Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-03-19 / 12. szám

MÁECZIÜS 19. 1873. A jelenkor vadász-, czél- és védelmi fegyverei. (Die heutigen Jagd-, Scheiben- und Schutzwaffen. — Weimar 187-2.) (Folytatás és vége.) A harmadik fejezetben a vadászfegyverek technikája van tárgyalva következő vonásokban. Minden fegyver főalkatre'sze a cső; ezért a gyártásban erre forditanak legtöbb fig\ elmet. Minden esőnek ele'g tartósan kidolgozva, vagyis elég eiősr.ek kell lennie, hogy az ebéhez illő lőportöltényt elviselhesse. Ez első és fötulajdonsága a a csőnek, mert a vadász biztonsága paranesolóbig követeli. E tulajdonsággal pedig minden cső bir, mely a liittichi, londoni és birminghami próbaintézetek bélyegét viseli. Máshol nincsenek hivatalos próbaintézetek, legalább nem léteznek oly kiható kiváltságokkal s oly tökéletes felszereléssel, mint ezek. Igy hát — kérdené valaki — minden cső solid, legalább mindazon százezernyi, mely évenkint Lüttich és Birminghamben gyártatik ? Mindenesetre az, mert ama szilárdságot, melylyel minden csőnek dimensioi és eredeti rendeltetése miatt birnia keli, valamennyi cső bírja, mely a nevezett bárom intézet egyikének bélyegével elláttatott. S ha megengedjük, bogy a hivatalos próba se lehet mindvégig csalhatatlan, az mégis o'y tökéletes, hogy a cső tartósságát illetőleg nagyobb kezesség nem nyújtható ; s ki ezen kezességgel be nem éri, legjobban teszi, ha soha se fog kezébe fegyvert, mert a puskamüves, kereskedő vagy gyáros kezessége csak phrázis, mely semmi egyében nem alapul, mint a hivatalos próbán. Minden csőnek, melyet Belgiumban fegyvergyártáshoz felhasználnak, legyen az bármi nagyságú és minőségű, tehát minden revolver, pisztoly vagy mordálycsőnek is Lütticbben hivatalosan meg kell próbáltatnia. Ezen törvény elleni áthágások szigorúan büntettetnek. Egyszerű csövek csak egyszer , elöltöllókhez való kettős csövek kétszer, a hátultöltőkhöz való kettős csövek pedig háromszor próbáltatnak. Ezen próba és csővizsgálatnak processusát 1г irván, szerző azok ellenvetésére felel, kik állítják, miszerint voltak esetek, hogy jó karban levő, a hivatalos bélyeggel ellátott és vigyázattal megtöltött csövek megrepedtek ! Nem tekintve, mennyire merész az ily állitásj miután tendkivül nehéz lenne bc is bizonyítani, hogy t. i. a csö jó karban s a töltés helyes volt, vagy hogy más esetlegek össze nem hozattak, mégis felette ritkán esik meg, hogy egy csö megreped. A tapasztalás pedig igazolta, hogy a hol ily esetek fölmerültek, azokat 10 közül 9-szer meggondolatlanság vagy hanyagság okozták. Ha például egy elöltöltő két töltést kep, ha fü vagy agyagfojtás használtatott, vagy a cső szája bedugult, ha töltését a csőben berozsdásodni hagyjuk, ha mindig egy csövei lövünk s a másik csőnek töltése a rázkódások folytán előrenyomult, ha vékony, sima csőbe KelletiDél nagyobb golyót verünk, ba végre a hátultöltőnek csöve piszkos korában berozsdásodván, ezáltal öbe szűkebbé vált, s ily csőből kemény tükörfojtással vagy golyóval lövünk, avagy ha behorpadt vagy meghajlott csövek kovács által kiegyenesittetnek, stb., akkor persze a hivatalos bélyegü cső is megrepedhet. Aztán a csö is csakúgy ki van téve a kopásnak, mint ezernyi más tárgy, söt megfeszített használat mellett még nagyobb mérvben. A cső a lövés súrolása, berozsdásodás, külső és belső tisztitás folytán vékonyabbá válik, miért ne lehetne tehát öreg napjaiban joga megrepednie < Ezért nagy fonákság öreg, kilőtt s elhasznált kedvenczcsövekért rajongni, és mert az agy régi divatú vagy törött, számára uj agyat csináltatni, vagy épen öt, ki azelőtt jó és kevéssé zaklatott elöltöltő volt, előhaladt korában tízszerte nagyobb feszítést szenvedendő hátultöltővé átalakítani. Hogy a fegyver könnyű lehessen, kell, hogy kivált kamarájánál vékony csővel