nyomorult kétszáz nyúlért útját vágni a falkavadászat nemes szenvedélyének, nem látom sem helyén, sem korszerűnek. Igyekezzünk inkább oda hatni, hogy a számtalan lesi puskások garázdálkodásainak vegyük elejét, kik ezerszer annyi kárt okoznak a vadállományban. Mi czikkirónak második pontját illeti, hogy jelentékeny károk okoztatoak a falkavadászatok által: egyenesen Angliára utalok, hol majdnem az egész föld kertileg műveltetik, és daczára a majdnem másfél-száz falkának, mely az őszi idényen at évenkint működik, soha senkinek eszébe nem jutott nemzetgazdászati szempontból a falkavadászatok betiltását indítványozni, már pedig ba valahol, ugy éppen ott volna ez indokolható, hol minden föld müvelet alatt van s nem léteznek százezrekre menő parlagon heverő holdak, mint péld. nálunk. De tagadom azt is, hogy oly jelentékeny kárt okozna azon csekély lónyom, mert tizenkét évi falkavadászataim tapasztalásából állithatom, hogy több helyen az illető falkatulajdonos vagy társulat falkanagyja az érdekelt közbirtokosokkal akként egyezkedett, miszerint a történendő kár mindenkor május hónapban fog megbeesültetni s kárpótoltatni átlagosan, — az eredmény mindig az volt, hogy a kár számba sem vehető s igy föl sem becsülhető. Áttér végre czikkiró a lovasvadászat módjának fejtegetésére, állitván, hogy sikerrel csakis ott gyakoroltathatik a lovasvadászat, hol a vad inkább csekély, mint szerfelett nagy számban létezik. E tekintetben némileg igazságot kell adnom, azon hozzáadással azonban, hogy egy tökéletesen correct falka először ugrott nyulját fogja követni, még azon esetben is, ha futam közben friss ugrik. Reménylem továbbá, hogy czikkiró a siker alatt nem azt értette, hogy a falkavadásznak mindannyiszori főczélja a nyul elfogatása , — mert a futam az, mire a falkavadász fősúlyt fektet ; ha ez hosszan tart, nehéz terrenumon és változatos akadályokon át vezet, azaz megpróbálja emberét, hogy helyre lovas e ? ugy már sikerültnek mondható, ha a vad meg is menekül. Ennyivel tartoztam czikkirónak azon egy okból, nehogy a „qui tacet, consentire videtur" alapján, a falkavadászat iránt nyilvánított nézete, hallgatag általános viszhangra találjon, mig indítványának többi részéhez készséggel csatlakozom. Gr. Sztáray Béla. Vizi-vadászatok. A szegedi sárréteken. 1873. ápril 1. Nov. 3-ka óta nem levén 6000 holdnyi tiszamenti vadásztéremen, melyet a három évig makacsul uralkodott nedves időjárás annyira elmocsarositott, hogy e nagy térség legjobb pontjain Sz. Hubert napján alig találtam két nyulat, f. é. márczius 15-én meglátogattam, saját észleleteim után akarván megtudni, mennyire apadtak róla a vizek, tehát mit ígérhet ezen tekintélyes térség a f. évi idényre? természetesen a fürj, galamb, fogoly és nyúlvadászatot illetőleg, mely, bármi szenvedélyesen szeretem is a kacsa- és sárszalonka-vadászatot, mégis kívánatosabb emennél, mert hol vizi sport van, ott nem lehet mezei gazdaság, ennek lehetlensége pedig alföldünkre nézve mindig nagy csapás. Az időjárás újév óta folyton enyhe levén, föl kelle tennem, hogy kacsát és sárszalokát találandok. S nem is csalódtam, mert még el se értük terünket, a tápéi sik első mocsara felett mindjárt több kacsát láttunk forogni. Szabad levén a vásár, leszálltunk — ketten — a kocsiról, de mert egyenesen mentünk a kacsák tanyája felé, s ennek kákaszegélyzete ritkás volt, a kacsák