birjon. Barmi kellemes dolog azonban könnyű fegyvert kezelni, mégis a fegyver, illetve a csö csekély súlyának lényeges befolyása van a rúgásra, s ezért kérdés : ' mi legyen kívánatosabb s előnyösebb, a könnyű fegyver-e erős rúgással, vagy a nehéz fegyver csekély rúgással? Kétségkívül az utóbbi, amint ezt Amerika- és Angliában már rég belátták s Közép-Európában is követni kezdik. A cső belső falának mentől simábbnak kell lennie, minden kireszelés, friselés stb. fonák és ártalmas, és az úgynevezett Brand-ia, vagyis a lóvés élességére semmi befolyással se bir. Milyen legyen a felső sín? izlés dolga, ugy a esi vek hosszúsága is némely vidéki szokás és a divat szerint különböző. Legrövidebb csöveket, 25 — 26 franezia hüvelyk hosszukat Orosz- és Dél-Németországban használnak. A 28 — 30 hűvel} к hrsszuk azonban mindenfelé a legszokásossabbak, ámbár Észak-Amerika számára e mértéken is tul m< nnek, sőt egyes esetekben egész 40 — 42 hüvelyknyiek is készíttetnek. Különben téves ama hiedelem, hogy a hosszú csövek jobban és messzibbre lönck mint a rövidek, ez inkább megforditva áll. „A lőpor-gázok — mondja Soederstöm — melyek szétterülése a löveget tovamozditja, kell, hogy folytonos beba ásukkal idézzék elő azon erőt, mely a lobbanás (explosio) első pillanatában nem jöhetett alkalmazásba. De mentől továbbra tolatik elő .a löveg a csőben, tehát mentől nagyobbá válik a tér a gázok kifejlődésére, annál jobban terülnek azok szét s vesztik fcszerejöket. A löveg nagyobb ellenállása tehát önkényt rövidebb csöveket javasol. És minthogy a gázok feszülése leginkább a lőpor elégése folytán keletkezett nagyobb bőmérséktől van föltételezve, annálfogva nem lehet közönbös, vájjon a csekélyebb ellenállású löveg egy hosszú, vagy nagyobb ellenállással egy rövidebb csövet hagy-з el, miután az előbbi, az érczfal nagyobb kiterjedésénél fogva erősebb kihűléshez vezet. Innen köveikezik, hogy mentől nagyobb a löveg ellenállása a csőben, s mentől rövidebb ez utóbbi, annál jobban használtatik fel a lőpor elégése által előidézett erő, mi annál nagyobb hordtávolsághoz vezetend. A lőpor megszaporitása által pedig a gázok felszerelésében pótolni akarni azt, mi a csövek hosszúsága miatti liülésben elvész, nem vezet czélhoz, mert a iöpormennyiség, mely a csőben elégéshez jut, semmikép se nagyobbítható azon arányban, a mennyivel a csö hosszabb." Ezen meglehetősen homályos magyarázat után ' szerző az öbek (caliberek) különféleségének számítási módját stb. fejtegetvén, kiemeli, hogy elöli töltőknél a csö öbének a fegyver jóravalósága és ! horderejére nézve mi lényeges jelentősége sincs, minthogy a vadásztól függ a töltést ugy megali kötni, hogy a szükséges ellenállás előidéztessék, j A hátultöltőknél ellenben , melyeknél határozott I öbhöz való töltények használtatnak, a csö öbe a a legnagyobb fontosságú, mert kisebbnek kell lennie, mint a lövegé (golyóé vagy fojtásé), liogy a kellő ellenállást kifejtse. Ennélfogva egy 16-os öbü töltényekhez való csőnek csak 17 vagy 18-as öbbel szabad birnia, s akkor a fojtás szorulva mei end ki a esőből, mig ha átsiklanék rajta, akkor az illető cső mitsem érne, bármi finom anyaghói s bármi gonddal lett legyen elkészitve. IIa a cső a fegyver alkatrészei közt főszerepet játszik, mindjárt utánna legtöbb fontossággal zárja (lakatja) bir, mert ettől függnek a csö functiói. A zár jóságának megbirálása tulajdonkép nem a vadász dolga, ennek elég legyen, ha ruganyos, erős rugóval bir, mozgásában szabad ; sehol se súrlódik s nem nehezen lehúzható. S mentől finomabb anyagból készült, tehát mentől jobb, tisztább és szívósabb vasból vagy aczélból való, annál kevésbbé tarthatni működésének megakadásáról. A zár alakját illetőleg két fökülönbség divik, és pedig a bátrafekvő, és az alul, vagyis előre fekvő zár. A hátrafekvö zár az ütőrugó