hamar észrevettek, s csaknem egyszerre fölkerekedve, más lancaster-mentes tanyára tértek át. Erre fegyveremből a hatos töltényt kivettem és sárszalonkára tölték, ez levén legkedvesebb vizimadaram. Itt azonban egy se volt. Átgázoltam tehát a legközelebbi kakás felé, gondolva, bogy annak ismert gyéké'-y tarlóján, mit a sárszalonka különösen kedvel , mégis csak akad Scolopax gallinago. Még nem is értem a gyékény tarlóra, a mint vizslám egy kákabokornak huz és megáll. Ez vagy nyul, vagy S. gallinula, — gondolám — mert csak ilyen húzhatja meg magát e téren bozót mellé. Vizslámnak, ha vadat áll, ha csak lehet, soha se szokván megengedni a vad fölriasztását, ezt magam teszem meg elölépéssel vagy megkerüléssel. Ez esetben is előlépvén, mozdulatomra nyul vagy becassindli helyett fölrebben — egy pár fürj ! На magammal nem történik, talán el se hiszem, hogy ily időben, mert hisz a naptár szeriDt márczius 15-e'n még télben vagyunk, fürj lehessen Magyarországban. Innen egy másik kis mocsárhoz érvén, ennek sekélyeséből egyszerre öt sárszalonka rebbent föl, ezek közül egyet lelőttem. Ha Moorschnepfen-König-ek is volnának, akkor ezidén alkalmasint én lennék az Szegeden, gondolám, s mint szokás valamely idény első vadjánál, bajtársammal meg-megnézegettük ez újságot, pedig hát mindketten gyermekkorunk óta ismerjük ezen szárnyast, melyről apáink azt tartották, hogy legnehezebb meglőni, s hogy a ki kettőt ledupláz, az már eminintissimus, — pedig a ki jól ismeri, igazolhatja, hogy sokszor csak oly könnyen lőhető, mint a fürj. Különben nehéz lövés tekintetében! renomméját könnyen megfejthetni, ha meggondoljuk, hogy alig van madár, melynek oly különféle változatos röpte volna, mint a Moorschnepfnek. Majd egyenesen, majd oldalt, majd hátrafelé vágódik fel, majd alant, majd fent röpül, majd cselleg s ezt különösen megindulásakor gyakorolja, majd egyenesen száll, majd messziről, majd lábunk mellől, vagy hátunk mögött kel, s igy ha általában nehezebb lövésü mint más szárnyas, ez onnan van, hogy különböző kelési modorát s változó röptét előre sejteni és megszokni lehetlen. Ezért annak, ki a szárnyasok vadászatát kedveli, mindig a legérdekesebb vad leend, különösen azon állandó jellegénél fogva is, hogy pecsenyéjének ize, zamata- és delicatessével kevés vad versenyezhet. Eppcu ma volt alkalmam mind a három sárszalonkafajt Ízlelhetnem, t. i. a nagy, vagyis hallgató, a közép és a törpe szalonkát, s ezen uj próba csak megerősité régi véleményemet, hogy denique legjobb a Moorschnepf, s még az erdei szalonkáéval is győzelmesen versenyezhet husa. De hogy tovább haladjunk márczius 15-ki kirándulásunkon , minthogy további cserkészetünk útját a viztelt Porgány eie szegte, kocsira ültünk, és bajtársamnak saját vadászterünkön levő tanyájára hajtattunk. Itt leszálván, mig bajtársam egyik csónakjának a sárból kivonszolását nézte és halászaival beszélgetett, én a töltés alatti mocsár felé fordultam, mert az egyik halász azzal, hogy „ott sok a madár" nagyon felfokozta kíváncsiságomat. A „sok madár" alatt én természetesen sárszalonkát értettom, s 12-es göbecsü töltényt nyomtam lancasterembe. Az első madár a „sok" közül csakugyan sárszalonka volt, melyre jobb csövemet elsütöttem, de lövésem után csakhamar tapasztaltam, hogy a „sok madár" alatt a halász kacsát értett, mert puskám durrantására csakugyan sok és pedig többnyire tőkés kacsa rebbent fel a vízből. Ezek egyikére balcsövemet is elsütvén, minthogy a 12-es göbecs vagy el nem érte, vagy meg nem ártott neki, 6-os göbecset vettem elő s bátran neki fogtam a lubiczkoldsnak, bár a sok felriasztott kacsa elröpülése után alig reméltem kacsára lőhetni. Azonban kellemesen csalódtam, mert lubiczkolásomra egyesek, bár távolról, mégis folyvást keltek, mig végre a mocsár felső végéből egy a többinél kevésbé ovatos kácstr csak negyven lépésnyiről emelkedvén fel, lövésemre „maustodt" esett, s miután Black-em a .vizből kihozta, természetcsen ezt is megnéztem ; hisz ez is ez évi első tökéskacsám volt ; és pedig a legnagyobb fajta, gyönyörű példány, egész diszmezében, minőt a kácsérok jóformán csak tavaszkor öltenek, mintha nekik is diszöltönyre volna szükségük, hogy a szerelmi idény beálltával párjaikat könnyebben meghódíthassák. A kacsa SZÍVÓS életű madár levén, minthogy az enyim, a mint ebem lábaim elé tette, többé meg se moczczant, rögtöni halálának okát kutatva, csakhamar rájöttem, hogy nyakban találtam; ily lövés pedig nemcsak a szárnyasoknál, de legtöbb vadnál, föltéve, hogy a göbecs vagy golyó a légző csövön ment keresztül, biztosabban öl, mint a fej, vagy szivsebzés. Ezután még egy sárszalonkát lővén, ezt már mag se néztem, s nTintbogy éjjeli szállásunktól csak egy jó negyedórányira voltunk, kocsinkat elöküldtük, magunk pedig egyenes vonalban ballagtunk a tanya felé, hova harmadik czimboránk s egyúttal házi gazdánk előre ment, ellátásunkról gondoskodni. — Útközben egy pár nyulat vervén fel, ezt annál jobban esett tapasztalnunk, mert három év óta e tájon magját is kiveszettnek hittük. (Vége következik.) vegyes. Országok és nemzetek, városok és testületek vetélkedve sietnek legszeretettebb Királynőnk leányának menyegzó'jére — hódolatukat megvinni, kikhez mi is ezennel a legőszintébb örömmel csatlakozunk. Isten éltesse őket sokáig! * * * Gr. Esterházy Antal ő mélts. és fia Mihály gróf a mult héten haza érkeztek keleti utazásokból Olaszországon át, s az előbbi azonnal Cseklyészre utazott fontos ügyekben. A „Sportblatt" tudni akarja — mint állitja sajnosan hiteles forrásból, hogy gr. Esterházynak szándéka volna tallósi telivér ménesét, a lovak védkötelezettségét illető törvény nyomása alatt — feloszlatni, s a nemes anyakanczákat, — egy-egy In View, Falsacapa, Markgraf, Lanschütz anyjait, — a legközelebbi lévesek eladásakor árverésre bocsátani. Biz ez sajnos hir volna. * * * A „Sportblatt'-ban valaki „Gleichberechtigung" aláirással felszólal a kassai és kolozsvári egyletek azon szabálya ellen, hogy e gyepekre csak egyleti tagok nevezhetnek lovakat. * * * Mr. Baltazzinak szolgál a szerencse nagyon Angliában. A mult héten Furley a warwiki gyepen egy jelentékeny futást, a „Grand Annual-handicap Steepleeehasset" nyerte, és pedig Ryswortb ellen, mely a Liverpooliban 2-dik volt ugyan Disturbance mellett, de másnap ugyanott egy dijat nyervén kitűnően, régi jóságát mint első osztályú steeplechasser ismét helyre állította, s igy Furley győzelmét nem kevéssé emeli ; általában ugy vélik, hogy Furley épp oly jól megnyerhette volna a liverpoolit mint Disturbance, kivált Mr. Richardson alatt. Mr. Baltazzi még két versenyt nyert a mult héten ; egyiket Nottingham gyepén maga, Marfiori-val (p. m. ap. Prime Minister a. Regina) egy rövid (

3/t mfld.) handicapben ; a má-