számára több tért hagy, s az olesóbb- és némely hadi fegyvereknél azon előnynyel bir, hogy az ütőrugó egyúttal a rudrugó műveleteit is teljesiti. Az előre fekvő zárnak előnye pedig az, hogy az agy nyakát ól kevesebb fát von el, mint a hátrafekvő zár. Ezért finomabb fajta puskákhoz az utóbbi alkalmaztatik, mi azonban inkább divat, mint szükség. Az agy formájában a vadász szeszélye ismét nagy szerepet játszik. A nyugoti németnek csupán oly puska kell, melynek agya igen erős nagy pofával (párnával) bir, melynek kivált Bajorországban s különösen Münchenben felette csúnya esetlen formája van. Az északi német sz-ntén megkívánja a pofát, de ez már csinosabb, a franezia pedig igen kicsiny, gömbölyded pofával s egész kerek orral bíró agyat kiván. A többi világ ellenben mit sem akar tudni pofáról, s az úgynevezett angol, pofa nélküli és élesen kiálló orrú, egyedül helyes agyat fogadta el. Minden országban vannak derék vadáczok, az agy formája tehát nem birhat befolyással a fegyver ügyes kezelésére. Bármi fontosnak tartsa is a német a pofát s bármily kevéssé szivesen használja is a pofanélküli angol agyat, a pofa mégis haszontalan dolog. A pofa ezéljának tulajdonkép annak kellene lennie, bogy a fejnek szilárdabb állást adjon azzal, hogy orczánkat rányugtassuk. De ezen szilárdabb fekvés rendesen el nem éretik vele, bármennyire higyjék is az ellenkezőt, mert mert a pofának egészen más meghosszabbított alakkal kellene birnia, hogy a vadáez arcza és az agy közötti tért valósággal teljesen betöltse. S igy a német puskának pofája (a francziáé legalább némi ékességeül szolgál az agynak) csúnya czéltalan toldalék, melyet semmikép se lehet indokolni. Az angolok és amerikaiak bizonyára nem roszabb vadászok és lövészek mint a németek, s mégis ezeknél 1000 fegyver közül alig egy vagy kettő láttatik el pofával, e csúnya divatnak csak Németországban hódolnak. Épp oly kevéssé van a kacskaringós ravaszellenzőknek egyéb jogosultságuk, mint a divat, a világ minden egyéb puskáin hiányzik a fark. A görbe agy mindig jobb és kényelmesebb mint az egyenes, mert mentől kevesbbé kell fejünket lehajtanunk, hogy a czélzási vonalhoz jussunk, annál kényelmesebb s gyorsabban juthatunk a lövéshez is. Az agy túlságos görbesége azonban kezelését megnehezítené és törékenyebbé tenné az agyat. Az amerikaiak itt is jó példával járnak elöl ; hogy t. i. az agy nagyobb liajlottságának minden megkívánható szilárdságot és tartósságot adjanak, csaknem egy hüvelykkel hosszabbra csinálják, minek még azon előnye is van, hogy jobban czélozhatnak, miután az utolsó czélzási pontnak nem szabad a szemhez közel esnie, s csak kellemes lehet, ha az arcz uem nagyon közel esik a kupacshoz vagy a kamarához. Közli Okrutzky Aurél. Elhajitá a sulykot. Y. úr ismeretes volt megye szerte szörnyű vadász bravourjai elbeszéléséről ; csak az volt a nagy kár, hogy e nagy tetteknek sohasem volt más szemtanuja mint édes önmaga, miért is sokszor évődtek vele, kivált a tüzvérü fiatalság ; de ez öt nem igen eonfundálta, söt még merészebb állításokkal állott elő. Egy vadászatot megelőző estén — nagyban folyt a vadász bravourok elbeszélése, s főleg az forgott szőnyegen : ki hány darab foglyot, vadkacsát vagy galambot lőtt már egy lövésre. — Vadászaink neki hevülve szép kis kerek összegeket hoztak már ki le lőtt vadjaikról, midőn Y. ur megszólalt. Szép, szép tagadhatatlanul, — de mégis ez mind semmi ahoz képest, a mit én most mindjárt elbeszélek, melly 850-ben történt а foglyász idényben. Ki tudtam hogy egy szép csapat fogoly, melly a G. P—i határban egy nagy tábla kukoriczában tanyázott, úgy jókor hajnalban mindig a kukoriezás közt lévő kis völgybe, a forráshoz jár inni. Mindjárt a legközelebbi hajnalban, még félsötétben a forráshoz siettem s a mögötte lévő néhány fűzfa bokorba húztam meg